2010. november 16., kedd, 12:54 • Utolsó frissítés: 4 órája
Szerző: Sebők János
Orbán Viktor forradalomról beszél, Gyurcsány Ferenc szabadságharcot hirdetett. Ez pedig azt a sötét víziót festi elénk, hogy az ország az elkövetkező években is e két egymást engesztelhetetlenül gyűlölő politikus küzdelmének terepe lesz, hacsak…
A magyar sajtó egy része az elmúlt hetek politikai fejleményei kapcsán parlamenti homokozóról, akaratos óvodásokról cikkezett, pedig nem durcás kisgyerekek vagy a Pál utcai fiúk rivalizálásáról, hanem igazi csúcsragadozók harcáról van szó. Olyan elszánt predátor politikusokról, akik hátuk mögött az őket támogató klientúrával és lobbicsoportokkal azért csapnak össze újra és újra egymással, hogy megtartsák, illetve visszaszerezzék a hatalommal járó zsákmányt.
Az, ami most a magyar politikai hétköznapokban, konkrétan pedig a parlamentben zajlik, nem forradalom, hanem a zsákutcás magyar fejlődés egy újabb fejezete. Egy olyan korszaké, amikor a sajátos magyar politikai-gazdasági viszonyok közepette az úgynevezett maverick típusú (hazudozó, hamiskártyás, maga útját járó, öntörvényű) politikusok tovább mutálódtak úgynevezett predátor (ragadozó, zsákmányszerző) típusú politikusokká, akik az évtized elejétől, de különösen az utóbbi 4-5 évben arrogáns módon, durva hatalmi eszközökkel, erkölcsi aggályok nélkül próbálják meg kielégíteni hatalom- és pénzéhségüket.
Az elmúlt húsz év közszereplői közül Orbán Viktort és Gyurcsány Ferencet okkal nevezhettük a rendszerváltás utáni politikai elit két legtehetségesebb maverick politikusának, akik az új évezredben, hatalomra kerülésük után kormányzati szintre emelték a predátor politizálást. A végeredmény ismert. 2010-ben a baloldal nemcsak elbukta a választásokat, de történelmi mértékű vereséget szenvedett, ugyanakkor Orbán Viktor - kétharmados többség birtokában - a korábbinál sokkal nagyobb hatalmi erővel kezdhette el a kormányzását.
Ezt a ritkán adódó lehetőséget Orbán ki is használta. Az elmúlt hónapokban a demokrácia kereteit megtartva egy olyan új, centrális erőteret hozott létre, amellyel egyrészt a hatalmát akarja bebetonozni, másrészt az előző évek során kényszerpályára került országot próbálja meg új pályára állítani. Ennek érdekében kormányra kerülése óta lényegében kézivezérléssel (a kétharmados többségre és a nép akaratára hivatkozva) irányítja az országot, s létrehozott egy olyan hatalmi központot, amelynek működése láttán sokaknak a rendszerváltás előtti idők jutnak az eszébe.
Orbán ezt a központosítást nemcsak hatalmi ambícióitól vezérelve valósította meg, hanem kormányra kerülése óta olyan kényszerpályán mozog, amely megköveteli ezt a fajta kormányzást.
Az elmúlt húsz évben felhalmozódott „közös bűn” ugyanis most már az ő vállát terheli, az ország válságos pénzügyi-gazdasági helyzetéből neki kell kiutat találnia, a gondosan rejtegetett csontvázakat neki kell eltakarítania a szekrényből. Az ország jelenlegi, valós teherbíró- és teljesítőképességén ugyanis a retorika, a demagógia, a maverick politizálás nem segít, azt nem ellensúlyozza. Hofit idézve: odafönt hiába számolnak (terveznek) tizenkét malaccal, ha idelent a disznó csak nyolcat fial. A korábbi kormányok ezt a különbséget az ország eladósításával, hitelek felvételével, a valódi dráma elhallgatásával, hazug beszédekkel, a szavazók félrevezetésével próbálták – többnyire sikeresen – leplezni.
Hatalomra kerülése után ezt a gyakorlatot Orbán is szerette volna folytatni, Brüsszelben és máshol próbált is alkudozni, de tárgyalópartnerei nem díjazták. Orbánnak a szigorú célszámokat idén és jövőre is tartania kell. A kormányfőnek ezért az öröklött kötelezettségek és a bevállalt ígéretek teljesítéséhez belföldről kell forrásokat szereznie, s ha másként nem megy, akkor valahonnan, valakiktől a pénzt el kellett vennie. S Orbán el is veszi azt, amire szüksége van, a most beterjesztett költségvetés így már megáll a lábán. Orbánnak ötleteléssel, rapid megoldásokkal néhány hét alatt sikerült rendeznie a problémát, de egyúttal elejét kell vennie az intézkedések nyomán várható hangos morgásnak is, hiszen az intézkedések következményei hamarosan leszivárognak a tömegekhez, s akkor számítani lehet tömeges elégedetlenségre is.
Orbánnak ezért a további (immár belső) nehézségek elhárítása érdekében ugyancsak rapid módon ki kell iktatnia az intézményi-alkotmányos kontrollt is a rendszerből. Ennek folyamatát az elmúlt hetekben szintén jól nyomon követhettük. Orbán a választások után birtokba vette az államiság független közhivatalait, kialakította azok új intézményi kereteit, a vezető pozíciókba saját embereit ültette, majd megkezdte a költségvetési egyensúlyhoz szükséges pénzek (bankadó, multicégek megsarcolása, nyugdíjpénztárak tervezett államosítása stb.) megszerzésével, beszedésével egy időben a jogállam alapintézményeinek támadását, kiüresítését is.
A centrális erőtérben kialakuló új hatalmi központok és a hozzájuk rendelt feladatok, szerepek mára
világosan kirajzolódtak. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy a központosított hatalomnak alig maradt érdemi ellensúlya, s az is elvész, ha az Alkotmánybíróságot és a népszavazás intézményét a következő napokban sikerül korlátozni. Kérdés, hogy a ragadozó államhatalomnak kell-e számolnia kormányzati vagy ellenzéki oldalról más olyan tényezőkkel is, akik szembeszállnak a központi akarattal, esetleg tiltakozásképpen utcára viszik a „megvilágosuló” tömegeket.
A köztársasági elnök szerepével kapcsolatban már nemigen vannak kétségek. Bár hivatalból Schmitt Pálnak kellene védenie az alkotmányos berendezkedést, ő valóban az, aminek mondta magát: megbízható motorja a Fidesz felpörgetett törvényhozásának. A Fidesz-KDNP frakció tagjaival sincs gond, az Orbán által személyesen kiválasztottak egy emberként nyomkodják a gombokat a parlamentben. Lázár János nemcsak pártvezéréhez hű vazallus, de megbízható korbácsos ember is.
Érdemi ellenszegülés – nyilvánosan – a kormánytagok és a Fidesz elnökség részéről sem mutatkozik. Az elmúlt hetek feltűnő jelenségei közé tartozik, hogy a Fidesz-közeli politikai intézetek sem hallatták nagyon a hangjukat, de „elfelejtettek” megszólalni – tisztelet a kivételnek – az Orbán-beszédek vattaközönségét alkotó jobboldali értelmiségiek, művészek, tudósok is. Az alkotmánybírósággal kapcsolatos döntést kivéve, a párt- és kormányközeli média is engedelmes szolgálója a központi elképzeléseknek és döntéseknek. A kormánypárti oldalon tehát teljes az einstand, a klientúra, a lobbicsoportok hűségük jutalmának reményében támogatják ezt a predátor politikát, az értelmiség cinkosan hallgat, a nép pedig egyelőre hívőként várja a csodát.
De mi van a másik oldalon – hol az ellenzék?
A történtek miatt csak az ellenzék és annak holdudvara hangoskodott, de az erősen megosztott ellentábor vajmi kevés egyetértést és erőt tudott felmutatni. Az MSZP-ben a jelek szerint még a bomlást sem sikerült megállítani. A pártot belső harcok dúlják, Mesterházy Attila továbbra sem tűnik egy érdemi ellensúlyt képező párt vezéregyéniségének, mellette pedig újabban a hiteltelenné vált, s a választásokon sorra megbukott nagy öregek (Kovács László, Szekeres Imre, Hiller István, Kiss Péter), illetve Szanyi Tibor hangoskodnak, akiktől Gyurcsány Ferenc még mindig könnyedén ellopja a showt.
Az LMP ismert kirakatemberei sokat arcoskodnak, de a kormánnyal szemben érdemben kevéssé harcoskodnak, s a párt által szervezett tiltakozó tüntetés kamarajellege bizonyította, hogy az LMP nem képvisel érdemi ellenerőt. Az elmúlt hónapokban a Jobbik is eljelentéktelenedett. Az utcáról eltűnt, a Parlamentben pedig ott guggol a Fidesz lábánál, s miközben Gyurcsány fellépése kapcsán azt kommunikálja, hogy a bukott miniszterelnök „az utcára akarja vinni kádernyuggereit meg a chartás majmait, elhízott libáit, leszbikáit…”, a Fidesz lépéseit csupán „aggályosnak”, s „nem elegánsnak” minősíti.
Az ellenzék pártjai erősen megosztottak, s még az ország sorsára nézve sorsdöntő kérdésekben sem tudnak megegyezni egymással. Ezért aztán aligha csodálkozhatunk, ha a választópolgár nem lát olyan politikai erőt, amely a Nemzeti Együttműködés Rendszerének alternatívája lehetne. Egyedül Gyurcsány Ferenc színre lépése jelent reális veszélyt a hatalmi monolitra nézve. Gyurcsány az ellenzéki oldalon kialakult bénultságot és az így keletkező politikai vákuumot felismerve lépett színre és hirdetett szabadságharcot. Ha valaki, ő tudja (őszödi beszéde erről is szólt), hogy a regnáló kormány mozgástere mennyire korlátozott. Okkal gondolja tehát, hogy Orbán népszerűségvesztése csak idő kérdése, hiszen az ország problémáit a most alkalmazott eszközökkel, érdemi reformok nélkül nem lehet megoldani.
Gyurcsány erre a várhatóan bekövetkező csalódottságra játszva indította el a kormány és személy szerint Orbán elleni offenzíváját, ám egyelőre az ő esetében sem mutatkozik érdemi társadalmi támogatottság a „lázadás” mögött. Orbán ugyanis – okulva elődje példájából – eddig ügyesen elkerülte a személyére, hatalmára leselkedő közvetlen veszélyeket. Nem mondott őszödi beszédet, nem bocsátkozik vitákba, továbbra sem ígér konkrétumokat, programját, intézkedéseit mások magyarázzák (a jövendőmondó szerepét Matolcsy, a társadalmi szinkrontolmács szerepét Szijjártó kapta). Ugyanakkor gyakorta hívja fel a figyelmet Gyurcsány és a bukott MSZP országrontó predátor politikájára.
Ellenfelei eddig nem is találtak fogást rajta. A helyzet azonban a költségvetés vitája és elfogadása után valószínűleg megváltozik, mert Orbánnak a szimbolikus politizálásról át kell térnie a tényeken alapuló politizálásra, s Brüsszel után hazai pályán is kaphat pofonokat. Az ellenzéknek ugyanis most már egyre több magas labdája van: a jövő évi szigorú hiánycél és Brüsszel hajlíthatatlansága; az ország gazdasági állapota miatt rendkívül szűk külső és belső pénzügyi-gazdasági mozgástér; az ennek nyomán kialakult gazdasági szükségállapot; az adósságcsapda, amely a korábbinál jóval szigorúbb költségvetési kényszerintézkedéseket követel; folyamatos forráskivonás a humánszférából; a „beállított” makrogazdasági mutatók kedvezőtlen hatása mikroszinten (háztartások, vállalkozások).
E megoldásra váró problémák már a közeljövőben komoly társadalmi feszültségeket gerjeszthetnek, ahogy sokak érdekeit, egzisztenciáját érinthetik majd az egészségügyben, oktatásban, közigazgatásban várható megszorító intézkedések és reformlépések is. Az eddigi intézkedések és törvényjavaslatok már eddig is számos szakkritikát (Költségvetési Tanács, ÁSZ, Magyar Nemzeti Bank, Sólyom, Kilényi, Kopits, Karvalits) kaptak, ám a szekrényekben maradt további csontvázak kidőlése még több meglepetést, s ebből fakadó feszültséget eredményezhet.
Az előző évtized tapasztalatait felhasználva Gyurcsány valószínűleg tudja, hol van ellenfele Achilles-sarka, hisz kormányfőként korábban megtapasztalhatta, hogy válságos helyzetekben milyen korlátozott egy országvezetés mozgástere. Gyurcsány ezért feltehetőleg a továbbiakban is támadni fogja Orbán intézkedéseit, s nem lesz nehéz rámutatnia azokra a hazugságokra, jogtalanságokra, amelyeket a hatalom elkövet.
Kérdés, hogy Orbán ebben a „szükségállapotban”, a forradalom kellős közepén megengedheti-e, hogy az agilis Gyurcsány (akit kikiáltottak bűnbaknak) zavart okozzon a kialakított centrális erőtérben, és folyamatos akciózásával veszélyeztesse a „konszolidációs folyamatokat”? Az is kérdés, hogy a probléma kiiktatásaként Orbán kövesse-e Putyin útját, s számoljon le a vörös oligarchákkal, vagy a következő hónapokban uniós elnökként a demokrácia és a jogrend bajnokaként viselkedjen. De ha az utóbbit választja, akkor vajon Gyurcsányt hagyhatja-e a következő kritikus hónapokban a szabadságharcos szerepében tetszelegni, vagy - akárcsak korábban Csurka, Torgyán, Dávid Ibolya esetében - a rendelkezésére álló eszközökkel őt is ki kell vennie a játékból? Az eddigi intézkedések sorában a logikus lépés a politikai ellenfél kiiktatása, rabszíjra fűzése, nyilvános meghurcolása volna, ami rövid távon még növelhetné is Orbán ázsióját a politikai tőzsdén. Ugyanakkor a lépésnek lehetnek nemkívánatos következményei is, ha a forradalom maga is elkezdi felfalni a gyermekeit. Márpedig erre van esély.
A közvélemény-kutatások szerint jelenleg Orbán népszerűsége megkérdőjelezhetetlen. Ám ez a forradalminak mondott rendszer valószínűleg csak addig hiteles a tömegek szemében, amíg az ígérgetések után kellő számú embert sikerül munkához, anyagi javakhoz juttatni, így biztosítva azt az életszínvonalat, perspektívát, amiről – miközben a balos predátor politika haszonélvezői szépen gyarapodtak – az elmúlt években milliók voltak kénytelenek lemondani. A kétharmados jobbos szavazóbázis és a szimpatizánsok egyelőre még reménykednek a szép új világban, mert nem vették észre, amit a szakemberek már látnak. A kormánypropaganda ugyan folyamatosan arról beszél, hogy az igazi rendszerváltás végbement, most már a nép akarata érvényesül és létrejött a nemzeti együttműködés rendszere stb., de az is benne van a mostani játszma paklijában, hogy a remélt csodák helyett olyan csaták várnak ránk, amelyeknek megint kevés győztese és sok vesztese lesz.
Pozsgay Imre szerint a magyarság önazonosságát erősítő, a Szent Koronára és "a keresztény nemzeti kultúrára" hivatkozó alkotmányra van szükség. Kijelentette: a kormánytöbbség a kétharmados többség megszerzésével felhatalmazást kapott az alkotmányozásra.
Ellenzékben támadta, kormányon megtartja a Fidesz az adót A Fidesz még ellenzékből keményen támadta a Gyurcsány-kormány energiacégekre kirótt Robin Hood-adóját, beruházásellenességet, populizmust kiáltva. Most a Fidesz-kabinet vet ki hasonló adót, sőt Gyurcsány földbe döngölt, ez év végével lejáró Robin Hood-adóját is megtartják.
"Most kell támogatni a kormányt!" Vagy nem? Gyurcsány Orbán mellé állt - aztán lehaszonlesőzte
Gyurcsány Ferenc hétfő kora délutáni blogbejegyzésében még azt írta, hogy támogatni kell a kormányt abban a törekvésében, hogy tisztességes elveken nyugvó, határozott választ akar adni a kialakult válsághelyzetre az ajkai tározó okozta katasztrófa kapcsán.
Gyurcsány szempontjából -- ha fellép az orbáni forradalom ellen -- valóban ellenforradalomról beszélhetnénk. Viszont ahhoz előbb Gyurcsánynak el kellene fogadnia/ismernie, hogy az orbáni forradalom megtörtént.
Persze még az is további kérdés lehet, hogy Gyurcsány nekilát-e bogozgatni az orbáni -- gordiuszi -- csomót, vagy egyetlen nyisszantással átvágja/megoldja?
__________________________________
Gordiuszi csomó
Az ókori frígiai város legendás királya, Gordiosz által azon a kocsin készített Csomó, amelyen utaztában egy jóslat alapján királlyá tették. A monda szerint, aki a csomót megoldja, Ázsiának az ura lesz. A csomót senki sem tudta kibogozni. Végül Nagy Sándor úgy oldotta meg a kérdést, hogy a csomót kardjával kettévágta s valóban a legnagyobb hódító, az akkor ismert Ázsia ura lett. Innen ered a mondás, amikor valaki a nehéz problémát egyszerűen, "egy vágással" megoldja.
Ha Orbán forradalmat csinált és azt Gyurcsány nem fogadja el és még szembe is megy azzal, akkor azt már nevezhetjük akár ellenforradalomnak is, vagy nem?
Ostoba hibának nevezte Orbán Viktor kormányfő sajtóstábja, hogy a pénteki svéd-magyar focimeccs alatt Gyurcsány Ferenc nevét írták a svéd tévések, miközben Orbánt mutatták. Orbánék nem szándékoznak lépéseket tenni, remélik, hogy legközelebb a svédek figyelmesebbek lesznek.
Az előző svéd-magyaron még csak gumicsizmás parasztok voltunk, legalábbis a meccset felvezető vicces kisfilmekben, ma este viszont a svéd tévések arról adtak tanúbizonyságot, hogy halvány segéd fogalmuk sincs arról, mi történik tőlük délre, vagy egyszerűen csak szarnak az ilyen apróságokra: amikor a magyar miniszterelnököt mutatták a nézőtéren, csípőből aláírták, hogy Gyurcsány Ferenc. Ejnye már.
Gyurcsány már tiltakozott (Na és mit szól ehhez Orbán:?):
Gyurcsány Ferenc - Na, ez aztán vérciki!
2010. szeptember 4., szombat 20:14 InfoRádió
A pénteki Svédország-Magyarország Eb-selejtező közvetítése során a svéd televíziósok méretes bakival örvendeztették meg a magyar nézőket. A mérkőzést a helyszínen néző Orbán Viktort emígy feliratozták: "Ferenc Gyurcsány, Prime Minister Hungary." Blogjában Gyurcsány Ferenc túlreagálja a tévések tévesztését.
"Tisztelt Svéd Királyi Televízió! - vagy hogy is hívják magukat, de a tegnap történtek után mindegy is" - így kezdi a blogjában megjelentetett írást Gyurcsány Ferenc.
A bejegyzés egy furcsa körmondattal folytatódik: "Megáll az ember esze. Ott látom a televízióban a magyar nemzet önfelkent atyját, akinek mindig népe (legfeljebb még saját családja) boldogulása volt a legfontosabb, akinek annyira fontos a magyar futball, hogy többet jár meccsre, mint találkozik a szakszervezetekkel vagy az IMF-fel, aki két meccs között forradalmat vív (jaj de sokba kerül ez nekünk mostanában), és miközben küzd az oligarchák ellen, délcegen feszít a legnagyobb bank általa személyesen főfutball-felelőssé tett bankvezér oldalán (jut eszembe ki fizette a repülőjegyet Stockholmba?), saját nevemet látom nevezett 'kétharmadom van és mindenkinek kuss' főnök neve alatt."
Gyurcsány Ferenc gondolatmenete így halad tovább: "Hú de meg vagyok tisztelve (jaj bocs: ég a bőr a képemen). Még hogy én lennék Ő?! Na, ezt aztán vérciki! Hiszen hogyan jövök én ahhoz, hogy olyan embert mutassanak be az én nevem alatt (pardon: felett), aki a Szentkorona tant szeretné viszontlátni a magyar alkotmányban. (...)
Drága Svéd Televízió! A magyar nép (és tagjaként szerény személyem) igazságot követel. Bár tudom, hogy ezért is Gyurcsány a hibás, de talán éppen emiatt őszintén proklamálhatok. Kérem Önöket, hogy egy álló héten keresztül az esti híradó előtt vetítsenek filmet Orbán nemzetvezető úr csodálatos életéről, olvassák be a Nemzeti Együttműködési Nyilatkozatot, fejemre meg szórjanak átkokat és fenyegessenek életfogytig tartó börtönnel. (...)
Most pedig bűnbánóan esküszöm, soha többet nem maszkírozom magamat Orbán Vikornak! Mert átkozottul szégyellném magam..."
Gyurcsány: Orbán becsapta az országot(vagy fordítva ...)
- 10:10
Gyurcsány Ferenc szerint Orbán Viktor és a Fidesz becsapta Magyarországot. A volt kormányfő internetes naplójában annak kapcsán írt erről, hogy lassan letelik az új kormány első száz napja és a miniszterelnök értékelésre készül.
Lassan letelik a kormány első száz napja. Hallom, hogy a miniszterelnök értékelésre készül. Érdemes lesz megtudni, hogy miként látja a kormányfő saját teljesítményüket. De talán ennél is fontosabb, hogy mi az ország értékelése. Ha summásan kell véleményt mondani, akkor az nem lehet más, mint hogy Orbán Viktor és a Fidesz becsapta Magyarországot - írta blogjában a volt miniszterelnök.
Azonnali nagyarányú adócsökkentést ígértek. Ezzel szemben az új kormány adóintézkedései összességében növelik az összes beszedett adót. Ráadásul miközben a munkabért terhelő járulékcsökkentésről szónokoltak, most mégis a vállaltok nyereségadóját csökkentették. Ettől nem lesz több munkahely.
Idén tavasszal a miniszterelnök elképzelhetetlennek tartotta az egykulcsos személyi jövedelemadót. Most azt mondja, hogy mindenki 16 százalékot fog fizetni. Ez a rendszer sok tízezer forintot ad a tehetősebbeknek, és sok ezret vesz el az átlag körül vagy az alatt keresőktől. Ezzel az adóval ő és a hozzá hasonlók jól járnak, a többség meg rosszul. Ez lenne az igazi népbarát adórendszer?
Segítséget ajánlottak a devizahiteleseknek, ezzel szemben ma az átlagos devizahiteles nagyjából tízezer forinttal fizet többet hitele után, mint a kormányváltás előtt. Azt állították, hogy ha ők kormányoznak, akkor olcsóbb lesz az országot finanszírozni. Ma ennek az ellenkezőjét látjuk: növekedtek a kamatok, gyengébb lett a forint. Ezért ma nem kevesebbet, hanem többet költünk az államadósság finanszírozására, mint kormányváltás előtt.
Pénzt ígértek fűnek-fának, a Rendőrségnek, a kórházaknak, az iskoláknak, ennek a pénznek ma semmi nyomát nem látjuk.
Párbeszédről és együttműködésről papolnak, de a miniszterelnöknek több ideje van focimeccsre járni, mint a munkavállalók képviselőivel találkozni. A köztisztviselők fokozott megbecsülését ígérték, ezzel szemben mára a köztisztviselők úgy vághatók ki munkahelyeikről, mint ha éppen bűnözők lennének. Ellenzékben még oligarchákat láttak mindenütt, most meg a legkisebb szégyen nélkül ültetnek be gazdasági vezető pozícióba volt pénztárnokuk és kedvenc bankárjuk körébe tartozó embereket.
Egy szót nem szóltak arról, hogy a harmadik köztársaság alkotmányát sutba vágó forradalmi törvénykezésre készülnek, sem arról, hogy valamennyi független intézmény élére saját pártkatonáikat ültetik. Orbán Viktor becsapta Magyarországot - fogalmazott írásában Gyurcsány Ferenc.
De figyelmébe ajánlom a Galamus.hu weboldalon Balogh S Éva által idézett mondást: „Mindig becsaphatsz néhány embert; néha becsaphatsz minden embert; de mindig nem tudsz becsapni minden embert.” - zárul az írás.
Orbán hazudott Magyarországnak, amikor a fenti intézkedésekről azt etette a híveivel és mindenkivel, hogy rossz döntések, és károkat okoznak a hazának.
Az utóbbi napokban három ügyben is kiderült, ki tudott valójában kormányozni Magyarországon, és ki az, aki csak a más ötleteiből próbál túlélni. (Szegény, Kovács Árpád, egykori ÁSZ-elnök, már orbáni, igaz, szerinte is vitatható víziót lát, igaz, előtte azért vagyonkezelői főnök lett és MLSZ-elnökségi tag. Előtte ilyet nem látott.)
Nos, kezdődött az orbáni lenyúlás a bankadóval, amelyet 2006-ban a Gyurcsány-kormány vezetett be. Ez ma a Fidesz szabadságharca a csúnya pénzemberek még csúnyább uzsorahaszna ellen. Ha a világ több országában bankadót vezetnek be, bizony, Gyurcsányt követik. Igaz, a volt miniszterelnök csak annyit vett el, amennyit feltétlenül kellett az adott helyzetben, nem az össznyereség kétharmadát, veszélyeztetve például a további vállalkozói hitelezést.
A sor folytatódott a Robin Hood-adóval, amely ellen a Fidesz ugyancsak tiltakozott. Itt a közüzemi szolgáltatók nyereségének terhére vetettek ki befizetési kötelezettséget, kímélendő a kisfogyasztók pénztárcáját. Most olvassuk, hogy a fülkeforradalmárok meghosszabbítanák a Robin Hood-adó határidejét. Hát, most rossz ez az adó, vagy sem? Vagy csak addig rossz, amíg Gyurcsány bevezeti? Ha Orbán kiterjeszti, már igazmagyar, nemzetifelemelkedéses valami lesz?
És itt a harmadik gyöngyszem, a Déli Áramlat. A nemzet ellen puccs ez - rivallta a kontár sosemhazudó. Most meg bejelentik, hogy támogatják. Gyurcsány kiárusította a nemzeti érdeket - mondta a Fidesz. Akkor Orbán nem ugyanezt teszi most? Vagy csak a képünkbe hazudtak? Undorító viselkedés ez. És a Fidesz a Nabuccóval se jöjjön, mert Gyurcsány azt is támogatta. Külön kormánybiztost nevezett ki, itthon konferenciát tartatott az alternatív gázvezetékről, állam- és kormányfők részvételével. Igaz, a Nabucco haldoklik, a Déli Áramlat viszont épül. Orbánnak leesett a tantusz.
Persze, a helyzet ennél rosszabb. Orbán hazudott Magyarországnak, amikor a fenti intézkedésekről azt etette a híveivel és mindenkivel, hogy rossz döntések, és károkat okoznak a hazának, és minden létező fórumon - itthon és külföldön - ellene ment. A jövő azonban ezt is elrendezi: Gyurcsány Ferenc miniszterelnöki munkásságát az idő vissza fogja igazolni. Tán hamarabb is, mint ezt ellenfelei gondolják. Ez mindenképpen Orbán javára írható.
P. S.: És még egy kis Sukoró. Az azóta beperelt Budai Gyula, aki eddig hamis tanúzással vádolta a volt miniszterelnököt, tegnapi sajtótájékoztatóján már csak annyit mondott: "nem tájékozódott kellőképpen..." Persze, arról a Fidesz lassan egy hete hallgat, hogy miért volt a találkozó, miben maradtak és mit tartalmaz a Lauder-levél?
Forrás: stop.hu | 2010. augusztus 17.
"A kampányban azzal szembesültem, hogy sokszor nagyobb igény volt önmagunkról, az MSZP-ről beszélni, mint ellenfeleinkről" - írja Gyurcsány Ferenc szerdai, a választások óta első blogbejegyzésében
Ehhez képest Ferenc a kampányban semmi mást nem tett a párttársakkal folytatott megbeszélésen csak Orbánt és a Fideszt szapulta. Skizofrén.
Jön vissza!!!!!!!!!!!!!! OrbánGyurcsányOrbánGyurcsányOrbánGyurcsányOrbánGyurcsányOrbánGyurcsányOrbánGyurcsányOrbánGyurcsányOrbánGyurcsányOrbánGyurcsányOrbánGyurcsányOrbánGyurcsányOrbánGyurcsányOrbánGyurcsányOrbánGyurcsányOrbánGyurcsányOrbánGyurcsányOrbánGyurcsányOrbánGyurcsányOrbánGyurcsányOrbánGyurcsányOrbánGyurcsányOrbánGyurcsányOrbánGyurcsányOrbánGyurcsányOrbánGyurcsányOrbánGyurcsányOrbánGyurcsányOrbánGyurcsányOrbánGyurcsányOrbánGyurcsányOrbánGyurcsányOrbánGyurcsányOrbánGyurcsányOrbánGyurcsányOrbánGyurcsányOrbánGyurcsányOrbánGyurcsányOrbánGyurcsányOrbánGyurcsányOrbánGyurcsányOrbánGyurcsányOrbánGyurcsányOrbánGyurcsányOrbánGyurcsányOrbánGyurcsányOrbánGyurcsányOrbánGyurcsányOrbánGyurcsányOrbánGyurcsányOrbánGyurcsányOrbánGyurcsányOrbánGyurcsányOrbánGyurcsányOrbánGyurcsányOrbánGyurcsányOrbánGyurcsányOrbánGyurcsányOrbánGyurcsányOrbánGyurcsányOrbánGyurcsányOrbánGyurcsányOrbánGyurcsányOrbánGyurcsányOrbánGyurcsányOrbánGyurcsányOrbánGyurcsányOrbánGyurcsányOrbánGyurcsányOrbánGyurcsányOrbánGyurcsányOrbánGyurcsányOrbánGyurcsányOrbánGyurcsányOrbánGyurcsányOrbánGyurcsányOrbánGyurcsány
"Gyurcsány azt állította, hogy tavalyi lemondásával félmillió szavazót vesztett az MSZP,"
nem baj Ferenc, volt az több is. Idővel valaki elmondhatná neki, hogy ha ő nincs akkor a Fidesz és Orbán most nem örülnének ennyire. Nincs egy bátor ember aki el merné mondani neki?
Az MSZP.-nél van választék kiváló értelmes politikusokban szakemberekben/akad ott is haszonleső gagyi politikus/ de a fityisznél ??? a sokadszor leszerepelt populista cezaromániás hatalomvágyó viktátor???? Nagy kérdés?
No, ez egy igazán ideillő sztori!
