te semmi olyan értéket nem tutál/tudsz felmutatni, ami alapján úgy gondolnám, hogy úgy kéne hogy viselkedjek veled szemben, mint ahogy általában a nálam idősebb emberekkel szoktam/igyekszem. ezért egyenlőre marad a "jól van tata".
rosszul tudom lehet, de ez nem az, ahol a publikálóknak fizetni kellett a könyvbekerülésért? (legalábbis az egyik barátom fizetett, hogy a portré megjelenjen...)
Emlékszem István szervezett egy kiállítást a beküldött képekből. Kiválogatott 50-60 képet és a szerzőknek írt a fórumon megadott mail címre, hogy küldjenek a képről 30-45cm nagyításokat. Emberünk vette magának a fáradtságot, megcsinálta a nagyításokat és elküldte Magyarországra. Akkor derült ki, hogy kicsoda ő.
Off
Ezúton is gratulálok Dékán Istvánnak a megjelent gyönyörű albumhoz, ami Magyarországon egyedülálló módon kizárólag egy amatőrökből álló netes közösség képeiből állt össze. Én láttam az albumot. Nagyon színvonalas minden tekintetben.
Mint a (11946) hsz-ben írtam, szerintem még megvan az NG presztizse, csak önmagához viszonyítva romlott. Én személy szerint Outdoor Photographer-t, Photo Life-ot és Photo Techniques-et vásárolok.
Korábban írtad, hogy a te érdeklődési köröd az emberábrázolás/riport/szociofoto, az ezekkel a témakörökkel foglalkozó lapokat sajnos nem ismerem, csak azokat amikben túlnyomó részt természetfotó található.
Lentebb tettem fel egy kérdést, lehet nagyon burkolt volt, de mondanátok olyan magyar, nemzetközi - illetve aki ismer - amerikai magazint, amiben megjelenni egy fotósnak presztízs? Természetesen nem csak a természetfotó, hanem akár a hétköznapi riport (essay) is érdekel...
Mint már írtam, én ezeket ismerem. Times Stern Paris Match Newsweek ...
K.ZS? Pár napja nézegettem a honlapját, újabb sikerfilmek kötődnek hozzá. Jópár évvel ezelőtt, amikor Dékán a Fotóvilágot indította, ő is töltött fel képeket és soha egy szóval nem mondta, hogy kicsoda ő, szerényen eldiskurált a képekről és kész. Még a megjelenő albumhoz is küldött képet, mert az István kérte. Szerintem mind a mai napig nem tudja senki, hogy ő az. Nekem szimpatikus.
de, tudom, egyszer megköszöntem neki telefonon egy alkalmi segítségét. De személyesen nem ismerjük egymást. Mint ahogy ez ügy kapcsán ismertem meg olyan meber velem egyező véleményét aki Senior Technical Director a Sony Picture Imageworks-nál, és hajtották el Washingtonban, hogy ehhez nem ért. Ezen egy kicsit felmérgelte magát. :-)
"Végül is, ha a "tettes bünös" (hiszem, hogy nem)"
Itt van a kutya elhantolva. Ez nem hit kérdése. Rögzült viselkedésmintákról és fototechnikai tényekről van szó.
Fotótechnikai kérdésekben pedig csak az általad "szakbarbároknak" titulált Százbolhafélék veszik a fáradtságot és számolják ki, hogy az adott technikai segédlettel a kép egyáltalán elékészíthető-e vagy sem. Ennél pragmatistább és emóciómentesebb megközelítés nem létezik.
(Zárójelben elárulom neked, hogy Százbolha és eke nem ismerik egymást. eke Százbolhának még csak a nevét sem tudja. Ideje volna, hogy leszokj te is az emócionális megközelítésről, amit másokban annyira kifogásolsz.)
Hogy mekkora a csinnadratta? És egy intelligens szakma ezt nem így tisztázná? Nos akkor sajnos a NatGeo unintelligens módon kezelte (kezeli) az ügyeit, mert meglepő módon az eddigi összes fake kép nyilvánosságot és publicitást kapott (pl.elefántagyar, ugró cet...)
Vagy szerinted a dpreview.com egy szűk szakmai grémium?
Nincs vád, vélemény van. Olvasd vissza az utolsó néhány hsz-emet. Azt hiszem elég elfogulatlanul és megengedően fogalmaztam meg a véleményemet.
Mint önző fogyasztó minden terméket kritikával nézek: "mit kapok az adott terméktől ahhoz képest, amit kínál ?"
Nos ebben a konteksztusban a NatGeo fénye erősen megkopott. Lehet, hogy az igényeimet kellene a NatGeo-hoz igazítanom és akkor nem volnék elégedetlen. De még élnek a régi emlékek, az a mérce.
A jégmadaras ügyet én azért tartom többszörösen csavart fake-nak mert nem elég, hogy preparátum, de nem életszerű szituációt ábrázol.
Tudod én próbálkoztam jégmadárfotózással. Egy-két nap alatt el lehet jutni egy szép habitusfotóig, hogy mondjuk ül egy ágon és hal van a csőrében. Szerencsére jól tűri az emberi közelséget, de bármilyen egyéb, komolyabb képhez már hosszadalmas előkészületek, tervezés, szoktatás, technikai arzenál szükséges. No de mindegy, te nem hiszel a száraz szakmai érveknek...
Nem is tudom. Nem szabadna, hogy a lap ára bármilyen szinten is a hitelét jelentse a lapnak és szvsz ahhoz sem lehet köze, hogy mennyire legyen elnéző az olvasó a bakikkal.
Amikor még gimis voltam (hajh' de régen), a suli előfizette a NatGeo-t. Egy-egy számot rongyosra olvastunk, mindig volt bennük valami új, érdekes ismeretanyag. Akkoriban a NatGeo majdhogynem egyet jelentett a Föld megismerésével, kultúrákkal, biológiával, történelemmel együtt. Kitekintés volt a világra több idősíkban. Ez a varázsa veszett el a lapnak.
Egyébként nem konkrétan SzLJ miatt csalódtam a NatGeo-ban. Sok-sok minden miatt együtt. Valahogy felhígult a lap, visszaesett a színvonal. Kicsit olyan érzésem van, hogy nem veszik komolyan az olvasókat. Az SzLJ féle jégmadaras kép is némileg ezt igazolja, nem nézték ki az olvasókból, hogy észreveszik a huncutságot.
Akkor a másik tippem a "mindenáron szenzáció" átka, ami manapság utolérte a médiát és benne az ismeretterjesztő csatornákat/magazinokat is. Nézd meg az "egyszemélyes természetbúvár" sorozatokat, mint amilyen Steve-é is volt vagy akár a címeket: " Up Close and Dangerous". Lassan egy termeszvár vagy taplógomba bemutatása is őserdei túlélő túraként van tálalva. Csak nézzék, csak fogyjon a lap. Bármi áron.
jani! Érdekes módon nem fajtébvesztések amik benne eddig átcsúsztak amik ránézésére (!!!!) vehetők észre!
A dinoszauruszus hamisításon utániak viszont az én szintemen is könnyen kiszúrhatók.
Ezek nem a lap méretéből adodó ügyek. Egy egy lapszám képeinek átnézését ilyen szinten kettő óra alatt letudhatjuk, közte egy 10 perces kávészünettel...
No várj csak... Én nem állítottam, hogy a NatGeonak nincs presztízsértéke. Hogyne volna. Ezért mondtam, hogy a fake képpel nagyot lehet bukni presztízsben, és ezért sajnálom, hogy a magazin bulvárosodik. Ez a bulvárosodás pont a jelentős (eddig még) presztízs miatt történik. A lapban megjelenő írók és fotósok mindenáron meg szeretnének jelenni benne, a szerkesztők és tulajdonosok pedig példányszámot akarnak növelni. Mindenki az eddig kivívott presztízst akarja meglovagolni. De ha így megy tovább, akkor elkoptatják a száz év alatt kivívott elismerést és megteremtett színvonalat.
Az is igaz (Raginak ebben igaza van), hogy lehetetlen hiba nélkül üzemeltetni egy ekkora apparátust, főként ha ekkora megjelenési kényszer nehezedik a magazinra. Az erény viszont a hiba elismerésében nyilvánul(na) meg. Néhány esetben ez meg is történik (lásd elefánt agyar). SZLJ jégmadara egyszerűen nem volt tétel, szerintem ezért nem kezelték Washingtonban akkora odafigyeléssel, mint azt szerettük volna. Hány példányt érintett? Elenyésző az összes terjesztett példányszámhoz viszonyítva.
Egyébként minden bulvárosodik, a teljes médiát uralja a szenzációhajhász figyelemfelkeltés. Meg lehet nézni az összes ismeretterjesztő TV-s csatornát és a rajtuk futó sorozatokat. A dolgok tényszerű, valóságos bemutatása már nem tétel, a primitív átlagnézőt azzal nem lehet a képernyő előtt tartani. Mindig, mindent úgy kell bemutatni, mint a világ legizgalmasabb, legvéresebb, legveszélyesebb eseményét. Ennek lett áldozata Steve is ... No de ez már a fejlett társadalmak elkorcsosulásának és lelki deformitásának következménye.
oké, értem, valahogy így is gondolom - de ha a NatGeo-nak nincs presztízsértéke, akkor minek van M.országon?
szinte sehol máshol nem jelenik meg komplett esszé vagy riport, csak NatGeo, Spektrum, GEO... Társadalomábrázolás, szoció, néprajzi fotó sehol...
A legnagyobb ilyen magazin, a Life is megszűnt - maradt a Paris Match, Time, Newsweek, Stern... Itthon esetlegesen a nagyobb napilapok hétvégi melléklete...
Az online sajtónak nincs értéke egyelőre, szerintem...
Visszatértem az elejére, igényes ismeretterjesztő magazin a NatGeo-n kívül nincs itthon, hacsak nem rétegújság...
De cáfoljatok meg, mert nem ismerem igazán a választékot...
"ha egy anyagom jelenhetne meg a NatGeo-ban ....... akkor utána nemigazán érdekelne, hogy szerintetek beállított-e a vitát kiváltó kép vagy nem, mert a NatGeo-ban megjelenni olyan, mint Ferrarival futamot nyerni "
Ez a kijelentésed a magyarázat arra a mondatodra, hogy:
"Sokan vádolják meg az NG Magazne-t és a Chanel-t bulvárosodással"
Nem biztos, hogy mindig, minden, mindent megér. Ha kiderül, akkor jóval nagyobbat lehet bukni presztizsben és anyagilag is. Feltehetőleg azoknak a fotósoknak nem nagyon jelenik meg több képük a magazinban, akik ekkorát kockáztattak a siker érdekében.
Amúgy a NatGeo nem tudományos, hanem ismeretterjesztő lap. A sikerének a kulcsa az egyszerű, közérthető, nem túl mély szintű, de izgalmas információk közlése. Egy család mindegyik tagja -a nagyitól az unokáig- úgy érezheti, hogy kapott valamit a magazintól és új ismeretek birtokába jutott. Ez természtesen nem baj, sőt! Nem könnyű mindenkit kiszolgálni...
Tökmindegy lett volna hogy itthon ki a képszerkesztő, a Szentpéteri cikket USÁkiából tolták le a magyar szerkesztőség torkán...
Az NG ben való publikáció renoméját szinte kizárólag a publikáció díjazása teszi naggyá... Amíg csak fél és egész Istenek képei jelenhettek meg és azok között igen erősen szelektált a fotóigazgató, szerintem sokan odaadták volna a fél karjukat is... Aztán a tündérmese időnként szánalmas "rodeóvá" változott. a váltás 1990 körül érzékelhetővé vált..
Ha teheted vedd meg az NG CD.eket amik az első 100 év összes számát tartalmazzák, és nézzd át. A trend semmi jót nem sejtet.
Most - részben - egyetértek Veled, azért ha minden média csak akkorát hibázna, mint a NGS kiadványai/médiumai, akkor ez egy szebb világ lenne... Sokan vádolják meg az NG Magazne-t és a Chanel-t bulvárosodással, de ezzel együtt még mindig közelebb állnak hozzám, mint szinte más "hasonszőrű" kiadvány és csatorna.
Ami számomra furcsa, hogy - tudomásom szerint - mindig a természetrajzi részleg botlik vmi miatt, a szociográfiai vagy technológiai riportok/esszék és hozzájuk tartozó riportképek hitelesek tudnak maradni, vagy az illusztrációk még az ízlésvilág határain belül készülnek. Heltai Csabával (a magyar NGM művészeti vezetőjével) tudtam beszélgetni arról, hogy miként látja az NG ázsiójának - valós vagy valótlan - esését; szerinte a magyar vagy más európai publikációkkal nincs gond, ellenben az amerikai szerkesztőség iszonyatosan szélsőséges dolgokat is képes lenne megjelentetni, amit egy normális, tudományokra fogékony ember gyomra nem venne be. Nem ismerem az amerikai term.tudományos magazinokat, de sejtem, hogy a konkurencia kergeti bele az NG-t ebbe az álláspontba. Nekem volt szerencsém 1972-től átolvasni egy barátom jóvoltából a magazinokat és ténylegesen megváltozott az arculata.
A fentiektől eltekintve, ha egy anyagom jelenhetne meg a NatGeo-ban a balkáni vándorcirkuszokról, vagy a Balti-tenger munkanélkülivé vált halászairól, akkor utána nemigazán érdekelne, hogy szerintetek beállított-e a vitát kiváltó kép vagy nem, mert a NatGeo-ban megjelenni olyan, mint Ferrarival futamot nyerni - akár szabályos a kavicságyból visszatolás, akár nem...:)
(Mondjuk engem a társadalomábrázolás érdekel, és ebben még mindig a NatGeo áll élen itthon, bár már a GEO-ban is jelentek meg elég jó anyagok...)
(megj.: Heltai Csaba a "jégmadaras-affér" után lett a képszerkesztő, így arról nem nyilatkozott)
csakhogy ez olyna nehezen észrvehető finomság hogy ezt egy NG képszerkesztőnek nem kell észrevennie, nem ezért fizetik, no meg a barabaig akcióban sem volt gyanús az agyarak számozása, igaz a vonalkódot hiányolták, de gondolták hogy a túloldalon van... Ügyesek ám az USÁkok, nem lehet őket becsapni, csak ha maguk is akarják...
