Szia bibby, elolvastam a hozzászólásodat. Én éppen mostanában fejeztem be egy kapcsolatot, tehát nem biztos, hogy a sikeres kapcsolatról tudok írni; de az a tapasztalom nagyjából, hogy sok keserűséget tud okozni egy kapcsolatban az, ha az egyik félnek nagyobb a társaságigénye, mint a kedvesének. Szerintem igazad van abban, hogy fiatalon sokmindent lehet - és talán jó is - ha valaki megismer. Ilyenkor lehet elmenni külföldre hosszabb időre tapasztalatot szerezni, meg focizni a haverokkal, és röhögcsélni a barátnőkkel. Igazad van abban is, hogy ha egy pár gyorsan bezárkózik, elveszíti a barátságait, hiszen hogy azok megmaradjanak velük is foglalkozni kell. Nekem most elég sok energiámba kerül, hogy a régen otthagyott baráti szálakat újra felvegyem.
Azt viszont nem gondolom, hogy egy kapcsolat akadálya a társasági életnek, csak ha lehet meg kell beszélni, hogy ha valaki éppen akkor nem a párjával, hanem másokkal akar lenni. Nem tudom, a testi kapcsolat mással nekem nem fér bele a próbálkozásokba, akkor lehet, hogy tényleg jobb egy kapcsolatot befejezni, mint megtartani és amellett próbálkozni. Itt nem tudom mire gondolsz, lehet, hogy egyáltalán nem erre. Az biztos, hogy ha engem valamiért nem enged a párom mások közelébe, akkor egy idő után hisztis leszek és nyűgös attól, hogy miért gondolja, hogy csak vele akarok lenni, csak vele moziba menni, stb. de erre az az orvosság, ha engedjük egymást és megbízunk egymásban bármekkora közhely is.
Nos énis eleget vártam hogy ilyen lollereknek válaszoljak.Amint látom az egyikőtök hozzászólását elis távolították,no comment.Ti nagyon okosak vtok,csakhát én az ilyenekről szoktam azt gondolni hogy nőt csak monitoron látott,az meg hogy SZERELEM szerintem tőletek 1 galaxisra van.Azt az eshetőséget fel sem vetettétek hogy én komolyan kérdezem amit kérdezek?Nem,csöppet sem "xartam" be.Csak kicsit elgondolkodtam.És vártam a véleményeket.Igenis az ő érdekeire is gondolok,nemcsak sajátjaimra.Mert mint mondtam nagyon társasági,és egy kapcsolat bizonyos szinten mindenképpen korlátoz.
Na mindegy,sokat rágódtam hogy beírjam-e ide egyáltalán és így utólag már megbántam...Azért majdcsak lesz vmi értelmes megnyilatkozás is.
Nos,nem tudom mennyire fog bleilleni ebbe a topikba a hozzászólásom,de sajnos nem nyitjatok még újat.És a problémámat most szeretném megvitatni,remélem sokan elolvassák,és hozzáfűznek valamit.
20 éves egyetemista fiú vagyok,barátnőm 17 éves,most lesz utolsó éves középiskolában.A napokban lettünk két évesek.Megismerkedésünk óta tulajdonképpen "szokásos" szerelem:) Sok vita,de rengeteg boldogság és csodás napok együtt.Azért annyira mégsem szokásos:mindkettőnk számára valószínűleg ez az első igazi szerelem,az a bizonyos diákszerelem.Nekem nem volt igazi kapcsolatom előtte,és neki sem.És most jön a dilemma...Megilyedtünk a kétéves alkalommal.Főképp én kezdtem el gondolkodni.Most vagyunk fiatalok,és ilyenkor kellene kiélni magunkat,márpedig mi egymással töltjük időnk nagy részét.Ilyenkor van az az időszak hogy rövidebb kapcsolatoknak kellene váltani egymást,élvezni a szabadságot,nemde?És igazság szerint nem is magam miatt vagyok így ezzel.Őt féltem.Én fosztom meg ezektől a dolgoktól,pedig amúgy is szereti a társasági életet nagyon.Szóval a fiatal éveiben,a sok mindent meghatározó középiskolai évek alatt nem adatik meg neki az ami más lányoknak.(Persze nem azt mondom hogy le kell feküdni fűvel-fáva,nem ezt értem a szabadság alatt.)
Tévedsz, a szerelem nem biztos hogy úgy ér el, mint egy lórúgás. Van, hogy a kertek alján settenkedik a szívünkbe.
Saját példámon tudom bemutatni, hogy én pl. a férjembe egyáltalán nem szerettem bele első látásra. Nagyon keményen megdolgozott értem. De nem volt hiábavaló a kemény küzdelme, mert most már el nem tudnám képzelni az életemet nélküle.
Szia,
lehet, hogy kegyetlenül hangzik, de tedd tisztába a dolgot a lánnyal. Kérdezd meg, hogy ha nem szerelmes beléd, akkor miért tölt el veled egy csodálatos hétvégét, miért találkozik veled és miért művel mindenféle intim dolgokat? Ha csak szórakozik, akkor ugye egyértelmű, hogy szakítani kell. Ha csak barátként akar, akkor neked kell eldöntened, hogy erre képes vagy-e. Olyan sajnos nem nagyon van, hogy egyszer csak beléd szerelmesedik, ha már elsőre nem ment.
Azt csak nagyon óvatosan kérdem meg, hogy a túlfűtöttséged miatt esetleg nem te értékelted-e túl a viselkedését? Ne sértődj meg, ezt tényleg nem bántásból kérdeztem, de érdemes minden lehetőségen elmerengeni... :)
Szükségem lenne a tanácsotokra, hogy mit tegyek. Megismerkedtem itt az interneten egy lánnyal. Elkezdtünk levelezni. Kb. egy hónap után olyan szintre jutottunk el, hogy mindent (szexuális dolgok, előző kapcsolatok, stb.) megbeszéltünk egymással. Találkoztunk személyesen. Hát ez a találkozás minden várakozásomat felülmúlta. Elsétáltunk a Margit-szigetre, leültünk egy padra. Hozzámbújt. Itt tudatosodott bennem, hogy talán lehet köztünk valami. Utána elsétáltunk a Gellért-Hegyhez, és nem bírtam tovább, megcsókoltam. Vagy fél órán keresztül műveltük ezt.
Mivel sajnos egy kicsit távol lakik, így nem tudunk mindennap találkozni, általában egy héten egyszer. Azóta eltöltöttünk egy csodálatos hétvégét is.
Lassan két hónap telt el az első találkozásunk óta. Én fülig szerelmes vagyok. Sajnos Ő viszont nem. Azt mondja, hogy nagyon szeret, de nem szerelmes belém.
Szerintetek mit tegyek? Hogyan tudnám elérni, hogy Ő is szerelmes legyen belém? Tudom, hogy ez egy nagyon általános kérdés, dehát annak ellenére, hogy 30 éves leszek lassan, nincs túl sok tapasztalatom a szerelemben.
Hosszan tarto stresszhelyzetben majd mindenkinek eszebe jut, hogy csak legyen vege barmi aron, ez meg nem jelenti, hogy valaha is komolyan megkiserelne az ongyilkossagot. Neked mennyire komolyak ezek az gondolataid? Ha folyton a halalra kell gondolnod, akkor lehet, hogy van valami feldolgozatlan elmenyed ezzel kapcsolatban.
hm.
abbol, h vki teenager nem kellene automatikusan adodnia az ongyilkossagi szandeknak. Ez nem kor fuggvenye. Ha valoban ilyen jellegu problemakkal kuszkodsz, akkor talan fel kellene keresned vele egy szakembert. Az ongyilkossagi szandek mar nem gyerekjatek. Ha kezdetben is csupan figyelemfelkeltes a cel, akkor is egy rossz pillnatban tragedia is lehet belole.
Nekem is volt rossz idoszakom... de tulleptem. Ennyi. Ido kell.
Masik:
az altalad irt korkulonbseg nem jelentos. Parom es koztem 20 ev van... Ez inkabb "nagy" korkulonbseg.
Snowdrop,
ez egy fórum, ezt ne felejtsd el. Nem ástad el magad, nem vagy bányász! Sztem érett ember csak gondol a halálra, akkor is csak mint eshetőségre. Nekem savanyú a szőlő, talán ezért vagyok zsinórban off, ezért karoltam fel ezt a témát... :) Mégsem "hogy kb.minden héten meg akarom ölni magam."... Nézd, látatlanban se és sehogyan sincs jogom ítélkezni, de a kapcsolatod is OFF. Hiába minden külsőség, hiába az egyébként megértés, ha a lényeget nem érzitek 1másban. (Mint az ábra mutatja.) De Te tudod.
Most már biztos elástam magam. Mégis azt mondom, hogy egy érett ember is lehet depressziós, aki állandóan a halálra gondol...szerintem meg ez nem függ a kortól. 1 éve vagyunk együtt, és ezen a lelki szaron kívül nagyon jó a kapcsolatunk. Ugyanazokat a dolgokat szeretjük csinálni, mindent meg tudunk beszélni, egymás barátaival és családjával is nagyon jó a kapcsolatunk.
Szóval szerinted nem normális 18 évesen hetente a halálra gondolni? Hát igen, elvileg már nem vagyok tini...
Snowdrop, sztem ez nem kortól függ. Különben is micsoda dolog 7ente önygyilkossági rohamot produkálni? Ezt fejtsd ki, légy szíves! Az, hogy mennyire összeegyeztethető egy ilyen korkülönbség, tisztán csak a két fél lelki érettségén múlik. Szavaidból ítélve, ne haragudj, de nem vagy egy kiforrott jellem. Ezek szerint a "párod" (de utálom ezt a szót!) sem az? Szerinted mit szeret benned? Egyébként nem is olyan régen majdnem belementem egy hasonló (úgy értem, nagy korkülönbségű) kapcsolatba. Pontosan ugyanez volt a dilemmám, végül hagytam a fenébe. Utólag azt hiszem, jól döntöttem. Nem ugyanarra vágyunk, ez a legnagyobb gond.
A barátom és köztem 8 év korkülönbség van. Eleinte nem is zavart minket. De most jövök rá, hogy a tini-hülyeségeimmel tönkre fogok tenni mindent. Az olyan dolgokkal például, hogy percenként változik a hangulatom, hogy kb.minden héten meg akarom ölni magam. Már lassan 19 leszek, mikor fogom kinöni már végre az ilyen hülyeségeket??
De ha ezt leszámítva minden másban közösek vagytok, akkor szerintem nem érdemes ott hagynod. Pláne ha még mindig ő az akit igazán szeretsz. Olyan ember úgy sincs akivel minden tulajdonságodban megyegyeznél.
Természetesen a páromat szeretem igazán, azért a párom.
A hobbym a kutyázás. És ebben a párom nem a párom, mert őt nem érdeklik a kutyák. Eltűri a bolndériámat, néhanapján besegít egy kicsit, de semmi ilyesmit nem tudok vele megbeszélni, pedig néha nagyon jólesne!
Igazán szeretni valóban csak 1 embert lehet egyszerre, ebben igazad van. És abban is, hogy van amit a páromtól nem kapok meg, ezt tudja a párom is, de ezen nem tudunk változtatni. A páromat a hobbym cseppet sem érdekli, bár ha kell, besegít bizonyos dolgokban, ugyanakkor van, amiben nagyon határozottan gátol is. A kedvessel pedig épp a hobbym révén ismerkedtem meg, azóta is ilyen téren sokat beszélgetünk (tegnap is hívott!), és most is úgy éreztem, hogy nem teljesen egyoldalú az érzés.
Üdv,
Bocs hogy közbeszólok, csak számomra érdekesnek tűnik, hogy egyszerre két ember iránt is igen erős érzéseket táplálsz. Úgy értem ez számomra olyan "elképzelhetetlen". Legalábbis én ezt csak úgy tudom elképzelni, hogy igazán szeretni egyszerre csak egy embert lehet. (lehet még nagyon zöldfülű vagyok :) )
Persze én is azt mondom, hogy ne rúgd fel az eddigi életed ha nem muszály (ha másért legalább a gyerekeid miatt ne). De nem lehet hogy valami hiányzik a mostani kapcsolatodból, amit az esetleges újban megtalálni véltél? Csak azért mondom, mert akkor az nem lesz megoldás, ha egyszerűen "elfelejted" a másik pasit.
Persze nem akarok okoskodni, nem vagyok pszichológus, csak tippelek az írottak alapján.
Muszáj. Egy pillanatnyi fellángolásért (még ha nem is csak egy pillanatnyi), ami lehet hogy csak egyoldalú (mégha úgy is tűnik, hogy nem az), nem rúghatok fel egy stabil párkapcsolatot és nem tehetem tönkre egy egész család életét.
Most egy kicsit szerencsétlennek érzem magam, de estére meghívtam a páromat egy kedvenc helyünkre, eszünk egy jót, iszunk utána egy kis vörösbort, aztán... Majd meglátjuk.
A múlt hét végén a 4 napos hosszú hétvégén voltunk el, nagyon klassz volt.
A táncról ne beszéljünk, legfeljebb a medvetánc, csak éppen nincs karika az orrunkban és nincs aki kalapozzon a produkció végén.
Tényleg nagyon erősen kötődünk egymáshoz, ez ma már nem divat, az ilyen jellegű kapcsolat.
A másikat nem tudom és nem is akarom elfelejteni, de uralkodni fogok magamon és kerülöm vele a találkozást. Hát ennyi. Jólesett kiírni magamból a nyomoromat.
Remélem jól sikerül a délutáni meglepi :-)))
Ha megtehetitek, el is utazhatnátok pár napra, gyerekek nélkül, csak Ti ketten. Olyan szép idő van. Egy gyertyafényes vacsora, kis esti séta, esetleg tánc, stb. (de hát, ezeket Te is tudod, mint minden "érett"nő), megerősíti a láthatóan erős köteléket köztetek,s biztosan segít felejteni a másikat.
A párom iránt is éreztem így, de nem ilyen erővel. Mint amikor az ember felvesze egy nagyon szoros garbópulóvert. A levegőt markolásztam, mert úgy éreztem, megfulladok!
Kicsiszonja! Végülis döntöttem, erős leszek, bár nagyon nehéz és rengeteget gondolok rá. Viszont a párkapcsolatomat semmiféle kalandért fel nem rúgnám, és tudom magamról, hogy már egy csók után sem tudnék a párom szemébe nézni. Nyitott könyv vagyok a számára, jobban ismer, mint én saját magamat (ez persze fordítva is igaz! Egymás gondolatait is kitaláljuk, egy-egy hírre ugyanazokkal a mondatokkal reagálunk. Szóval 1 lélek 2 testben)
Most éppen levitte a srácainkat Anyámékhoz, délután jön haza, úgyhogy meglepem valamivel. Még nem tudom, pontosan mi lesz az, de addigra kitalálom.
