Olvastál egyáltalán ókori műveket? Úgy értem nem azért, hogy ellentmondást vagy hamisítási jeleket keress bennük, hanem azért, hogy élvezd.
Fel sem merül benned, hogy Homérosz nem azért érték, mint egy híres bélyeg, hogy nincs belőle másik, hanem azért, mert gyönyörű mű?
Nem gondolod, hogy Platón nem csak egy eladható kézirat, hanem élvezetes olvasmány is? A legjobbakból való.
Hasonlók létrehozásáért tehetséges emberek egész életükben küzdenek és nem sikerül nekik megközelíteni sem azokat.
Aztán szerinted jön egy piti hamisító, aki sitty-sutty megírja őket.
Poggio hamisította szerinted a ma remekműveknek tartott alkotásokat.
Érdekes módon, amiket a saját nevén tett közzé, azok meg jellegtelen írások, nem véletlenül nem ismeri szinte senki Poggio Bracciolini nevét.
Nem értem mire akarsz kilyukadni ezekkel az Ószövetséghez képest rontott szövegrészekkel? Megállapítod, hogy melyik volt előbb? És ha mindhármat (Justinus, Orosius, Tacitus) együtt koholták Montecassinoban, akkor mi van? A múltkor csodálkoztam rá, hogy héber Ószövetség sincs 11. századnál korábbról. (Erről itt most nem akarok vitát nyitni...)
"Orosius used Tacitus, and quotes from now lost portions of the text. (tertullian)
Lányos zavarukban tehát hazudoznak!"
Nem hazudoznak.
Van néhány Tacitus idézet Orosiusban, azok nincsenek meg.
És van például ez a rész, amit beraktam, ahol Orosius konkrétan megnevezi, hogy Corneliustól veszi az ismeretet és az Orosius röviden kifejtett rész tényleg megtalálható Tacitus Historiae V/3-5-ben.
Ugyanígy az itt az Orosius által Justinuson keresztül Pompeius Trogusnak (konkrétan megnevezne mindkettő) tulajdonított rész tényleg megtalálható Justinus XXXVI/II-ben.
"Örülök, hogy te hasonlónak találod a szöveget, ami egyben azt is jelenti, hogy "Tacitus" ismerte Orosiust."
Orosius megnevezi a forrásait.
Bárki bármit mond neked, nem ciki ám megnézni mindhármat.
Nem én találtm ki;
Orosius used Tacitus, and quotes from now lost portions of the text. (tertullian)
Lányos zavarukban tehát hazudoznak!
Örülök, hogy te hasonlónak találod a szöveget, ami egyben azt is jelenti, hogy "Tacitus" ismerte Orosiust.
A Képes Krónika longobárdjai latinok, nem pedig germánok. Nem vonom kétségbe, hogy a Lombardia fogalom nem egy longobardból keletkezhetett.
Sajnos én nem láton a képet, de Borzsák Utószava elöttem van.
"Ezek a tacitusi 'párhuzamok'persze kényesek, szigorú értelemben véve bizonyíthatatlanok."
Te már magadtól is tudhatnád, hogy a 14. századi Tacitus [Annales II.] olvasta Justinust (Nem Trogust!)
"Justinus műve éppen Pompeius Trogus művének röviditése."
Mondja ő!
"Amikor a Városban tartózkodtam, ráérő időmben az ő negyvennégy könyvéből -mert ennyit írt meg - kivonatoltam mindazt..."
Itt most bonyolultabb a kérdésem; Miről írt mire? Egy csendes városi parkban, az árnyékban?
Más.
Piccolomini [Jordanes] meg azt mondja, hogy Senátor tizenkét kötetét három napra kölcsön kapta...
"Korábban nagyon kapáloztam Orosius kapcsán, hogy csak "azóta elveszett" Tacitus idézetei vannak, de azóta sok víz lefolyt a Dunán. Orosius Szent Jeromos és Ágoston következtében feljött a 14. századba, Tacitus Annalesei pedig vissza az 1331-1334-es évekbe."
Hoppá!
Micsoda fejlemény! Pedig kevés dologról győztél meg annyira, mint arról, hogy Poggio bátyó skribálta őket. És most ez mind hiába?
Akkor Piccolomini meg Poggio Bracciolini mégsem írhatták Tacitus Évkönyveit?
Általános amnesztia a humanistáknak?
Ahogy látom azért nem vagy tétlen. Mostanában inkább az 1300-as évek szerzői érzik meg kezed nehezét.
"Azt nem tudom, de Orosius olvasta Tacitust."
Korábban nagyon kapáloztam Orosius kapcsán, hogy csak "azóta elveszett" Tacitus idézetei vannak, de azóta sok víz lefolyt a Dunán. Orosius Szent Jeromos és Ágoston következtében feljött a 14. századba, Tacitus Annalesei pedig vissza az 1331-1334-es évekbe.
Alakulnak a dolgok, mint púpos gyerek a prés alatt...
The three minor works of Tacitus - the Dialogus, the Agricola, and the Germania - were little known before the renaissance. However a number of manuscripts did survive at that time, and were copied. Unfortunately most of the originals were then lost, and the details are disputed. The monasteries were very reluctant to part with their treasures (even if they didn't look bother after them) and so the process whereby the MSS were 'liberated' is usually very unclear.
The sole survivor is the Codex Aesinas Latinus 8, which was discovered by Prof. Cesare Annibaldi in the private library of Count Aurelio Guglielmi Balleani of Iesi in the autumn of 1902. The MS was thought lost again, but in 1980 was in the hands of Count Balleschi-Balleani, the great-nephew of Count Aurelio Guglielmi Balleani of Iesi.5 It was on loan to the Biblioteca Nazionale in Florence, and was damaged in the flooding of the Arno in the 1960's. However in recent years it was sold to the Biblioteca Nazionale in Rome, where it is now Cod. Vitt. Em. 1631.11
The Aesinas contains Dictys Cretensis, Bellum Troianum, partly in the 15th century hand of Stefano Guarnieri; Agricola 13.1-40.2 in a hand from the second quarter IXth century, with the missing start and end added in Guarnieri's hand; and the Germania, entirely in Guarnieri's hand."
Folyt.:
"A Vitéznél talált - nehezen tagadható - Agricola-párhuzam tovább bonyolítja a 'kis írások' felfedezésének amúgyis bonyolult történetét. Ha L. Pralle kalandos (Fulda-centrikus) okfejtéseiből igazolni lehetne is a kódex korábbi (1427 előtti megszerzését, egyelőre nincsen tudomásunk olyan szoros kapcsolatokról Poggio, a befolyásos szentszéki titkár (aki Hunyadi János tetteinek megörökítésére is késznek nyilatkozott) és az olasz humanisták pannóniai mecénása között, hogy Vitéz a féltve őrzött-rejtegetett kódexhez hozzájuthatott volna. E kapcsolatok részletes felderítése humanizmus-kutatóink feladata. A klasszikus filológus mindenesetre nem szívesen érné be azzal a sovány feltevéssel, hogy a frappáns szövegegyezés merő véletlen műve."
Borzsák István, 1976-ból:
"Tacitus 'kis' írasairól - a feledés századai után - az 1420-as években kezdtek rebesgetni humanista körökben. Poggio még csak általánosságban említi 'Cornelius Tacitus némely ismeretlen művének' állítólagos hersfeldi kéziratát 1425-ben; Panormita (Antonio Beccadelli) egy Guarinohoz(!) írott levelében (1426. ápr.) már cím szerint felsorolja a műveket, köztük az Agricolát. Poggio mindent elkövetett a rejtélyes kódex megkaparintása érdekében, de az itáliai humanisták erőfeszítéseinek eredményéről biztosat csak 1455-ben hallunk.(Pier Candido Decembrio közlése.)
Tudjuk, hogy az V. Miklóstól kéziratok felkutatásával megbízott Enoch d' Ascoli is ebben az évben tért vissza németországi portyázásról; az Agricola lapjait 1456 eleje és 1457 vége közt választotta külön a kódextől, hogy könnyebben értékesíthesse a becses zsákmány. "
Csak azt szeretném megkérdezni, ha a pápa megbízásából gyűjtötte a kéziratokat, akkor kinek akarta jó pénzért eladni?
"1502-ben jelent meg Velencében Plutarchos párhuzamos életrajzainak különböző, főként a XV. század első felében élt humanistáktól készített latinnyelvű gyűjteményes kiadása."
Horváth János, 1941.
"A latin nyelvet Poggio találta ki."
Ha a latinra, mint holt nyelvre gondolsz, van benne valami, legalábbis C. Marchesi - latin anyanyelvű Tacitus-kutató szerint:
"Lingua morte, con una luminositá opaca e una sonoritá senza piú eco nelle nostre orecchie."
(C. Marchesi: Tacito. Milano-Messina 1944, 289.)
Egy újabb adalék Borzsák Istvántól:
Antik Tanulmányok 1974/1. (40-46. old.)
THUKYDIDÉSTŐL TACITUSIG
"Tacitus - minden graecophobiája ellenére - bensőségesebben és közvetlenebbül forgatta a görög példaképet, mint a CONSENSUS PHILOLOGORUM elkönyvelné."
"Különös tény, hogy Nagy Sándor hódításainak egyik legolvasottabb forrásművét nem tudjuk időhöz kötni. Q. Curtius Rufus datálása, a principatus első évei és Nagy Theodosius kora, tehát a IV. század vége közt ingadozik."
Borzsák István Antik Tanulmányok, 1976. 36. old.
Ehhez képest Tacitusunk nagymerőkanállal meregetett Rufustól...
Szóval "Agri Dacumálén" [TAC.] kívül milyen forrásaid is vannak még angliai aranybányászatra?
Agri Decumates esetében sem vontam kétségbe a fődet, mert az vót, de a középkori tizedet sem, mert azt meg ismerte...
"Humanista hamisitványok."
Azok már értékesek is. Már a 19. századi hamisitványokat is jegyzik, "Páduáner" a nevük. (Livio szülővárosa...)
Ha akarsz látni egy nőnapi hamisitványt, akkor itt keresd:
www.gmcoinart.de 129. Auktion, 342. tétel, Paulina Diva, mindössze 1000 EU kikiáltási ár 2, 51gr. ezüstért... (Egy unc.=31.1gr. kb. 7 dollár) Persze egy kis meló is...
