Sokan vannak, akiknek a lelki életében zajló folyamatok velejárója, hogy a hitük is átalakulásokon megy keresztül. Én nem erről beszélek, hisz természetes hogy az emberrel együtt a hite is változik... Én inkább arra gondoltam, amikor egyik nap ezt vallom a másik nap azt, mert igy könnyebb nekem...
Örülök, hogy tetszik a téma. Igazad van abban, hogy nagyobb erőfeszítést kíván a megvalósítás, mint a megértés. Másrészt a régebbi korokban eléggé behatárolt volt egy-egy ember élettere, ezáltal adott volt számára a megvalósítás útja is.
Ma sokkal nehezebb megtalálni valakinek az ő saját területét, ahol is a legteljesebb mértékben összhangba tudja hozni belső világát a külső körülményekkel.
Az, hogy az emberek céljaik szerint váltogatják a hitüket, ez csak egyik oldala a jelenségnek. Sokan vannak, akiknek a lelki életében zajló folyamatok velejárója, hogy a hitük is átalakulásokon megy keresztül. Abban az egyben tehát nem értünk egyet, hogy kevesen vannak, akik hitre jutottak. (A hitre jutást én tág körben értelmezem.)
Azért nincs megvalósitás, mert az már egy magasabb szint és sokkal nagyobb erőfeszitést követel mint a megértés. Könnyebb beszélni a dolgokról mint megvalósítani... Könnyebb beszedni a tudás, mint bármit is megvalósitani belőle...
Csak az a baj hogy a mai korban már nem elég a megértés. Ha nincs megvalósitva a tudás, akkor elvész...
Másik oldalról pedig azért mert túl sok a Sophia (bölcsesség):) és tul kevés a szeretet. A bölcsesség szeretet nélkül nem ér semmit...
Mennyire van összhangban egy ember élete a meggyőződésével? Semmennyire. Nincs következetesség az emberekben. Céljaik szerint váltogatják a meggyőződésüket, hitüket.
hogy nem a „helyes hit” megtalálása (ha egyáltalán van ilyen) az, ami bárkit előrevisz, Igen, de gondolj bele, hogy milyen kevesen vannak akik már hitre jutottak. És még kevesebben vannak akik ezt meg is tudják valósitani...
Tudom, hogy szinte minden vallási-filozófiai téma szóba került már itt az indexen – képtelenség mindnek utánaolvasni.
Ami engem mostanában foglalkoztat, az inkább egy gyakorlati kérdés: Miért van az, hogy az emberek nagy része – magamat is beleértve – jóval többet markol elméleti síkon, mint amennyit abból realizál?
Jól gondolom-e, hogy minden vallásban sokkal fontosabb lenne, hogy inkább a kevesebb ismeretet megvalósítsa az ember a mindennapjaiban, mint hogy „elszálljon”?
De akár általánosíthatjuk is ezt a kérdést, nem csak a vallásokra, hanem egyéb világnézetekre: Mennyire van összhangban egy ember élete a meggyőződésével?
Visszatérve az Istenhithez: ilyen megközelítésből nekem határozottan az a véleményem, hogy nem a „helyes hit” megtalálása (ha egyáltalán van ilyen) az, ami bárkit előrevisz, hanem sokkal inkább a már felismert igazságok átültetése a gyakorlati életbe.
