Jó, rendben, nem probléma. Nekem legalábbis biztos nem.
Ugyan nem teljesen erről a helyzetről szól :-), de eszembe jutott egy vicc erről a "nem osztozkodom"-ról: idős pasinak fiatal felesége volt, és megkérdezték tőle, hogy mire jó ez, hiszen a felesége ugyancsak gyakran csalja meg. Mire a pasi: "Inkább legyen egy jól menő üzletben 10%-os részesedésem, mint egy csődtömeg vállalkozásban 100%-om"
Mert érdekelne is. Nálam egyszerűen nem jutna el odáig az egész, hogy kivülálló, vagy harmadik fél legyek az ágyban. Sajnálom. Ha ilyesmire kényszerítenek, komolyan elgondolkodnék egy hasonlóan drasztikus megoldáson. És ne gyertek nekem a biszexualitással, meg az évek tapasztalatával, esetleg a házasságok X-edik évei után esetlegesen kialakuló szexuális egyhangúsággal. Normális lányra vágyom. Nem kell harmadik. Nem osztozkodom.
Belemennék a dologba (más kérdés, hogy alapból nem, de tekintsünk most el ettől), és ahogy nyalják falják egymást ott ketten, remélhetőleg felizgulnék (bár szerintem elmenne a bnőmtől a kedvem egy életre, ahogy látom, hogy mással élvezkedik, de tegyük fel, mégsem), majd lassan odamennék és megdugnám a harmadiknak beszálló csajt, de úgy istenigazán, aztán megkérdezném a bnőmet, hogy ez hogy tetszik neki. Nem ragaszkodnék ahhoz, hogy be is fejezzem, elég pár mozdulat a hatás kedvéért. Majd jól otthagynám őket, tegyék meg, amit meg kell tenniük, az én telefonszámom ismert. Még egy hétig meg lehet győzni arról, hogy ne cseréljem ki.
Valami ilyesmi. Legalább életem húszas-harmincas éveiben engedjek meg magamnak némi – szerintem szerelemben kölcsönösen indokolt – önzést.
Egyébként sok szerencsét Szusi. Szenvedni fogsz mint egy kutya.
Sok tanácsot kaptam, és el is döntöttem mit teszek:
megbeszéljük hogy ezt a dolgot én hogy élem meg, és hogy végülis rendben van, és megkérem hogy az eset után is maradjon ilyen a kapcsolatunk (legalábbis törekedjünk rá), ne hagyjuk hogy bármin is változasson ez a kis játék/próba/kaland...akárminek is nevezzük.
Az én problémám lényegében az volt, hogy átengedni a barátnőmet vki másnak (mégha nőről is van szó) nekem nehéz [ebbe belenyugodtam már!], illetve attól tartottam hogy az eset után változik a kettőnk viszonya, illetve bekerülhet egy harmadik személy is a képbe [ezt pedig megbeszélem vele]...
Azt hiszem ez lesz a legjobb megoldás... Ha érdekel titeket mi lett a vége, meg fogom írni ígérem, illetve ha bárkinek van hasonló jellegű gondolata/élménye..stb az bátran ossza meg itt, biztos vagyok benne hogy másokat is érdekelné, nem csak engem.
Azt hogy kivel tervezi a bnőm nem tudom, de ha van valamelyik hölgy olvasónak kedve akkor csak írjon nekem egy emailt, és én továbbítom a címzetnek a dolgot. A többi már nem rajtam múlik.
Köszi a tanácsokat mégegyszer, meg hogy leírtátok!
Németet 6 évig tanúltam. Dafke se fogok beszélni németűl senkivel. Túlságosan fájana nekem. Hogy a konszenzus miféle ősi magyar szó lehet, azt meg nem tudhatom...
De talán jobb volna inenntől ONnak lenni...
Amennyiben mindketten elfogadjátok ezt a helyzetet, akkor igen. Ha még vitáztok, akkor meg nem született meg a konszenzus. Mi ebben a bonyolúlt? Odaírtam a definíciót. :)
Akkor, ha a gondolatmenetedet jól értelmezem, helytálló a következő? : Konszenzusra jutottam a munkáltatómmal. Én fizetésemelést akarok, Ő egy fillert sem ad !
OFF tovább:
Ha elfogadod a konszenzust, akkor el kell fogadnod azt is, hogy nem kötelező mindkét félre jónak lennie. Arról van szó, hogy a vita abba a stádiumba jut, ahonnan nincs tovább.
Ha a barátnőm szeretne engem egy férfival látni, én meg nem megyek bele akkor se, ha a feje tetjére áll; az konszenzus. Mert a téma le van zárva. :)
Talán a kompromisszummal kevered? :)
Akkor ennek fényében tudsz olyan helyzetet mondani, ahol megfelfő mennyiségű kommunikáció után nem lehet valami holtpontra jutni?
A konszenzus meghatározását elfogadom, de az utána felsoroltak nem konszenzus-típusok szerintem... Egyszerűen azért, mert az egyik alma, a másik körte. (Ha megmondom a barátnőmnek, hogy vagy kussol, vagy elhúz, az az "egyik fél érdekeinek érvényesülése", és mégsincs konszenzus. Továbbá sem a kompromisszum, sem az együttműködés sem konszenzus, a teljes ellentétről nem is beszélve)
Jó tanárod meg túl egyszerűen látja a dolgot szerintem. Ok-okozati öszzefüggés akkor lenne, ha minden problémafelvetésből a kommunikáción keresztül el lehetne jutni a konszenzusig. No de ez nem igaz... Persze azt elismerem, hogy a probléma-megoldáshoz kell a kommunikáció. :-)
Akkor te rossz iskolába jártál... :-) Lehet belőle konszenzus, lehet kompromisszum, lehet együttműködés, lehet valamelyik fél érdekeinek érvényesülése, lehet teljes ellentét és egyet nem értés :-) Biztos még ennél is több dolog lehet, de én sem jártam a legjobb iskolákba :-)
Még annó, a suliban azt tanúltuk, hogyha felmerűl egy probléma, akkor a megbeszélés végén egy konszenzus fogja követni. Szóval ok-okozati összefüggés van. :)
Pedig a saját lelkiismeretével neki kell elszámolnia, hogy megengedi-e vagy sem.
Ha igen, akkor nem lehet később a másik szemére vetni.
Ha nem, akkor meg számolni kell azzal, hogy korlátozta a másikat.
Hogy melyiket tudja inkább elfogadni, az csakis őrajta múlik.
