Jobbulást a szőrnek!! Remélhetőleg benignus daganat lesz.
A gallérral (pláne az élével) meg baromi nagyot lehet ütni a gazdi sípcsontjára:)))
Alacsonyabb ebek és/vagy magasabb gazdák esetében ez a boka tájékára tevődik át...
Ezúton tudatom mindenkivel, hogy Sir Archibald a tegnapi napon koponyaműtéten esett át. A bal szem környékén volt egy kisebb tepertőspogácsa nagyságú, kerek, mobilis tumora, mit altatásban udvari orvosa eltávolított. Szövettanra ma adtam le az anyagot. Árcsi a lehetőségekhez képest jól van, csupán a nyakára erősített tölcsérszerű "szerkezet" gátolja mozgásában. A megszokott mozgásait nehezíti, ugyanis mindenbe beleütközik ez a franczos tölcsér. Harapni nem tudja a kezemet, de nyalogatni igen:-)))
Hát PP, megint ejnye-bejnye! Mi az, hogy fél éved?! Nincs már két hónapod se, és ripsz-ropsz egy keverékalom nagyapikája leszel:O)))))
Méghogy fél év - én is a békés tudatlanság állapotában tudtam meg a hírt, hogy a mi szőrünk bizony 7egész és egy fél hónapos korában megejtett egy kóborló szűzet.
Tessék szépen szagirodalmat olvasgatni ráérő idejében és meg fogja tudni, hogy kistestű kutyáéknál már az öt-hat hónapos kor a legszeb kankór:O)))
Ebben van némi igazságod. Az egyik csinos hölgynek már próbáltam elmagyarázni, hogy ifjabb koromban sok hasonló dolgot műveltem én is, de a farokcsóválás az Istennek se ment:-DDD
Mi vagyok én BB vendég? Egyébként Sir Archibalddal az a tervem, hogy ha ivarérett lesz, akkor a neten keresek tüzelő schnauzer hölgyet, s megkérem a gazdasszonyt, hogy ne a kuttyról, hanem magáról küldjön fotót, s taxival úsgyi:-))) Aztán már kit érdekel a másik aktusa. Persze ahogy ismerem aZigazi kutyaímádókat, a tulajjal ujjainkat tördelve fogunk szorongani, hogy frankón menjen a dolog... Ahogy ismerem Árcsit nem a virágot fogja átadni, s érdeklődni hogyléte felöl, s megdicsérni, hogy milyen jó a főztje, hanem ripsz-ropsz belekezd áldásos ösztönéletébe. Persze odáig még van 1/2 évem, hogy legalább utána kedveskedjen egy pirinyót, s ne a tápját falja fel csámcsogva....
Na, ettől félek én is:-))) Néhány hónapja egy jemeni orvoskollegámtól érdeklódtem nehéz sorsukról. Elötte egy brit csaj riportját láttam az egyik arab országból, ahol a VIP-nek számítható hölgy megjelenhetett egy Clubban. Természetesen csadorban. Igy is láttam, legalábbis éreztem, hogy a hölgy csador nélkül bombázó lehet. Szal azt kérdeztem, hogy honnan tudják, hogy a hölgy milyen lehet Évaként? A válasz az volt, hogy főorvos úr mi korán /nem Korán/ megtanulunk átlátni a csadoron:-)))
Máshogyan fogalmava, én is láttam a hölgyek "tartását", éreztem illatukat, meg órákig írhatnám, hogy a "magyar csadoron" gyerekkorom óta átlátok, de hogy hangzatosan, azaz jól hallhatóan szuszogjak egy mamilla-kamilla elött, ez már csak az utóbbi időben kezd kialakulni:-D
A térdhajlaton még gondolkodnom kell. Az anuson nem annyira, ugyanis a Bartholini Művek nem nagy távolságra esik a már említett orificiumtól....
Ejnye-bejnye, PP! Nem értékeled eléggé a Sir önfeláldozó tevékenységét szexuális életed fellendítéséért! A végén még komoly frusztrációt okozol az eb-ben! Tikkelni fog vagy mi!
Különben sem szép tőled, hogy megtagadod szegény serdülőtől a közvetlen tapasztalatszerzés biztonságos formáját. (kukkolás)
Ennek analizisdivány lesz a vége!:O)))
Kérdés, hogy ki fog ott feküdni, te vagy a Sir.
Várjuk a híreket!:O))
Én a helyedben jobban odafigyelnék magamra... ha igy folytatod konzilum közben azt veszed majd észre, hogy a kollégák végbelét szagolgatod és megnyalod a növérkék térdhajlatát :-)
Az elmúlt napok történeteiből néhány ízelítő:
Sir Archibald az erkölcscsősz -Az egyik nap egy fiatal és csinos nővérünk szemrehányóan közölte, hogy megigértem, megigértem, de még nem hívtam meg vacsorázni. Igaza volt, igy közöltem, hogy az én koromban már akkor is fulladni kezdek, ha ránézek egy csinos hölgyre, ráadásul már a pettinghez is olvasószeműveg szükségeltetik... Ha pedig következménye is lenne a dolognak, Diaphyllin infusió vagy kúp. Persze éreztem, hogy ez csak silány mentegetőzés, igy fixáltuk a pogromot. Taxival érte, digó étterem, majd megjelentünk Sir Archibald adta fogadáson. Szörnyű látvány fogadott: Árcsi megágyazott a földre:-))) Makogtam azonnal, hogy konzervatív liberális pasi vagyok, igy még nem tartok ott, hogy egy szír-szar vacsoráért eleve isteni kötelesség lenne a coitus bestialis. Főleg nem a földön, mert még térdre tudnék rogyni, de felállni már életem végéig sem - a hölgy közben csalódottan nézte, hogy szégyenteljes pofával beágyaztam. Ezt követően Sir Archibald izgatottan szaglászgatta az italos poharainkat, majd ugrándozott rendületlenül a hölgyre... Hiába mondtam, hogy kisfiam, hiába reménykedsz, itt gruppenszex nem lesz!!! ugrabugrált, s lihegett megállás nélkül. Utána kezdtem el gondolkoni azon, hogy mi lett volna, ha nem lennék konzervatív: Feküdnék elborult tekintettel az ágyamban, piszkosul igyekeznék helytállni, de tekintetem összetalálkozna Sir Archibal Spinosára emlékeztető, töprengő, kutató, kiványisággal telt pofázmányával, s ezt követően rólam írnák a szexuálakrobatikai könyvek "Az petyhüdt hímtagról" szóló fejezetet. Szal, ha rámjön eccer a "b@szdüh" kénytelen leszek kamionsofőrök által látogatott poloskás panziókba menni.
Sir Archibald liberális, liberális, de még nem homokos Tegnap adtunk a sétának. Annyira, hogy, mint fehér ember a bonbont, úgy majszolta más kutyák ürülékét, s közben földöntúli boldogság áradt a tekintetéből. Boldog volt. Gondoltam egyet, s lecsatoltam a pórázát, hogy rohangálhasson schnauzeresen egy lyót. Pillanatokon belül egy hajléktalan kutyafalkába keveredett, s hiába rimánkodtam, hogy "Sir Archibal méltóztassan azonnal hozzám fáradni!", úgy viselkedett, mint a nép/striganép, nem jött hozzám, mint ahogy az ország többsége sem követett el tömeges önakasztást. Hiába, kib@szott nehéz a politikusok és az én helyzetem. Mondhatunk igazságot, de szavunk pusztába kiáltott téveszme. Legalábbis Sir Archibald, s az elmebeteg szavazó számára.... Késöbb egymás végbényílását szaglászták egy szintén kannal, olyan hivatástudattal, mint amikor Fleming felfedezte a Penicillint, pontosabban szólva a részeges munkatársa az egyik táptalajra tévedésből, fergetegesen leittasodva nem azt öntötte, mint amit kellett volna. Szóval, miután a 4-5 éves kan rájött, hogy Sir Archibald is kan, egy pillanatra csalódott lett, de nyílván Alzheimeres lehet, mert 5letbetörésszerűen hátulról kompromitálni kezdte Árcsit, mire a szerencsétlen mártírokra emlékeztető vinnyogásba kezdett. Egy tanúlsággal szolgált számomra ezen kis esemény, hogy ez még jól jöhet a közeljövőben akár fegyelmezési eszközként is:
a/ felülpisilem territoriumát jelző szagnyomait
b/ eleszem előle a kutyabonbonokat,
c/ ha az előzőek nem vezetnek sikerre, hátulról kompromitálni kezdem, persze csak imitálva a dolgot, mert esetleg a rohadt dög még kedvet kap hozzá.
Persze az sem lenne semmi, ha egyszer azt láthatná, hogy a szeméttartó fóliám tartalmát kiönteném a földre, s majszolnám a használt papírcsebkendőket, almacsutkák maradékait, WC papírt tartó karikát, s közben nyalogatnám a pedigree junior konzerves dobozok falán ottragadt morzsákat, fenyegetően rámordulva. Ma éjjel 1 és
2 között ugyanis ez a látvány fogadott. Csak forított felállásban.... /Azt már csak suttogva merem elrebegni, hogy az egyik nap mtsnőim meghívtak -elefántként- színházba, egy Kern-Koltai darabra. A szünetben egyik kolleginámhoz hajoltam, s árcsibaldos vad szaglásásba kezdtem mammái regiójában - akkor hagytam abba, mikor a polgári közönség bámulatában meghallottam egy mondatfoszlányt, "Ne csudálkozzál, ideggyógyász"../
Ez szép vót....:))) Lehet, hogy azért ír olyan ritkán, mert "kutyuológusként", Archibalddal álcázva magát, tanácsokat ad, fiatal, kutyasétáltató hölgyeknek.
PP!
Határozottan jót tesz neked az ebecske. Minden eltelt nap visszafele hat.Egyre csak fiatalodsz.
Mindennap masszázs, fodrász,parfüm - jó lesz vigyázni a csajokkal! Megérzik a kanszagot:O))))
Ja, s még valami:
Testemet szőnyegnek nézi. Nem átlibben rajtam, hanem átbaktat. Nincs tekintettel érzékenyebb áreákra, hanem közönyös pofával lépdel lágyéktájékomon. A legaranyosabb az, amikor keresztbevetett lábam résén benyomul őszes pofázmányával, s kezemet bökdösve próbál kicsikarni egy kiadós simit. A hajamat pedig tévedésből sem a vonulatának megfelelően nyalogatja, óriási szorgalommal, hanem irányával szemben. Munkakezdésem elött úgy nézek ki, mint egy valóságshow legalternatívabb frizurájú fiatalja - égnek álló hajjal üldögélek, kutyaszagú testtel, s hajamban egy-egy műanyagból készült, vattára emlékeztető, de teljesen ehetetlen, emészthetetlen darabkával. Ő ezt langusztaként kedveli, de életében nem fogja megérezni a valódi ízét. Néha lóg egy darabka az amúgyis őszes szakállán, mint egy elfuserált Mikulás...
Kedves asta!
Én is örvendek Neked, Nektek is. Sir Archibalddal folytatjuk a kutyálkodásainkat. Hol én megyek "le" kutyába", de többnyire Ő alakul át gazdiba... Már azt hittem, hogy felnőtt, ui. alig kutyálkodott az elmúlt időszakban. Féltem is, mert a személyiségzavar hátterében homloklebeny daganata is állhat. Mindenesetre örömmel tölt el, amikor meglátom lopózkodni szájában valami kinccsel /harisnyám, szennyesbe vágott fehérneműm.../. Embereknél ezen darabokat a válóperen büntettként citálják a feleségek, miközben empáthiásan hallgatják, s bólogatnak a válóperes bírónők, de Sir Archibald ezekkel is beéri. Aztán újabban visszatért a villanydrótok elleni küzdelméhez, feltehetően iszlám terroridtáknak nézi ezen műanyag kígyókat, s életét sem féltve egyszerűen átharapja őket. Majd boldogan vár, jutalomfalatkákat remélve. Mostanában velem alszik, s reggel ölembe hajtva őszes pofázmányát álmain gondolkodtam. Feltételezem, hogy arról álmodik, hogy mennyi áldozatot hozott már értem /végignézi, hogy a territoriumát jelző katabolikus termékeket teljesen érthetetlen módon kiviszem a WC-be, s még meg sem harap érte, hogy nem négykézláb csámcsogom a "tápomat", hanem az utóbbi időben már állva eszem, kerülve rajongó tekintetét, frenetikus farkcsóválását, ugrabugráját, de azon rendszeresen kiakad, hogy én a mosdókagylót jelölöm meg vízeletemmel - idáig érthető is a dolog-, de "kiakad", amikor lemosom a kagylóban a gyalázatot/. Gondolom álmában "ropogtatja" a fütyülő gumimalacát, élethalál harcot folytat az egyebekben minden másra alkalmatlan tollseprűvel, s ül távollétemben a lecsúpaszított ágyamon, mint ha az a Kohinor gyémánt lenne. Amikor nyüszít, akkor a lépcsőház beláthatatlan lépcsősora kergetheti őrületbe... Rájöttem, hogy ha ugat, akkor meg kell dicsérni, ui. ilyenkor Ő dolgozik, s ha mondom az "okos utya" szöveget, akkor abbahagyja az ugatást /ellentétben a politikusokkal/, s rend és csend van. Majd még írok, de megyek rendelni az idegbetegekhez, kiknek többnyire nincs kutyájuk.
Kedves PP!
Mindig örülök, ha előkerülsz - most pont akkor, mikor én tűntem el három napos gyerek-kutya őrzésre. Csak ma este kerültem elő fájó végtagokkal és ropogósra vasalt lélekkel:)
Nem tudom tudsz-e róla, de Tibbe barátnőnk, utólagos engedelmeddel, SÁ összes rosszaságait folytatásos regény formájában benevezte a rosszcsontversenybe:O)) Előttünk áll teljes folyamatában a heroikus küzdelem, melyet a förendiházi vív egy furcsa kétlábú ebbel.
Szia heroikus!
Gyakorlatilag Árcsi már felnőtt, igy már nem is látom már hunczutságnak, amit művel. Ő egy teljesen felnőtt, értelmes lény, aki messzemenő jóindulattal, megértéssel, empáthiával nézi elmebeteg dolgaimat:
- feltörlöm a territóriumát jelző szaganyagait, ahelyett, hogy felülbírálnám Őt... Életünk végéig felülvízelhetnénk egymás jeleit, ha normális lennék.
- felszedem kis neki rendszeresített kanállal a gyurmáit, mit végképp nem ért. Pedig ez jelzi a kutyavilágban betöltött helyét a ranglétrán. Ez olyan, mintha más szemetével hívalkodnék:-)))
- nem értem, hogy miért szereti rágcsálni a számára emészthetetlen dolgokat, s miért zavar, ha kedvenc virágjaimat gyomlálja, holott csak tudatalatt akar nyomelemekhez jutni.
De nem is sorolom tovább, hiszen az ágyamat is azért rendezi át rögtön a távozásom után, hogy távollétemben örködjön a legszeretettebb gazdi nyughelyére. Ha belépne egy betörő, rögtön ráugrana, nyaldosná a kezét, s farkcsóválva segítene neki kihordani az ellopandó értékeket. Ha elvinné a gaz lator a rózsaszínű fütyülő gumimalacot, akkor persze hazáig kisérné.
Megkönnyebbültem:-))) A kutyócám féléves, s otthon végzi a dolgát. Olyan, mint Feldmár András /kanadai psychologus/ gyereke, kit meztelenül engedett sokáig járni, s ott pisilt, kakilt, ahol akart:-DDD Az utcán úgy vagyok Archibalddal, hogy nem bánnám, ha agorafóbiás lenne, ui mint kölök mindenkire ráugrálna, alig bírom vísszatartani.
Nem, ők 9 hónaposak. Akkor tehát 1-1 kondicionövelő lépcsömászás nem okozhat nagy bajt.Akiktől hozzám kerültek egész nap velük foglalkozott, szóval a kutyák maximálisan szocializáltak, jönnek utánam mindenhova, nem rombolnak, nagyon helyesek.
Viszont szobai alomra lettek szoktatva, amit itt nem sikerült még belőniük, de ez a második napunk, szóval igyekszem optimista lenni és szedegetem a hurkákat, mosom a leveket.
Én leviszem őket, mert itt márpedig az lesz a szokás de lenn kitör rajtuk az agorafóbia és a séta ugy néz ki, hogy dzsekim alatt 1 kutya, másik hónom alatt 1 kutya, _én_ sétálok, ők meg nézelődnek. Járókelők meg röhögnek. Az egyik végül hajlandó volt 60 métert megtenni, a másik viszont jusztse, ö a lépcsőn is levárja, hogy minden egyes fokon én vigyem fel és le.
Igazatok van, a kutyasétáltatás fogyaszt. Még szerencse, hogy nem bernáthegyik.. macerásabb lenen betenni őket a kabátom alá :-))bár biztos sokat javitana a kondciomon ...
Az ággyal vigyázok: Az élet /Sir Archibald/ kényszerített rá... Egyik nap a szokásos látvány fogadott, amit már részben leírtam, de most még azzal tetézve a látványt, hogy az ágya zömét megette, nádtörmelék borította a szobát, Ő pedig "kukázott", mikozben megpillantottam a mobilom szétrágott tokját, félbeharapott antennáját, de nem sorolom tovább. Kutyához méltatlan állapotba kerültem, ordítoztam, Sir Archibaldhoz vágtam az ágyat, le húgyosjózsíztam, kukázó hajléktalanhoz hasonlítottam, s rávágtam a felsőházi fenekére. Ráadásul méregből!!! Elsírta magát, bevizelt, s elbújt... Késöbb odasomfordált hozzám, s nyalogatni kezdte a kezem... No szar érzés volt.
Másnap kivágtam az ágya maradékát, s vásároltam háncs nélküli ágyat, kutyahordozó dobozt, rágcsálni valókat, inyancfalatokat...
Kedves zsuzsa!
Valami rémlik, hogy nem szabad egy darabig erőltetni a lépcsőn mászkálást, ui. rheumatologiai bajai lehetnek, főleg a a hátsó izületekben. Ezt Archibald nem tudja, de a lépcsőház látványától is rosszul lesz: panic episode. Normálisan, ha kislisszol elöttem a lépcsőházba, felporszívózza a szomszéd ajtók elötti lábtörlőket, s izgatottan csóválja a farkát. Szagmintát vesz "azokról", kiket napközben megugat. Akkor csípem nagyon, amikor farkasként eszik, mohón lapátolja magába kedvenc konzervjét, s közben egy-egy általam nem is hallott hangra evés közben ugatni kezd:-DDD A homloklebeny és a limbikus systema közötti konfliktus: az ösztönélet törvényeit tisztelve ugat, jelzi, hogy ez itt az Ő territoriuma, ha akarom, akkor azt is mondhatnám, hogy munkakutyaként dolgozik, jelzi, hogy LNség jöhet, másrészt "önfenntart" is.
Máskor, sétát sejtve, pórázzal a nyakán hátrál, sirdogál, még e borzasztó lőpcsősor látványától is... Megint más alkalmakkor sokkal nagyobb lépcsők során átugrálgat, pl. utcán.
zsuzsa!
a kosár is jó..ölben is jó, de ne lépcsőztesd öt-hat hónapos koráig.
no pár lépcsö még lehet, de nem két emelet, napi több alkalommal!
-Te meg egészséges és fitt leszel-kutyanevelés előnyei!
Szabad Archie-nak lépcsőznie ? Én jövő héttől leszek 2 bichon havanese leányzó gazdája, bár ők már serdülők de azon gondolkodom, nyilván ölben fogom levinni-felhozni őket, a szomszéd tacskót sem engedi a gazdája lépcsőt mászni.
Egyébként a hájaimat nézve ez kimondottan jót fog tenni nekem...
Kedvenc astám!
A nád okozta sérülést még megúsztuk. Az áramütést is. A növényeim ellenben pusztulóban. A fekete földet ellenben imádja - a múltkoriban, szabad napomon kiszúrtam, hogy a "disznóságait" rögtön a távozásami után csinálja, tehát nem unalomból, szeretetből. Először megágyaz ágynemümből, majd levadász néhány mauritiusi kagylót, a virágfölddel megszórja a bársonnyal behúzott kanapémat, majd, mint aki jól végezte dolgát elalszik, s kócosan, zavarodott tekintettel fogad. Közben ötletszerűen kokettál az elektromos vezetékekkel, drótokkal. Az erkélyen imád tartózkodni, lefekszik, s megugatja a bácsikat, néniket, autókat, majd szagmintákat vesz a "kitelepített" kaksikból, majd boldogan elvégzi a dolgát a szobában. A gyurmák eltávolítását csendben tűri, de a pisi eltakarítása óriási örömmel tölti el:-DDD Ilyenkor tudatzavartan rohangál, agarakat meghaladó gyorsasággal, szájában kedvenceivel, s vad lihegéssel. Katonának biztosan nem vinnék el, mert enuresisét hivatalosan igazolnám. Ráadásul az LNséget is imádná, megszagolná a végbelüket, farkcsóválva, s imádattal ugrálna az ölükbe.
Kedves Tibbe!
Árcsi úgy rohangál, hogy fotózni nehéz lenne. Ha megcéloznám a pofiját, nyilván 3 méterem belül próbálná megszagolni az optikát... De tudom, hogy ez csak ideggyagyász vaker:-DDD Először megpróbálpm megszoktatni, hogy a kezemben van a fotómasina, aztán, hajrá: szájában gumicsont, portörlő, kibelezett szörmekutya, s töprengő, filozófikus tekintet. A képet már eltudom scannelni, s fájlként Emilben elküldeni informatikához valamit értő cimborának. Summa: idáig lusta voltam....
Ezzel az ággyal azért nem árt vigyázni, mert többen is írtak már erről a problémáról - ti. kutty szétrágja a nádkosarat. Baj akkor lehet, ha le is nyeli.
Helyedben én inkább a párnát választanám, és ha nem szereted a tollpihével borított lakást, választhatod a gyapjúval töltöttet. Azt könnyebb feltakarítani:O))))
Ja és nem árt több darabot ledepózni:O))
Annyit már sikerült elérnem, hogy Sir Archibald hazaérkeztemkor önálló büntibe kezd: Kint üldögél a konyhában, s ha a vétség nagy, lehorgasztja a fejét. Egyik szobrász haveromat megkérem, hogy mintázza meg a mártir szobrot Árcsiról.
Tegnapelött bepipultam rá, újból nagyokat falatozott az ágyából, s tele folt a szoba nádforgáccsal. Kiköltöztettem a konyhába. Pár óra múlva besettenkedett hozzám, s megpróbált lekenyerezni a kedvenc fültyülő gumimalacával:-)))
Reggel költözés vissza:-DDDD
Már akartam itt SOS-ezni, s sintért lízingelni. Néhány perc múlva már egy igen jólelkű sintért...
PP, most nem szabadulsz. Itten most roham van! Semmiféle kifogás meg nem szabadít a képfelrakási kényszertől.
Én is így jártam, lévén viszont még hülyébb, sőt ezt el is hitték rólam, segítettek a hozzáértő olvtársak (Lor Iffy), lefényképezték az ebet és az eredmény megnézheted a Border collie-s topicomban:)
Lehet, hogy neked is szükséged van, hogy alád nyúljanak:O)))))))))))???
