Ööö, izé, és a Moby Dick-ben ezek közül melyek szerepeltek? Vagy felületesen olvastam, és kiderült, hogy Ishmael meleg? (ezt amúgy a Kvikveg-el való egy ágyban alvásba nem olyan nehéz belelátni :D) Vagy Ahab autista? Vagy maga Moby Dick egy ősei szomorú sorsán kesergő néger? Ja, várjál, ez utóbbi a színe alapján nem valószínű. :DDD
Amúgy értelek, ha beleerőszakoltnak és a mostanság divatos korszellemnek való megfelelésnek érzem, engem is nagyon zavarnak ezek a felsorolt tényezők. Csak azt nem értem, miért a Moby Dick-es bejegyzésemre írtad ezt. :)
Fura mód én kezdek az ellenkező irányba haladni. Egy héttel ezelőtt a következő kéréssel fordultam a könyvtároshoz:
Olyan könyvet szeretnék olvasni, amiben nincsenek, vagy csak kevéssé vannak:
Melegek
Autisták
Az őseik szomorú sorság kesergő feketék
Rokkantak, vagy ha igen, akkor az a legjobb, ha egyet-kettőt azonos személy képvisel.
Valahogy kezdem sokallani, hogy ezek közül egy-kettő mindne könyvben előfordul, kötelező jelleggel, Na jó, magyar íróknál kevésbe, ezért aztán meg is kaptam a kért könyvet.
A Hátszegi báró történetéhez a Nopcsa-família adta az alapötletet, akik – minő érdekes véletlen – Hátszegen laktak. A legenda szerint Nopcsa László olvasta a folytatásokban megjelenő regényt, és zokon vette. Annyira, hogy Jókai szerint pisztollyal fenyegette, hogy gyorsan fejezze be a könyvet. Ha kissé összecsapottnak érződik a vég, alighanem ennek köszönhető. Bár a család szerint azért nem volt ennyire sarkított a helyzet.
Egyébként a család eléggé érdekes történetet mondhat magáénak. Nopcsa Elek az Operaház intendánsa volt, és leginkább arról volt nevezetes, hogy magánkihallgatáson fogadta, de csak egyszer. Ha valamelyikük azt mondta, hogy nincs kedve az egészhez, a válasz: Ezen túl kell esni! Aztán, mikor leváltották, neki is azt mondták.
A következő családtag, Nopcsa Ferenc pedig a tipikus kalandor! Volt kém az Osztrák-magyar monarchia szolgálatában, balkánügyi referens, albán királyjelölt, egyszóval kalandor, Továbbá kiváló paleontológus, akit a British Museum is foglalkoztatott.
Mindkettő nekem is ebben a kiadásban volt meg, de egy idő után kissé sajátságos külsőt öltött, ezért aztán keménykötésű példányra cseréltem. Az egy magyar nábob első olvasásakor folyton azon töprengtem, hogy ez a sok novella-féle vajon hogy fog összeérni?
Befejeztem Julio Llamazares - Sárga eső-jét, nem volt nehéz, rövid kis könyvecske. Ez, ha létezik ilyen műfaj, akkor enyészetregény. Vagy elmúlásregény. Pusztulás, halál, illetve annak elfogadása, letaglózóan költői szavakkal megírva. Földbetapos, de nagyon jó.
Valamint, mivel nem fűlik eléggé a fogam Az idő gyermekeihez, mert csak mérsékelten érdekel, mi fog kisülni az egyáltalán nem szimpatikus emberek és az intelligens pókok találkozásából, inkább közbeiktattam Toni Morrison-tól a Salamon-ének-et. Morrisontól kissé tartottam, de nem kellett volna, ez a könyve elég jó. Tulajdonképpen ez is családregény, ezúttal feketékkel, identitás- és felmenőkeresés, érdekes, szaggatott időkezeléssel.
Elhunyt Cormac McCarthy. A Véres délkörök az egyik legnagyobb olvasmányélményem volt valaha. Az út nemkülönben kiváló könyv. Azt hiszem, a tiszteletére előreveszem a várólistán valamelyik művét, mondjuk a Suttree-t vagy a Vad lovakat.
Első Franzen-em volt. Éppenséggel olvastatja magát, de én sokkal többet vártam tőle. Diszfunkcionális család, amely egy igen pocsék perióduson megy éppen át - ebből az alapanyagból nem sikerült Franzennek a legjobbat kifaragnia, egyáltalán nem éreztem azt, hogy egy Igen Jelentőségteljes És Fontos Kortárs Amerikai Családregényt olvasok, pedig úgy érzem, ez a könyv ekképp van nyilvántartva a közvéleményben. Franzen is behozta az Aaron és Caleb nevű szereplőket, talán utalva az Édentől keletré-re, de mégis, hol van ez például attól? A Szabadság-ot, meg a többi munkáit majd egyszer azért előveszem, de nem mostanában.
Folyamatban:
Adrian Tchaikovsky - Az idő gyermekei
Julio Llamazares - Sárga eső
És talán hülye dolog, de a nem tetsző Karamazovok mégiscsak rám hoztak egy orosz hangulatot, úgyhogy a Csendes Don-t előrébb csúsztattam a várólistán, mondjuk ez mindössze annyit jelent, hogy idén valamikor el is kezdem. Arra az 1700-1800 oldalra lelkileg még gyúrni kell. :)
No igen, ez jól megcsavarta Móric bátyánk! Egyébként a Gazdag szegényekből is készült tévés feldolgozás. Csak ara emlékszem, hogy Komlós Juci remek volt Kömény Zsuzsanna szerepében.
lenyűgöző -- nem véletlenül idéz a történész j. Evans többször is a klemperer-naplóból (mert ez nagyobbrészt személyes napló, és csak kisebb részben filológiai tanulmány, legalábbis az első 50 oldalon -- itt tartok)
aki élvezte haffnertől az Egy német történetét (ki nem??), az klemperer írását is élvezni fogja, bár a szöveg többnyire ziláltabb, zaklatottabb, mint haffneré.
Tévében láttam a Gazdag szegényeket többször is. Mindig csak belekapcsolva. És mindig az a jelenet volt hogy Fátia Negra gyártja a pénzt, meg rá akarja törni az ajtót két nőre.
Nem értettem hogy a Vigyázz kutya hogy jön ehhez.
De van Gazdag szegények meg A szegény gazdagok regény is.
Még egyszer és jó darabig utoljára írok a Foucault-ingáról. Eszembe jutott, hogy a regényben egy szabadkőműves találkozó azért hiúsult meg, mert nem egyeztették a Gergely és a Julián naptárakat. Siralmas és nevetséges, de ez a napóleoni háborúk idején tényleg megtörtént! Kutuzov, aki egyébként sem volt az a sietős típus, ezért tíz nappal később ért oda, addigra Napóleon már rég megnyerte a csatát. Mellékes, de érdekelne, hogy az ún. időjós szentek (lásd Medárd) vajon melyik naptár idején honosultak meg?
Felőlem bárkit csepülhetsz, én aztán senki csepülését nem fogom a szívemre venni. Nemcsak szerzők, de konkrét könyvek csepülését sem, akkor sem, ha nekem azok éppenséggel kedvesek. Totál elfogadom, hogy egyes szerzők, egyes könyvek mások szerint nem jók. Szerintem nem létezik objektíven jó vagy rossz író, vagy könyv.
A Bűn és bűnhődést viszont, mivel nekem nagyon nem jött be, olyannyira törölte a memóriám (pedig csak bő féléve, hogy olvastam), hogy konkrétan arra sem emlékeztem, hogy volt benne ilyen nevű szereplő.
Pozitívumnak tekintem, hogy némileg olvashatóbbnak bizonyult, mint az itt általam korábban alaposan lehúzott Bűn és bűnhődés...
valójában ez itt a főbűn, nem a karamazovok lehúzása, és persze a félkegyelmű, vagy az ördögök érdekében sem emelnék szót.
(viszont a feljegyzések az egérlyukból -- azt sem hagynám!)
nem olvastam vissza, mi bajod volt a bűn és bűnhődéssel, de ha csupán szvidrigaljov öngyilkosságra való készülődésének leírását vesszük, az a pár oldal egymagában többet ér sok ismert szerző teljes életművénél. (kit csepüljek így hirtelenjében? mondjuk dickenst? dreisert? nádast?)
Mindjárt a második fejezetben nekem is van egy kedvenc mondatom: Amit egy mosóasszony kiáll, attul egy regement férfi az ispitályba kerülne. Egyébként is kedvelem a hőseit, az éppen csak csordogáló történetet, no meg a humoros szálat benne. Nem is beszélve egy rafinált szélhámosságról!
