Közömbösen tudNÁM nézni, de fogalmam sincs melyik adón nyomul. Közömbösen tudom ugyanígy szemlélni pl Darvas Ivánt, bár tudom, hogy elkötelezett SZDSZ-es. Vagy Gesztit, akit szintén nem lehet azzal vádolni, hogy azt az oldalt támogatja, amelyre én szavaztam.
Fábry szerintem a műsoraiban pártatlan, lehet röhögni a bal és a jobboldalon egyaránt. Tudja mindenki, hogy a jobboldalt támogatja inkább, de a szakmáját nem keveri össze a pártállásával.
Na, ez egy egesz jo kis iras, veletlenul epp lattam Farkashazynak ezt az okfejteset, es hat valamilyen szinten igaza van. (Kulonosen az eleje tetszett, olyan Kishon Ferences :))
Ciki, de ez tenyleg egy jatekelmeleti csapda. Megpedig azert, mert ha egy kituntetest sokan nem fogadnak el, az mondjuk sulyos csapas tud lenni egy ilyen unnepsegen a kormanynak. Az ujsagiro is ember, meg ha fuggetlen is, joggal erezheti azt: nincs jogom ilyesmit bevallalni. Tehat a nem teljes informacios jatekok egyik egyszeru alapesetehez jutottunk: a fogolydilemmahoz. Vagyis: ha en nem veszem at es a masik sem, az nagy bukta. Ha en nem veszem at es a masik igen, akkor az nagyon kiraly. Ha en atveszem, es a tobbiek is, kozepesen nagy bukta. Ha en atveszem es a tobbiek nem, nagy bukta.
Vagy ha ugy tetszik, lassuk ezt a helyzetet a 22-es csapdajabol (jo cim, mi?)
-Nezze, en hazaengedhetnem magat, na de mi lenne, ha most akkor mind a 20000 amerikai bombazotiszt ugy dontene, hogy haza akar menni?
-Akkor miert pont en legyek az egyetlen hulye, aki marad?
A cikk iroja azt koveteli az ujsagiroktol, hogy ne fogadjanak el soha semmilyen elismerest. Vegyek fel a honorariumot, oszt kussoljanak. Szakmai kituntetest esetleg elfogadhatnanak, no de kitol? Hol van hazankban olyan fuggetlen entitas, amely szakmailag is kompetens ujsagiras-temaban?
Egy szo, mint szaz: a cikk kivalo iroja olyat var el a politikai ujsagiroktol, amirol valoszinuleg maga is tudja, hogy keptelenseg. En csak annyit tudok, hogy bar szakmamnak semmi koze nincs a politikahoz, de ha korbenezek, azt latom: aki csak bejon, megcsinalja a munkajat, felveszi a fizeteset es kesz, tobbnyire nem vegez lelkiismeretes munkat.
Nem tudom elképzelni, hogy pl. te amikor meglátod a tv képernyőjén kedvenc Philippinódat, akkor közömbösen tudod szemlélni (annak tudatában, hogy ő mennyire elkötelezett). Ezek után nem tudom, hogy képzeli, hogy ő politikai műsorokat tudjon hitelesen vezetni...
Ami a humoristákat illeti valszeg igazad van. Nagyrészük elkötelezett (én nem a jobboldalnak), de kire lehetne őket lecserélni? (Mármint pártatlanokra...)
Olvastam, nagyon jó cikk. Nyár eleje óta ismét veszem az ÉS-t. Úgy látom, még a baloldali publicisták is úgy gondolják, hogy ez az a lap, ahol biztosan megjelenik a saját oldalukat bíráló cikkük. MH, Népszabadság rendesen elvadult az utóbbi időben. Megérkezett a Cenzné meg az ura (copyright Hofi Géza)
Ezzel nem teljesen értek egyet, hiszen a sportolóknak művészeknek is megvan a joguk ahhoz, hogy támogassák a jobb vagy a baloldalt (Schwarzenegger, illetve Fonda is ezt teszik). De! Nem akkor, amikor a munkájukat végzik! Ez így van a világon mindenhol. Tehát Farkasházy elmehet és megjelenhet egy kampányelőadáson, de amikor mint humorista nyilvánul meg, akkor ezt ne folytassa! Mert nem az a dolga, hogy a műsoraiban pártpropagandát folytasson. Egy sportolótól sem fogadnám el, hogy a dobogó legfelső fokáról lelépve kiálljon pl a kormány mellett, illetve ellene.
O, hat Magyarorszagon mar reg haldoklofelben van a humor, kulonosen a teves mufaj, foleg azert, mert amikor a cucilizmus megszunesevel kirantottak a humoristak tobbsege alol a szilard talajt, ki jobbra dolt, ki balra, mint a kuglibabuk. Volt aki atnyergelt kabaretrefara (ott is rohadt meg), volt aki szimplan abbahagyta, de sajnos talpon nem maradt senki.
KOVÁCS ZOLTÁN:
Kis kereszt, nagy feszülés
"Kis keresztem
Hogy szereztem?
Feleljétek ezt, ha kérdik:
Elkopott a lába térdig."
(Arany János: A csillaghulláskor, 1867)
A nyolcvanas évek második felében a magyar sajtóban végső, kifejlett állapotában színre lépett a szakma hazai törzsfejlődésének furcsa képződménye, a reformkolléga. Életterét tekintve kétéltű volt, délelőtt öltönyösen, pitralon-felhőben járta a pártházi szegleteket, délután viszont már coca-colás trikóra lazulva telepedett meg a sörözőkben, mindig tudta, "mi a szitu" - hiszen a pártházból jött -, és az összes mondata úgy kezdődött: "tudod mi van, öreg, most mit csináljak?". Ilyenkor azonnal a legkülönfélébb élethelyzetek tárultak föl. Tudod mi van, öreg, én nem akartam belépni a pártba, de tudod mi van, öreg! Tudod mi van, öreg, tényleg helikopterről lőttem Czinege Lajossal Kaszópusztán a barnamedvét, de tudod mi van, öreg. Acapulcóban jártam a pártdelegációval, és én tényleg utálom őket, tudod mi van, öreg, de tudod mi van, öreg. Mindig szomorú volt. Soron kívüli Merkur-kiutalásait gondterhelten vette át, összeráncolódott homlokbőrrel sóhajtozott, amikor a szomszédja fővonalát ikresítették számára, kitüntetéseit fejcsóválva tette zsebre, majd oldalra fordult, és elkezdett egy történetet, tudod mi van, öreg. Ráadásul sajnálni kellett, ezt határozottan el is várta.
De még mielőtt elmondhatta volna azt, hogy mit is kéne tudni, öreg, hirtelen összedőlt a rendszer, és az ember úgy gondolta, a titkot már soha nem tudhatja meg, mígnem tizenkét évvel a rendszerváltás után, egy 2002. augusztus 20-i kitüntetés-átadás után fény derült mindenre. Mert hogy ismét számos pályatárs kapott kitüntetést, mégpedig attól a kurzustól, amelynek választási győzelmében legtöbbjük igen aktívan és teljes nyíltsággal vállalt részt, így aztán a maga lecsupaszított valóságában vetődik föl ismét a kérdés: átvehet-e állami vagy kormánykitüntetést, a politikával jócskán átitatott magyar kitüntetési mechanizmus ismeretében magára valamit is adó újságíró?
Hát bizony, aligha. E tárgyban már több írás is született, az egyik legelképesztőbb gondolatot - érzékeltetendő a döbbenetes káoszt - ide is idézem: "A kirajzolódó álláspont az, hogy az éppen uralkodó kormánytól el kell fogadni a kitüntetéseket, mert ha nem teszik, soha nem kapnak semmit." (Népszava, aug. 26., Andrassew Iván). A szövegből nem derül ki, hogy ez a szerző véleménye, vagy egy általános felfogás, de bármelyik is legyen, ez szakmai katasztrófa. "Ha nem teszik (vö. nem veszik át), soha nem kapnak semmit" - írja Andrassew. De hát kitől és mit kellene kapnia egy újságírónak, azon túlmenően, hogy elolvassák a cikkét, és fölveszi a honoráriumot? Az olvasón és a kiadón kívül vajon kitől függ még az újságíró, akitől még kapnia kell valamit? És persze, mi az a valami? Apanázs? Ha egy kurzuskitüntetést nem azért kell elhárítani, mert az újságíró természetes állapota a saját függetlensége, akkor vajon miért? Melyik az a másik ok? Persze, írja Andrassew, azért, mert különben máskor majd nem kap semmit.
Hát nem az a cél, hogy ne kapjon semmit?
Hogy ez egyetlen politikusnak se jusson soha az eszébe? És itt természetesen nemcsak Orbán Viktorról és Medgyessy Péterről van szó, de nem is az államelnökökről, hanem az aktuális, szimpatikus vagy nem szimpatikus politikai kurzusról. Politikai újságíró szakmai díjon kívül aligha vehet át egyéb díjat. Még akkor sem, ha tudjuk, hogy a szakmai díjak értéke azzal, hogy például a magyar újságírás érdekvédelmi szervezete képtelen volt megőrizni a Táncsics-díj értékét, szintén devalválódott. Más kérdés, hogy egy ilyen elnöki kudarc a legkevésbé sem érdekel senkit, sem szakmát, sem aggódó nagypolitikát, hiszen a saját szervezet legrangosabb szakmai díjának értékét megóvni képtelen MÚOSZ-elnök, Wisinger István maga is kitüntetést kapott.
Más pályatárs kitüntetettet más szempontok foglalkoztattak - na nem ilyen ostoba morális dilemmák, hanem hogy például hányadmagával tüntetik majd ki: "(...) péntek délben felhívtak a Köztársasági Elnöki Hivatalból, hogy kitüntetnek, és szombat reggelig mondjam meg, hogy mi a véleményem erről. Tehát huszonnégy órám sem volt. (...) Na most ugye mindenki azt akarja, hogy őt tüntessék ki egyedül. Mennyit? 105-öt? Hát akkor köszönöm, nem. Tehát akkor ez tömeges" (Farkasházy Tivadar a Nap-keltében, augusztus 26-án, az Observer nyomán), majd így folytatja: "(...) nem kérdezhettem meg, tessék mondani, volt már, aki esetleg elgondolkodott, hogy visszautasítsa? (...)".
A független magyar újságíró tipikus dilemmája: rövid, alig tizenhat-tizenhét óra alatt kell eldöntenie, hogy átvegyen-e egy kitüntetést, de a független magyar újságíró helyzetét jelentékenyen nehezíti, hogy nem tudja, kik, hányan kapják még ugyanazt, és hogy ők mit szólnak saját magukhoz. Ilyen körülmények között nem lehet rendesen dönteni. Farkasházy egyetlen szempontot nem említ csupán: hogy például saját maga hogyan van ezzel az egésszel.
Nem az a dilemmája, hogy átveheti-e az állami kitüntetést annak a kezéből, akinek a kampányában rendszeresen ródsózott, hanem: mit csinál a többi? A legvalóságosabb, egyben legfeszítőbb morális kérdés: micsinál a többi?
Hát a többi alighanem szintén azon gondolkodik: micsinál a többi? Thomas Bernhard-i tépelődések, a lelki kataklizma magmatikus mélysége: tizenhat-tizenhét órával később azonban ilyen gondok már nincsenek, a pályatársak hiánytalanul takarnak föl a kupolateremben. Meg lehet nyugodni: ezt csinálja mind.
Az a baj, hogy a humorista is ember, tehát elfogult. Farkasázy is az, Fábry is az. Nem szép dolog, de mégis. Mellesleg Gálvölgyi és Bajor is próbálkozik sima, vö. alpári humorral is (vkinek bejön, nekem mondjuk nem), de ha nincs rá igény (márpedig a Gálvölgyi show mostanában rém gyenge).
Igazad van, ez szereptévesztés. De az is, hogy egy sportoló, tévékommentátor, vagy énekes is politikát akar csinálni (vö. matematikusnak képzeli magát és számokat gyárt mint "kétmillió").
Grepsiket pedig egész egyszerűen nem lehet védeni, annyira hülye.
Is. Inkább mondanám intellektuális humoristának (sajnos nem sok van ebből a fajtából), megkülönböztetendő a bunkó humoristától, akikkel Dunát lehetne rekeszteni Magyaroszágon.
"lehet, hogy Grespik azt a hulyeseget epp nem o talalta ki, de azert mondott es csinalt o eleg hulyeseget anelkul is. "
Akkor azt kell kifigurázni, nem pedig anyázni. És a humoristának az a dolga, hogy a politikusokat és teteiket kifigurázza PÁRTÁLLÁS nélkül, nem pedig az, hogy állást foglaljon egyes pártok mellett. Szerepet tévesztettek Magyarországon a humoristák. Nem az a dolguk, hogy politikát csináljanak, hanem az, hogy a humor eszközével felhívják a figyelmet a balfékségekre.
Meg most hogyha tenyleg ilyesmikrol van szo, hogy egy humorista azt mondja valamely politikusra igy szimplan, hogy "Anyad!", minden kontextus nelkul, akkor mondjuk ott nyilvan nincs szo humorrol, tehat nem jo belekeverni. Itten egy szimpla becsuletsertesi ugyrol van szo szerintem es slussz.
Hat...lehet. Fene tudja, annyira nem kovetem Farkashazy munkassagat :)
Annyit tudok rola, hogy volt mar olyan megmozdulasa, amit viccesnek talaltam, es volt mar olyan is, amit nem.
Ugyhogy azt nem azert mondom, hogy vedjem (ha akarja, nyilvan meg tudja o vedeni magat), de azert igy koztunk szolva: lehet, hogy Grespik azt a hulyeseget epp nem o talalta ki, de azert mondott es csinalt o eleg hulyeseget anelkul is.
Egyetértek minden szavaddal, bár hozzátenném, hogy a humornak igenis van egy bizonyos fokozata, amely nem nevettetni akar, hanem már szinte megalázza a célszemélyt, tönkre akarja tenni. Ezt a fajta humort űzi szvsz Farkasházy. Hálistennek kevés ilyen alak van. Biztosan feltűnt, hogy voltak poénok, amelyeken csak a toborzott közönség nevetett a heti hetesben is: Pl. Grespiknek szóló: Anyád!. Ez nem volt poén szimpla bunkóság volt. Szintén ide tartozik az a poén, amely hazugságokon alapul: pl. Orbán elvesztette a fiát, vagy az ominózus 9-szer csavarodott DNS, amelyet többször cáfolt az a balfék Grespik, mondván, hogy ő csak idézett egy tanulmányból, az ötlet nem tőle származik, a "viccet" azért rendre elsütik a humoristák. Tehát van gyűlölködő humorista, de Sándor György nem tartozik ide.
Amugy igazibol nem nagyon ertem ezt a "gyulolkodos" temat sem. Az ugye igazibol senkit nem sert, ha valaki megmondja egy politikusrol, hogy szerinte a politikus hulye. Ez benne van a pakliban, ha valaki politikusnak megy, tudja, hogy ez fog tortenni, ugy van ez, mint a mondasban a kurvanak menessel.
De meg ha zavarja is az illeto politikust, ez nem tekintheto gyulolkodesnek, pusztan mezei tahosagnak.
Na es ha valaki ugy mondja el egy politikusrol, hogy hulye, hogy kozben vicces (egyesek szerint), akkor az miert sulyosbito korulmeny? Miert lesz rogton gyulolkodes a dologbol? Raadasul pont azok kiabalnak mocskolodast, akik szerint nem is vicces a dolog. Akkor meg plane miben kulonbozik attol, ha siman megmondom xy-rol, hogy hulye?
Nem, kerem, itt egeszen masrol van szo. Ha egy ciccen nem nevetunk, nem feltetlenul a humoristaval van a baj. Lehet, hogy a hallgatonak hianyzik, vagy ferde a humorerzeke. En igenis jot nevettem azon a kepsoron a Hocipoben, amikor a Szentatya a kepalairas szerint gyonasra szolitotta fel miniszterelnokunket, meg igenis jot nevetek azon, hogy Boros Imre megserult a Memento 2 forgatasan. Szerintem mindketto lehet vicces.
De azert ha a sajat kedvenceink karara elsutott poenok egyiken se tudunk nevetni, azert gondolkodjunk el, hatha tenyleg bennunk van a hiba. Avagy: ha a buszon mindenki teged nez, ne az legyen az elso gondolatod, hogy milyen szep vagy.
Te teljesen félreértetted barkasarját. Éppenhogy azt jelezte válaszul Hergelvordenbordának, hogy szerinte (és szerintem is) NEM gyűlölködő Sándor György. Egyetértünk?
Amugy a "gyalazkodo" es "mocskolodo" humornak ugye olyan szemet komcsi hagyomanyai vannak, mint Karinthy "Igy irtok ti"-je, vagy mondjuk Nagy Lajostol a "Keptelen termeszetrajz". Vagy esetleg remlenek ilyen konyvek, mint mondjuk a "Tot atyafiak"? A kritika es az ironia, mi tobb, a guny, csak a mai "jobboldal" szokincseben ekvivalens a gyalazkodasrol, ami persze elmond valamit a mai "jobboldal" vilagkeperol es kritikatureserol, de egyeb kovetkeztetest en nem vonnek le belole.
Es ez szerinted nem ellenzekiseg? Ugy ertem, epp te fejtetted ki Sandor Gyorgy egy humoros jelenetet, melynek epp az volt a lenyege, hogy kepes volt szembehelyezkedni egy olyan megszokassal, mely altalaban a tarsadalomban sosem kerdojelezodik meg. Ha ugy tetszik, abszolut tobbseget elvez. Ha ez nem ellenzekiseg, akkor semmi. (Dehat mondom, ha ezt nem vagy kepes felfogni, foloslegesen bombazol a hozzaszolasaiddal, elobb ra kene jonnod, hogy ugyanarrol beszelunk.)
Persze, hogy lenne, de pl. Citadella ügyben Farkasházy kifejtette korábban, hogy azt kell oda építeni ami most ott van. Humorilag annyit tett hozzá, hogy esetleg előtte el lehet bontani, hogy a törvényesség helyreáljon. Farkasházy valszeg közvetlenül érdekelt a buliban.
Azért lenne miből építkezni: Citadella 4 U, ünneptől függetlenített tűzijáték, váradi plaza hitelügyletei, Mécs keverése, MC Média megbízásai, Multimédia Concerts pályázata 3 wonalon, sokmilliárdos mobilbeszerzés, Schrödernél meghívásért kuncsorgó Medgyessy elutasítása, SzDSz-t jelentéktelennek tituláló Kovács, stb.
Ugye az ilyenre szokás itt azt mondani, hogy ignore on?
Te azonnal eszementnek nevezel, csak azért, mert más a véleményem mint a tiéd.
Ez olyan polgári körös beidegződés nálatok, ugye?
Meg sem próbálod felfogni, miről ír a másik. Hát ez az a stílus, amit a Fidesz sikeresen beültetett sok szerencsétlen agyába és amiből én köszönöm, de nem kérek.
Remélem, a későbbiekben is emlékezni fogok a nickedre.
Az az öt nap, amit eddig a fórumon töltöttél nem jogosít fel arra, hogy ilyen lekezelően beszélj az emberekkel. Szerintem felejts el a nickedet, azért a néhány eszement hozzászólásért nem kár! Lejárattad magad.
Persze. Teljesen normális, hogy a tisztel jobbos polgártársak mindenkit megrágalmaznak, aki éppen nem tetszik nekik.
Ne haragudj, de itt befejeztem a veled való társalgást. Van egy szint ami alá nem vagyok hajlandó süllyedni.
