bizony ám!!! Ifjúkorom kedvenc könyvei a trilógia (főleg a Gyűlölet Temploma, vagymi)
Vegetálni meg azért is jó, mert hiába nyaggat a férjed, hogy mosogass, csinálj reggelit :))) ez a pesszimista optimizmus :) de a viccet félretéve, én személy szerint nem hiszek semmilyen halál utáni létezésben, és szerintem a legrosszabb, ami történhet veled az, hogy már soha, semmi nem történik veled.
mi értelme lenne az életnak akkor, ha vak és süket lennél, tökéletesen elzárva a világtól? van egy ismerősöm, aki évek óta éber kómában fekszik. állítólag érzékeli, ami körülötte történik, de reagálni nem tud rá. legalábbis dokik ezt mondják.
mi értelme így az életnek, mikor a szellem a testbe van bebörtönözve?
mert van, az kétségtelen. mert ha holnap választanom kellene, hogy így élek-e vagy sehogy, nem a halált választanám.
az élet értelme az, hogy arra törekedj, hogy mindig a kisebbik rosszat válaszd. az, hogy a lehető legtöbbet hozd ki belőle, hogy a leginkább tudd élvezni.
az élet értelme? MEgyek, megkérdezem mit gondol erről Graham Chapman odalent :)
szvsz
-biológiai szempontból: szaporodás. fajfenntartás. ne haljon ki az emberiség.
-filozófiai szempontból: minek? kit érdekel az embriség? miért kéne, hogy értelme legyen az életnek? az 'értelem' alatt a 'cél'-t érted? vagy mást?
ha tüzetesebben megvizsgálod, életed nagy részében nem is élsz. csak vegetálsz.
amikor van valamid, a "fénye" akár akarod, akár nem, csökken, amint megvan. nem ugyanaz vágyni valamire és nem érinteni, mint megkapni és akár testi érintkezésbe lépni vele.
Birtokon belül? Szerinted akkor ölbe teheted a kezed? Na ne má'
Akár tárgy, akár egy személy, kapcsolat kerül "birtokon belül", azt fent kell tartani, ápolni kell. Különben "állaga" leromlik, megsemmisül. Nem megszerezni nehéz néha valamit, hanem megtartani. Mindennap felfedezni az azonosságában rejlő másságot.
Ha ez nem megy, akkor tényleg baj van. Akkor te csak a "szerzés" bűvöletében élsz.
ezt értem is, ettôl még engem a tárgyaktól függetlenül elgondolkodtatott sontag írása.
merthogy nehéz. vágyni arra, ami megvan. akár egy kapcsolat, akár egy helyzet, akár tárgy, akármi. ha megvan, birtokon belül van. és kész. nehéz.
Csak annyit, hogy az én céljaim nem tárgyakhoz kapcsolódnak. Márcsak azért sem, mert nem ezek adják az élet sóját. :)
Félreértés végett jelzem, ez személyes vélemény, más számára nem mérvadó feltétlenül.
nem olvastál figyelmesen, én meg lehet pongyolán fogalmaztam.
a megszerzett dolgok iránt, ami már megvan, az iránt is ugyanúgy vágyakozni, mint azok iránt, ami még nincs. és ez nem csak tárgyi dolog.
A megszerzett dolgokhoz ragaszkodni? Botorság. Azok csak tárgyak. Bármikor pótolhatók. Az igazi lényeg nem ebben van, hanem az elmúló idő vissza nem hozható pillanataiban.
nalátod, én így, kétszer két méteren ugrabugrálva nem tudok.
birtokolni nem akarok, ami van, ami a fenntartás és a kényelem, az jó, de nem kell újabb 23 cipô és miegyéb.
az, hogy befogadom a világot, az jó, de ennek is egyensúlyban kell lenie, ideje van a vetésnek és az aratásnak, a szemlélôdésnek is és a megmutattatásnak is.
ami a tényeket illeti: én azt vallom, hogy tűzz ki célt, lehetôleg ne könnyedén elérhetôt és akkor mindiog lesz dolgod a földön.
és olvastam egy susan sontag idézetet, ami megfontolandó.
tanuljunk meg szívbôl vágyakozni azok iránt a dolgok iránt, melyeket már megszereztünk, melyek már a mieink. valahogy így.
mert a legnagyobb baj azzal van, hogy addig tart a tűz, amíg nincs meg, amit akarunk. én nagyon akarok egy laptopot, már több, mint egy éve. és most hétfôn megrendeltem. 3 héten belül megvan.
nagyon veszéles ez, mert mint minden, amikor már megvan, még 2 hét és beleszokunk és kész. keressük az újabb beszereznivalót.
úgy gondolom, van objektív valóság az élet értelmét illetően, legfeljebb mi "tükör által, homályosan" látjuk, illetve nem vagyunk képesek felfogni azt. Filozofálni persze lehet róla, csak a tények és a megfelelő nézőpont elérhetetlen a számunkra. Ha Ikaroszként repülni akarunk és ugrálunk e célból, nem tudunk a földön járni. Hát határoljuk be azt a kétszer két lépésnyi mozgásteret, ami nekünk adatott, és igyekezzük ott úgy jól érezni magunkat, hogy az másokat ne sértsen. Vannak ennek a világnak objektív szabályai is - ha akaratlanul vagy tudatlanságból nem tartod be őket, a fejeden csattan a dolog. Belátom, ez nem valami fennkölt megfogalmazás, vagy cél, de aki valamit erőszakkal akar birtokolni, rendszerint kudarcot vall. Ha viszont szemlélődsz, és befogadod a világot és a rajta létező életet, magadtól is rájössz egy csomó kikerülhetetlen és objektív szabályra, és az egész szépségére és teljességére.
Hiába dekkolsz vígan az anyaméhben, muszáj onnan kijönnöd, ha nem is vágysz erre, és nem is akarsz megdolgozni ezért!
:-))))
az a baj, már látom, hogy addig, amíg te egy általános emberi ügyrôl és annak vetületeirôl beszélsz, azaz társadalomtudományos szintrôl, addig én próbálom ezt filozófiai alapon megfesteni.
ha nincs objektív valóság, márpedig nincs, akkor hogy a fenébe lehetnek objektív ítéletek? csak szubjektívek vannak, még akkor is, ha a kör, aki hozza, 100000 tagú. akkor is, ha 3 tagú. akkor is, ha a döntés pillanatában az a 3 tag egy véleményen van. mert szerintem az az alap igazság, hogy csak a változás örök. és csak egyéni szabályok vannak.
Kezdhetnénk ott, ahol Rousseau az Emberek közötti egyenlőtlenség eredetéről írt tanulmányában, és végül befejezhetnénk ott, hogy "Cultivez votre jardin!" Olvashatjuk a Parainesist és Benedek Elek levelét a nyolcéves Marcika fiához. Azok, amik ezekben találhatók, követhető, követendő szabályok, még akkor is, ha mostanában nem ezek szerint él az emberiség nagyobbik fele.
Talán azok az erkölcsi szabályok megfelelőek, amelyek a közösség érdekét szolgálják, de jók az egyénnek IS! Persze, mindenkinek ki kell alakítania a maga számára követendő erkölcsi szabályokat, de ezek csak akkor jók, ha az egyén megtalálja a saját maga megfelelő helyét a többi ember között. Az erkölcsi ítéletek meg mindig gyanúsak. :-)
ahogy te tévedsz. az orbángéten sem szörnyülködik az ember. néhány igen, de alapvetôen nem fontos. és ezzel eszem ágában nincs felmentést keresni a cselekedetekre.
alapvetôen az a baj, hogy nem érezhetô, nem tudható, nem fontos, kik hozna erkölcsi ítéleteket. csak "vannak bele a világba". ezért ezek inkjább kerékkötôk.
ne felejtsd el, hogy az erkölcsi szabályokat még száz évvel ezelőtt sem lehetett áthágni anélkül, hogy a társadalom ki ne vetette volna magából a renitenskedőt. Ha megnézed az ókori irodalmat, szinte kivétel nélkül az emberek cselekedeteiről, emberi magatartásról szólnak. Minden társadalmi szerveződésnek vannak ilyen szabályai, a méheknek és a hangyáknak is, és az az egyed, amelyik áthágja azokat, életével fizet. Csak a XX. század második fele hozott változást az erkölcs megítélése és a viselkedés terén, a lázadás kezdetben egyszerű szabályokat érintett, de egyre inkább gátlástalanabb lesz. Ebben az értelemben a te gatyanélküliségednek nagy jelentősége nincs, de mondjuk az Orbángétnek már van: az ember elborzad attól, hogy mennyire nincs már fair play, és milyen gátlástalanul gázol át sok ember másokon.
A tízparancsolatnak abban a korban komoly jelentősége volt: a paráználkodás - főleg a nőké idegen gyerek felnevelésének veszélyét jelentette, és az örökség "elpazarolását" nem saját gyerekre. A Bibliában érdemes a törvényeket olvasni, mert okos igazságos és jó törvényeket hoztak a zsidók, amik őket magukat védték. A többiről majd hétfőn: jó hétvégét mindenkinek! (végre esik az eső!)
