Alapvetően az a méret, ami motor nélkül jó neked, az motorozni is jó.
Mivel ezek nem a gyors motoros ernyők, a start, és a leszállás viszonylag könnyed. Cserében lassúak. Ha a kettő közül kéne választanom, akkor a Nova. Szokták még a turbulencia tűrő képességet szakérteni, de a gyakorlatban olyan időjárásban szokás hátimocizni, amilyet bármelyik ernyő lekezel. Inkább a sebesség az ami számít, az ezzel ellentétes szempont meg a motorigény. A te súlyoddal ha csak nem veszel egy ütőképes mocit (170 cm3 felett) kifejezetten előnyös a startnál a gyalogernyő, mert a reflexprofilos motoros ernyők több tolóerőt igényelnek.
ELADÓ!!! (itt ontopik, nézd a végét!) + Ziminek a mamitrepültél topikban írtakra válasz:
Nem akarlak elkeseríteni, de egy Apco (dupla szilikonozású) gelvenor 100 vigyázva repült órával néha 1000mp felett teljesít... Tehát, a 265 ugyan jó érték, de nem feltétlen 15 órára utal. Sokat, saccra 200+órát repültem, Apco ernyővel (asszem 2002-es Kearával). Nos az Allegrát ugyan nem ismerem, de ha csak kicsit is hasonlít mentalitásban az enyémhez (ami 2-es), akkor vigyázz vele! sokkal inkább a blade. Nem is értem, hogy miért nem azt tartod meg? Ha kiváncsi vagy rá, akkor írok a kearáról.
Ha van olyan őrült, aki VALAMIT adna érte, mikor elmondom vele a tapasztalatimat és próbálom lebeszélni róla, akkor elcserélem VALAMIRE!
*VALAMI=kp. vagy más számomra hasznos dolog, lehetőleg értékarányosan.
Akkor visszaszállós törvényhez ezennel életbe léptetek egy rendeletet;
"Ebben az esetben javasolható áttérni a jámbor szerzetesi életpályára, hogy kellőképpen vezekelhessünk udvariatlan udvarlási szokásunk, valamint a vékony protektoron át nagyot ütő csontos tomporunk miatt.
Talán a legegyszerűbbnek tartom, ha kolostorba vonulunk és elmélkedünk az élet dolgairól, esetleg befizetünk Istennél egy külföldi zarándokútra. Ha szerencsénk van, az Egyház elnézi repülőhóbortunkat és nem ellenzi, hogy a szerkót magunkkal vigyük.
A visszaszállásra van még egy javaslatom;
Ne csak nagykufferos hölgyet, hanem ún. jókora "lökhárítóval" is ellátott hölgyet keressünk, mert a lökösök pneumatikus csillapítása csökkenti a becsapódásunk keltette lökéshullámot, míg a hátsókuffer védi a hölgy alsó tájékát ha netán nyakába esésünk miatt földre találna csüccsenni..
Végül az esetek kis százalékában célravezető lehet egy doboz bonbon a beülő zsebében, engesztelésképpen.."
A rendelet hatályba lépése visszamenőleg érvényes, fellebbezésnek helye nincs, nem is lehet! A rendeletből adódó károkért (pl. kékfoltos nagykuffer, elpattant lököstartó pánt, stb.) felelősséget nem vállalunk!
Alapvetően hasznosak a tanácsok, de látszik hogy a visszaszállásban még nem szereztél akkora rutint mint én, ezért fontosnak tartom korrigálni az erre vonatkozó tanácsodat!
Saját tapasztalatom alapján, biszton állíthatom hogy semmilyen méretű seggel rendelkező csaj sem alkalmas terep a landolásra, mert bár a fenék párnázottságával arányosan tompíthatja a becsapódást, de hosszú éveken keresztül minden találkozásnál szóba fogja hozni ezt az udvariatlan megoldást, esetleges lelki sérüléseket okozva, jóval később is, amikor már a fizikai sérülések - melyeket a manőverrel megúsztál - már rég begyógyultak volna! :)
Engem érdekelne a beülő, de nem tudok üzenetet hagyni, mert valamiért prüszköl a rendszer. gy.mkukacfreemailponthu itt tudsz elérhetőséget megadni hogy kommunikálhassunk.
Siklóernyős tízparancsolat (írtam: én, vagyis engem üssetek ezért, ne mást!):
1. Ha okosnak érzed magad, inkább ne akarj megtanulni repülni. Ám ha hülyének, nálunk vannak esélyeid a tudás megszerzésére.
2. repülés előtt ellenőrizd az időjárást és a helyi terepviszonyokat. Ezt legkönnyebben a sex.hu-oldalon tudod megtenni.
3. Start előtt tartsd be az ötpontos ellenőrzést, miszerint; bekötötted-e a cipőfúződ, jól a nyakadra tekerted-e a fékzsinórt, eléggé mások elé terítetted-e az ernyőd, van-e lehetőség fáraszállni és eléggé oldalas-e a szél a starthoz.
4. Ha mindez megvan, ellenőrizd az ernyőd, hátha benne van a szomszéd Cirmi-macskája megdögölve. Ha nincs, akkor sem gond, fogj egy lapátot és lapátold ki a cellákban rekedt egerek, békák, madarak hulláit.
5. Ha Cirmi mégis bent volt, akkor ellenőrizd az állapotát. Ha jóllakottam dorombol az egyrészt jó, mert örömmel elfogyaszotta a cellákban rekedt kisállat-hullaházat, másrészt baj, mert ha nem fulladt meg akkor valami gond lehet az ernyőd porójával. De semmi olyan, amivel még ne tudnál repülni!!
6. Ha repülés végeztével szeretsz a starthelyre visszaszállni, akkor először ellenőrizd a beülőd protektorának állapotát.
- Ha 20centi felett van, nyugodtan visszaszállhatsz,
- Ha 10 és 20centi között van, próbálj meg egy vastag protektoros startra kész pilóta nyakába esni.
- Ha viszont 10centi alatt van a protkód vastagsága, akkor legjobb lesz ha kinézed a starthelyen bámészkodók közül a legnagyobb "kufferú" hölgyet és a nyakában landolsz.
Ebben az esetben leszállás után húzd be a nyakad a közeledő virslivastagságú ujjakkal ellátott hólapát méretű tenyér elől, mert ellenkező esetben hamar átmész csillagászba. Egy biztos, hamar felfedezed újra a Tejútrendszert.
7. Ha a kijelölt leszállóban landolsz, akkor az csak navigációs tévedés lehet! Ellenőrizd a GPS-ed nem tévedtél-e el?
8. Ha fára szálltál, úgy kell neked! Nem megmondta a környezeted, hogy ne siklóernyőzz??
9. Tiszteld a gravitációt! Ha hiszed, ha nem, ő az erősebb! Ha ennek ellenére mégsem hiszed, próbáld ki! (ha túléled, nem én mondtam...)
10. Csak legálisan repülj! Igaz emiatt sok befizetnivalód van, de legalább tud rólad a Hatóság, így könnyebben vagy büntethető! Mert ugye valamit, valamiért!!
Hát ennyi volt a mai agymenésem.. De legközelebb újabb rémségekkel kábítalak Titeket!
Eladnám vagy el cserélném siklóernyömet egy Sol Big Boy kis tandem 175-130kg-ig keveset használt jó állapotu motorozmi is tökéletes van hozzá beűlö Charly tipusu sérűlés mentes.
Az ernyö- 150 e ft beűlö-35 e ft az ár alkuképes cserélni bármire pl: Fémkeresö !
Egyenlőre nem találtam rá módszert hogy az üres fejtől származó baleseteket hogy lehetne elkerülni.
Hiszen már az is tudás, ha tisztában vagy vele hogy kevés a tudásod :)
így csak azokhoz a szerencsésekhez szólhatunk, akik előbb kérdeznek, és csak utána rángatják az ernyőt.
A hasonló ürgéknek az lehet a szerencséjük hogy lapos helyen nehéz komolyan megsérülni, és egy komolyabb pofon után újraértékelheti a játékot.
Átvillant már az agyamon hogy kéne írni egy ernyős tízparancsolatot, a túléléshez elegendő összefoglalóként, de annyi igényes mű is elérhető, mégse látom a hatását...
Szóval a lentebbi "öreg" ernyő eladó.2013.07.-ig műszakis, törzskönyves, Varga Lacinál műszakiztatott és bevizsgált.DHV 1-2, 80-105kg súlyhatár.Másnál lehet, hogy kap még műszakit, Laci már nem ad rá.Picit nyúlt zsinórok, középső 2 cellában 32-es poró.Jól csőrölhető, a legtöbb startom így született, első ernyőnek vagy oktatásra még kitűnő választás mert felhasználóbarát szárny.
Adom hozzá a belső és külső nagy zsákot, kompressziós hevedert is.Tehát az ár (60e.ft) ezt is tartalmazza.
Érdeklődni a nulla6harminc2tizen8harminc8nyolcvan4-es kontakton, vagy a lospontistvankukacgmail.com mailcímen lehet.
Nos, tegnap rendeztem az anyagi részét a Jézuskával, így nekem idén egy Apco Vista lesz a karácsonyfa alatt......meg kb. jövőre is......! :D
Pénteken kivittük Robival a szentkirályi mezőre és átszakértettük.A nulla szélben! kifordulva feltöltődött, feljött a fejem fölé, és megállt.A régivel szerintem végig szaladtam volna a mezőn végig húzva a szárnyat, a feltöltődési hajlam minden jele nélkül.
A régin egyébként még júliusig van műszaki, utána oktatási célra lesz befogva, mert bár vannak hibái (zsinórnyúlás+középső két cellában 30 körüli poro), megfelelő erősségű szélben még tökéletesen rep.képes.Augusztusban távot repültem vele, 1908m csúcsmagassággal.Picit sajnálni fogom, mert nagyon jóindulatú, felhasználóbarát szárny a régi időkből.
Igen, ez a fejlődés dolog, azt hiszem bele van kódolva az ember génjeibe, mert ez mindennek az alapja. Motiváció nélkül nincs még élet sem, nemhogy repülés :)
Én leginkább azt élvezem, amikor valami újat tanulok, azután azt, ha valami újat látok. De ha jobban belegondolok, ez alíg különbözik a versenyzés közben megszerezhető élményektől, csupán kevésbé hangsúlyos benne hogy a másik mit csinál közben.... :)
Hát én sem vagyok egy versenyző típus, nem is tervezem hogy másokhoz mérjem magam. Valahogy az Egeden lévő versenyeken egymás elé tolongó, majd bokorraugró pilóták miatt már tavaly semmi kedvem sem volt versenyzésben gondolkodni..
Az egyéni rekordaimat szeretem döntögetni, az mindig jóérzéssel tölt el, meg nagy magasságban lóbálni a lábam (szigorúan előrefelé) is csodás érzés!
Meg kalandozás is abba a bizonyos 3. dimenzióba, ami mindig tartogat meglepetéseket, megoldandó problémákat. Jó dolog a teljesítményrepülés, javítja az önbecsülésem, de mégis elsősorban az ismeretlenben való kalandozás és a szép táj, ami megfog a repülésben.
Aztán meg ha valami szépet sikerült szállni, azért magamban csak büszke vagyok egyéni teljesítményemre, főleg akkor, ha előtte még nem sikerült annyit tolni és egyéni rekordot döntöttem..
De ezek csak számok, teljesítménymutatók, mely mögött egy valódi, átélt kaland van. Ami nem számítógépes szimuláció, nem egy vidámparki élmény, hanem színes, szagos (főleg ha tele a gatya..), szélesvásznú valóság!
Ezekenek a repüléseknek az emlékét, meg már soha senki sem veheti el, miközben tavasszal új kalandok várnak..
Aztán meg egy-egy jól sikerült repülés egy darabig a hétköznapi gondokat is feledteti..
Még jó hogy nem szégyeljem magam hogy nem versenyzek. Tíz éve még mindenkinek meg akartam mutatni hogy milyen faszán repülök, aztán kinőttem...
Persze ezt nem azért mondom hogy lenézzem a versenyrepülést, csak szerintem túl van lihegve. Amolyan jól kommunikálható sikersztori, ha valaki négy perc harmincöt másodperccel előbb ér valahová, de azzal mit lehet kezdeni hogy de szép volt a táj, vagy hogy személyes teljesítmény is legyen benne; de élvezeteset repültem...
Pont azt szeretem a repülésben hogy rendkívül sokrétű, talán a zenéhez lehet hasonlítani... bár végülis a zenében is próbálnak versengeni...
Pedíg aki rendben van belül, az szarik a versenyzésre,ha repül egy komolyat, azt is magának repüli, nem azért hogy feltöltse a netre.
De ez csak egy vélemény, és nem kell törődni vele, ráadásul nem is konstruktív, csak a közléskényszerem az oka hogy leírtam.
Viszont van olyan pilcsi, aki fekvő beülőben repül, tele egyéb kegytárgyakkal, és úgy forgolódik és lifeg az ernyője alatt mint majom farkán a stanicli :)
(és néha össze is töri magát...) de valószínűleg (sőt biztosan) néhány tizeddel jobbat siklik, már ha épp előrefelé néz a lába :)
Újabban nem röfögtem bele a témába, hát gondoltam most megteszem..
Nekem UP-ernyőm van, de én a Kantegámnál is hagyományosan terítettem ki belefutózás előtt. Így is könnyen feljött (a kilépőél közepét kicsit összehúzkálom, ahogy mutattad, így a belépők, és a stablapok kisimulva terülnek szét belefutás előtt).
Lehet nem a legjobb a módszerem, de nekem általában jól sikerül a belefutózás, pedig minden saját ernyőmmel belefutóztam már (a tandemmal is).
A "haladóknak ajánlott" fekvő beülő biztos jó dolog, én haladónak érzem magam, mégsem vágyok rá. Valahogy a régi frontkonténeres FreeX-beülőm elég jó nekem. Nem pondrós, mégcsak nem is fekvőbeülő, de elég kényelmesere állítottam, így nem zavar, ha mondjuk két órát kell benne eltöltenem (bárcsak minél hamarabb ilyen "gondom" lenne!). A vicces, hogy ez a beülő nagyon "pénztárcakímélő" áron volt, így duplán imádom.
Ami durva, hogy van egy szűkös, ősöreg "minimál" beülőm, amit tele kellett tömnöm szivaccsal, hogy "korszerű" vastagprotektora legyen. Semmi diagonál heveder, jelenleg gyorsítója sincs, mentőernyő is csak akkor, ha átszerelem a másikról, van rajta pár folt is, de..
..Még mindig ez a kedvenc beülőm. Ebben tudok a legjobban startolni, tág mozgástere van, mégis elég szűk, hogy kiválóan "érezzem az ernyőt" a hátsómmal, bár emiatt csak nyáron elég kényelmes, mert ugye télen a vastag ruha miatt túl szűkké válik..
Néha irigylem azokat a szép design-os pondrós beülőket, vagányul néznek ki, dehát van bevált beülőm, lehet bennük nagyokat "utazni" akkor meg minek?
Kezdéshez meg valóban minek a fekvőbeülő? Vagy akár a drága beülő?
A "haladóknak ajánlott" alighanem fekvőbeülő, ami tényleg nem praktikus a kezdetekkor, olyant ráérsz venni két-három év múlva, ha már közeledsz a versenypilótai rutinhoz, ami egyáltalán nem kötelező; nem szégyen, ha az ember megmarad hobbirepülőnek, szabadidős aktívpihenőnek. Ami szempont még a korábbi hozzászólásban említetten kívül, hogy megfelelő méretű legyen. Ez azt jelenti, hogy vásárlás előtt valahová fellógatva próbáld ki, eléggé kényelmes-e? Vagyis nem szorít-e kétoldalt, bele tudsz-e ülni lógó testhelyzetből úgy, hogy nem ér le a lábad a földig, vagyis csak egy erőteljes hátradőlés kell a lábaid felhúzásán kívül, hogy rendesen belecsusszanj a beülőbe, anélkül, hogy kézzel lenyúlva segíteni kelljen. Az se jó persze, ha túl nagy a beülő, és ezért lötyögsz, meg oldalra csúszkálsz benne.
Persze, hogy igazad van, szélcsendben én is belefutózni szoktam, ha mindenáron muszáj repülni a szélcsend ellenére (mert mondjuk valamelyik barátnőm férje közeledik a pitbulljaival...), de ebben az esetben egy számomra ismeretlen ernyőtípusról volt szó, és kiváncsi voltam, hogy mit művel felhúzás közben. Mindegyik ernyővel lehet belefutózni, még azokkal is, amelyikekre azt mondogatják, hogy 'nem szereti' az ilyen startot, csak a kifordulóst. Nyilván a tulaja nem gyakorolta eleget, vagy nem jött rá a jó módszerre. Mert némelyiknél külön módszer van, nem pedig a szokásos ívelten kiterítés. Pl. az UP-típusok legtöbbjénél bevált, hogy az ívelt kiterítés után a közepét még hátrébb húzzuk egy méterrel, vagyis egy háromszög két szárát képezzük a kupolával. De érdekes volt úgy két évtizede a Paradelta nevű cég Bat Beatch nevű ernyője is, mert annak belépőélét egyenesre kellett teríteni, majd a két szélét lefülezettre hajtani, és csak akkor jött fel stabilan. Annak a kupolája nem volt elliptikus, hanem trapézosan keskenyedő, ráadásul a szélén keskenyebb cellák voltak, mint középen, és az ernyő két széle szinte önálló életet élt, kifordulva is nehéz volt stabilan felhúzni a hagyományos terítésből. Lefülezve könnyen feljött, sőt emelt, ha elég szél volt hozzá, aztán start közben néhányat rápumpálva a fékkel, be lehetett lobbantani a szélét is.
Most nem tudom hogy irígyeljelek-e a 18 éves hölgyek kényeztető magatartása miatt, vagy sajnálatomat fejezzem ki ammiatt hogy a kényeztetés epicentruma feljebb csúszott egy-két arasszal... :)
Ami viszont a kifordulós, hanyattfutós, szélcsendes startokat illeti, erről a felesleges mutatványról a motoros ernyőzésben szoktam le végleg. Persze lehet ilyen kunsztokat bemutatni, de minek? Ha szélcsend van, kényelmesebb, és alkalmasabb a belefutós start. Ráadásul kezdők is úgy bele tudnak jönni hogy volt pillanat, amikor jobban csinálták mint én! Aztán sértette az önérzetemet a dolog, és megembereltem magam :) De a lényeg hogy ez nem ördöngősség, érdemes használni, főleg ha a levegőbejutás a tét...
Hát persze, nem csak a kupola súlyán múlik a startolhatóság mikéntje, hanem a konstrukción is. Meg azon is, ki mennyire szokott már hozzá a saját ernyőjéhez. Az egyik régirégi kedvencem, egy 32 m2-es Inferno 6-os (szerkezetileg azonos a Comet CX I-es szériával), ami csaknem 10 kilós, számomra könnyen startolható gyenge szélben is, mert már rég hozzászoktam. Tavasszal felhívott valaki, hogy kimehetnék a dombra megnézni, mi a baj az ernyőjével, mert már itt kínlódik két napja, és nem sikerült egyet sem elstartolni, holott néhányat már csörlőzött is vele a megvétele után. Kiderült, hogy egy gelvenoros APCO-termék, szél meg nemigen volt napok óta. Azért nekem sikerült felhúzni kifordulva is, vagyis háttal a lejtőnek, a lepkeszellentésnyi légmozgásban, aztán lesiklani egyet, és így elmondhattam az ernyő gazdájának, hogy nincs azzal semmi baj, tök jó az ernyő, csak gyakoroljon vele még. Persze nálam bejött a megszokott terep ismerete, vagyis mertem hanyatt loholni lefelé a domboldalon, amíg startpozícióba nem került az ernyő. De be merem vallani, hogy nekem se mindig sikerül a szélcsendes kiforduló start, mert egy tohonya vénember vagyok. Le kéne adnom 10 kilót, de jönnek az ünnepek, és remélem, sok mákosbejglivel környékeznek meg a korban hozzám illő 18 éves hölgyismerősök...
Azért én nem innék nagyobb mennyiségű mérget a 46g és a startképesség összefüggésére, mert pl. a Force 42g-ja nem olyan jelentősen kevesebb, mégis alázza a nála könnyebb kupolákat a start könnyedsége terén!
Na de hogy olvastad te azokat az alábbiakat? :) Merthogy évekig repültem Apcoval, többel is, a mai napig is van egy tandemem belőle, csak nem ugyanaz a típus, na de amivel te repültél az sem...
Akkor az alábbiak szerint nekem van egyedül repülési tapasztalatom Apco-ernyő ügyben. Én az ismerősöm eladni szándékozott Apco Allegrájával ismerkedtem meg. Mivel felülterhelem az ernyőt (egyedül ezért nem akarom megvenni), erős szélben startoltam vele Fedémesen. Szépen kiemelkedtem, míg mások nemigen repültek ilyen vad időben, pláne nem 1/2-essel.
Az ernyő kiválóan viselkedett, rövid, kemény fékutak jellemezték és gyorsan reagált. Dehát felülterheltem a kicsikét, ezért mindez nem meglepő. Kiválóan emelt, köszönhetően a 8-12m/s-os szélnek.
Jól kiemelkedtem a starthely fölé, majd lebegtem ott egy ideig és a szél gyengülésével leszálltam.
Gyenge szélben kicsit kupoláztam vele. Nem volt vészes az a gelvenor, szerintem hozzá lehet szokni a picit nehezebb felhúzáshoz.
Anyagáról annyit, hogy az Allegra 10éves ernyő, ebből 8 évet a zsákjában töltött, a porója alapján mégis kiváló állapotnak örvent, a széle és a közepe között alig van eltérés.
Persze ez az ismerősöm Allegrája, ami csak a gyártóban egyezik meg a Vistával. Ráadásul egy korszak (5 év) választja el a két típust egymástól, ezért talán ez sem használható információ..
Ami a fékerőt illeti, ízlés kérdése, mert van, aki a rövid munkatartományú kemény féket szereti, de van, aki a hosszú puhát. (A fékútról beszélek, nem másról, ezt a gyengébbek /mármint az Index szex-oldalairól idetévedtek/ kedvéért hangsúlyozom.) Egyébként megszokás kérdése is; amikor először nekiindultam volna a Szegedi Miki által 'ajándékul' küldött FB Boosterrel, a kupola hanyattvágta magát, mert megszoktam a régi kedvenc saját tervezésű Ambrózia kényelmesen nagy fékútját. Aminek egyébkén kigyorsítva meglepő mértékben felkeményedik a fékje, de hát ezt is meg lehet szokni.
Ez még a régi nehéz anyagú (alul-felül 46 grammos) APCO-k közül van, vagyis tényleg tartós, de csak élénk szélben startolható könnyen. Ha sosem repülsz gyenge szélben, akkor semmi probléma. Csaknem tiszta 1/2-eses, egyedül a B-stallra, a fülcsukásra és a fülezve gyorsítózásra kapott 1-est. Nézd meg a para2000.org -on a tesztjét! Nem repültem még vele, de saccra lehet, hogy Neked pont jó lesz.
Pont ilyenem nem volt, de ahogy abból a két Apco ernyőből leszűrtem sokat adnak a tartós anyagra, és jó starttulajdonságra, kevesebbet a kellemes fékerőre.
Kaptam egy szinte kihagyhatatlan ajánlatot egy 2007-es, alig 20 órát repült (tényleg annyi, mert a siklóernyős baráti körből való) Apco Vista M-es szárnyra.2009 óta zsákjában pihen, ember abba hagyta a sportot de sajnálta eladni, mert hátha 1X majd.....
Mielőtt nagyon bele lovallnám magam, szeretnélek megkérdezni benneteket, hogy van-e valakinek ezzel a cájggal tapasztalata?Hallomások, miegymás is érdekel!
