Hérának a kedvencei a hosszú szőrű minél nagyobb testű kanok. :D
A legkedvencebb játszótársa egy leonbergi keverék ivartalan kan (akit egyébként én is imádok).
A vele megegyező méretű vagy kisebb kutyákkal nem szívesen hagyom játszani, szoktam hagyni de nem szívesen. Sokszor megy át paraszt stílusba az ilyen játék. Azt meg már nem szeretem.
Deérdekes! Cápi kifejezetten szeret a nagykutyákkal játszani. Egyébként nekem is az a tapasztalatom, ha egyszer megengedek valamit, akkor azt bepróbálja újra, de mostmár nem kell annyira szigorúan venni, mint pici korában, mert csak óvatosan próbálja, vagy kérdően rámnéz, ha rögtön letiltom, akkor elfogadja, hogy az előző csak kivétel volt.
Szia! Nekem teljes állás (napi 8-9 óra) mellett van egy Jack Russelem, és amikor dolgozom egyedül van otthon. Lehet, hogy csak én vagyok szerencsés, de egy végtelenül vidám kutya és semmi komoly kárt nem tett a lakásban soha, pedig lehetősége lenne rá, mert nem rakodunk el mindent mielőtt elmegyünk. Foglalkozni természetesen kell vele, de nekem az a véleményem, hogy ha szereted, akkor idomulni fog hozzád, a napirendedhez. A fontos az, hogy ha szabályokat akarsz betartatni vele, akkor azokat minden körülmények között érvényesítsd (pl.: nálunk soha nem mehet be a fürdőszobába, így most már ha nyitva hagyom az ajtót akkor sem lépi át a küszöböt), mert nagyon okos kutya és ha csak egyszer megengedsz neki valamit, akkor onnantól úgy veszi, hogy azt szabad! Ezek persze csak az én személyes tapasztalataim, aki hivatásszerűen foglalkozik vele lehet mást mond :)
Ez nagyon jó ötlet lenne. Sajnos amerre én sétáltatom a Jack Russelemet, nem nagyon van másik, csak lényegesen nagyobb kutyák (amúgy is rövidebb a lába mint a normális) és nehezen tud velük játszani. részemről szinte biztos, hogy ott leszek ha megrendezitek.
Ha tudok szerezni még valakit, aki megy kocsival, akkor feltétlen ott akarok lenni, egyébként párom közölte, hogy vonattal kb 10 ezer forint és az már elég sok nekünk.
Május 3. lehetne. 4 napos ünnep, és szombatra esik. Budapest XVIII. Pestszentlőrinc Kálvária domb. Van rá jelentkező? Össze hozzuk a csapatot, és futkározhatnak a kutyusok.
Nekem a Lolának sose volt szeparációs szorongása. Viszont az első 1-1,5 évben gyakorlatilag mindenhova vittem magammal. Utána kezdtük az otthon marad dolgot, ami az első pillanattól fogva ment, Vagyis alkalmam se volt arra, hogy megtapasztaljam, mit kéne csinálni, hogy ne aggódjon. Sose randalírozott, sose rágott meg semmit, sosem hisztizett, néha az elején volt pisifolt, ha soká érkeztem.
Ez attól van, hogy tudja, számíthat rám, ehhez viszont ilyen sokat kellett vele lenni. Most 4 éves, és gyakorlatilag semmi gond vele. Ha öltözöm, és látja a ruhámon, hogy nem csak az udvarra megyek, akkor kérdően rámnéz, én válaszolok neki, hogy "ügyes légy, vigyázz a házra, sietek vissza, ugassál sokat, visszajövök", akkor felugrik az ágyra, mert tudja, hogy ilyenkor lehet. És alszik, míg meg nem érkezem.
Szia Lizizumi,örülök hogy tetszik Brian szerintem is nagyon "csini":). Nagy megkönnyebbülès màs Jack Russelesektöl hallani hogy a problèma orvosolhatò.Olvastam egy csomò angol cikkett ahol jòformàn a jackeket elkönyvelik ugatòs,stresszes kutyànak akiknek termèszetèböl adòdik a szeparàciòs stressz,ès èn pedig hajlamos vagyok ezt elhinni ès bepànikolni,hogy a kutyàm ilyen típus ès csak stresszelem magam...Arròl nem is beszèlve hogy volt szerencsèm egy-kèt "hozzàèrtöhöz" aki mèginkàbb csak elvette az önbizalmamat ezen a tèren.Szòval èn mindenkèppen megteszek majd mindent hogy megtanítsam a kis tökfejnek mi a dörgès!:)
Szia Mesi,nagyon köszönöm a választ,én is meglepődtem az előző reakciòn:).Szuper lenne ha el tudnád küldeni nekem a te módszered,szóval majd elküldöm az e-mail címem.Igazábol nagyon kicsi korom óta volt kutyánk,szinte kutyák mellett nőttem fel:) az első sajátom egy mopsz volt,de az egy más világ,szóval nagy a különbség Briannel. Kicsit meg is vagyok ijedve a szeparációs gondok miatt,és néha hajlamos vagyok azt hinni bogy nem fog változni,pedig tudom hogy pici kutyusról van szó,és még sok mindent kell tanulnia/tanulnunk.Szocializálás terén igyekszem összehozni jófej kutyusokkal,ezért is járunk kutya suliba is,ott szakértők felügyelete mellett,nyugis környezetben,fokozatosan tudnak ismerkedni.Azt vettem észre,ha szemtől szemben találkozunk kutyusokkal akkor túlpörgeti magát,nem gonosz vagy agresszív csak olyan boldog hogy majd kidurran:)) ugrabugràl ès "berreg" (így hívom amikor örömèben morgolòdik/beszèlget:) ). Szòval nem eröltetek semmit,inkàbb tisztes tàvolsàgbol hagyom hogy nèzelödjön,ès ha a màsik kutyi megfelelöen nyugodt akkor hagyom hogy talàlkozzanak.Sajnos nem nagyon van itt kutyàs isnerösöm,egyet leszàmitva akinek egy hiper pörgös bichon-ja van,akivel esddig egyszer talàlkozott,de szerintem ö nem a legjobb alany a haverkodàsra.Szòval amin dolgozni kell az a szeparàciò ès egy kis magabiztossàg kifejlesztèse mert hajlamos szègyenlös lenni ùj emberekkel,dolgokkal szemben.
Üdv itt nálunk, nagyon édes pofija van Briennek! Mesi leírását feltétlen olvasd el a szeparációs stresszről. Nekünk szerintem az hozta meg az áttörést, hogy megtanítottam a marad parancsot és kijelöltem neki egy helyet, ahova iduláshoz készülődéskor mindig odaküldtem. Egy kis fekhely az előszobában és addig nem lépek ki az ajtón, amíg ő ott nyugodtan le nem fekszik, így már érti, hogy ha neki oda kell menni, akkor nem jöhet velem. Azt pedig, hogy mindig visszatérek úgy vertem bele a kis buksijába, hogy sokszor rövid időkre elmentem otthonról, akkor is amikor nem kellett és mindig növeltem a távolmaradásaim idejét. És kb másfél éves koráig nagyon gyakran hagyd otthon egyedül, mert elfelejti a tanultakat, nekünk 7 hónapos korában még a karácsonyi egy hét állandó együttlét után is újra kellett kezdeni a gyakorlást, pedig már tök jól ment előtte.
Először is üdv a Jack imádók táborában! :) Gratulálok a kiskutyához, legyen sok örömetek egymásban!
Az előttem szólóval nagyon nem értek egyet. A szeparációs stresszen el kell kezdeni dolgozni, mert nem megy egyik napról a másikra a megoldása, és közben a fiatal kutya feszült, ideges, ami NEM JÓ! Minél előbb elkezdesz ezen dolgozni, annál előbb oldódik meg, és meg sem szokja a kutya, hogy üvölteni kell, ha egyedül van. A kapcsolatépítés része, hogy a kutya megtanulja, hogy az van, amit te akarsz, és ha te el akarsz menni otthonról, akkor pedig el is mész! :)
Én megküzdöttem Hérácskával egyedül hagyás terén. Nem volt egyszerű, nem volt rövid.
Én leírtam már régebben ide a tapasztalataimat és, hogy nálunk mi működött, de ha szeretnéd, küldj egy e-mail címet és elküldöm Neked szívesen.
Kutyákkal való viselkedést pedig most kell megtanulnia. Semmi baj, ha elsőre nem példásan kommunikál, ez a szocializáció, meg kell tanulnia megfelelően viselkedni, kommunikálni más kutyákkal. Most, ha lehet minél többet vidd NORMÁLIS kutyák közé. Ha jól viselkedik dicsérd, ha nem jól tiltsd, így megtanulhatja a helyes üdvözlést, játékot. Ne féltsd és legyél türelmes. Dominálást és agressziót én ilyen pici kutyánál is keményen tiltanám. Kisebb bunkóságokat, odacsípéseket max egy rászólással elég általában korrigálni. Dominálás, agresszió esetén én tuti elkapnám a grabancát.
Sok sikert kívánok a Brian-nel való munkához! Szocializáld megfelelően, ez nagyon fontos a későbbiekre is!
15 hetes? akkor először a kötődést tanuljátok meg, vidd magaddal minden hova, beszélj hozzá sokat és megnyugtató hangon, legyen egy állandó hangsúlyú és hangszínű nyugtató "parancs", mint pl a "minden rendben".
meg kell, hogy tanulja, te ott vagy vele, mindig számíthat rád.
a bizalom kiépítése a cél, nem a szeparációs szorongásé.
és majd csak ezután jön annak megtanítása, hogy ha el is mentek, akkor visszajöttök.
Sziasztok Jack Russelesek!:) ez az első hogy írok ide,de biztos vagyok benne hogy rendszeres látogató leszek. Van egy 15 hetes fiùcska Jack-em,a neve Brian (a Family Guy alapján heheh). Nagyon helyes kis fickó és nagyon imádjuk.Két hete kezdtem vele kutyasuliba járni,egyébként Angliában élek. Van egy dolog ami nagyon aggaszt viszont.Mióta nálunk van rettenetes hisztiket rendez ha egyedül hagyjuk,ami amúgy ritkán történik mert a barátom éjszaka dolgozik én meg nappal,így mindig van vele valaki,kivève amikor nem :-D. Ha öszinte vagyok ez persze rèszben a mi hibànk is,hiszen nem nagyon tudtuk "magàra hagyni" nyafogni,hogy megszokja hogy ennek nincs eredmènye, a szomszèdok miatt...Így vègül a szobànkban landolt,hogy megelözzük a bömbölèst.A kèrdèsem az,hogy màsnak is van-e ilyen gondja ès hogyan lehet megoldani?Neki is rossz ez így,nekünk is na meg a szomszèdoknak is... Ezen felül hajlamos bizonytalan lenni kutyàk közt is de ezèrt is jàrunk suliba.Nagyon akarna menni,ismerkerdni de annyira felpörög hogy morogni kezd aztàn csípkelödik is.Remènyem szerint ez szokàs ès idö kèrdèse,(elvégre egy 15 hetes kutyuliról van szó) de jól esne egy kis bíztatás ha van hasonló tapasztalatotok!;)
Látod nem baj az, ha van valami, amin dolgozni kell, mert utána jó érzés a siker! :)
A pórázon acsargó kutyákat amúgy is messziről el kell kerülni, mert azt a szerencsétlent is így kevesebb stressz éri. Gondolhatod az állandó feszültség, amiben van, hány évet elvesz az életéből....
Én a múltkor nagyon kiakadtam. Van egy kutya az udvarunkban, akinek szerintem nincs is rendben az idegrendszere, nem kutyások a gazdái, sokat is van egyedül, nincs is sétáltatva. Messziről, ha meglátja a kutyámat már őrjöng, a múltkor láttam, hogy sajnos emberre is kitámadott a pórázon. Amúgy egy kis termetű terrier keverék. Sétáltam Hérával egyik nap, hallom, hogy üvölt egy kutya, de veszettül. Felnéztem, a 3.-on az ABLAKBAN ugrált a kutya és üvöltött ránk..... Nagyon sajnálom az ilyeneket egyébként, mert nem az ő hibája, és az ilyen kutyáknak sz@r az életük, és rövidebb is.... :(
Jaj, Mesi! Még nem is mondtam, már összebarátkoztunk a kislabradorral, amelyik miatt a tanácsot kértem. A pórázon rángatott kutyákat messziről el kell kerülnünk továbbra is, de a jólszocializált kutyákkal minden gond nélkül tud ismerkedni és ha már összesimerkedtek utána pórázon is találkozhatnak. :)
Cápira nem jellemző az ugatás. Van egy Spánieles ismerősünk, aki ahogy kilép a házból szinte sikítós ugatással közlekednek és a Cápi meghallja a park végén, ha nem szólok elég eréjesen és elég gyorsan reagálva, akkor képes az egész parkon keresztül rohanva odamenni. De a Cápi nem ugat annyit, hogy arról meg lehessen ismerni. Sőt, amikor egy pórázt rángató kutya mellett megyünk el, aki ugat és acsarog a Cápira, általában még annak se pofázik vissza.
Először is elismerésem, hogy ilyen felelősségteljesen, a kutya érdekeit szem előtt tartva végig gondolod a kutyatartást! Ez szuper, így kéne mindenkinek!
Rengeteg gondolatom van, megpróbálom nem terjengősen.
Először is lakásban kutyát tartani egy teljes életmódváltást követel meg. Ha kib@sz@rintod a kertbe és napi 2X megeteted az persze nem.... De ez nem is kutyatartás szerintem.
Tehát ha úgy döntesz, hogy magadhoz fogadsz egy kutyát, az sok lemondással és áldozattal jár eleinte, és bele kell rázódni, hogy hétvégén sem alszol 11-ig, a kiskutyához éjszaka is felkelsz és leviszed. Hiába vagy hulla fáradt meló után, a kutyád egész nap otthon aludt és várt téged, hogy játsz és sétálj vele egy nagyot. És ez nem csak akkor, amikor kedved van, hanem MINDEN EGYES NAP A KÖVETKEZŐ 16-17 ÉVBEN!!!!
Persze 1000X meghálálja, de az egy folyamat míg az emberből igazi kutyás válik, utána már el sem tudod képzelni az életed kutya nélkül. :)
A fajta választást meg nem kell ennyire túlmisztifikálni. A terrier azért terrier, de az is csak KUTYA. A nevelési dolgok, a felmerülő problémák pedig úgyis adott egyedre vonatkoznak és nem általánosíthatók az egész fajtára.
Ugatni viszont ugat! Egy terrier sokat és rohadt hangosan ugat. Megszokod. A kutyás ismerősök mindig röhögve jönnek, hogy már otthon hallották, hogy kint vagyunk. :D Hérának összetéveszthetetlen, 2 km-ről hallható hangja van. Az ásást nem tudom lakásban értelmezni.
Az hogy rombol előfordulhat, de bármilyen fajtát választasz ennek a lehetőségét nem lehet kizárni. Ez sem fajtafüggő. Jellemzően az ideges, bizonytalan, nem eléggé lemozgatott, kamasz kutyák rombolnak. Ezekből valamelyik pedig nagy valószínűséggel bejátszik akármelyik kutyánál.
Én mindezek mellett is azt mondom, hogy akármelyik kutya tartható lakásban még úgy is, hogy 8 órát dolgozol (annál többet azért ne). De azt bele kell kalkulálni, hogy MINIMUM 4-5 óra foglalkozást megkíván egy kutya naponta, a héten 7X! Aki ennyit nem tud megígérni az inkább gondolkozzon más állaton.
Majd tudasd hogy döntöttél, illetve ha van még kérdés, szívesen elmondom a véleményem!
Bemásolt gazdikereső, lehet, hogy foxi, de mindenképpen aranyos. Gazdit neki!
Daisy február 2-án került hozzánk. Kunhegyesen, a Malom söröző környékén találta egy állatbarát. Daisy 2-3 hónap körüli, játékos kölyöklányka. Érdeklődni: 06/30-309-3821 Kontakt: Incze Zoltánné Mesi KOntakt auf deutsch: Era Baba
Cápi pózol a dombtetőn.
