Nagyon rebesgetik ezt a védőoltást. Szerintetek hogyan lehetne kikerülni? Attól félek, hogy megzsarolnak az inzulinnal. Menekülni meg nincs kedvem, de másra nem tudok gondolni. Köszi.
Angolul van egy kifejezes: TOFI, ami a thin outside fat inside roviditese. Magyarul kivul sovany belul kover. Az ilyen embereknel a metabolikus szindromak kockazata peldaul joval nagyobb.
Ha "uszogumid" van, akkor szinte biztos, hogy a belso szervekre zsir van lerakodva, ezt magyarul zsigeri zsirnak vagy viszcelaris zsirnak nevezik, ami igen veszelyes, szerintem erdemes utananezni.
Segito szandekkal:
Az 1-es tipusu cukorbetegsegnel azt olvastam (Jason Fung-tol), hogy a helyes taplalkozassal (pl. LCHF etrend, etelek inzulin indexenek figyelembe vetele) es az inzulin szukseges, minimmalis szintu bevitelevel lehet a legjobb eredmenyeket elerni. A legsulyosabb problamakat ugyanis a sok inzulin okozza.
Ha erdekel es tudsz angolul, akkor az "LCHF for Type 1 Diabetes" cikket erdemes elolvasni.
Egyes típusú cukorbeteg vagyok. Meg nem nagy a súlyom, nem vagyok nagy darab. Csak van egy kis úszógumim. Vékony test+pici poci kombináció :) De nem hiszem, hogy majd azért lesz valami baja majd a májamnak, belső szervemnek, hasnyálmirigyemnek, mert van egy kis oldalhájam.
Ha jol ertem 2-es tipusu cukorbetegsegrol van szo.
A jo hir, hogy visszafordithato es rendkivul egyszeru modszerrel: idoszakos bojt es LCHF / ketogen etrend.
Az uszogumi, amitol mindenkeppen meg kell szabadulni (mert a hastaji zsir a belso szervekre, igy a hasnyalmirigyre, majra is ra van rakodva), attol megy le a leghatekonyabban, ha nem eszel (ld. idoszakos bojt, angoln neven intermittent fasting).
Az edzes jo dolog, ne hagyd abba, de attol ne varj jelentos testsulycsokkenest. Nezz utana hany kalorianak megfelelo zsirtol szabadulsz meg egy 24 oras bojttel es hany kaloriatol a napi, normalis merteku edzessel. Egyebkent azzal, hogy hasizomgyakorlatot csinalsz, nem tudod iranyitani, hogy a hasadrol menjen le a zsir, a zsir elegetese hormonalis folyamat.
A nyugtalan alvásom a múlté, néha-néha még jelentkezik. Pattanások is néha felbukkannak az arcomon, de krémmel lemennek viszonylag hamar. A szénhidrát és az édesség utáni vágyam már szerencsére a múlté. Energiaszint ingadozása és a fáradtság néha-néha jellemző szintén. Régen rendszeres volt. Sokáig voltam lehangolt, depressziós (nehezen hevertem ki életem kudarcait, ez is közrejátszhatott abban, hogy cukorbeteg lettem és a cukorbetegségem is hosszú évekig tartott elfogadni), járok elég régóta pszichológushoz, kb. másfél éve megvan a lelki békém (kisebb ingadozással). Az egész nap ennék is szerencsére már a múlt. Én vékony vagyok, kivéve az úszógumim. Szikár lennék, de az a részem párnás, mint ha lenne a derekamon egy kis párna, látni szépen az úszógumi ívét. S nem megy le sehogy se. Pedig rendszeresen futok hosszútávokat (versenyeken, maratont is)+hasizom gyakorlat+diéta.
Nekem igazából csak az első (ellenállhatatlan vágy...) szokott előfordulni. Sztem akkor ha nem találom el az étkezéshez való inzulin mennyiséget (kicsit túl lövöm).
Az ar tartalmazza a szallast, eloadasokat, fozokoroket, orvosi felugyeletet
Max 8 fo
Jelentkezni lehet az eleki eletmod kozpont honlapjan keresztul vagy nalam a cukorbetegseg ellen teljes erteku novenyi etrenddel nevu facebook csoportomban
Fel tudná tölteni,ha esetleg valakinek megvan nyomtatható,letölthető formában "Gézsi Andrásné - Máger József Cukorbetegek nagy süteményeskönyve - Nem csak cukorbetegeknek" című könyvet?
IV. éves ápoló hallgatóként a segítségeteket szeretném kérni a szakdolgozatomhoz tartozó kérdőív kitöltésében. Sajnos a kialakult helyzetben (koronavírus) nem tudok elegendő érintettet papír alapon megkérdezni. Nagyon sokat segítenétek nekem azzal, ha 2-es típusú cukorbetegként szánnátok pár percet a kérdőív kitöltésére!
Végzős pszichológus hallgatóként a segítségeteket szeretném kérni a diplomám elkészüléséhez.
A szakdolgozatom témája a cukorbetegek betegségmenedzselése és megküzdése, tehát hogy a cukorbetegek milyen problémákkal, kihívásokkal néznek szembe a betegségük következtében és hogyan tudnak ezekkel megküzdeni.
Minden kitöltés óriási segítséget jelent, előre is nagyon szépen köszönöm!
szerintem jól csinálta a fickó. De úgy, ahogy én írtam le - na az egy kicsit más, kb a fordítottja. Ebben azért hajtasz meg mindent egyszserre - hogy ezzel segíted azokat a részeket, szerveket - melyek le vannak maradva. A fickó meg egyszer erre az izomra, máskor meg arra hajtott - ez a technika meg minden belső szervet céloz meg. Meg kell érteni, hogy mi történik ilyenkor.
További észrevétel, ami nincs lejjebb. Rengeteg energiához juttat, ami a testemben van elraktározva, s kajákkal csak tovább viszek be raktárakat (szinte mindegy, hogy mit eszek - de azért egy kicsit odafigyelek), amiket aztán el kell égetni. Na ez a technika azt teszi, s a rendivül nagy benti nyomás, meg a nagysebességű mozgás mindenhova szétviszi. Ezért például a súlyos sérülésem tavaly (teljesen lebénult jobb kéz a csuklótól lefelé) 3-4 hét alatt teljesen rendbejött - miközben egy kulcsot sem tudtam megtartani, írni se tudtam, szóval nagy gond volt. Egy testrész teljes bénulása nem vicc - kemény volt, de 10 nap a sérülés után ugrott be, hogy mit fogok csinálni. Meg egy másik sérülést is elszenvedtem (július végén) - azt is ugyanúgy hoztam rendbe. Akkor ugrott, hogy mi lesz, ha ezt a techikát folytatom.
Egyébként ez a technika hatalmas nyomást fejt ki bent a testben - hogy a francba nem pattognak el az ereim, nem szakadnak az izmaim, nem loccsan szét az agyam? Egyszerű - pont azért, amiért simán úszkál magának a halacska 10 km mélységben is. Ott hatalmas nyomás van, 1 négyzetcentire kb 1 tonna. Ha a halacska mondjuk 10x10 centis, akkor kb 100 tonna súly nehezedik rá, de úgy úszkál mintha pehelysúly alatt lenne. Mert benne magábhan is kb ugyanakkora nyomás uralkodik - ezért nem érzi. Na ugyanez a helyzet ezzel a technikával is, ha jól csinálod meg se tudsz mozdulni (csak remegni) - a benti nyomás mindenhol gyakorlatilag egyforma lesz és szinte nem is érezni - tyehát a nyomáskülönbség kb ugyanaz marad. Például ez szentségül gyorsan működik: mikor izomgörcsöt kap az ember, vagy kezd húzódni az izom - borzasztóan elkezd fájni. Régen nem voltam jó állapotban e tekintetben se - párszor éjjel is arra ébredtem, hogy feszül szinte az egész lábam. Nehéz volt vele mit kezdeni. Én nagyon keményen edzek a gerelyre (igaz nagyon keveset) és itt ott előfordul, hogy túlfeszítem a gyorsaságot súlyokkal - ilyenkor némelyik izom belenyilal szentségül - annyira, hogy nem lehet tovább folytatni - de most pillanat alatt el tudom mulasztani ugyanezzel és rögtön folytathatom az edzést teljes bedobással. Reflexből a múltkor erre is bevetettem - mondom, te izmocska feszülsz most - na akkor fújok egyet majd megfeszítem nagyon gyorsan minden izmot egyszerre ezzel a technikával, hogy ne legyél egyedül - na és szinte pillanat alatt elmúlik a fájás és semmi gondja aztán nem lesz. Hát ez frankó, nemigaz......
Egyébként van egy gyakorlatom, amiben szó szerint látni lehet (saját szemmel - csukott szemekkel sötétben, ha nagyon jól megy, akkor világosban is), hogy mi megy végbe nagy nyomásnál és gyors remegésnél - mennyire felgyorsulnak az események - egész meghökkentő látvány.
erre a technikára rájöttél , de én erről nagyon régen már olvastam (igaz el is felejtettem, csak most ahogy olvaslak jutott az eszembe)
a történet úgy szólt , hogy egy fickót lesitteltek
mivel semmilyen lehetőséget nem kapott a testedzésre , ezért kitalálta az általad leírt technikát , de ő izomcsoportonként csinálta (bicepsz, tricepsz stb) és jól "kigyúrta" magát
ja, még egy dolog az eszembe ugrott (persze lehet még több is) - ez a technika azt is eredményezte, hogy a belső szervekről is talán teljesen eltűnt az idővel körérakódott zsírréteg, ami miatt sokkal jobb vérellátásban részesülnek és így sokkal jobban is működnek. Mert a rájuk rakódott zsirréteg (úgy mint az izmokon is van sokaknak nem is kevés) nagyon de nagyon akadályozhat egy hasnyálmirigyet, vesét, májat, epét meg stb stb. Hisz az a hosszabb ideig tartó remegés, rezgés, vibráció rendkívül sok izomösszhúzódást és ernyedést produkál. Másodpercenként akár 30-50 darabot is, már akinek megy ez, de lassabban is megteszi - de ahhoz arányosan nagyobb kilengés és sokkal több erő is szükséges.
Leírva cseppet se bonyolult - lehet megcsinálni már valamivel nehezebb, de gyakorlással leküzdhetőek a kezdeti nehézségek. Én se tudtam rögtön, meg nekem senki se mondta, hogy ezt így kell csinálni. Tavaly volt még egy súlyos (ez arra a részre végzetes is lehetett volna) sérülésem. A jobb csuklómtól lefelé teljesen lebénult a kéz - egy januári napon az ágyban nekitámaszkodtam a szekrénynek vállal - és hogy a kezem ne lógjon le az ágy mellett (kb 7 centi van az ágy és a szekrény között), a fenekem alá tettem. A baj az volt, hogy így elaludtam, kb 3 óra múlva ébredés és rögtön tudtam, hogy nagy a gebasz. Minden nap fokozatosan rosszabb lett, minden erő elment - a hüvelykujjamat a mutatóhoz se tudtam tenni, kulcsot, tollat megtartani se tudtam, írni se - semmit. Teljesen érzéketlen lett és hideg, már a legrosszabbra gondoltam és akkor elhesegettem minden rosszat és mondom, ember térj észhez és csiinálj valamit - akkor jött a gondolat: az nem tud mozogni, de minden többi igen, akkor gyerünk. 3 hét múlva már ujjhegyeken fekvőtámaszt tudtam. De még ez se vett rá arra, hogy folytassam ezt a technikát, de a másik sérülés után már koppant abban a szürke agyamban - hogy jó lesz ez akkor is, mikor úgymond nincs gebasz (de valami azért mindig van, még ha nem is tudunk róla).
Itt irogatok erről is, egypár okot felvázoltam (hogy miért javulnak fel a belső szervek - is) már ott is, de van több is biztos:
például nem említettem ezekben azt, hogy így a test rá van kényszerítve (vagy rá van csalva), hogy több vörösvérsejtet gyártson. Így juthattam még ebben az előrehaladott korban is több oxigénhez és energiához, ami miatt sikerült az, amit az egyik linkben számokkal illusztráltam (egy, a világ másik végén - Himalájában - élő magyar ember vett rá, hogy nézzem meg alaposan). Na azok a számok engem is fejbevágtak. De nem véletlenül vagyok gerelyben sem kb 27%-kal korosztályom átszámított világcsúcsa felett.
Az orvoslás gyakorlatilag fordítva áll a dolgokhoz.
Vagy itt van ez:
Nekem már régóta valahogy nem fért a begyembe, hogy mindenhol rosszat írtak a cukorról. Még a sportolók is félnek enni édességeket stb. Én mindig is ettem édességet – régen nem esett jól, de akkor is szerettem és ettem is. Az utóbbi hónapokban sok mindenre lettem figyelmes, s a cukorról még jobb érzéseim lettek. Na utánajártam, találtam egy két újabb cikket, írást, meg egy TV csatornán is beszéltek erről. Számomra nem annyira meglepő dolgok, de jó volt olvasni, hogy jól éreztem már egy ideje, hogy a cukor jót tesz az erőmnek, izmaimnak, testemnek stb. Nemrég még az is kiderült, hogy az izmok is érzékelik a cukor ízét. Ha megdolgoztatja az ember az izmait, akkor a cukor nagyon sok energiát tud adni az izmokon keresztül – ezt nagyon érzékelem mostanában. No meg karöltve a többi szervvel nagyban segítenek tartani az inzulin szintjét a vérben. Úgy néz ki tehát, hogy a cukorbajra is valahogy fordítva mentek neki.
Most hidegek vannak, sok nyák képződik ilyenkor kint, mert védekezik az ember a hideg ellen, pláne gyengébb embereknél, asztmások, állandóan taknyosok, allergiások, COPD-osok stb. Egész furcsának találom, hogy mostanában nekem nem kell annyit krákognom kint, mint szoktam – már egyenesen a nullához közelít. A nyákképződés nem is baj, csak akkor lesz, ha nem tud a képződött lecsorogni nyeléskor a gyomorba, mert egyre sűrűbb lett és odatapad a falakhoz. Na most miért nem tapad? Egész fura lett, reggel kimegyek, lassan elmegyek az állomásra, kb 35 percet vagyok kint, nagyon lassan megyek, állomáson még kint 3-5 percet várok is a vonatra – semmi krákogás. Egy óra után kiszállok, lemérem hány lépést tudok egy légvétellel, s megyek a melóba, olyan 800 méter. Semmi krákogás, meg orrfuvás – néha mintha megszokásból nekirugaszkodom (sokévi reflex), de gyakorlatilag nincs semmi lerakódva. Ha a cső és a lerakódott sűrűbb nyák közé nem tudunk kijuttatni megfelelő anyagokat a vérből sejtekből stb, akkor nem nagyon lehet eltávolítani. Ha meg kívülről jön a cucc (spray, gőz, cukorka stb) – akkor az sose a cső és a nyák közé megy, hanem a levegő és a nyák közé. Ha eléri esetleg a csövet, akkor az meg nagyon nem jó, mert kárt tesz benne és csak még rosszabb lehet aztán – mert így az ember sose tanulja meg, hogy hogyan szabaduljon meg tőle. Így látom én.
Hogy haladsz a mozgással? Ekkora súllyal valóban nehéz mozogni, ha jól számolom, akkor mostanában már 155 kilós vagy. Hát ez nem kevés, ilyen súlynál a mozgás már inkább rosszat is tesz az izületeknek, inaknak, csontoknak stb - ami miatt még rosszabbul leszel fizikailag is meg mentálisan is. Én például 104 kilós vagyok és 193 centi magas - de lehet 90-93 kilósnak saccolnál - mert nagyon kemények a csontjaim és az izmaim is rugalmasak, kemények is, kidolgozottak. Nagyon gyors is vagyok és rugalmas is, a reakcióidő nagyon jó és a leggyorsabb fiatalokéval vetekszik - pedig 68 éves leszek pár hónap múlva. Lehet úgy is mozogni és rengeteg kalóriát égetni (és emiatt energiához jutni) - hogy gyakorlatilag meg se mozdulsz (ha jól csinálod, akkor meg se mozdulhatsz), vagy inkább úgy írom, hogy nem látni, hogy mozogsz. A pulzusod fel se megy (csak 1-2-vel percenként). Ezzel a technikával sok minden megváltozik a testben - csak gyakorolni kell, amennyit lehet és tudja az ember, gyakorlatilag bármikor, bárhol, bármely testhelyzetben. A legjobb, hogy még fekve is (oldalt, hason, háton), sőt akkor a legjobb - én például akkor csinálom a legtöbbet. Ezzel el tudtam érni olyan mutatókat, hogy nehéz elhinnem is, hogy ez vitt oda. Ez egy különleges légzés és mozgástechnika - én találtam ki már régebben és sérülések meg valami gebasznál vetettem mindig nagyon be. De most az utolsó súlyos sérülésem, tavaly július végén, gerely miatt - bal vállficam, izomszakadással és ínhúzódással, ami miatt például pár nap múlva lett egy kb 10 széles és kb 50 centi hosszú kék lila sáv a könyökömtől a vállamig, majd le egészen a köldökig. De már 7 nap múlva dobálgattam, igaz csak 50-60%-al, de 4 hét után már 100%-on. A rendbetétele után ugrott az agyamba - hogy mi lesz, ha folyatatom és mindig is fogom csinálni. Hát sok mindenre lettem figyelmes, gyakorlatilag mindent feljavított a testben, főleg a belső szerveket, izomzatot, még jobban feldobta a reakcióidőt, sok minden más lett - jobb lett. 68 évesen ez nem rossz. Ennek a technikának a lényege: veszel egy nagy lélegzetet az orron, majd kifújod a levegőt és most jön a nagy meló. Fokozatosan (1-2 mp-n belül) megfeszíted az összes (lehetőleg összes, vagy amennyit tudsz) izmodat jó erősen (nagyon nem egyszerű, van vagy 600 mindenhol) és próbálod remegtetni olyan gyakorlatilag nem láthatóan (majdnem maguktól is remegni fognak) - és így maradsz, ameddig tudsz, ameddig jólesik. Egyre tovább fog jólesni. Az orrodon ettől lassan még fog távozni a levegő. Majd mikor már nehezedre kezd esni, akkor elengeded az összes izmot és egyidejűleg kezded szívni be a levegőt.
Na most ez mi mindent változtat meg és eredményez a test működésében - nem győzök csodálkozni. Kb az az érzés is megvan, mintha az izmokkal is lehetne lélegezni, annyi energiát képesek adni még a kilégzés után - hogy nincs légszomj, én simán elvagyok a kilégzés után a keményen megfeszített és remegtetett izmokkal olyan 120 másodpercig is - és utána se kell kapkodni a levegőt. Az izmok érzik a cukrot is és nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy az inzulinszint normális maradjon. Kezdem magamnak összerakni, hogy miért is javít ez fel minden belső szervet.
