Nos Szent Ágoston rendesen meggyűrködzött a bűn és a rossz eredetének problémájával. Nehéz lehetett számára a rendszerváltás egy kétpólusú világból egy egypólusú világot kreálnia. Egy duális rendszerben ugyanis a teremtés problematikája tökéletesen megoldott két teremtő van, egy negativ és egy pozitiv
teremtő az egyik a ragadozókat, a mérgeskígyókat, más egyéb ember számára nem esztétikus izeltlábú állatokat másik énekesmadarakat, legelésző állatokat, méheket teremt, és fákat. stb
ami sajnálatosan egyáltalán nem 'orthodox' manicheista, hanem egy rosszul toldozott-foldozott steineriánus kiadvány telis-tele ökörségekkel (a magyarság őrangyala vmi 'Wildar' vagy mi, nevezetű és hasonlók)
Végre egy jó topic...
Egy-két dolgot hozzáraknék én is. Lehet hogy egy-ket dolog ismerős lesz.
Mani 216-ban született Mardinuban. Neve arámi nyelven edényt jelen, szanszkritül pedig drágakövet. Az előkelő Arszakida családból származik. Apja neve Patak(vagy Patik) volt. 4éves korától a Mandeusoknál(Keresztelő Szt. János tanitványai) nevelkedik. Itt éli át 12évesen az első szellemi élményét. Ekkor közli vele védőangyala az élete feladatát. Mani később "iker"-ként és "társ"-ként hivja ezt a szellemi lényt. A kinyilatkoztatás 24 éve korában ismét megtörténik. Ekkor hagyja ott a közösséget és indul el téritői utjára. Mesterei Szkitiános és Terebintos(Buddasz)voltak.
A manicheizmus térhóditásáról nem irnék.
277ben manit börtönbe vetik. Kezére nyakára és lábára 3-3 láncot raknak, amitól teljesen mozgásképtelenné vált. Többször megkinozzák. Szenvedése 26 napig tart. Halála után feldarabolják és husát a kutyáknak vetik. Fejét pedig a városkapú fölé szögezik.
Halála után indul meg igazán a vallás térhódítása.
382ben jelenik meg az a pápai határozat miszerint minden Manicheistát meg kell ölni.
Számos fizikai tény is már arra utal hogy a régi magyarok is manicheisták voltak.
Tanainak középpontjában a megbocsátás, tolerancia, és a morális fejlődés áll.
Tisztelt mindenki, akit érdekel!:)
Vitázzunk a Földkerekség leghumánusabb, legnyíltabb, legtoleránsabb, ugyanakkor leginkább gyűlölt és üldözött vallásáról, a szeretet vallásáról, a manicheizmusról!
Az alábbi sorokat a Lectorium Rosicrucianum újságából ollótam ki-én sem tudtam volna jobban összefoglalni ezeket a gondolatokat. Olvassátok nyitott elmével, és beszéljünk róla:)
A manicheizmus útja
Mani halálával a perzsa történelem egyik legsötétebb korszaka köszöntött be. Zarathustra tana vált ekkor az egyedül elfogadott vallássá. Egyház és állam osztoztak a hatalmon, és egy vallási türelmetlenségen valamint erőszakon alapuló totalitárius rendszer fejlődött ki. Zarathustra tanával így véget ért a különböző vallási rendszerek -hogy csak néhányat említsünk: a szír-babiloni, a káldeus, zsidó, egyiptomi, indiai és görög vallások- harmonikus együttműködése.
Ez a tragikus pillanat a napnál világosabban mutatja a különbséget egy korlátolt, merev és intoleráns rendszer, valamint egy mindent átfogó toleráns és tökéletesen viszálymentes tan között, mint amilyen Manié volt. Világosságtana híveinek nagy benső szabadságot és teret ajándékozott, így fel sem merült bennük annak szükséglete, hogy vallási, politikai vagy gazdasági hatalomért harcba vessék magukat. Ilyen hatalmi harc mindig akkor támad, ha egy csoport eléri szellemi fejlődésének végső határait. Ez egy körforgásszerűen fellépő jelenség. Egy nép kifejlődik, dicsőn felvirágzik, majd ismét aláhanyatlik. Az ember megszületik, él, és meghal. Egy elméletet vagy rendszert kiagyalnak, de miután kifejlődik, csak idő kérdése, hogy ismét lerombolják - ahogy ez tíz évvel ezelőtt világosan bebizonyosodott egy rendszer jelképének, a berlini falnak a lebontásával. E hatalmi harc mindenkiben - tehát belül is- lejátszódik. S minthogy korunkban az emberiség egésze szellemi kibontakozásának követelményével szembesül, a küzdelem minden fronton kiéleződik. A keresztények Krisztus újraeljövetelét várják, a zsidók a Messiásra várnak, a buddhisták Maitreya megjelenésében reménykednek, a hinduk reménye pedig Krisnára, mint régóta dédelgetett várakozás eredményére irányul. A szunniták Jézus avagy Mahdi után vágyakoznak, a síták Qa'im al Qiyamatról, a feltámadás imámjáról beszélnek. Minden vallásnak vagy áramlatnak megvan tehát az eszményképe, és híveik azt remélik, hogy egykor majd egyesülhetnek vele.
VAN -E HÁT VÁLASZTÁSI LEHETŐSÉG?
Most, hogy az egész emberiség belépett a világosság és a sötétség harcába, felmerül a kérdés, miként lehet e modern korban egy újabb vallási és misztikus totalitarizmust elkerülni. Létezik -e használható alternatíva? Bizony létezik, ha azt az alapot választják, amit az alkotó minden szívbe belehelyezett: az élő Gnózist, mely nem csupán a gondolkodást világosítja meg, hanem az embert a transzfiguráció ösvényén egy magasabb lényhez kíséri, miáltal maga mögött hagyja a hatalomért folyó harcot.
Érdemes ezt a lehetőséget oly alapossággal tanulmányozni, mint Mani és hívei tették, mert ennek a helyes megértése és a benne rejlő irányvonalak becsületes követése által ki lehet törni az emberiség történetének tragikus körforgásából. Ily módon pedig sok, nagyon sok szenvedést lehetne megakadályozni!
ENGEDJÉTEK ÚTJÁRA A VILÁGOSSÁG TANÁT!
'Mani áldozata', a hatalmas 'történés a levegőben', a hogy a síta gnosztikusok nevezték, nem maradt hatás nélkül. A IV. század folyamán Mani tanát ismerték Egyiptomtól, Tunéziától és Algériától Magyarországig terjedő területen, kelet felé pedig az Arab félszigettől a Selyemút volt fontos tényező a gondolatok és eszmék cseréjében.Mani így szólt: "Engedjétek továbbhaladni a fény tanát, akár a nyugalom és béke értékes portékáját!" A manicheus misszionáriusok tanítójuk példáját követve a világosság vallásának teljesen viszálymentes terjesztésére törekedtek. Szavaik és tetteik megszólították az embereket, és ahol a felsőbbség jóindulattal viseltetett irántuk, ott manicheus közösségeket alapítottak.
A VIII. században Mani hívei elérték az ujgurok szállásterületét. Az újgurok egy török törzs, mely 744-től 840-ig uralta Mongóliát. Az újgurok elfogadták a világosság tanát, és a manicheizmus 80 éven át hivatalos államvallásuk maradt.
A manicheizmus, akárcsak a bogumilok és katárok tana és kultúrája, érezhető hatással volt a kor szellemére. Létezett egy világosan észlelhető gnosztikus kultúra, melyben a társadalmi normák és a spirituális értékek nagyon magas színvonalon álltak. Szembeötlő párhuzam látható itt a buddhizmus, a kereszténység és a zoroaszterizmus korai kultúrájával kapcsolatban.
840-ben százezer kirgiz rajtaütésszerűen lerombolta az újgurok fővárosát. Mani tanának számos követője délre menekült, és a Selyemúton át elérte Turfant. Századunk elején német és orosz tudósok végeztek ott ásatásokat.l Találtak többek között egy manicheus kolostort pompás falfestményekkel és néhány kézirattal. Az itt és később felfedezett kolostorokban, templomokban tevékenykedő manicheus közösségek befolyására ezen a vidéken egy nemes és kifinomult kultúra jött létre, mely az arabok betörése után elvegyült az új iszlám kultúrával. Eme elegyedés nyomai még most is megtalálhatók az építészetben, festészetben, zenében, orvoslásban és a mesékben.
A manicheus üzenet elterjedésének köszönhetően került Buddha legendája is Nyugatra. A XII. századtól ez az elbeszélés a "Josaphaatról és Barlaamról szóló regényként" ismeretes. A Grál legenda is követte Mani tanának nyomait. Itt jegyezzük meg, hogy a Mani név 'vázával' vagy 'kővel' is fordítható. E két kép közvetlenül utal a Grálkehely jelképével.
A Grál legenda - a Perzsiából származó 'Parsiwalnameh' közvetítésével - a XIII. század elején elérte az európai fejedelmi udvarokat. Wolfram von Eschenbach 'Parsifaljának' változatában G. De Séde írja Maniról A katárok titka c. írásában: "Ellenfelei a nevét a görög mania-val társították, ami őrületet jelent. 'Parsi-val'-nak (azaz őrült perzsának) is nevezték".
Ez ügyes szójátéknak tűnik; mindenesetre Zarathustra tanára is utal. Zarathustra régi perzsa vallásalapító, akiknek tanítványai 'parszoknak' nevezték magukat. Ez azt jelenti:tiszták; ugyanezt a nevet használták a katárok is. A parsz szóból ered Perzsia neve is.
A Grál legendában Parsifalt Perlesvousnak, Parcivalnak, vagy a balga Parfaitnak is nevezik, mert vágyakozásai és céljai tiszták voltak. Egész élete az abszolút megtalálására irányult, amit a Grál jelképezett.
F. von Sutscheck osztrák professzor művei nagyban hozzájárultak a Grál legenda keletkezésével kapcsolatos újabb ismeretekhez. A professzor az indo-iráni eredetre támaszkodik. Szerinte Wolfram von Eschenbach Parsifalját egy Kyot nevű trubadúr közvetítette, aki a Grál történetét állítólag Toledóban egy arab kéziratban fedezte fel, amit egy Flegétanis nevű tudós írt. Létezik még ezen kívül a Parsiwalnameh című manicheus ének, (felfedezése 1931-ben) melynek a Gyöngydal és még néhány legenda a központi témája. Megdöbbentő a hasonlóság e dal és a Parsifal Nyugaton ismert változata között.
MANI BEFOLYÁSOLTA A NYUGATOT
A Parsiwalnamehben szereplő nevek messzemenően egyeznek a Wolfram von Eschenbach Parsifaljában előforduló alakok neveive: Gajmurat-Gachmuret, Trefrezend-Trevrizent, Fartus-Amfortas, Clinschor-Klingsor, Arta-Churus - Artus. Sajnos a Parsiwalnameh elveszett, és már nem szolgálhat annak igazolására, hogy az iszlám előtti Perzsia erősen befolyásolta a keresztény Nyugatot. A spirituális lovagrendről szóló írásokról van szó, melyekben Zarathustra, Mani és a gnosztikusok irományai fontos szerepet játszottak. Ezek szerint a Grálvár ténylegesen Perzsiában volt. Valószínűleg az Alamu't erőd lehetett, az Izmaelita szerzet székhelye. Az erőd Montségur után tizenkét évvel bukott el, csaknem ugyanolyan körülmények között. A spiriutális lovagrend mellett ismert volt Mani Hívás és válaszok című műve valamint Valentinus Pistis Sophiája is.
Hétszáz évvel később az iszlámosított Perzsiában oly nagy filozófusok ismételték meg Mani áldozatát, mint Al-Halla'dj (858-922 körül) Akárcsak Manit, őt is meggyilkolták, mert azt mondta:'az igazságot követem.' Suhravardit (1155-1191), 'A világosság filozófiájának' megalapítóját is megölték, mert nyilvánosan hirdette, hogy 'Isten Mohamed után is tud prófétákat támasztani'. Ibn Arabi (1165-1240) 'minden tanítók legnagyobbika, Jézus tanítványa' is erre a sorsra jutott, amikor kinyilatkoztatta :' Ekkor tudtam, hogy szavaim mindkét horizontot el fogják érni, a keletét és a nyugatét [...] Ó, csoda! Egy kert a lángok közepette. Szívem ismer minden formát: mezőt a gazelláknak, kolostort a szerzeteseknek, templomot a nagytiszteletűeknek, Ka'aba-t a zarándokoknak, a Thora-táblákat, a Koránt. A szeretet vallását tanítom, és bármi történjék is, a szeretet a vallásom és a hitem.'
Mindabból, amit Mani írt és festett, az összes manicheus templomból és az egész manicheus kultúrából viszonylag kevés maradt fenn. A manicheizmus volt a leginkább üldözött vallás az emberiség történelmében. Serge Hutin így ír erről:' Eltekintve a kegy és a tolerancia némely ritka periódusától, a manicheusok mindig és mindenhol tűzzel-vassal történő tervszerű üldözés áldozatai voltak.'
Egészen a huszadik századig csak közvetett dokumentumokban rejlő néhány adalék volt ismeretes a manicheizmusról, melyek legtöbbször ellenségeiktől származtak, mint például Augustinustól. Könyvei képezték az inkvizíció ideológiai alapját, mely 1231-től egész Európában módszeresen üldözte az 'oly szörnyű és elvetemült eretnekséget'.
A manicheusok ugyan nem tartottak fenn kimutatható kapcsolatot a bogumilokkal és a katárokkal, mégis a manicheusok utódainak tartják őket. Aki szájára vette a manicheus szót, az életével játszott. F. Decret így ír erről:"Az egyháztól elszakadó csoportok vagy az eretnekcsoportok által megidézett legnehezebb sors az volt, ha eme elátkozott szekta híveinek tekintették őket".
A manicheizmusnak mint vallásnak döbbenetesen nagy korabeli jelentősége csak akkor vált világossá, amikor a régi Selyemúton, a kínai Turkesztánban kiástak egy manicheus települést. Emellett mindenekelőtt számos, Egyiptomban (1930) fellelt eredeti manicheus kézirat, úgymint Mani zsoltárai, a Kephalaia, egy Mani Prédikáció, valamint most veszendőbe ment Levelei járulnak hozzá a nemzetközi figyelemhez és elismeréséhez. A gnosztikus örökség érdeklődést kelt.
Amikor a Nag Hammadiból származó gnosztikus szövegeket (1945) és a qumrani esszénusok iratait végre lefordították, a Mani korából áthagyományozott gnosztikus életet és gondolkozást már nem lehetett kitörölni. Az, hogy a fordítás sokáig tartott és híján volt a nagy lelkesedésnek, ismeretes. Kevésbé ismert tény azonban, hogy Jan van Rijckenborghot és Catharose de Pertit ez nem akadályozta meg abban, hogy Mani gondolatai alapján már a második világháború előtt kialakítsák gnosztikus tanukat, többek között a hajdani Licht van het Rozekruis című hetilapban, melynek kiadója a Hollandiai Rózsakeresztes társaság, a Manicheusok Rendje. Akkoriban ez az újság 10 Pfenningbe került. Így készítették elő a gnoszticizmus világot átfogó újraélesztését.
Ma a Gnózis fogalma már nem olyan titokzatos és különös. Mani tanainak mai elterjedése és a megújulás ebből eredő gondolata sok embert sarkallt arra, hogy viszálymentes életgyakorlatra törekedjen egy elkeseredetten küzdő világban. Az anyagban raboskodó lélek hatalmas és megragadó képe egyre több keresőt szólít meg. Ez a küzdő ember drámája, aki a sötétségből való megszabadulást keresi, hogy bejáratot találjon a világosság világába. Egy manicheus dalban ez hangzik el:
'Reánk lehellő északi szél, ez Mani. Szedjük fel a horgonyt, és kerekedjünk fel a világosság honába.'
HIMNUSZ
Kivonultak, hogy megöljék Őt- és királyukká tették.
Koronát tettek a fejére, hogy megalázza királyaikat.
Köpenyt terítettek rá, hogy kivetkőztesse őket hatalmukból.
Bíbor palástba burkolták, hogy megsemmisítse szenvedélyeiket.
Nádszálat adtak kezébe, hogy írjon bűneikről.
Ecetet és mirhát adtak neki, mert gyászoltak.
Átdöfték lándzsával, mert megsemmisítette képüket.
(Mani himnuszaiból)
