"Orbán V.: ...Annyi tanulságot levontam ebből a Médiaháború II. c. folytatásos filmből, hogy
egyetlen kormányzat sem vállalhatja a jövőben, hogy mint munkaadó,a médiákon belül megjelenő
különböző értelmiségi és műsorpolitikai konfliktusokat magára húzza, s így egy tévéügy a
legfontosabb politikai kérdések rangjára emelkedhessen...
Kristóf A.: Szerintem durvább a hangvétel most, mint a Kádár-rendszerrel szemben volt, az akkori
ellenzék legbátrabb pillanatában.
Orbán V.: Nekem az az álláspontom, hogy a kormánynak a választások után távoznia kell. Azt gondolom,
hogy az MDF annyiban felelős, hogya lehetőségeket nem tudta teljes egészében kihasználni, nem tudott
mit kezdeni ezzel az örökséggel. De az örökséget nem ő hagyta saját magára, ez teljesen nyilvánvaló.
Nem lehet ilyenfajta társadalmi közhangulatot kialakítani, és állandóan fenntartani azt a feszültséget,
ami létezik. Tárgyi kérdésekben folyó vitákra van szükség."
(Miért nyílt össztűz a Fideszre? -- MN 1993. nov. 13.)
Abban megegyezhetünk, hogy az információ hatalom, és azt általában a sajtóorgánumok tulajdonosai is tudják. Ennél fogva a sajtó a tulajdonos érdekeit képviseli, aminek (önkényes megállapítással) két végletes módját ismerem:
A többé-kevésbé kultúrált sajtó úgy formál véleményt, hogy igyekszik kerülni a pártosság látszatát. Néha a szimpatizánsokat is kipellengérezi, és bizony az ellenfeleket sem nyírja minden egyes alkalommal visszakézből. Ezáltal eléri, hogy az ellenfél szimpatizánsai is olvassák/nézzék. Az eredmény a példányszámokból, vagy a médiastatisztikákból kiolvasható. Egy tízes skálán ez az orgánum képviselje mondjuk a 10-est.
A másik véglet a párt propagandakiadványa, ahol a preferált párt nem tud olyat fingani, hogy a lap ne lelkesedjen érte. Dicshimnuszokat zeng és minden adandó alkalommal kegyetlenül leszámol az ellenféllel. Mindennapos eszköznek számít a lehengerlő, hazugságoktól sem visszariadó, a kevésbé művelt és a dolgoknak utána nézni nem kívánó olvasóra kihegyezett, direkt szájbarágó stílus stílus, amely az olvasónak mérlegelési esélyt sem ad. Ez a sajtótermék nem alkalmas arra, hogy egy átlagpolgár benne a vlóságot viszontlássa, sokkal inkább arra alkalmas, hogy tulajdonosa saját érdekeinek közvetlen kinyilatkoztatását láthassa benne. Az ilyen sajtótermék lehet a skála legalján (0).
A gyakorlatban meglévő (politikai) sajtótermékeket ezek után ki-ki saját belátása szerint sorolja be. Szerintem a MN valahol a skála alján (1), a NSZ valahol a (8) tájékán, az m1 (2), a tv2/RTL valahol a (7), míg az ATV a (9) tájékán mozog. A lista nem a teljesség igényével készült.
Figyelem! ez nem kormánypárti-ellenzéki skála, hanem sokkal inkább a besulykolás/titkolózás/hazugság/kirekesztés és a tények/nyilvánosság/hitelesség/tolerancia között húzódó (szubjektív) skála!
Várom a földbedöngölő, de kultúrált hangvételű ellenvéleményeket (is).
szeretném, ha valaki meg tudna győzni arról, hogy a fiúk legalább néha gondolkodnak is, mielőtt cselekszenek.
Az utólagos magyarázkodás és kozmetika ugyanis nekünk adófizetőknek igen sok pénzbe kerül, pláne az, hogy ne tudjuk meg, ha valami balul ütött ki!
Igazad van, nem vagyok mérvadó, de véleményem azért van: a MN szerintem és még sokak eszint is egy közpénzen működő propagandagépezet. De maradjunk nálam: legyél Te mérvadó és győzz meg arról, hogy az MN kiegyensúlyozottan és hitelesen igyekszik tájékoztatni az olvasót!
Ha te egy MTI-MN hírre az előbb csak annyit reagáltál, hogy a forrás nem mérvadó számodra, akkor miért akarnálak bármiről is meggyőzni.
Tőlem azt gondolsz, amit akarsz.
Mondhatnám, nem vagy mérvadó :-)
Az egyes fórumokban a látogatók gyakran parttalan vitákba folynak bele. A szitkozódás, mások lenézése mindennapos.
Legyen ez a topik azok vitafóruma, akik civilizát hangnemben próbálják meggyőzni egymást nézeteik helyességéről.
Léket verek a toikba, ha itt is eluralkodik a Balkán!
