És a Kotonowaka/Kotozakura shikonaváltásra is fény derült, a márciusi tornán még Kotonowaka néven fog szerepelni, hogy ez a név is rögzüljön ebben a pozícióban, de májustól már Kotozakura néven szerepel majd a banzukén.
Igen, továbbra is tartom, hogy a testmagasság egy bizonyos szint felett erősen közrejátszik abban, mennyire juthat a ranglétrán egy rikishi. Itt természetesen nem lehet egyenes arányosságot vonni (attól, hogy valaki magas, nem lesz mindenképpen eredményes, ahol attól sem kutyaütő, hogy alacsony), de bizony erős problémákat okoz: ha a maiak közül nem Midorifujira gondolunk épp, akkor legyen mondjuk Takakeisho - ha úgy 10 centivel magasabb lenne, szerintem már elérte volna a Yokozuna rangot, így az alacsony magasságával és (ez talán még ennél is jobban számít nála, de természetesen a termetével) a karjai rövidségével ehhez csak közel tudott kerülni, megugrani a szintet nem. Persze lehetne polémia tárgya, hogy ha Taka hosszabb karokkal rendelkezik, mennyivel lenne színesebb a repetoárja (és ezzel sikeresebb a sumo-ja), ezt biztosan nem tudhatjuk.
És persze, voltak a történelemben relatív kis (alacsony) méretű Yokozunák szép számmal, korszakos egyéniségek is. De ha megfigyeled az általad felvonultatott névsort, bizony a legutóbbi ilyen alacsony Yokozuna is már majd negyed évszázaddal ezelőtt befejezte a pályáját, de legtöbb inkább már 30-40+ évvel ezelőtt volt a csúcson. Hogy miért lényeges ez? Nos, az emberi faj folyamatosan növekszik, így egy 175 centis ember 25-30-50 évvel ezelőtt teljesen máshol áll a képzeletbeli tornasorban, mint manapság. Ma egy Midorifuji a 171 centijével bizony kicsinek (ha nem a legkisebbnek - ennek most nem néznék utána) számít a Makuchiban - 30 évvel ezelőtt vélhetően, ha magasnak nem is, de legalábbis átlagos méretűnek számított volna.
De persze igaz: ha valaki mondjuk olyan ritka tálentummal van megáldva, mint mondjuk anno Chiyonofuji vagy Hakuho, akkor kisebb mérettel (bár ők ugye mindketten 10-20 centivel magasabbak voltak Midorifujinál) is felküzdi magát a topra, de egy átlagos vagy szimplán jó rikishinél nagyon is zavaró tényező lehet, ha 10-20-30 centivel kisebb (magasságban és karhosszban), mint a legtöbb ellenfele. Nyilván nekik más taktikát kell választaniuk, mely a mozgékonyságukra alapoz és erősebben épít a birkozótechnikákra, mert arra, hogy erőből kinyomják az ellenfelüket alig van esélyük. És itt már szűkül is ezzel a bevethető harcmodorok száma, kiszámíthatóbbá válik a harcos (ahogy Takakeisho egyik nagy problémája is ez), így könnyebben lesz verhető is.
Igazából azért kérdeztem, mert a zárónap összefoglalóján, a "play off" összecsapást követően mindkét delikvenst meg - interjuvolták. Természetesen Teru-t arról, hogyan értékeli a győzelmét és Koto-t meg
arról kérdezték, hogy miként értéleli a play off - vereségét. És a fiatalember valami olyasmit válaszolt (természetesen japánul(, amit egy szinkrontolmács rögtgvest gordított angolra és - ikkezve fogyatékos nyelvismeretemmel valami - olyasmit hámoztam ki belőle (lehet rosszul értve), hogy nincs elkeseredve amiatt, hogy most nem jött össze (és nem a Yusho - t értette ezalatt, hanem a promóciót), szóval ilyet értettem belőle. Emiatt a kérdés.
OFF: Nocsak, micsoda véletlen: a snooker "geometriáját" én is nagyon szeretem. Az általad felsorolt yokozunák azért nem 171 cm magasak, úgyhogy
Midorifuji még ebből a felsorolásból is lefele lóg ki. Csoda a kis ember, például abban az értelemben is, hogy "nem sérül halálra". Kinek melyik sport tetszik
és miért, nem lehet megmagyarázni.
Egy-egy sumo-ütközet nagyon rövid ideig tart, általában max 1-2 percig, egy tenisz mérkőzés, ha nem csal az emlékezetem, több óráig. Itt valami nincs
összhangban ? AMit most irok, csak gondolat-játéknak szánom. Keverjük meg egy kicsit: Mi lenne, ha sumo-t a tenisz pontozási szabályai szerint
meccselnék le a sekitorik? Vajon akkor is szeretnénk?
Végül két kérdés az Urakhoz, ami összefügg a tudatlanságommal és éretlenségemmel a Hatsu Basho lecsengése kapcsán.
1./ Akkor most úgy van, hogy Kotonowaka még ilyen húzós eredménnyével sem léphet elő Ozekivé ?
2. Az általam már hivatkozott (mondhatni "gyári") Hatsu 2024 Banzuke tanusága szerint Kotonowaka - amellett, hogy a bírói testület egy "kiváló teljesítmény eredmény-eredmény Gino Sho" különdíjat ítélt
meg számára, ám, a tábla tanubitonysága szerint Jun Yusho végzett, ami - szerinte egész egyszerűen - tévedés, miután "play off", azaz rájátszás döntött a Yokozuna javára, tehát a torna nem a rendes játék- időben ért véget. Eddig abban a hiszemben éltem, hogy ilyenkor a végkifejlet vesztese" Yusho Doten" címmel büszkélkedhet, mert a rendes játékidőben a későbbi győztessel megegyező eredménnyel zárt
és közöttük csak - csakis a rájátszás (a play off) döntött.a Yusho - ról). A Jun Yusho büszke címe pedig
azon delikvenseknek a jutalma, akik. a későbbi győztest követő jegjobb eredménnyel zárják a tornát.
Rettentően fájlalom, ám be kell vallanom, hogy én sem. Ám ez nem gátol abban hogy mindazon tornákat (négy GS, kb. nyolc - tíz 1000 - es és 500 - as ATP tornát) sosem mulasztom el nézni, mert a látvány és a hangulat szinte kínálja magát és - hála Istennek - ezt valóban közvetíti is néhány sportra szakosodott
TV csatorna. És csak Isten a tudója miért, de valami módon jobban szeretem (mint például a sumot is sokkal jobban szeretem), mint egy rakás közismertebb sportot, ám azokban mégsem lelek annyit,, mint például ebben a kettőben, mondhatni háromban, mert e kettőn kíívül bolondulok még a snooker-ért is.
Midorifuji - t hoztad fel példaként, aki 171 csm testmagasságú és 124 kg test - tömegű a 2024. Hatsu Banzuke táblában a versenyzők személyi adatairól közöltek alapján. És az vetetted fel, hogy ezek a
méretek, adottságok - mondhatni - meghatározzák, vagy ha úgy tetszik legalábbis behatárolják az
egyes birkózókat az áltlauk elérhető eredmény és az elérhető rang tekintetében egyaránt. Mindazzal együtt, az hogy ez a megállapítás (mint általában sok-minden) sok igazságot tartalmaz, ámde azért
akadnak kivételek is és nem is kevés, a múlt végiglapozásának tanusága szerint).
Eszerint (akiket személyesen lehetett látni az Eurospornakt és későbbi összefoglalóknak köszönhetően) :
1./ Wakanohana (1988 - 2000 között) 1993 évben Komusubi és Sekiwake, 1993 - 1998 között Ozeki és
1998 és 2000 között Yokozuna. 2000 Natsu idején vonult vissza. 178 cm magas és mindösszesen
max. 134 kg test-tömegű volt. Eredményét mindenekelőtt kiváló technikai képességével érhette el.
2./ Chiyonofuji (minden idők egyik legerdményesebb birkózója volt 1971 - 1991 között). 1980 - 1981
Komusubi, Sekiwake, Ozeki, 1981 - 1990 végéig szinte legyőzhetetlen Yokozuna (31 Yusho) 183 cm
magas, max. 125 kg. testtömegű volt. Azzal együtt, hogy technikailag is kiváló volt, ám szerény
testtömege mellett rettentő fizikai képessége döntött sol esetben az áltata vívott mérközéseken.
3./ Még lehetne sorolni tovább is, mert hosszű a sor.
-
- Wakanohana(II) - Takanohana és Wakanohana édesapja (1978 - 1983 között Yokozuna 196 cm, 129 kg
- Wajima (1973 - 1981 között Yokozuna / 10 Yusho) 196 cm és 132 kg,
- Kitanofuji (1970 - 1974 között Yokozuna / 10 Yusho) 195 cm, 135 kg,
- Wakanohana(I) (a tesők nagypapája) 11958 - 1962 lözött Yokozuna / 10 Yusho) 179 cm, 105 (!!!!) kg,
- Tochinishiki (1955 - 1960 között Yokozuna / 10 Yusho) 177 cm, 132 kg,
- Futabayama (1968 - 1945 között Yokozuna / 12 Yusho) 179 cm, 128 kg.
- Tsunenohana (1924 - 1960 között Yokotuna / 10 Yusho) 178 cm, 115 kg.
És még igen lehetne sorolni (mint pl. Okido, Tachiyama...stb.). De hidd el, magam nagyon is értékelem Midorifuji képességeit a mai magas és súlyos birkózók tönegében. Tisztában vagyok azzal, hogy az, amit
ilyen körben művel, mndenkép emberfelettinek tekinthető teljesíítmény. Tehát jogos a megállapításod. .
A sumoban már csak azért is nehéz egy objektív hasonlítgatást elvégezni, mert bizonyos testi adottságok alapvetően meghatározzák azt néha, kiből max. mi lehet.
Nekem erre a legjobb példa (de van ugye még sok ilyen) Midorifuji - imádom a technikáját, erőnlétét, kitartását, de ugye az ő méreteivel (főleg a magasságára, karhosszára gondolok) ő sosem lesz yokozuna vagy ozeki, neki max. egy alsóbb Sanyaku-szint jöhet össze, az is sok szerencsével. De ettől még, ha azt nézem, hogy a lehetőségeiből mit hoz ki, abszolút a toplistán van (aminek a legalján (Makuchi-sok tekintetében) persze Hokuseiho található, aki hiába 2+ méter, hosszú karu, ideális testsúlyú, szinte alig valamit tud ezzel kezdeni).
Amit a szumóról irsz, egyetértek veled. (A teniszhez nem értek) Nemcsak a győzelmek és a címek számítanak. Vannak kevésbé eredményes résztvevők
is, akiknek a produkciója-pályafutása nagy megbecsülést válthat ki. Kár lenne belekezdeni ezek felsorolásába, csak illusztrációként mégis mondok 2 nevet,
előttem nagynak számit pl. Kotoeko és Tamawashi is.
Bocs, de miután ez - itt teljesen off, így csak egyetlen dologra reagálnék :
Egy alkalommal az egyik GS-en - Djoko játékát nézve - hangzott el az a közvetítői megállapítás, amellyel.
nagyon is egyet tudtam érteni. Eszerint, Djoko - előre haladva a tornákon, valóban alacsony szionten és hatékonysággal kezdett, de megvolt/van az a képessége, hogy előre haladva mindig képes volt emelni a játéka szintvonalán-hatékonyságán. És mivel, ilymódon mindig csak annyit adott ki magából, amennyire éppen szüksége volt, sokkal tovább volt képes erőnléttel is bírni a gyűrődést. És éppen itt volt elásva az
a kutya amely miatt Rafa önmagát készítette ki - legaléábbis fizikailag. Ennyi és bocs még rgxdzr !
ON
Ami a dolog sumo vonatkozását illeti, esetemben akkor tartok jónak egy tornát - nem bánva azt, hogy korántsem mindenkinek van Ura-, illetve Hoshoryu - szintű technikai fegyvertára, de akad olyan is aki
nagy küzdő, vagy éppen kis fizikum-beli támogatással is képes érvényesülni az Óriások között és velük szembeállva is. És vannak olyanok is, akik - élve az oitteni szimpátia - megnyilvánulásokkal - ha nem is nyujtanak az előbb hivatkozott össtes képesség tekintetében nagy élményt, de rokonszenves tud lenni
az elpusztíthatatlanságuk, a regenerálódási képességü. Egy torna számomra akkor képes nyújtani az
igazi, matadandó élményt, ha mindenből ad kínálatot. Es ez a mostani torna már-csak emiatt is jónak látszott, mert adta ezt számomra. Technikás és Küzdelmes is volt, persze azzal az árnyoldallal, hogy relatíve sok sérülés, átmeneti, avagy végleges kiválás - visszalépés is volt. De mi - nézők - jót kaptunk.
"Ha egyszer - már a tenisznél kötünk ki, azért nem sok olyan élményem volt az utolsó két - két és fél évtizedben, hogy a tornákat ez időszakban leginkább uraló "Nagy (svájci - spanyol - szerb) Hármas bármely tagja ilyen módon senyvedett volna a négy két és fél - háromhetes torna korai időszakában. Sokkal inkább az volt a jellemző, hogy szépen felosztották maguk között a játszótereket. Volt, aki a füvön, volt, aki a salakon és volt, aki a keményebb, vagy éppen kevésbé keményebb "állapotú" műanyag borításon brillírozott közülük. A többiek csak igen - igen ritkásan (nem rúgtak, hanem) ütöttek a labdába. Mindazonálta ennek a kornak számomra ez volt a tenisz netovábbja."
Igen, a triumvirátus sokáig lesöpört majdnem minden GS-győzelmet, de inkább arra akartam utalni, hogy náluk is az volt a jellemző, hogy ha egyáltalán egy relatív noname meg tudta is őket verni, akkor az első körben (persze nem mind a hármukat, általában csak 1-1 bukott közülük, ha egyáltalán). Ha lendületbe jöttek, akkor a második héten ugyanolyan nehezen voltak már megállíthatók, mint Teru most.
Egyébként az is érdekes dolog, hogy sportágtól függetlenül akkor tartjuk igazán élvezetesnek azt, ha van egy pár stabilan kimagaslóan teljesítő versenyző és az ő meccseiket csak néha tarkítják meglepetésemberek győzelmei. Ezért volt a Federer-Nadal-Djokovich-érában annyira érdekes a férfi tenisz - és pont ezért (maradva a tenisznél) kevéssé élvezhető már Serena Williams letűnése óta a női tenisz: utóbbiban egyszerűen nincsen már állócsillagok. Minden évben előjön 2-3 új, szuperül játszó játékos, akikre azt mondják, "na, ők fogják a következő évtizedben dominálni a teniszt" - aztán hirtelen, különösebb ok nélkül eltűnnek az élmezőnyből és teljesen átlagos teniszt hoznak csak (ha egyáltalán). Így állócsillagok helyett csak hullócsillagok keletkeznek, amelyek ugyan érdekesek, de nem lehet igazából senkinek sem drukkolni, nem válik senki "kedvenccé", hiszen pár hónap, 1-2 év múlva úgyis eltűnik a tömegben.
Nagyjából erre a problémára reflektált pár napja specialist is, amikor azt írta, hogy "már kezdett elegem lenni a maegashira yushókból."
Abban mindenképpen túlszárnyalta, hogy az ő neve mellett már minimum annyi fog állni, hogy ozeki. Akármi is történjék egy sumotorival, mindig a legmagasabb elért rang szerint említik, vagy emlékeznek rá, vagy tartják nyilván a visszavonulása után.
Jól emlékszem én is az apukájára, rám nem tett különösebben nagy benyomást, de nem tagadom el az erényeit sem, közel másfél évtizedet lehúzni a makunouchiban, nem kis teljesítmény.
Jaja, én is találkoztam ezzel a hírrel a sumo fórumon. Mindenesetre az aput már túlszárnyalta Kotonowaka junior, most már megcélozhatja a nagypapa eredményeit.
Most azt olvastam, hogy esetleg egy darabig még megtartja a Kotonowaka nevet az apja iránti tiszteletből, és valamikor a későbbiekben veszi fel a Kotozakura nevet.
"Ez valahol a nagy menők különlegessége: minél hosszabb egy torna, annál inkább belejönnek..."
Embere válogatja, én legalábbis szívesen lemondanék erről. Ahogy a régebbi (1948 - 2010 - ig terjedő összefoglalókat (The National Art of Sumo) egyes részeit tornaszünetek idusán végig - végig nézegetem, valahogy azt tapasztalom, hogy az igazán nagy arcok esetében nagyon ritkán, mondhatni csk rendkívüli alkalmakkor fordult velük elő ilyesmi. Tény, hogy a szakma "élmunkásai" (Taiho, Kitanoumi, Chiyonofuji, Takanohana, Asashoryu és persze kiváltképp Hakuho esetében igen ritkán jelzett a 13 - 2 - nél gyengébb eredményt a tábla, legfőként és ritkábban azokban az esetekben, amikor valami nyomós oka volt a gyengébb eredménynek, horrible dictu, vissza kellett lépniök egy - egy törna látogatásától. Náluk elég
sok esetzben jelzett a tábla 14 - 1, vagy éppen hibátlan Zensho Yusho eredményt.
Alapos a gyanum, hogy egy - egy tornakihagyásra ezt követően is lehet számítani nála. sajnos túl sok hektikus állapotban lévő testrésze akad már a mongolnak.
Szokásos idióta morálom okán, ahogy végetért a torna, már előállítottam magamnak egy - egy próba -
Haru 2024. Banzuke táblát a Makuchi és juryo osztályra, illetve a Makushita első 10-ére. Most csak az általad hivatkozott Abi - ra koncentrálva, úgy gondolom, hogy elég ritka esemény szemtanui lehetünk ezúttal. A Harun ugyanis, szerintem 1 Yokozunához + mindösszesen 4 (2 rendes, 1 újonc és 1 kadoban
Ozeki-hez + 2 Sekiwake-hez és 0 Komusubi-hoz lehet szerencsénk. Szerintem Abi most nem kap "köra- tavaszi ajándék"-ot, vagyis a Sanyakunak ezúttal csak 7 tagja lesz. És így a Maegeshira - egylet 17e +
17w tagból állhat össze.
A Makuchi alsóházból négyen távozhatnak lefelé, ennélfogva onnan ugyancsak négyen kapaszkodhatnak felfelé a Makuchiba. A Juryo alvégről viszont ezúttal öten is távozhatnak és ezzel - szerintem ugyancsak váratlan örömöt okozhatnak a szokásos négy felkapaszkodó mellett az ezúttal Ms 8e helyről induló, 6 - 1 kachi koshival záró és már emlegetett Onokatsu-nak, mert ezúttal ő tud élni ezzel a ritka alkalommal,
hogy 6 - 1 eredménnyel innen is fel tud kerülni (alkalmas aspiráns hiányában) a Juryo-ba. Mázli is kell !
OFF.
Ha egyszer - már a tenisznél kötünk ki, azért nem sok olyan élményem volt az utolsó két - két és fél évtizedben, hogy a tornákat ez időszakban leginkább uraló "Nagy (svájci - spanyol - szerb) Hármas bármely tagja ilyen módon senyvedett volna a négy két és fél - háromhetes torna korai időszakában. Sokkal inkább az volt a jellemző, hogy szépen felosztották maguk között a játszótereket. Volt, aki a füvön, volt, aki a salakon és volt, aki a keményebb, vagy éppen kevésbé keményebb "állapotú"
műanyag borításon brillírozott közülük. A többiek csak igen - igen ritkásan (nem rúgtak, hanem) ütöttek
a labdába. Mindazonálta ennek a kornak számomra ez volt a tenisz netovábbja. Most, hogy a háromból
kettő eltünt az éterből, sokkal, de sokkal uncsibb lett az élet a páyákon. Sajnos.
Én is valahogy így voltam ezzel. Mondtsm is magamban, hogy (bárkitől kikaphatott volna (mint ahogy a korábbi tornákon már elő - előforfult ilyesmi nála) csak éppen Shodai - tól ne, mert az ex-Ozeki már ott
tart, hogy a kezdők delejes álma, szinte akárki megverheti. Mernék fogadni arra, hogy ha valamilyen katasztrófa okán lemenne a Juryo-ba, csak képtelen lenne még akár visszakapaszkdni is a felsőházba. Lassacskán ott fog tartani, ahol Kafayaki, vagy épp Chiyoshoma, akikből megbízható Juryo-beltag lett.
Ez valahol a nagy menők különlegessége: minél hosszabb egy torna, annál inkább belejönnek és egyre kevesebb hibát vétenek, egyre verhetetlenebbek lesznek. Másik kedvenc sportomban, a teniszben is jellemző ez: egy két hetes Grand Slamen a nagy bajnokokat az első 1-2 körben még érheti váratlan meglepetés (értsd: kikapnak relatív noname figuráktól), de minél több meccs van a hátuk mögött, annál kevésbé vétenek ilyen hibákat.
Meg ugye Terunak kellett a meccspraxis is: nagyon hosszú ideje max. gyakorolt (sokszor még az sem ment neki), de láthatóan a végére (szó szerint) belejött, visszatért a régi magabiztossága és ereje is. Csak remélhetjük, hogy fizikailag még bírja egy ideig ezen a szinten és a mostani yusho után nem megint 2-3 feladott lesz, fizikai gyötrelmek miatt.
És igen: Ura megint a nap hőse, hozta a szokott cirkuszi mutatványát, amelyet rajta kívül szerintem a mai mezőnyből senki sem tud, még a nála 40-50 kilóval könnyebbek se.
Kirishima viszont kapott a végén pár kijózanító pofont, így a yokozuna-i út még kicsit hosszabb lesz, ami szerintem számára is jobb így.
Arra kíváncsi leszek, Abi M2-ként 8-7-re kap-e Komusubi-rangot - én erősen kétlem, ami azt is jelentené, hogy a következő basho-t Komusubi nélkül kezdjük meg.
Ilyenkor teljességgel értetlenül állok Terunofuji olyan meccseinek puszta látványa előtt, mint például
ezen a mostani torna 7. napján, a már fizikai és mentális értelemben is önmagának árnyékát nyujtó, teljesen lerobbant Shodai - val szembeni, amikor egy bukméker előzetesen, még 1 : 100 esélyt sem
adott vcolna az egykori Ozeki-nek egy esetleges győzelmére tippelő ügyfélnek. És a jelenlegi tornán megvívott többi meccsének alakulása alapján Shoda valóban, ennek megfelelően, 4 - 11 make koshi
eredménnyel zárt, amivel sikerült (a gyengélkedő Shonannoumival, valamint, a Juryo-ba visszaesett Bushozan-nal együtt ki-küzdeniök a torna Makuchi osztályának leg-negítívabb eredményét, (nem be-számítva az időközben visszalépettek eredményét). Shodai így, ezzel a szereplésével hozzájutott egy kinboshi - csillaghoz és ennek méltó jutalmául kb M4w - helyről kb. M11 helyig történő visszaeséshez.
