Amit érdekesnek találok, hogy nem érzem az ingert az EUIII-ra való átállásra, bár a Steppe Wolf mod térképe felvillantotta a reményt. Igaz, az EUII "érdeme", hogy egy netbookon is elfut, ezért repülőn-tengerparton-hotelben is el lehet vele ütni az időt. Meg ezeken a csendes téli estéken a kandalló előtt...:)
Vicky-vel az a komoly bajom még, hogy mire középországgal érdekessé válna, kezd végetérni: beindul végre az iparosodás rendesen, jönnek hozzád az immigránsok Európán belülről is (a Két Szicíliából létrehozott Olaszországom tele volt lengyel, cseh és magyar bevándorlókkal), aztán egyszer csak 1919 lesz és coki
Ez nálam mondjuk egyértelműen előny. EU2-3ban sokszor egyszerűen már nem vágtam bele egy játékba, mert tudtam hogy hetekig fog tartani. Inkább későbbi időpontoktól indultam jellemzően. (pl. a törökökkel a janicsárlázadások kora érdekes játék, egy csomó felesleges területtel amitől meg kell szabadulni. Vagy a Ming frakcióval a kínai polgárháború idején)
A Vickyben az a nagyjából 100 év pont annyi, hogy tudsz elérni eredményt, de nem fullad unalomba, mint az EU2 végjátéka sokszor.
Úgyszintén hátránya (ahogy az AGCEEPnak is), hogy könnyen statikussá válik, a korszak nagy háborúit (AGCEEP-ban: 30 éves háború, napoleóni háborúk; Vickyben: I. VH) egyszerűen nem programozták le kellően szigorúan.
Az AGCEEP-pel nekem pont az volt a bajom, kábé az ok amiért abbahagytam az EU2-t, hogy egyszerűen túl sok volt a kényszerítő event. A végére elegem lett abból, hogy minden játék előtt egy estét rá kellett szánnom arra hogy áttúrjam a játszani akart ország eseményeit, illetve a hozzá kötődő országok eseményeit is. Tipikus példák ugye Magyarország (ottomán, osztrák, stájer és tiroli event filokkal együtt!), Genoa, Arany Horda/Timuridák, Novgorod.
Nem szeretem az erősen leprogramozott nagy háborúkat sem: ha a német parasztokat jól tartom egy egyesített országban, és nem hagyom hogy ne katolikusok legyenek, hanem térítek egyfolytában, akkor hogy lenne 30 éves háború? Egy event miatt?
Ami fontos, hogy egy-egy ilyen scenario viszont elfér, az AGCEEP-be kellett is volna egy olyan kezdési időpont, amikor 1 éven belül kitör a 30 éves háború, beállított szövetségekkel.
A negatív kedvencem ilyen szempontból a Safavidák: tök buli létrehozni őket valamelyik Koyunluból, utána kapsz egy adag frankó eventet, viszont a 18. században 5 évente kapnak egy durva szopató eseményt, visszatérően. S semmi mást...
Kína, Japán, törökök a lejtmenetük idején, Bizánc, egy csomó ilyen van.
Egyébként ennek az ellentettje sem túl jó: a Brabantos játékom addig volt jó, amíg nem váltam Hollandiává. Onnantól annyi eseményt kaptam, hogy elvette a kihívást a játékból. (60-70 csatahajós flottám lett csak abból, hogy a felfedezőket nem küldtem sehova, hanem mind a kikötőben öregedett meg - addigra már minden fel volt fedezve amit lehetett)
Vicky-vel az a komoly bajom még, hogy mire középországgal érdekessé válna, kezd végetérni: beindul végre az iparosodás rendesen, jönnek hozzád az immigránsok Európán belülről is (a Két Szicíliából létrehozott Olaszországom tele volt lengyel, cseh és magyar bevándorlókkal), aztán egyszer csak 1919 lesz és coki. Mondjuk Revolutions kinyomja 36-ig, de az se nagy különbség.
Úgyszintén hátránya (ahogy az AGCEEPnak is), hogy könnyen statikussá válik, a korszak nagy háborúit (AGCEEP-ban: 30 éves háború, napoleóni háborúk; Vickyben: I. VH) egyszerűen nem programozták le kellően szigorúan. Ha az event fájlokat nézzük, mindkettő kibővítésében (AGCEEP illetve Victoria VIP) az első egyharmadra baromi sok event fájlt csináltak, aztán a maradékra már alig-alig. (A negatív kedvencem ilyen szempontból a Safavidák: tök buli létrehozni őket valamelyik Koyunluból, utána kapsz egy adag frankó eventet, viszont a 18. században 5 évente kapnak egy durva szopató eseményt, visszatérően. S semmi mást...)
Etiópiával nyomtam, kereskedelemből nagyon sok lóvé jön. Főleg hogy 3 CoT is elérhető (Egyiptom, valami Omán felé, meg egy India nyugati oldalán).
Persze végig féltem a Mamelukoktól, de lenyomtam őket. Utána meg félhettem a törököktől :D
Afrika keleti felét foglaltam el, néhány CoT-ot, illetve gyarmatosítottam az Ausztrália-Jáva térségben.
Vicky:
Nagyhatalmakkal (angol, orosz, francia, ilyesmi) megőrülsz annyira kell mindenre figyelni. A többivel meg annyi van, hogy mondjuk a TOP3 közelébe tudsz kerülni és slussz. Az oroszok meg a britek érinthetetlenek, az USA iparral a németek meg hadsereggel húznak el általában. (általában vagy a németet vagy az USA-t le tudtam körözni, egyszerre a kettőt nem nagyon)
Amiket én szerettem az az, hogy az ilyen sok nemzetiségű, történelmileg bukó birodalmakat (Ottománok, Habsburg birodalom) szedtem rendbe.
De alapvetően nem kötött le sokáig, nekem túl részletes az a játék. Egy EU2-3 bonyolultságú, Victoria korszakában játszódó játék nekem jobban bejönne.
Én a brazilokkal játszottam, és végül Dél-Amerika vezető "birodalma" lettem, általában a 6-8. helyek között mozogva, de ennél többet nem nagyon lehetett kihozni belőle, és egy idő után unalmassá is vált.
Ért el valaki már igazán bombasikereket Victoriával?
Mert alapvetően el lehet vele játszadozni, de nagyhatalmakkal nem igazán érdemes/kegyetlen figyelmet igényel, középhatalmakból viszont nem lehet nagyhatalmat csinálni. Azaz mondjuk egy Spanyolországgal jól elvagyok, viszonylag békésen behozható a legjobb 8 közé (6-8. hely), de ennél több nincs benne.
A svédekkel egyszer meg baromi nagy csatákat vívtam a ruszkik ellen Finnországtól keletre eső orosz tajgákért, de más eredmény nem volt, itt is ippeg befértem a legjobb 8ba.
Dél- és középamerikai országokkal pedig klasszul lehet függetlenül nyomulni, de azért nem ír velük az ember világtörténelmet.
Én most kezdtem egy gyorsmenetet Etiópiával, a paradox wikia országguide-ja alapján. kíváncsi voltam, mennyire megy, és meg kell mondanom, jól.
Alapvetően csak a badboy pontokra kell figyelni, néha a stabilitásra, de könnyen és gyorsan üthetőek a kelet-afrikai néger államok.
Előbb térképet cseréltem a mamelukokkal, így már nem vagyok elszigetelve, majd gyorsan Núbiát hengereltem le (1 tartomány annex, az ország pufferként pedig vazallizálva), aztán jöhetett sorban Adal, Mogadishu, Malindi, Kenya...
Valahol 1460-70 körül járhatunk, és már látom Zimbabwét, mindössze két kelet-afrikai állam áll egyelőre ellen, Zanzibár (ami nem oszt nem szoroz addig, amíg el nem viszi a CoT-omat), valamint egy köcsög egy tartományos ország, aki nem elég, hogy 20ezer főt tart fegyverben, de még felépített egy small erődöt is, amit siege nélkül, 4-es supply limites tartományban nem lehet bevenni... így ők túlélik valszeg az etióp gőzhengert.
Távlati cél? 1500-ig jó lenne elkapni Zimbabwét is, utána ki tudja... van sok hajóm, vagy megyek Nyugat-Afrika felé körbe (ha fel tudok fedezni), vagy ott a csábító arab félsziget...
1435-ben végetért a háború, mely nem várt fordulatokat hozott a birodalom életében. Sháhruh sikeresen megszerezte az északi Zhogary Shekty tartományt, s két üzbég területet Delhinek, egyet pedig Ormuznak juttatva, részekre szabdalta az Üzbég Kánságot. Ám 1436. elején, egy belpolitikai válságot kihasználva, a Birodalomba olvasztotta a Szultánásgot, majd sorra a gyengébb (és az állam számára néha kissé terhes) vazullus területeket. Így lett a Birodalom része Khíva és Mazandaran is. Azonban nem várt problémák is adódtak. A siíta arabok lakta Arabisztán, a Perzsa-öböl északi részén, kérelmezte a Birodalomtól való elszakadását és Mu'sa'sha néven független állammá alakulását, amit természetesen az uralkodó nem engedélyezett.
Ennek hatására az arabok hatalmas felkelést indítottak, és csak a birodalmi hadsereg gyors közbelépése akadályozta meg a rebellis tartomány elszakadását, és a felkelés elterjedését. Azonban Arabisztánban rendszeressé váltak a lázadások, és ez jelentős erőforrásokat kötött le. Eközben formálódni kezdett egy hasonló, ám méreteiben sokkal nagyobb konfliktus perzsiában is. A helyzet megoldásához némi segítséget nyújtott, hogy Sháhruh elismerte az addig mélyen elnyomott siíta irányzatot a szunnita iszlám egyenrangú partnereként, s e lépésével jelentős támogatottságra tett szert a többségében siíta kurdok körében. Ezzel a Timurida Birodalom tovább erősíthette katonai és gazdasági pozícióit az addig instabil és lázadásra hajlamos nyugati tartományokban.
A timurida külpolitika mindeközben igyekezett elfogadtatni a potenciálisan szövetséges államokkal (például a Mameluk Birodalommal) a hűbéresek annektálását. E mellett Sháhruh elsőként a timurida uralkodók sorában, hivatalos diplomáciai kapcsolatot létesített a Mennyei Birodalommal. 1437-ben, Sháhruh kérésére, a még Dzsingisz Kán által létrehozott Csagatáj Kánság is catlakozott a Timurida Birodalomhoz. Így az uralkodó, megszerezve a Turkesztán, Mongolisztán és Kahzakföld Kánja címet, joggal léphetett fel az Oirátokkal, Khalkhákkal és Lameutokkal szemben a Minden Mongolok Nagykánja titulusért. 1438-ban Kara Koyonlu új vezetője, Jahán Shah váratlan ajánlattal ált elő: Ardalan kurdok lakta, ám aranyban igen gazdag tartományáért teljes birodalma hűbérsségét ajánlotta fel.
Sháhruh elfogadta az jánlatot, mely annál is inkább kedvezőnek tűnt, mivel a Fehér Ürü (Ak Koyonlu) törzsszövetség, melyet Kara Koyonlu szinte elsorvasztott, egy ideje szintén a hűbérese volt. 1444. január 5-én a Malwa maharádzsája is bejelentette: állama beolvad a Timurida Birodalomba, február 9-én ehhez csatlakozott a Rajputanai Rádzsaság is. Ezzel a Timurida Birodalom Észak-India leghatalmasabb és legerősebb államává lépett elő, bár a térséggel kapcsolatos ambícióiban jelentősen korltáozta az erős bengáli szövetség, mely mint egy 5 kisebb-nagyobb, észak-indiai államot foglalt magába. Ezekkel egy időben szövetségesi viszonyt sikerült kialakítani a Birodalomnak a két Koyonlu vazullusával is.
1444. végén Sháhruh elrendelte a Birodalom népeinek az összeírását. Az 1445. január elsején elkészült eredmény mélyreható változtatásokra késztette az uralkodót. A 663 805 fős lakosság több mint harmadát kitevő indiai lakosság (115 912 fő hindi, 79 681 fő radzsput, 39 742 fő szikh, 23 433 fő marathi, és 3695 fő tibeti) miatt Sáhrhuh kénytelen volt bővíteni az államilag elismert - ezáltal jelentősen támogatott - népek körét, így "államalkotó nép" státuszt kapott a hindi a radzsput és a sikh. A kiemelt státusz eléréséhez a mindenkori lakosság 5%-át (a felméréskor 33 190 fő) kellett elérnie bármely népnek, de az éppen hogy e határ alá kerülő, már korábban a kiemelt kategóriában szereplő balucsi (32 808 fő) benn maradhatott, mivel gazdaságilag igen fontos területeket birtokol. Ez a lépés jelentős elégedetlenséget váltott ki, elsősorban a kurdok (14 957 fő), és az uighurok (25 266 fő) körében. A korábban is meghatározó népek közül a türkománn volt a legjelentősebb (112 936 fő), őt követi a mongol (85 375 fő), a perzsa (75 775 fő) és a pashtun (41 647 fő). Ezek mellett kissebb népcsoportok az arabok (9534 fő), és a tatárok (3044 fő).
1445. márciusában Jahán Shah, Kara Koyonlu vezetője váratlanul felmondta a hűbérességet, és támadást indított a bászrai Jalayarid Kánság ellen. Ám még mielőtt Sháhruh bármit is tehetett volna, az egész addigi szövetségi rendszer felbomlott. Az uralkodó azonban gyorsan cselekedett. Szövetséget ajánlott Jalayaridnak, Ak Koyonlunak, Ormuznak és a Najdi Emírségnek, melyet azok elfogadtak, és megtette az előkészületeket szerződészzegő volt hűbérese megbüntetéséhez, és Ardalan visszafoglalásához. 1445. május 29-én Sháhrhuh, a Timurida Birodalom uralkodója háborút indított a Kara Koyonlu törzsszövetség ellen.
A háború jól alakult. A Jalayrid-Ak Koyonlu-Timurida szövetség egy tartomány híjján minden ellenséges területet megszállt, vagí el is foglalt 1447-re. De ebben a harcban a Timurida Birodalom hatalmas, ám megöregedett uralkodója már nem vett részt. Timur Lenk leszármazottja; Afganisztán, Transoaxánia és Mongolisztán Emírje; Kazahsztán, Uighurisztán ésTürkmenisztán Kánja; Perzsia Shahja; Delhi és Balucsisztán Szultánja; a Rádzsputok Maharádzsája; a Kék Horda meghódítója; a Timurida Birodalom Uralkodója, Sháhrhúh, 1447. március 3-án elhunyt. Timur Lenk koponyás trónusán fia, Ülüghbeh követte.
A hatalomváltást és a háborút kihasználva, két perzsa előkelő hátbatámadta az udvart, és seregeket gyűjtve kikiáltották Khoraszán és Farsz államok függetlenségét, és felosztották egymás és Kara Koyonlu között a perzsiai területeket. A meggyöngült timurida hadsereg megkezdte ugyan a háborút a két áruló ellen, ám az imént még hatalmas Birodalom óriási területi és gazdasági veszteségeket szenvedett. Magának az uralkodónak is menekülnie kellett Heratból, atyja dicső fővárosából, és Timur ősi fővárosában, Szamarkandban rendezte be a Birodalom új központját.
Ám szerencsére az áruló farszi Muhammad szultánnak, és társának, a herati Adnan emírnek nem maradt elég ideje, hogy megszervezzék újdonsült "birodalmaikban" a közigazgatást, és ezzel együtt a hadsereget. Fővárosaik stabilizálásval voltak elfoglalva, amikor rajtukütöttek a Birodalom odavezényelt seregei. Eközben szinte méh-raj szerűen lepték el az új államok tartományait a timurida csapatok, és az erősségek rövidesen el is estek. Igazán komoly harcra csak a két fősereggel került sor. A Kara Koyonlu által megszerzett területek visszaszerzése azonban már jóval keményebb feladatnak bizonyult.
Bár a háborúban keményen és dicsőségesen harcolt, a birodalom seregei megfáradtak, és most az ellenség friss erőforrásokhz jutott. A timuridák egyetlen reménye az volt, ha az elszakított kurdok nem állnak tömegesen át az ellenséghez, és megtagadják új uraik szolgálatát. 1449. augusztus 10-én Kara Koyonlu, miután teljes vereséget szenvedett, visszaadta az általa megszált tartományokat, és Moszult is átadta Ak Koyonlunak. Október 9-én meghalt Sháhruh fia, Ülüghbeg, helyét Abd al-Latîf emír vette át. November 23-án, az Adnan emírt váltó, Abu'l Qasim Babur emír, miután minden khoraszáni csapat megsemmisült, és Herat is elesett, a timurida tartományokat pedig visszafoglalták, megadta magát a Birodalomnak. Nem érte meg a másnapot.
1450. május 3-án Muhammed Farsz-ja is azonos sorsra jutott. Azonban ezen a napon ismét új uralkodó került a Birodalom élére, Abd Allâh Mîrzâ emír személyében. Időközben újabb bonyodalmak kezdődtek. Kara Koyonlu ismét háborút indított Jalayrid ellen, és ezúttal Najdot és a Mamelukokat is bevonta. A fegyverek végül 1453. április 9-én halgattak el, és a Timurida Birodalom ismét régi fényében tündökölt, ahogy egykor Timur Lenk létrehozta, és Sháhruh pedig konszolidálta, és ismét egy tehetséges uralkodó, az 1451-ben hatalomra jutott Abu Said uralma által.
Nekem elég sok MyMap és AGCEEP megfordult a kezem alatt, és jeleneleg mindkettőből a legújabbat használom, nem az egby feltelepíthető verziót. Ezzel az a tapasztalatom, hogy az eddigieknél megszokott, "elkerülhetetlen" történelmi eseményeket el lehet kerülni, sőt pont hazánk esetében volt elképesztően könnyű: egyszerűen Szapolyait kellett választani, és hagyni hogy Erdély független legyen, majd mint vazullust, a kellő időpontban visszaannektálni. Így Rákóczyig az erdélyi fejedelmek lettek az ország vezetői.^^
Hát, síma AGCEEP-ben ez volt a helyzet, de most talán (legalább is reménykedem), hogy a játék lesz oly' kegyes, s felajánlja, hogy vagy elfogadom a részekrehullást (ezért szereztem be a mongol Kazahsztánt...), vagy baszott nagy revoltrisket oszt ki rám, amitől a marha nagy hadsereg miatt nem aggódom annyira, és inkább ez utóbbit szeretném.^^ És nem akarok Mughal lenni... megnéztem a király lestát, Báburnál vége a listának -> Bábúr "halhatatlan"... XD (Bár szetm' csak azért, mert ekkorra meg kéne szűnnie a birodalomnak...)
Szép...szép....csak az a baj, hogy a nyomorék eventek miatt nem lehet egyben tartani a birodalmat, akármit is csinál az ember. Előbb vagy utóbb egy 2-3 tartományos mini birodalommá degradálódnak a timuridák. Szerencsés esetben elvileg át lehet őket menteni a Mogul Birodalomba.
Europa Universalis, 1.09, AGCEEP-MyMAP, Timurida Birodalom
1433-at írunk. A Timurida Birodalom északon a mai Kazahsztán területét birtokolja, délen egészen az Indus torkolatát jelentő Szindh Királyságig. Nyugaton a Jalayarid Kánság és a Fekete Ürü (Kara Koyonlu) Törzsszövetség, míg keleten a Csagatáj Kánság és a Delhi Szultánátus határolja. Vazullusai a Mazandarani Sahság, az Ormuzi Fejedelemség, az Al-hassai Emírátus, a Khívai Kánság, a Csagatáj Kánság, a Delhi Szultánátus, a Rajput Rádzsaság, és a Malwai Rádzsaság. 101 000 embert képes kiállítani, állandó hadereje eléri a 93 000 főt, ez főként lovas seregeket jelent. Fővárosa Herat, uralkodója Sháhruh. Népei: türkomán, perzsa, mongol, phastun, kurd, és balucsi. Éves bevétele kb 100 dukát, de havi egyenlege -7,9 dukát. Legnagyobb városa Szamarkand.
Jelenleg egy nagy háború folyik, a Timurida-Khíva-Delhi-Csagatáj-Ormuz-Mazandaran szövetség az Üzbég-Szibír-Arany Horda ellenében. Egy korábbi hadjárat során lettek vazullusai az indiai harcos államok, Rajput és Malwa. A Birodalom első háborúját még az Üzbégek, és uruk, az Arany Horda ellen vívta, melynek során 1427-ben elfoglalta a mai Kazahsztán teljes területét, és az Üzbég Kánságot három, Kaszpi-tenger melléki tartományra redukálta. Nem sokkal később a szövetséges és vazullus Delhi háborúba keveredett Malwával, mire az addig az ő vazullusait jelentő rádzsputok is fellázadtak, és csatlakoztak a malwai seregekhez. Már csaknem az egész szultánságot elfoglalták, amikor a Birodalom segítséget küldött, és mindössze 15000 ember segítségével mind a két rádzsaságot elfoglalta, és ezzel párhuzamosan visszafoglalta a szultánságot.
Még javában folytak a két indiai állammal a tárgyalások a békéről, amikor a sikereken felbuzdult khívai kán, Nasser, megtámadta az üzbégeket, nem tudva, hogy azok megerősödtek az Arany Horda keleti nyúlványának a bekebelezésével. Mivel az ellenséges erők könnyedén szétverték a khívai seregeket, csaknem az egész timurida hadsereget északnak küldték, hogy megmentsék a kicsiny országot a saját fejére idézett katasztrófától. Az első két hadsereg, egy 7000 és egy 4000 fős, melyek elsőként értek üzbég és khívai területre, a kezdeti sikerek után (Atak tartomány visszafoglalása, Urgencs és Türkmenisztán ostromának megkezdése), megsemmisültek. Csak a szerencsének köszönhető, hogy a timurida főseregek még időben átlépték a khívai-üzbég határt, és Urgencsnél, a Sháhruh vezette, 19 000 fős timurida sereg megsemmisítette az Üzbég-Szibír-Horda Szövetség 22 000 fős egyesített haderejét.
A csata után Sháhruh megkezdte Urgencs ostromát, míg a hamarosan beérkező újabb 10 000 fős sereg Türkemnisztánt foglalta el. A város bevétele után északnak indult, ahol megostromolta és elfoglalta a mongol többségű Ust-yurt tartományt, majd átcsapott az Arany Horda területére, ahol megsemmisítette a megmaradt üzbég sereget (405 fő). Innen keletnek fordult, és a Birodalomhoz tartozó Kete tartományba vonult vissza készenlétbe. Ketében írta alá az indiai államok vazullusságáról szóló békediktátumot is. Eközben más seregei a keleti, a Birodalom és a Szibír kánság között fekvő Kulundát, az üzbégek fővárosát ostromolták. A szövetségesek, főként Delhi, a csagatájok, és Ormuz egy-egy-északi tartományt ostromoltak, míg Mazandaran a Horda területén vívott véres csatákat az Arany Horda és a szibírek csapataival. Itt tartunk most.
Mi lehet az oka annak, hogy bármelyik állammal is vagyok, a Trade Income alig éri el a 0.1 %-ot??? Még a legutolsó bantu nemzet is jóval fölöttem jár, holott a Trade Level meg már 3-as 4-es körül mozog. Hiába van CoT-om, amiben monopóliumom ban, 0 a bevételem is... Valami ötlet?
Akkora gyökér ez a progi, hogy na! Továbbra is lökdösik ki a kereskedőimet olyan országok, ahol 2-es kereskedelmi szint van, míg nálunk 7-es, ráadásul csúszka erősen a naval és free trade irányában.
Oszmánék eddig mindig megátmadtak, mikor lejárt a békeszerződés, de valahogy olyan egyoldalúak voltak a csaták. Illetve nem is voltak csaták, mert ahogy feljött a csata ablak a török zászlója máris fehérre váltott és menekült. :-D Hát végülis nekünk 18-as a land tech, nekik 13-as, és nálunk full quality, invincible morál. És ahogy néztem 18-nál magasabb land tech nem is nagyon lehetne, mert bazi nagy bünti lenne amiért még túl korán kezdjük kutatni a 19-es szintet. Egy pár évig a köcsög portugálok ránk vágtak egy kereskedelmi embargót, és akkor nem ment annyira a gazdaság, mert nekik 3 CoT is van, de most már kezd egyenesbe jönni. Azt hiszem így is 20-25 dukátot tudnánk a kincstárba tenni havonta úgy, hogy nem nőne az infláció, és fizetjük a katonaság fenntartását, csak akkor kutatásra kevesebb jutna. Ha viszont nem érdemes kutatni semmi, mert annyira gyorsan haladunk, akkor lehet, hogy töltögetem a kincstárat egy kicsit.
Megtámadtak a törkök, és érdekes, hogy 3-4 nyertes csata (1 tengeri + 2-3 szárazföldi) után 35%-os warscore-om lett, így elég jól tudtunk békét kötni. Pedig csak védekeztünk, nem is léptünk oszmán területre.
Attól függ, szerintem a legdúrvább dolog a játékban a kereskedelem, úgy a legkönnyebb bevételhez jutni.
Különösen előnyös kis méret és/vagy szegénység mellett (Kelet-Európa, Afrika nagy része).
Gazdag tartományokkal (franciák, németek, olaszok) vagy nagy területtel (litvánok, oroszok, ottománok, kínaiak, perzsák) meg lehet élni termelésből is.
Na igen. Nálam nemrég zárt be a genovai COT. Felmerül viszont a kérdés, hogy érdemes-e egyáltalán kereskedni? Mondjuk ha termelésből és adókból nem jön sok pénz, mert nem akkora az országod, akkor elengedhetetlen.
Mondjuk az meg a másik, hogy szinte alig tud megmaradni a 6. kereskedőm bármelyik COT-et nézzük, néhány nap, vagy max. egy hónap után kipenderítik onnan, így aztán hiába van lehetőség monopóliumra, nem igazán lehet kihasználni.
