Ruyard Kipling: Ha...
Ha józanul tudod megóvni fődet, midőn a részegültek vádja mar,
ha tudsz magadban bízni, s mégis: őket hogy kételkednek, megérted hamar;
ha várni tudsz, türelmed nem veszett el, s csalárdok közt nem léssz hazug magad
s nem csapsz gyűlöletre gyűlölettel, de túl szelíd s túl bölcsszavú se vagy;
ha álmodol, s nem léssz álmok rabja; gondolkodol - s ezt célul nem veszed,
ha nyugton pillantsz Győzelemre, Bajra, s e két garázdát egyként megveted;
ha elbírod, hogy igaz szódat álnok torz csapdává csavarja a hamis,
s miért küzdöttél, mind ledőlve látod, de fölépíted nyűtt tagokkal is;
ha tudod mindazt amit megszereztél, kockára tenni egyetlen napon,
s veszítve, új kezdetbe fogni, egy fél sóhajtás nélkül, némán és vakon;
ha tudsz a szívnek, ínnak és idegnek parancsot adni, bár a kéz, a láb kidőlt, de te kitartasz, mert tebenned csak elszánás van, ám az szól "Tovább";
ha tudsz tömeggel szólni, s él erényed, királlyal is - és nem fog el zavar,
ha ellenség se, hű barát se sérthet, ha szíved mástól sokat nem akar;
ha bánni tudsz a könyörtelen perccel: megtöltöd, s mindig méltó sodra van,
tiéd a föld, a száraz és a tenger, és - ami még több -
ember léssz, fiam! |