1. Egyszer találkoztam egy emberrel, aki egy darabig a főnököm volt. Üdvözöltük egymást, és kapásból megkérdeztem, hogy hogy van. De ahogy kiejtettem a számon, eszembe is jutott, hogy nem ezt kellett volna kérdezni, nem ezt kellett volna mondani... És jött is a válasz, hogy erre most mit mondjon, mikor most halt meg a felesége hosszas kínlódás (rák) után, ő meg itt maradt két (vagy három, nem emlékszem) gyerekkel a nyakán, de ettől eltekintve jól van... Hogy erre mit mondtam, már nem emlékszem, de annyira szarul éreztem magam, annak ellenére, hogy egyáltalán nem volt vádló a hangja...
2. Egy ismerős mesélte a következő sztorit, akár Mumu másik topikjába is írhatnám. Kis hazánk egyik 20. századi zűrzavaros időszakában az egyik legjobb barátjával, még szinte gyerek fejjel ki akartak szökni Amerikába, de végül is csak a barátja ment ki. Amikor hazajött egyszer látogatóba, akkor mesélte, hogy tuti hely, mindenki haver, bárkivel találkozik, rögtön örül neki, megkérdik, hogy hogy vagy, örülnek, hogy jaj de jó, jaj de örülök, stb.. Aztán egyszer meghalt az apja az amerikásnak, és jött haza a hapi, és meséli az itthon maradt barátnak, hogy teljesen ki van borulva, és még csak el se tudja mondani senkinek, mert amikor jönnek a "barátok", és kérdik, hogy hogy van, és ő meg válaszol, hogy meghalt az apja, már jön is a válasz, hogy jaj de jó, jaj de örülök, aztán mikor leesik nekik a tantuszt, gyorsan mennek tovább...
Kedves Mumu!
A legnagyobb baj talán éppen abban rejlik, hogy e kérdés nélkül, a legtöbb ember elmegy egymás mellett, még akár a legközelebbi hozzátartozók is. Vegyük csak a szokásos: "Hogy vagy?" kérdést. Hányszor, de hányszor ugyan csak megszokásból, felteszik, de mire válaszolnál már tovább is haladnak. Ugyan már ki foglalkozik a másik bajával? Hányan élnek egy fedél alatt, egymás mellett, nem tudva mi fáj a másiknak, minek örül igazán? És lám, jössz Te, felteszed a kérdést, amelyre - bevallják, vagy sem - titokban igenis sokan várnak. Jó ötlet volt, nemcsak azért, hogy itt alkalmunk lesz beszélni bajainkról, problémáinkról, hanem talán ezzel egyidejüleg nyitottak leszünk a való életben is.
En nem banom hogy szellemeskedsz.Olyan karinthyasan...Csak engedjel helyet a valodi dolgoknak is,vegyel benne resszt ha akarsz.
u.i.
kulonbben a Trabantal valakihez hozzafordulni ...szellemes.De az ,ugy hallottam, csak harom napon beluli serulest produkal...
A sertodes mogott mindig egy elbizonytalankodas rejlik.Valamiben serthetonek talalod magad es elvarnad hogy azt mas is felfedezze (anelkul hogy Te mondanad..) .Mi az ?
Jo.Nem is kerem most hogy egyszere folyon beloled az onismeres.
Egy dologra gondolj:Te mint mindnyajunk egy egesz vagy,a Te tapasztalataidal,erzekenysegeddel,kerelmeidel.Ha nem talaltad meg amit kerestel,az meg nem azt jelenti hogy az nincs,csak azt jelenti hogy ne figyeltel fel ra,meg nem talalkoztal vele,ellotel egy par evet.Passz.Ennyi.En ket nagyon rossz elhatarozas utan vagyok mar sok eve.A konzekvenciait vallalom es idobe es terbe es koltasegbe termeszetesen terhek.Megis (ha olvasod a topikjaimat tudod hogy oreg ember vagyok..) talaltam az utolso idoben azt is amire vagytam es betudom vele villagitani a sotet kuckomat.
Szoval,ha mar unod is a valaszt:eloted van meg az eleted nagy ressze,izgalkmak,elmenyek (benne orom es csalodas),de van mire keszulni.
Azt irtam keszulni,mert kozben epitened kell a szemelyisegedet.Ezt az idot a sajat magad megfigyelesere.kritikajara kell hasznalnod.Meg kell nezned miert tortent az veled ami tortent es foleg azt a reszt bontsd reszletekre ami a Te tenykedsedet erinti...ha felfedezed a hibaidat akkor ugy treningezve mintha atletikai versenyre keszulnel,alitsd fel a magad tervet,probakat amiket el kell magadon vegezned,tapasztalatokat,hatasokat amire e munka vegzesevel ,annak produktumaval ,az emberekre teszel.Olelek.
esetleg megsértődsz... :)
vagy ilyesmi. rá seránts, csak vigyázz a sértődéseddel ne sérts meg másokat, mert nehezebb lesz kiengesztelni őket, mint amilyen megsértődni volt.
bocs! :))
csak nem tervezel valami visszavonhatatlant?
ugye nem?
tényleg, hogy látod a jövődet? sehol semmi fény?
semmi kapaszkodó?
gondold át. lehetne rosszabb is, mindig erre gondolj :) (na ez kb. olyan volt, mint az "idő mindent begyógyít")
off:mondjuk Cserháti Zs. szerint nem: "akad, amit nem gyógyít meg az idő sem, csak kezeli minden nap"on.
fel a fejjel!
hosszu lenne leirni mi is faj...mar megtettem egy masik topikon...erzem hogy csuszok egyre lejjebb es hiaba probalok fennmaradni,nem megy :(
pedig jarok pszichiaterhez is,de nem megy most semmi
diohejban:valas kellos kozepen, 8 ev hazassag utan (egyebkent szoktam olvasgatni a topikodat) es egy masik nagy szerelem (?!)utan....kiuresedve es maganyosan
tudom mindenki azt mondja az ido segit,de ebbol qrvara elegem van,elhiszed???
es most ugy erzem ennyi....
En ezt elhiszem Neked,voltam mar ilyen hangulatba,vagyok is,de mi lenne ha a nevtelenseg vedelmeben kitarnad a lelked es megmondanad mirol is van szo ?
Persze a topic temaja ennel is szelesebb ,mert nem csak az altalanos bajodra sajat magaddal szemben, gondoltam hanem a mindennapi bosszusagokra is,a hivatali packazasokra vagy a csaladi veszekedesekre stb.
Meg varok egy keveset es a Toled feltett kerdesre magam is szivesen referalok.
Sajnos az emberek többségénél ez alaptermészet. Az csak jó,ha ki tudjuk szűrni a rosszat, a baj csak az,hogy túl gyengék vagyunk vele szemben.
Erről én is szivesen olvasnék,hogy ki mit tart rossznak az életvitelében.
A nagyon sok topicbol amivel kiserleteztem,a legjobban azzok talaltak jo fogadasra,amelyben kozosen vitattuk meg tarsaink gondjait,magunket,ahol egy kis baratsagos feszket talalnak akik szenvednek.
Igy a maganyosok klubja tobb mint 6200 hozzaszolasal, Konyvbaratok "Legfontosabb harom konyvem"-je 3400 velemenyel vagy eppen a Szepen valni.." tobb mint masfelezer hozzaszolasal.
Talan egy meg altalanosabb kerdes,ami meg tobbunket erint,egyszeruen valami bant,sert vagy ismeretlen szamunkra,tarsunk szamara meg tobb latogatot erint.Egyszeruen :mi a bajod ? akarod a velemenyunket ? Irj.