Persze, minden nyelvnek meg van az önfejlődése, és most úgy tűnik, hogy a tegezés terjed, de ez egy lassú folyamat. Én ismertem olyan családot, ahol a gyerekek magázták a szülőket. Ez számomra kifejezetten riasztó volt, holott nem biztos, hogy rosszabb volt a kapcsolatuk, mintha tegeződtek volna. A magyar nyelvben a megszólítások rendszere eléggé feudális volt még a háború előtt. A demokratikusabb berendezkedés az egységes megszólítás felé viszi a nyelvet szvsz. Bár újabban megint előkerülnek a grófok és egyebek :((
Ez a tegezodes/magazodas eleg suxx a magyar nyelvben. 24 evesen eleg sokszor gondolkozom, melyik a helyes. Az angolban pl. nincs magazodas, megsincs belole semmi problema. Good morning, how are you, osz' kesz. De magyarul? A kezétcsókolomra van amelyik 30 eves no megsertodik, mert hogy ez öregiti, van amelyik a tegezo, laza hellot tartja bunkosagnak, van, aki a jo reggelt/napotra mondja, hogy igy a rendor koszon igazoltataskor, noknek a keziccsokolom illik. Valahogy eligzodik az ember, de 60 féleképen lehet pofara esni, es mas nyelveknel azert ez nem ilyen könnyu...
Igazad van, az ilyen anyatársakon én is megdöbbenek, de a példa az üzlet volt. És azért is írtam, mert itt többen sértésnek vették a tegezést. Szerintem az lenne a jó, ha egyféle megszólítás lenne. Most úgy tűnik, hogy a tegezés felé megy el a dolog. Emlékszem, hogy mennyit szenvedtem tizenévesen, amikor már nem akartam csókolommal köszönni, de a magázás olyan durvának tűnt, tegezni meg nem illett. Volt olyan pasi a házból, akinek én csókolommal köszöntem, és ő is csókolomot köszönt vissza. Az első munkahelyemen meg rengeteget szenvedtem, amikor "öreg" embereket "kellett" tegeznem, mert nem állt rá a szám. Szóval a tegezés engem nem sért, de én még úgy nőttem fel, hogy ha bemegyek egy ismeretlen helyre jónapot kívánok, aztán majd eldől hogy folytatjuk.
Bizony lehet sértő, vagy zavarba ejtő. Mint szülő tapasztaltam ezt, hogy iskolás gyermekem egyik osztálytársának anyukája következetesen magáz engem. EZ egyébként sem megszokott, hiszen szülőtársak tegeződni szoktak, hacsak nem túl nagy a korkülönbség. Mi pedig teljesen egy korosztály vagyunk.
Furcsa dolog ez a tegezés. Én magázódom az üzletekben, ha letegeznek visszategezem. De pl. a fodrásznál vagy a kozmetikusnál borzalmas lenne ha magáznának, olyan kirekesztős. Van olyan aki a fodrászával magázódik? Egyszer egy kb. 20 éves csajjal beszélgettünk erről, aki egy utazási irodában dolgozott. Szerinte az a megalázó, ha egy huszonéves bejön és magázza. Úgy érzi ilyenkor, hogy lenézik, azt mondta, hogy az egyetemisták ilyen nagyképűek. Nekem egészen furcsa volt ez a nézőpont, de tudomásul vettem, hogy én a magázással is megsérthetek valakit.
huszonéves koromban még én is így gondolkodtam, és szerettem volna mindenkivel tegeződni. Csak azóta látom: a legtöbb embernek a tegeződéssel együtt nem sikerül megtartani a három lépés távolságot, és megadni a másik embernek a tiszteletet.
Mi a régi szerelmemmel elég sokáig magázódtunk a kapcsolatunk első időszakában. Csak a legintimebb helyzetekben tegeződtünk. Nagyon K. und K. volt, nagyon békebeli, nagyon középosztálybeli. Azóta tudom, hogy mennyi gyengédséggel lehet kimondani a "Maga" szót, milyen lazán-hanyagul és természetesen.
Általában jobban szeretem ha tegeznek, persze csak kölcsönösség alapján, igazából annak örülnék ha a magyar nyelvből teljesen eltűnne a magázódás. Ez szvsz kb annyira idejétmúlt mint a kegyelmes, nagyságos megszólítás.
Egyszer a mamámmal jottunk haza valahonnan, es a lepcsohazban osszfutottunk az egyik lakoval. Szoba elegyedtunk - illetve inkabb ok, en csak hallgattam -, aztan az illeto teljesen varatlanul felem fordult, es megkerdezte: Ugye tegezhetlek? Megnyult az arca, mikor azt mondtam neki, nem, vagy csak akkor, ha en is visszategezhetem. Azota nem erolteti. Igaz, hogy az apam lehetne, de ez meg nem ok!
Arról nem beszélve -itt a visszategezésre gondolok - hogy sok emberrel egyáltalán nem akarok tegeződni. Ez nem korkérdés, és nem is sznobéria vagy kasztozás, de ahogy Verebes ha ezt mondta, tök igaza van, velem ne bizalmaskodjon egy tapló biztonsági őr, vagy mekis eladógyerek.
Egy ilyennel egyszer én is elég bunkó voltam. Megálltam valahol a meki mellett, egy elég komoly autóban, öltönyben, nyakkendőben és bennüldögéltem, mire odajött egy kis huszonéves gyerek és se köszönés, se semmi azt mondja, hogy "állj el innen, mert ez nem parkoló"
Én azt mondtam: "ki engedte meg hogy tegezz, te kis bunkó, apád lehetnék?"
Ő elnézést kért, de inkább gúnyosan mint valóban, én meg arrébbálltam, de gondolkodtam rajta, hogy kiszállok és megpofozom.
ez tetszik, hogy megkérdezem: honnan ismerjük egymást? Bár van bennem egy gát, ami miatt visszafogom magam: nem biztos, hogy azért akarok vele külön kommunikálni, mert bunkó.
A topikot azért nyitottam, mert tegnap este a Mozaik utcai Közelekedési Felügyeletnél volt szerencsém járni, és mindjárt a portás magyarázta el tegezve, hogy hol a pénztár (rosszul öltözött, hiányos fogazatú, alkoholos ábrázatú negyvenes) meg a kisgyerek, aki felnyalta az új matricát a rendszámomra, megkérdezte, hogy "merre mész, elvinnél az Árpád hídig?"
Erre mondom én kiegészítésül, hogy pedig a tegezéssel önmagában még semmi hiba se lenne, ha annyi egymás iránti tisztelet lenne benne, mint amennyit legtöbben még a magázásba sem képesek belevinnni. Amíg ez így van, addig maradunk a magázásnál, bár a "Maga hülye!" sem elképzelhetetlen, csak nem annyira jön szájára a nyelvhasználóknak...
Csót:
b
Nálunk a melóhelyen az a legkirályabb, hogy én mint fiatal suhanc nem tudom, hogy kivel tegeződök és kivel magázódok, mert van egy csomó anyukámkorabeli kollegina, akit élből nem tegezhetek, de van aki külön megkért rá.
Szóval, ha valahova belépek akkor jó reggelt/napot a diplomatikus köszönést használom.
Múltkor a vörösborok árfekvését vizslattuk párommal, szekuriti meg lesett mint serlokholmsz. Mondtam neki: éppen bort lopunk haver. Elment onnan hamar.
A követésre tuti módszer: megy a fazon már egy ideje utánad, egyszer csak odafordulsz hozzá, megkérdezed kedvesen, hogy hol van egy bizonyos cucc, mire hebegni kezd. Akkor lehet visszaütni: "Ha nem tudja, minek van itt?" A hatás tuti, csak nehéz megállni röhögés nélkül.
A pakoljon ki már keményebb, ez ugye mindenképpen megalázó. Ahogy én kezeltem: jött a duma, hogy pakojjá!, miután kiléptem a pénztártól. Én elég emelt hangon mondtam (zengett az üzlet, hogy legyen jó sok tanú), hogy nem pakolok, de rendőrt hivhat, ha akar, megvárom. Jött az üzletvezető, szintén pakojjá stilussal. Mondtam, rendőr. Jött rendőr, kipakoltam neki a szemüvegtokomat, sminkkészletemet, svájci bicskámat, körömreszelőmet. A rendőr jó fej volt, nagyon röhögött. Az üzletvezető meg nem győzött elnézést kérni, meghogy nekik ez a munkájuk, de nem érti miért kellett ekkora hisztit csapni stb. Visszaállt magázásra, de azért irtam egy panaszos levelet az üzletlánc vezetőjének, tértivevénnyel.
A tegezésnek és a magázásnak is vannak kül. formái. Ha jól emlékszem, a Heti Hetesben mondta a Verebes, hogy a tegezéstöl azt hiszik egyesek, hogy mindent szabad.
Belőlem akkor is kijön a hiszti, hacsak követ a biztonsági őr és bámul rám gyanakvóan. Adott esetben nem kapok kisebb hisztériás rohamot, ha asztatat mondja: Hölgyem, pakolja ki a táskáját.
Ugyanolyan megalázó.
A munkahelyi tegeződés is elsülhet rosszul. A tegező viszony nagyon közel hozza az embereket, igy esély sem lehet a távolságtartásra. Nálunk is mindenki tegez mindenkit, de szegény igazgató majdnem félrenyelte az italát egy bulin, amikor a gyakornok titkárnőci olyat szólt, hogy "de hülye vagy". Magázódásnál ez biztos nem történt volna meg. (Igaz a lányka sincs már a cégnél, de nem csak ezért)
Igen, de mikor a közért biztonsági őre mondja, hogy "pakojjá csak ki a táskádbó" akkor kijön belőlem a hiszti. Az eset megtörtént, de azt hiszem a fazon azóta is logopédushoz jár (a munkaügyi kp. után). Egyszerűen megalázó, hogy bárki, bárhol beszélhet úgy velem, mintha együtt libaőriztünk volna.