Június 23. Libido (Sei no kigen), japán, 1967, r, f: Shindo Kaneto, o: Kuroda Kiyomi, z: Hayashi Hikaru, sz: Tonoyama Taiji, Otowa Nobuko, Hayashi Hideki, Matsuo Kayo, mf/J, 95 perc
Az idegkimerültséggel kórházba kerülő ötvenéves kistisztviselőt annyira megrázza legjobb barátjának halála, hogy annak bizonyítására, hogy ő maga még él, egy éjjel bemászik egyik betegtársa, egy fiatal nő ágyába. Viselkedését és fokozódó depresszióját fia ellenséges értetlenkedéssel, felesége szerető megértéssel fogadja.
Nekem úgy mondták, hogy ha Cronenbergnek gyereke születne Lynch-től, az lenne Shinya Tsukamoto... Meg hogy a Tokyo Fist a legjobb filmje, csak azt nem találtam sehol.
még nem, de itt pihen nálam. csak valahogy még nem volt erőm neki feküdni ennek a feketefehér technohorrornak, legalábbis a sneak peek alapján annak tűnik.
Már akkor is tudtam, hogy csak átmeneti elmezavar.
Képzeld, feladtam életem első filmes rendelését! Olyan filmeket fogok kapni, de olyanokat... és csupa japán mindegyik. Pl. Gemini, ami az ottani underground fenegyerek rendező, Shinya Tsukamoto egyik legjobb filmje (állítólag).
Látta valaki a Tsetsuo-t esetleg? Vagy a Tokyo Fist-et?
nagyon ügyesek tudnak lenni a tisztelt producerek, ollóval a kézben... látnád pl. a brazil vágott verzióját... majd 4o perccel rövidebb, mint a rendezői és még happy endesítve is van. most gondolj bele!
ezt a poént én akartam elsütni, csak most nem érek rá, mert töröm a hullámokat. nagyon keményen. emlékszel, mit mondtam trierről? igen? jól van, akkor felejtsd el! :]
ööhhh....öö...ö.... szóval láttam a filmet. nos nem egyszerű az biztos... csak egy dolgot nem értek, hogy hogy lehet ezt a filmet megvágni? hát mi maradna belőle?!
Június 22. Érzékek birodalma (Ai no corrida), francia-japán, 1976, r, f: Nagisa Oshima, o: Hideo Ito, z: Minoru Miki, sz: Eiko Matsuda (Sada), Tatsuya Fuji (Kichizo), Aoi Nakajima (Toku), mf/J, 105 perc
Kicsizo gésaház-tulajdonos beleszeret egy fiatal örömlányba, és otthagyja miatta a családját. A prostituált Szada iránti szexuális vágya mindent elsöprő szenvedélyévé válik...
basszus, igazán tudhattad volna, kit viszel el és milyen filmre. az én baráti körömben is van néhány ember, akit tuti nem ültetnék le a bábok elé, bármennyire is szeretem.
nem, szerintem egyáltalán nem jó dolog. van egy csomó gondolatod, ami kikivánkozik belőled - persze, mindez úgy, hogy ne zavard mások szórakozását, s ha a partnered nem szereti megvitatni a filmet, akkor szépen maradj te is kussban -, szóval ott sorjáznak azok a gondolatok, egymás sarkát tapossák és majd' szétfutnak; mielőtt ez bekövetkezne, ki kell adnod magadból. amúgy ez néha kimerül egy összekaccsintásban vagy más néma tevékenységben, de tényleg jó érzés, ha van vki melletted és látod, hogy ő is arra gondol, amire te.
pfff. miért nem rugdostad ki a kölköt a teremből? nem értem, hol lehet egyáltalán röhigcsélni a bábokon?! jé, egy nyomorék, hehehaha, nézd, mindjárt öngyilkos lesz, hihihuhu, odass, de meg van vakulva, bruhaaahahahaaa...ehh.
Rendkívül izgalmas, dupla csavarral írt történet a szamurájok korának végéről, a témához illő naturalista képe megjelenítéssel.
Már nincs kihez hűnek lenni, a megélhetés és a család össze- és fenntartása a legfontosabb dolog bármilyen munka árán. Szemben az e korban játszódó történetekkel itt a szamuráj az önbecsülését őrzi, s szeretteit védi.
A múlt és a jelen eseményeinek háttere csak fokozatosan adagolva derül ki a harakirit éppen elkövető családfő elbeszéléséből. A megelevenedő múlt éles morális kontrasztot ad a leáldozott világ emberségéről és a jelen (17. század) klánjainak vezetőiről és műharcosairól.
A régi korszerűtlen, ezért elmúlt, az új rosszabb, de a becsület a régi értékrend őrzői számára megmaradt. A fekete-fehér filmben az éles kontrasztok, a fény-árnyák erőteljes használata, a statikusan kiemelt nagy pillanatok, a színházi hatás és a visszafogott színészi játék tragikus, heroikus és egyben katartikus hatást vált ki.
Június 22. Érzékek birodalma (Ai no corrida), francia-japán, 1976, r, f: Nagisa Oshima, o: Hideo Ito, z: Minoru Miki, sz: Eiko Matsuda (Sada), Tatsuya Fuji (Kichizo), Aoi Nakajima (Toku), mf/J, 105 perc
Kicsizo gésaház-tulajdonos beleszeret egy fiatal örömlányba, és otthagyja miatta a családját. A prostituált Szada iránti szexuális vágya mindent elsöprő szenvedélyévé válik...
este viszont megnéztem a Bábokat (Dolls). nos elkövettem egy végzetes hibát... elcipeltem egy haverom, aki valami hálivúdi vígjátékra volt beállítva, vagy hasonló, de semmiképp nem ilyenre... ezért végigszenvedte az egészet, énmeg feszengtem hogy miért hívtam el, meg abszolút nem tudtam átadni magam a filmnek, mert mindig kiestem, és az ő szemszögéből néztem, és így roppantmód nem volt jó...
