Nem, nem hiszem, hogy ez lopás, hiszen ilyen ötlet azért magától adódik, ha más egyszer ilyen anyagokat gyártanak. Ilyen dolgokkal lehetne még kísérletezni továbbra is.
Akár még egy kamion méretű Camera Obscurát is összedobhatnánk :-D
Aztán kimennénk a zöldbe az ultra nagy méretű géppel, és a képeket akár ott a kamion belsejében is elő lehetne hívni. Aztán meg rendezünk egy kiállításmegnyitót, ahol a begördülő kamionból kiszedjük a félig megszáradt képeket :-D
Utána kellene nézni, a Guiness könyvben, mi volt az eddigi legnagyobb formátum :-) ...
Itt olyan értelemben ahogy odahaza nincsenek fotósiskolák. Lehet felvenni kurzusokat egyetemeken, meg a technikal institute-okban vannak 4-6 hónapos fotos tanfolyamok, meg itt van pl. a Brown Institute ($6,000.00). Ezen kívül, hol az egyik, hol a másik manufacturer indít 2-3 napos szemináriumokat. (Adobe 3 nap $700) A fotós utánképzés az én területemen igen sok esetben a katonaságig vezet vissza. A másik út az intern/aszisztens elhelyezkedés. Emlékszem anyósom volt ilye intern az Angelo-nál. 2-3 évig dolgozott fizetés nélkül, miután fizetett aszisztens vagy segéd lett. Rochesterben van egy portrés ismerösöm aki $1,000-t fizetett egy kansasi portrésnak, hogy egy (!) napig együtt dolgozhasson vele.
Természetesen akinek az éhezö müvész karrierje imponál az mehet azon az úton. Hosszú, göröngyös, bizonytalan. Ha befutsz megéri, csak a valószínüsége nagyon pici.
Anno kijártam ezt az iskolát...
Ezek nem mások mint egy egy nagyobb organizáció image beszerzési akciói.
Ha elolvassa valaki a feltételeket, rendszerint benne van, hogy a benyujtott/zsürizett/nyertes müvek a kiíró tulajdonába kerülnek, vagy legalább korlátalnul használhatják. Helyette adnak cserébe egy semmitmondó címet amit idekinnt nem lehet aprópénzre beváltani. Az erkölcsi siker is k3ts3ges. Nagyon szépen mutat egy életrajzban, de az artdirektorok furfangos agyában csak az jelent valamit ami elöttúnk van az asztalon. Meg kell érteni az ö helyzetüket, mert fenntról nagyon meg vannak szorongatva.
Valamikor én is beadogattam versenyekre. Mit jelentett:
Fizettem a produkcióért
Fizettem a post produkcióért
Fizettem a postázásért
Fizettem a nevezési dijjat
Alá vetettem magam egy ki tudja milyen "zsüri" döntésének
Lemondtam minden jogomról
Ha nyertem kaptam egy masnit.
Legutolsó versenyen "Ilford B&W...."
Negydijjként kaptam 2 doboz papírt és elköszönhettem a képtöl. Amikor felhasználták a megegyezés ellenére nem adtak semmilyen creditet. Mit tehetek? Pereljem öket.
Igy aztán maradtam a "ha fizetsz nézheted"-nél. Ma minden képem ami közkézen forog "comissioned".
Elvégre az élelmiszer boltban sem adnak semmit a plecsniért...
Zsoltu: Biztosan igazad lehet.. Nem érzek magamban annyi erőt/tehetséget, hogy egy pályázattal beinduljon minden. Na mindegy, ez én vagyok..
A kreativitásra persze nem (csak) a technika hat, de azért nem ártana mindenfélét kipróbálni :-)
Mondok egy példát (remélem egyre gondolunk ;-):
Egy olyan munkahelyen, ahol most én dolgozom, a tengerentúlon 100-120 ezer dolcsit fizetnének évente. Na most így egy kissé könyebben engedhetném meg magamnak, hogy bizonyos technikákat kipróbáljak, így a kreativitásom is jobban működne ;-)
Na persze ha nincs keret a dolgokra, az is ösztönzően hathat a kreativitásra :-)
Például nagyon szívesen kipróbálnék mostanában egy 20x24-es polaroidot...
Digi, RC, fiber, egyik sem zárja ki a másikat. Mindegyiknek meg van a maga mestere "müvésze". Csak gondoljatok arra, hogy a festök milyen megrázkódtatásokon mentek keresztül egy-egy újabb festékanyag felbukkanásánál. Itt csupán a "müvek"
hordozó anyag szelekciója bövül. Ami egyértelmüen jó.
100 év óta a fotográfia annyi végzetesnek látszó megrázkodtatáson ment keresztül, olyan sokszor jösolt0ßk meg, hogy ez a vég. Már a 35mm megjelenése is egy ilyen sokk volt, meg a mozi, Polaroid, video, digital. Mindíg megjösolták, hogy ez a fotogáfia vége. Pedig a végeredmény mindíg a kép, a kompozíció, a szinek, tónusok. A jó vagy rossz kép. Ezért aztán Vadas Ernö mondása csak annyiban módosul(hat), hogy mindegy, hogy mi van az objektív és a fotós között.
Zsoltu
Ezt reméltem, és megkaptam: "...még a hagyományos színes papírok esetében sem MEGTAPASZTALT gyakorlat, hogy hány évig bírják ..."
ráadásul tôled.
Ergo hitbáéli kérdés, hogy ki melyik teknikának hisz, analó vagy digit nagyítás. Hitbéli kérdésekrôl meg ne folytassunk vitát. Így (ahogyan nem folytatok reklámhadjáratot a digiprintek mellett) ne vitasd a digi printek létjogosultságát, pontosabban ne hirdesd az analóg kizárólagosságát, mert a legfontosabb paramétereikben semmilyen tapasztalat nincs. Mégha magam is inkább az analóg nagyítást tartom jelenleg kívánatosabbnak!
:-)
Eke
Ez így van, ha megállt akkor done.
De ez a melegvizes story cca. 30 éve volt.
Ott voltam amikor cca.70-71-ben a Francia kodaktól a Föfoto-nál bemutatót tartottak az RC szines papírral. Mindenkinek tátva mardt a szája a 3 tálas 6 perces szinesen. Ma a Supra III F-et nem lehet átküldeni a gépen mert 100 F-on 1 perc. Mi maradtunk az un. custom (handmade) printeknél. 1 perc hívás (RA-4) 30 sec ecetesvíz (Nem Kodak stop, sima konyhai ecet 1:10 vízzel) 1 perc bleach (céklalé). A mosásra maga a Kodak mondja, hogy öblítés és mehet szárátani. Lassan B&W-ot nehezebb lesz csinálni mint szinest.
Lightfastness rating of 200 years, based on accelerated testing of prints on media, displayed indoors, under glass. Actual print stability will vary according to image, isplayed conditions, light intensity, humidity and atmospheric conditions. Epson does not guerantee longevity of prints. For maximum print life, display all prints under glass, or lamination, or properly store them. Visit Epson's website for more details.
zsoltu
Csak neked:
"EPSON Stylus Pro 9500 (9995$ 44”)
Perfect for fameworthy photography and fine art, these professional printers can create output up to 44" wide. And with Epson's breakthrough new archival inks, those images will have up to 200-year lightfastness. Plus you'll get 1440 x 720 dpi, proprietary Micro Piezo DX3™ printhead technology for predictable, consistent color and unprecedented media flexibility on photographic and fine art papers"
Ez vagy a Print magazin, vagy a Mac World mellékleteként gyött. Abból az országból ahpl a mikrohullámú sütôkre ráírják, hogy abban kutyátszárítani tilos, vagy a visszapillantó tükörbe belegravírozzák, hogy vigyázz vazeg mert nem valós méretben látod a mögötted jövôt és az ténylegesen közelebb van.
Itt írják hogy 200 (kettôszáz= 101+99 év)
A Leica "lájftájm" meg igaz. Csak meg kell érni, hogy elromolhasson :-)
Eke
miért gondolod,hogy a mai színes papírok (analóg) jobbak?
köszi zsoltu a sok infót, én is sok jót hallottam a Forte papírokról (mellesleg ugye én is azt használom). Mi tavaly összehasonlítottuk a Forte papírt a Kodak azonos kategóriájával, és nem találtunk igazán különbséget a kettő között (csak árban :-D )
Egyébként én sem igazán hagyatkozom fénymérésre a nagyításoknál, próbacsíkozok, az nekem jobban bejött. De azért az exponáló órát nem hagyom el...
Visszatérve a nagyobb formátumokhoz:
Minden tiszteletem azoké, akik méteres nagyításokat csinálnak. Nagyon macerás :-)
Egyik haverom azt tervezi, hogy az egyik szobája falára felviszi a Forte egyik emulzióját, elfordítja a nagyítógépét, és oda nagyítja le az egyik FF képét. Aztán meg ott a falon hívja majd elő, meg fixálja szivaccsal :-D
Jó kis móka lesz...
megértelek. Mi itthon nagyon sokat szívunk a csapnivaló laborokkal. A tisztességes munkát ma már csak otthon látni a saját laborban..
Eladható kint a B&W fine print?
Persze ez már történelem. Ez akkoriban volt amikor az MTI Foto felkötözött a Naphegyre. Valamikor 58-59-ben.
Nemrégiben magam is csodálkoztam, hogy a szépnek hitt RC papír milyen csapnivaló a fiber papír mellett. Igaz lassú, meg fényezni kell, de látod, lehelheted, dörzsölheted és ha nincs 100%ig kimosva az is sárgul.
Erröl is van egy sztorim: Ma jónevü sportfotós kollegám 13x18-okat laborált. Fusizott. Benyomott a tálba vagy 30-at. Nem nagyon akart jönni. Cukkontuk, hogy "Mi van ...ci nem akaródzik elöjönni?" A töle ismert nyugalommal és humorral csak annyit mondot, hogy "Nem koton ez, nem lehet ezt felfüjni." Majd kiment behozott egy kanna forró vizet...
Az eredmény elfogadható lett.
Jártam már úgy, hogy nem akart jönni a film, rátettem a rollert a radiátorra. Persze ezek kezdeti nyögések...
Én szeretném, ha egyszer lenne annyi idöm, hogy fiber papírra nyomhatnám a szebb dolgaimat. Itt a B&W lassan már kuriózum számba megy.
Viszont az elmúlt nyáron egy otthoni kollegám büzkén mutogatott otthon készült csapnivalóan rossz Fuji autoptinteket. Ezért is csináltunk in-house lab-ot. Igy kontrollom van.
Egyetértek veled (mai is printeltem kettô 28 x 40 cm fotót ) ráadásul a 44 collos tekercsprintere az epsonnak 1440 ben printel, 200 év színállósággal, mindössze 8000 dolár a gép ára. Csak még ehhez sajnos (szerencsére) nagyon drága az egyenértékű szkennelés. (amit zsolt nem tudott befogadni, hogy miért elég a 300 dpi-s szkennelés az 1400 as felbontású printeléshez, és miéert nem eléhg a 300 dpi-s szkennelés a 300 dpis printeléshez) na ezek az elôzmények, mert küllemre már ma jobbnak mertem tartani a digitális printeket az analóg képeknél:-)
Én is jártam tavaly ott az MTI-ben, gyalázatosan lepusztultak a régi laborok. Van ott egy cimborám, aki régen ott van, de már ő az egyik utolsó..
Szóval én 4x5-re csak FF-et fotózok, tehát ilyen papír kell. Legtöbbet Kodak, vagy Forte RC papírokat használunk, és szerintem is az egyik legszebb a fényes-RC -re nagyított print. Sajnos az RC nagyításaimat meg kell ismételni 4-5 évenként.. A hagyományos anyag viszont nagyon nehézkes és lassú (bár van méter széles szárítógépünk is..), ezért nem igazán preferálom.
Meg aztán itthon nincs túl nagy választék a papírok terén :-(
Sajnos nem tudok válaszolni, mert nem írod meg, hogy FF vagy szinesröl beszélsz.
Mi mindent "in-house" nagyítunk 20"x24" (inch)-ig. Szines papír Kodak Supra III F, B&W pedig vagy Ilford, vagy Kodak multigrade.
Viszont nincs szebb mint egy fiber base FF(B&W) print. Saj5t hívóval, vagy a Kodak "sózott" Dektol vagy Selektol hívóval. Annó mint fotós tanuló volt szerencsém egy kis idöt eltölteni az MTI méteres B&W laborban. Ott L-N-K hívó L-N-K forte fiber papírral vetítettünk. Garmvölgyi Laci volt a mester. Egy próbázás után felraktuk a csíkokat s elmentünka büfébe "kúnmálnát" inni. 30 perces expók nem voltak ritkák. Képméret 8x12 méter vagy nagyobb. Fantsztikus laboráns volt. A Mokép szériánál berakott egyszerre 200 18x24-est. Sajnos megvakult.
Meglepöen jó az Epson Photo printer 1400 dpi printje. Kicsit lassan jön ki, de szép. Most jött ki az Epson egy 2800 dpi-al.
Üdv minkenkinek.
Ropotop:
Nekem nagy dilemmám, hogy nem tudom azt a részletgazdagságot, árnyalatokat, stb-t átvinni a lenagyított papírra a 4x5 nyersanyagról. (nem szeretnék nagyobb papírképet kapni, mint 50x60) Úgy hallottam, hogy létezik valami nagyobb felbontóképességű papír is a tengerentúlon. Hallottál erről valamit? Jó lenne, ha mondjuk már 30x40cm-es méretben szép anyagokat kapnék, de sajnos még az eredeti negatívon mindíg több részlet van, amit szeretnék a papíron is viszontlátni..
Egy Angulon rajongó Hgyuri ;-)
