Masnap reggel koran folkelt es atment a szomszedba, hogy meg azok ebredese elott lefujhassa festekkel a szomszed vadiuj kocsijat.
Eppen vegzett a munkaval, amikor latta, hogy a szomszed eppen az O lanya haloszobajanak ablakan tavozik.
Erdekes fintorral koszontottek egymast, de valahogy egyik sem tartotta fontosnak, hogy megbeszeljek a tortenteket.
Hazament es jo alaposan elverte a kutyajat, majd a horcsogot is.
/Az allatorvos kesobb nem hitte el, hogy a horcsog ekkora kart tud tenni egy kutyaban amikor "osszeverekedtek"./
Az egesz nap edes varakozassal telt, de vegul eljott a termekbemutato is. Nyertes Zsuzs osztotta ki a kulcstartokat, amit kesobb hosunk a szomszed 8 eves kislanyanak ajandekozott. Ezt a jovore vonatkozoan nagyon fontos dontesnek tartotta.
Hazament es az ablakbol uveges tekintettel nezte ahogy a szomszed egy kulonosen csinos biztositasi ugynoknek magyaraz az autojara mutogatva.
de tudta, van uj a nap alatt!!! johet meg vidamsag, felszabadult eletorom! tudta, nem adhatja fel, s bar a kor mar mely barazdakat vajt homlokaba, erezte a vilag most csak oerte dolgozik. felemelte a rozsdas viharlampat, kilepett a korhadt gerendakkal aladucolt teraszra, es nezte amint a tavolban messze lengedeznek a halaszhajok vitorlai. lent a parton megannyi foka jatszadozott. ritka esemeny volt ez az ev ezen szakaszaban... a nap a tenger folott mar melyre ereszkedett, mikor tulkoles hallatszott a homokdunekbe gyokeret vert bozotos vadvilag felol. a postas volt az, magnus magnusson, aki mint mindig most is pontosan erkezett utott-kopott mopedjen. szo nelkul allt meg, atnyujtott egy elazott boritekot, o atvette, es neman intett magnusnak: koszonom. a moped ujra utnak indult, a benzingoz pedig meg percekig sugarozta a pillanat-erzest: levele erkezett. kerges kezevel idegesen bontotta fel a megfakult boritekot, es kivette amit benne talalt... meghivast kapott egy termekbemutatoval egybekotott vacsorara, ahol minden vendeg egy kulcstartot kap ajandekba. szivmelengeto erzes volt ez szamara.. valaki gondol ra... valaki ajandekot fog adni neki. ezzel az erzessel sziveben, es oromkonnyekkel a szemeben tert aznap nyugovora, ezen a zord keso oszi ejszakan.
... a tojasalaku labdat mar nem szoritotta olyan erosen, mint regebben. Kedve sem volt mar vallaval porra torni az ellenfel jatekosait. Allt es melan nezte, ahogy a vedelem legdrabalisabb barma vicsorogva szaguldott fele. Lassitott felvetelkent porogtek az esemenyek /csak az R betu nem villogott a sarokban/.
Aztan egy pillanat alatt vege lett mindennek a hordagyon meg egy pillanatra magahoz tert, de tudta, hogy ebben a szezonban o mar nem rug labdaba. Ujra elajult...
testének nem volt egy ép porcikája sem, mindene fájt, kék-zöld foltok csúfították kecses testét. jelzés, igen ez egy jelzés volt, hogy lassítson, hogy lássa be végre, nem mehet ez így tovább:))
A meleg szinte megrekedt a lágyan ringó búzatábla fölött. A nap aranyló korongja ádáz elszántsággal repítette égető sugarait a föld felé, a levegő vibrált, pajkos délibábok kergetőztek a horizonton. Az ég madarai elültek, a bogaraknak sem volt kedvük vidáman hancúrozni, csak a folyton-folyvást szorgos hangyák járták soha meg nem szűnő útjukat végtelen ösvényeiken, melyeket apró lábak milliárdja járt ki az idők végtelenje alatt. Emberi lélek múló porhüvelyét nem lehetett látni más, csak egyet, de az az egy daliás termetével messze látszott. Ő volt a vidék megmentője, aki önnön kezével megjavította, mi elvásott, aki a vizet, az éltető vizet hordozta, ő volt a vizesKANNÁSZ!
Ha már elhatározta, hogy felkel, meg is valósította, bár nehezére esett elhagyni a selymes fészket, melyben annyira otthon érezte magát, biztonságban, mint annak idején, mikor vasárnap reggelente beszaladt szülei hálószobájába, és a hatalmas vánkosok közé vetette magát, fejét befúrva a puha tollpárna alá, hátát a mamája hasának feszítve, és apjával birkózni kezdett.
De az idő vasfoga elrepült már azóta, a dunyha megereszkedett, az a ciha is szétmállott már, csak az emlékeiben éltek tovább a meghitt családi reggelek. Most az autók tülkölése, az árusok kiabálása tölti be reggelente a szobát, csak annak örül, hogy azt a puha fészket megrakta magának, az legalább időleges védelmet nyújt a kinti világ igencsak valós viharaival szemben. Csapkodjanak bár a hullámok, bőgjön a vad szél, tomboljanak az elemek, dőljenek ki tövestől ezredéves fák, ha otthon volt, szűk kis négyzetméterekbe bezsúfolódva szárnyaló gondolataival, biztonságban érezte magát.
a levegoben acetondimetilsav goze lappangott. a feny bevilagitott a sotet szoba kicsiny ablakan. ahogy ott megvilagitotta a peneszes falat, varatlanul egy csodalatos hang torte meg a csendet. egy csotany labacskainak kopogasa volt az, ahogy atszaladt a lany alomtol gyonyoru arcan. a kis bogar ugyesen ugrandozott a lany arcanak barazdain, melyeket egykorvolt pattanasok vajtak a kerges borbe. a lany felebredt, es atkarolta mellette fekvo tarsat. a fiu odafordult a lanyhoz, s borviragos hangjan fulebe suttogta: szeretlek es megpuszilta a kicsiny de elallo fulet. A csok hosszu volt, nedves, es keseru volt az ize. A fiu, latva a lany arcan ugrandozo kis allatot, felkapta a keze ugyeben levo fekvenyomo-padot, es irgalmatlanul ravagott a szep orcara. a lany elmosolyodott, atadta testet az elvezetnek, amit ez a gyenged torodes jelentett.. szajaba tett egy cigarettat, pont beillett az egyik foghijba. ragyujtottak, es egyutt elveztek tovabb a varazslatot, melyet ugy hivnak:
(...) ez már önnmagában megindító és könnyfacsaró is egyben, nekem már ehhez nincs is hozzáfűznivalóm, mit is lehetne mondani ilyen ünnepi pillanatban, hisz az újjongás, a felhőtlen felszabadultság pezsdítő érzésénél többet szavakkal elmondani úgysem lehet, nincs rá más szó, mely jobban kifejezné, mit gondolni vélek, mint az, hogy gratulálok!
Az eszmeletvesztes erzesenek edes es megfoghatatlan elso pillanata villant belem e hozzaszolas elolvasasakor.
Ereztem, ahogy latasom elszurkul es kapcsolatom a kulvilaggal kezd attol a gyenge pokhalo szaltol fuggeni, amit meg nehezen, de a kezemben tartok. Lassan tavolodni kezdtek az emberek elcsendesultek az elesebb hangok, minden szurkesfeher lett es kezdtem elengedni a szalat es belemerulni a tompasag puha szekebe.
Aztan raeszmeltem, hogy eppen ebedelni indultam es most inkabb nem ajulok el, hanem bevagom azt a jo kis tejbepapit. :)
Lassan dél lesz. Szeretettel tőlem - Nektek. Csak egy kis szösszenet, nehogy megfeküdje a gyomrotokat.
A vágyakozástól már majd' eszemet vesztettem. Hiánya fájó sebként égette oldalamat, bele-belenyilalt elmémbe az érzés, hogy mily sok homokszem fog még leperegni a lét képzeletbéli homokóráján, mire ismét egymásé lehetünk, míg újból közös emlékeket tudunk
faragni az egymásra találás óriási tölgyfájából...
Magam vagyok a Hagyma, mely megrígat, de ételeidet izesíti egyben, mely panírozva ínycsiklandó, de üresen csíp, ha bepácolod és foglalkozol vele, akkor zamatos, de nyersen égeti a gyomrodat, ha a Másik is szereti, akkor senkit nem zavar, de egyedül még a szád is büdös lesz tőle(m)...