nálunk a sógornőm utált a legjobban(anyósomon túl)és ellenség voltam
ja meg azoka...tudod mindennek én voltam az oka...hát persze!
na igen a játszma,az alkoholista életjátszma...ja azt is ismerem
szóval kivárva a gyerekek sulivégzését,majd lépni...szóval ezt kivárni..na az még neked is soká lesz...és addig?..addig belebetegszel!!!..most hol is fáj?mesélj?
már külön vagyok,még gyógyulgatok...
DE!
a sógornőm azt mondta:
"Te legalább megszabadultál tőle!"
hmm
hát igen,ő a testvére,és igen ott van a közös anyuka aki csak a kisfiát szereti!és a kisfiának mindent meg lehet,és kell bocsátani
Még azért fiatal, 50 éves. Ha most nem tud az alkoholnak ellenállni, akkor akár a halálba is ihatja magát, az igaz. Undorító, ha részeg, mint mindegyik.
A hétvégén valamit fűrészelt részegen, a nagyfiam kivette a kezéből, mondván, majd ő megcsinálja. A szeretettel teli gyermekem azt mondta, félt, hogy megvágja magát.
Majdnem elsírtam magam, nem látják, milyen kincsek vannak még egyenlőre a férjem mellett is.
Ostobák.
A sógornőm már kiforgatta a nagyanyja után, gondolom a rafkós kis nő anyósomék után is mindent megtesz majd. Ez még ki tudja mikor lesz.
Talán a gyerekeit szereti az apjuk, de az alkohol mindent legyőzhet.
Engem már hiába zsarol, túlságosan sokmindent engedett meg velem szemben, a családja legnagyobb támogatásával.
Most még csak a játszmából tudok kiszállni, nem akarok már a családjából sem találkozni senkivel.
Forgyogjanak egymás közt.
Azt tudom a férjem a fiait semmiben nem fogja támogatni, sőt, inkább kérni fog tőlük.
Szerintem is azon agyalnak, hogy minket hogyan tudnak kiforgatni, és minnél kevesebbet adni a gyerekeknek. Mert olyan hálátlanok, nem hódolnak a nagyszülőknek.
Mindenhol szeretik őket, csak ebben a családban nem találtak egy jó szót sem.
Tudod az az elképesztő, hogy a férjem szerint is törődnőm kéne a mamival.
Ott a családban már mindenki, mindenkivel rosszban van, nem tudom nekem mi dolgom van ebben a negatív környezetben.
Remélem, az exed után a gyerekek örökölnek. Exed azonban képes lehet rá, hogy végrendeletileg köteles részre szorítja a gyerekeit. Akkor pedig akár anyósod is lehet az örököse. Akkor az exed után az ő 50%-át csak a különben nekik járó rész felében öröklik a gyerekek. Ha mondjuk 2 gyereketek van, akkor fele-fele alapon helyett csak a köteles részt, azaz annak a felét kapják, ami amúgy járna, a többit meg az, akit az exed végrendeletben megnevez. Magyarul ha az egész ház a 100%, és abból 50% a tiéd, 50% meg az exedé, akkor az exed elhunyta után a gyerekek öröklése esetén úgy fog kinézni a tulajdonosi szerkezet, hogy 50% a tiéd, 25% az egyik gyereké és 25% a másik gyereké. Kivéve, ha az exed mást nevez meg a végrendeletében, mert akkor a gyerekek köteles részre szorulnak. Vagyis 25% lesz pl. anyósodé, vagy akit megnevez az ürge, és a maradék 25%-ból csak 12,5% lesz az egyik gyereké, és 12,5% a másik gyereké. Már ha érdemtelenné nem válnak, mert akkor annyit se kaphatnak.
Nem ijesztgeni akarlak, de ha ezek ilyen rafkósak, akkor nincs kizárva, hogy már van ilyen végrendelet. Helyedben nyilvántartást vezetnék minden kiadásról,amit az exedre költesz. Orvostól patikaszámláig mindent. Ugyanis ezeket majd le lehet vonni.
A szeretőt azért türtem el, mert addig legalább nem ivott. Úgy látszik vége az ügynek. Annak idején, amikor anyám meghalt, a szüleim, és az én lakásomat cseréltük egybe, amit majd apám megvett az államtól a mi javunkra.
A férjem így lett tulajdonos. Miután már birtokon belül volt, attól kezdeve alig szólt az apámhoz haláláig.
Sokat dolgozott a házon, kétségtelen.
Anyósomék nemigen akarják a fél lakásukat rám íratni:)
Jellemző a férjem családjának hozzáállásához, hogy a sógorom kijelentette, hogy vegyem tudomásul, a fiúknak ehhez a házhoz semmi köze, ez csak a férjemé és az enyém. Szép.. Ezek simán kidobnák a gyerekeket az utcára. Azóta nemigen vágyom a sógor társaságára. Átkozottul egoisták mind.
Most biztosan osztja anyósom az észt, hogy milyen gonosz vagyok.
Ha jól értem, az a bizonyos fél ház, amelyet a felmenőid ráírattak a volt férjedre, az történetesen ugyanaz a ház, amelyben Te is laksz. Meg az exed is ott lakik.
Az emberi játszmákból az alkoholista játszmája folytatódik.
Az alkesznak van egy ellensége a játszma szerint. Ez legtöbbször a házastárs.
Van egy balek, legtöbbször az anya, aki megérti és támogatja.
Van egy megmentő, aki vagy orvos vagy szerető. Aki egy időre megmenti, de az alkesz ugye egy idő múlva újra visszaesik.
Ez a folyamat elindult nálunk. Mármint a visszaesés.
Minden szerelem múlik, a szerető iránt érzett is.
Ezt a szeretősdit támogatta anyósom diadalittasan, hogy naugye a férjem csak talált valakit.
Akkor kifejtettem a férjemnek, hogy a családba beletartoznak az idősödő szülők is. A férjem lekezelően közölte, hogy majd ők, a nagy szerelemben megoldják. (A nőcske 300 km-re él a férjével, és a gyerekeivel, valamint ott élnek a szülei is) Akkor mondtam hogy hajrá, ezentúl nekem már ehhez a problámához nincs közöm. Anyósommal nyílván a szerető fog majd törődni, részemről ez a gond letudott lett.
Az utóbbi időben a férjem bár egy fedél alatt élünk, szólni sem szól hozzám.
A hétvégén rájöttem miért. Ivott, már lassan heti gyakorisággal, tehát elindult a lejtőn.
Felhívtam anyósomékat, hogy ha kijózanodott beszéljenek vele, pl vissza tud -e oda költözni, mert mégegyszer ezt nem fogom eltűrni.
Anyósom meg sem hallotta, hogy miről beszélek. El sem jut az agyáig, hogy milyen mélyre süllyedhet a fia a piában. Mint más sok alkesz. Belehalhat.
Az volt a gondja, hogy én nem törődök vele!!!
Újra az emberi játszmák.
Megint én vagyok az ellenség, ugye aki nem törődik a mamával, szegény kicsi fiát rágja.
Megint megérti majd, hogy iszik, hiszen milyen gonosz felesége van aki nem törődik vele.
Majd jön egy újabb "megmentő"...
Anyósomnak nem volt anyósa, mert nem élt, az apósával egy karácsonyt sem volt hajladó együtt tölteni.
Mit is akar tőlem? Miért is kéne nekem vele törődnöm.
Apám egy fél házat iratott a férjem nevére, mégsem szólt a férjem az apámhoz sem.
Anyósoméktól egy jó szót sem kaptam. a gyerekeim sem nagyon.
Hát úgy látom mi nagyon hasonló cipőben járunk. Nálunk ugyanez, senki nem mond neki nemet, nem hogy a fia, az egész galeri a seggét nyalja. Ez még rosszabb. Ráadásul neki 2 fia van, és pont az én párom a feketebárány, az öccse a kedvenc, mégis dúl a háború. Itt is én voltam az aki kimondta a nemet, és kiszabadítottam a rabszolgaságból a fiát, persze mindig meg volt magyarázva, hogy "magadnak dolgozol", hát érdekes módon most egy fillére sincs abból a munkából. No mindegy, röhely az egész. Nekem is mindenki azt mondta, hogy "hát jóban kell lenni vele", meg hogy "nem kell felvenni a sértéseket", persze, csakhogy éppenségel ha nincs meghúzva a határ, akkor a drága anyós addig nyújtózkodik, hogy megfulladunk. Náluk olyan szintű hierarchia van, hogy a saját anyjának is ő parancsol, ha meg valami gondja támad velem, akkor rohan hozzá árulkodni, hozzátenném, 50 éves elmúlt, az anyjáról nem is beszélve. Egy utcában laknak mint egy undorító szekta, hányingerem van tőlük. Nekem a szüleim megadtak mindent, ahhoz hogy új életet kezdjek, illetve nem csak nekem, a páromnak is, de az anyós erre azt mondja, hogy "nekem" minden a seggem alá van tolva. Mert a fiának nincs? De van, csak nem tőle. Az egyetlen dolog, amit tőle kaptunk, az a párom számítógépe, volt olyan kegyes és megemngedte, hogy elhozza. Na a múltkor már ezt is visszakérte, aztán határtalan jóindulatból meggondolta. És ez azzal van magyarázva, hogy ő nem a fiát nem támogatja, hanem engem nem támogat. És nem a fia nem számíthat rá, hanem én nem. :D Azért komolyan...és ez a nő azt hiszi magáról, hogy inteligens diplomás ember. Megjátssza a nagy vallásost, de templomba szökőévente egyszer-sem-megy el, rám meg kurvaanyázik a telefonban. Akármit mond, vagy csinál, hülyét csinál magából. Úgyhogy mi már nem is foglalkozunk vele, bár még nálunk sincs meg teljesen a függetlenedés a párom részéről :s ha úgy érezném hogy nem éri meg az egész, hiába szeretem, és hiába illünk össze, én biztos otthagynám.
Ja, és az amit itt írt vki, hogy "gyerekként kezeli a fiát" hát tökéletesen igaz. Az asztalnál rászól h üljön rendesen, a két ujjával mutatja neki, h ne igyon sokat szilveszterkor, kitépi a medált a nyakából, és kezet emel a 28éves fiára. Hát ennyit az inteligenciáról.
Istennek hála. Az, hogy belefutottál egy ilyenbe, semmit nem jelent. Ha 10-ből 8-9 pasid ilyen lenne, az már jelentene valamit. Sok sikert a keresgéléshez, rengeteg rendes pasi van asszony nélkül!
Nem, nem találkoztam még ilyen férfival. Ő az első olyan pasi, akinél ezt tapasztaltam. Azt a kérdést, hogy hol vannak azok a férfiak, azért írtam, azért tettem fel, mert annyi hozzászólás, annyi ilyen fórum létezik és én azért vagyok kissé tanácstalan, mert még nem voltam ilyen helyzetben, csak a filmekben láttam ilyet.
"Nem véletlenül nincs a gyermekén kívül senkije, mindenkit elriasztott maga mellől, az állhatatlan, csak az van amit én mondok, mindenkin átgázolok, nekem van mindenben igazam, úgy éljetek, ahogy én éltem mert az a jó, stílusával.
Mondjuk már az egy nagy istencsapás, hogy nincs senkije, de ez lehet csak az én véleményem."
"istencsapás" egy ilyen anyós de mint ember is!
magyarán nem egyszerű az ilyen emberekkel együtt élni
Anyósom ilyen volt,én alkalmazkodtam............de elfáradtam én és a kapcsolatunk az exel(sajnos)
Értem és értelek, jó hogy Te ezt így látod, bárcsak sok anyós hasonlóan gondolkodna mint Te. Az én anyám pont ilyen. Okés, persze én lány vagyok és az más, de anyu semmibe nem szól bele, csak ha megkérdezem a véleményét, azt is csak építő jelleggel mondja és persze nem a páromnak, hanem nekem. Én ezt nem tudom felfogni, hogy miért jó egy anyósnak, ha szapulja nőt. Értem és tudom miért csinálja, de akkor sem fér soha az agyamba. Néha arra vágyom, hogy úgy beolvassak neki, hogy ne tudjon magához térni, mert megérdemelné, hogy valaki igazán helyre tegye. Nem véletlenül nincs a gyermekén kívül senkije, mindenkit elriasztott maga mellől, az állhatatlan, csak az van amit én mondok, mindenkin átgázolok, nekem van mindenben igazam, úgy éljetek, ahogy én éltem mert az a jó, stílusával.
Jó hogy itt megoszthatom ezt veletek, mert ha olyan embernek monom, aki ezt nem tapasztalta, csak annyit mond, próbálj meg fölülkerekedni saját magadon és ne foglalkozz vele, jóban kell lenni vele. Miért is??? Hogy hagyjam, hogy extra csövön húzza és szívja az energiámat? Hogy beszólhasson és jól érezze magát?? Nem. Most bajban van, mert nem bírja elviselni, ha valaki nemet mond neki,(valószínű ilyet még nem tapasztalt) és én megtettem. Azt hittem, hogy a filmekben van csak ilyen (Anyád napja), de nem, ez a valóság. És tudom, hogy tapasztalni kell, de remélem hogy visszakapja az élettől ezt, én mindíg ebben bízom. Mondjuk már az egy nagy istencsapás, hogy nincs senkije, de ez lehet csak az én véleményem.
nade azt elfelejtettem mondani hogy azért vagyok ilyen mert én tudom milyen az olyan anyós akiről meséltél
a fiamnak csak annyit kell mondani,ha elfeledkezem magamról."emlékszel neked hogyan esett?...."
szóval van emlékem bőven gyerekükre telepedő szülőkről
na ezért nem akarok olyan lenni
a másik meg ÉLNI,ÉLNI HAGYNI! ezt vallom
ÉLNI:.......a saját életemet,nem függeni senkitől,ne függjön tőlem se senki
ÉLNI HAGYNI:..mindenki a saját életéért felelős,és nem biztos attól boldog ha a segge alá tesznek mindent,megcsinálnak helyette mindent,megadnak neki mindent
DE
ha segítséget kérnek ott vagyok,és segítek...de csak ha kérnek..és szükséges
én azt gondolom(tapasztalat)a gyereküket maguknak szülő anyukákról a gyerekek nemigazán válnak le soha,és a szülő se engedi el a gyerekét soha,rossz értelemben mindig gyerekként fogja kezelni
Be is szereztem Csernus könyvét, és hát totál beletalál a dolgokba!!!!!
Igazad van mindenben és teljesen értem a dolgok lényegét. A párom mindenben nekem ad igazat és mellettem áll 100 %-osan, néha mégis úgy érzem, hogy ez egy ördögi kör! Nem tudom felfogni, hogy miért léteznek ilyen felfogású anyósok. Tudom, azt hogy miért van ez, és hogy mitől alakul ki, de szánalmasnak és gyenge embereknek tartom az ilyet. Már keveset beszélek vele, és fura hogy hirtelen megváltozott, de már ez sem érdekel, nem tudok hinni neki, és tudom, hogy az embernek megvan az a pont, ahol örökre elveszíti a bizalmát és nincs visszaút, ha tettszik, ha nem ez így van.
Csak azt nem tudom felfogni, hogy hol vannak azok a pasik, akiknem nem ilyen az anyjuk?? Merre léteznek?? Egyátalán ezen a bolygón élnek??? Annyi ilyen fórumot olvastam és a hozzászólások végtelenek.... Csernus könyvéből kiindulva ezek a nők akik maguknak szülnek gyereket, önzőek és kibirhatatlanok, tele van ilyenekkel az ország, mert mi lányok ilyen anyósokkal találkozunk és ez borzalmas és gyomorforgató. Én nem akarok ilyen szülő lenni!!!!!!!!
Én (30 éves ffi) 5 évig tűrtem a párom és a kedves családja megaláztatásait...3 éves a fiunk, az utóbbi években inkább a gyerek "miatt".Ez a lehető legnagyobb hülyeség és a lerosszabb kifogás, már tudom.A gyerekem még meg sem született a párom 3 hónapos terhesen azzal fenyegetőzött, hogy kiperel a gatyámból és a gyereket sem láthatom mert szar apa vagyok:). Többször feljelentett a rendőrségen bíróságon:) Az anyóséktól teljes anyagi függetlenségben éltünk a párom lakásában. A beszélgetés, problémamegoldás alapja "az én lakásom, ha nem tetszik elmehetsz...":)sokáig dühöngtem, nem értettem...hittem abban h megváltozik a párom.
Soha nem fog...ma már tudom. Egy nő és egy férfi sem éri ezt meg...egy jó megoldás van.
Le kell zárni a kapcsolatot és el kell felejteni az ilyen ember!!!Mindenkinek csak javasolni tudom, minnél előbb lépjék ezt meg, mert eltelik jó pár év... és fiatalabb már nem leszel.
Én egy 23 éves kívánatos csinos nőt ismertem meg, most egy 45 kilós csont és bőr, ráncos, ápolatlan, idegbeteg, rosszindulatú nőt látok.
Re: "Nem történt vele semmi olyan, amitől most így gondolhatná."
Dehogynem történt! Magad írod le, hogy mi.
Az történt, hogy 1,5 évig Te ez voltál anyósod szemében:
Kedves kislány, a fiam barátnője. Nem kell tőle tartani, önként behódol, virágot hoz, jó kis csicska lesz ez menyként is, ha úgy alakul. Addig meg hadd kettyintsenek párat, elvégre felnőtt a fiú, kell neki, amit a test megkíván. Anyuci méhkiálynői pozícióját semmi sem veszélyezteti.
1,5 év után magad írod, hogy ez történt: "páromhoz költöztem és komolyra fordult köztünk a dolog".
Anyósod nyelvére lefordítva: nem kedves kislány a fiam barátnője, hanem egy gyerektolvaj K, aki ellopja a fiamat. Nagyon is kell tőle tartani, csak taktikából hozott virágot, hogy elaltassa a gyanakvásomat. Menyként hárpia lesz, ha úgy alakul. Máris kisajátítja a fiamat! Anyuci méhkiálynői pozíciója végveszélyben. Alaaarm! Innentől kezdve harcol és ott árt neked meg a kapcsolatotoknak, amennyit csak tud.
Még, hogy nem történt semmi...
Miért áltatod magadat? Ahogy komolyra fordult köztetek a dolog, nagyon is történt valami!
Sajnos, választanod kell. Kell neked ez a férfi, vagy nem?
Ha nem, akkor adj a vénasszony fejének, ami a csövön kifér, és közöld a pasival is, hogy nyugodtan kérje feleségül az anyját, mert normális nő nem megy bele olyan kapcsolatba, ahol kettőnél többen vannak az ágyban!
Ha viszont igen, kell neked ez a pasi, akkor gondold meg még egyszer, hogy megéri-e érte annyit küzdeni, amennyit a jelek szerint kell. Ugyanis akkor mostantól találkoznod kell az anyóssal, mégpedig csakis úgy, hogy legyen ott a pasi is, és még legalább egy fő, aki a ti emberetek, és tanú arra, hogy mi történik és mi hangzik el. Még jobb, ha bekamerázott helyen, pl. a ti lakásotokban taliztok, és hangfelvétel is készül. Onnantól kezdve minden hazugság cáfolható. A legjobb csakis nyilvános helyen találkozni és mindig megszervezni, hogy a szomszéd asztalnál ismerőseitek üljenek. Nem szabad megadni neki a hazai pálya előnyét! Ráadásul mindezt a taktikai részt magadban kell tartanod, a pasi felé azt kell kommunikálnod, hogy nagyon félsz a vénasszonytól. És ezért nem mersz az ő lakásába menni, hanem csakis nyilvános helyen vagy legrosszabb esetben nálatok találkozol vele, és legalább egy barát is jelen legyen.
Láttál már drótozott gerberát, amelyiknek a szárában belül végig van vezetve a drót egész a fejéig, hogy egyenes legyen, ugye? Na ez az. Úgy kell törékeny kis virágszálnak lenned, hogy közben acélból legyél. Nem egy egyszerű eset. Nagyon kevés pasi éri meg a melót, ha van egyáltalán olyan, aki megéri.
És utána is fel kell készülnöd rá, hogy a kapcsolatotok legkisebb repedését is ki fogja használni, hogy beverje az éket. Teljesen mindegy, mi lesz az. Ha a pasidnak megtetszik egy kolléganője szakmai hozzállása, felkészültsége, csapatszelleme, munkabírása, akármije, fel kell készülnöd rá, hogy anyósod egekig fogja magasztalni az illető női vonzerejét abban a reményben, hogy a pasid lecserél téged. mindegy, kire. Ha gyereketek születik, és az első hónapokban minden idődet felemészti majd a baba ápolása, akkor a pasid mindenképpen úgy fogja érezni, hogy őt hanyagolod. Anyós ezt sokszorosára fogja nagyítani. Odáig is elmehet, hogy direkt ő szállítja az ágyasokat, csak szétmenjen a kapcsolatotok.
Szerintem nincsen férfi a világon, aki megéri ezt a vesszőfutást. Ismerek olyan asszonyt, aki ezt 22 évig csinálta. Mintaanya volt, és két állásban dolgozott, nehogy a férjének túl sokat kelljen dolgoznia pénzkeresés céljából, sportolt, és csini maradt, amit akarsz. Mikor bement az unokája születése után a lányához a kórházba és alva találta a kismamát, a nővérek később azt közölték a kismamával, hogy itt volt az a tűzrőlpattant kis filigrán barátnője, akinek az a hatalmas szőke hajkoronája van. A lány nézett, aztán megkérdezte, volt-e nála bukósisak. Mikor mondták, hogy igen, volt, akkor rábólintott, hogy "akkor az az anyám volt". A férje mellesleg egy pimf, műveletlen, dögunalom pasi, iszonytató az anyja is. Az asszony 22 év után jött rá, hogy elfecsérelte az élete legszebb részét egy megnyerhetetlen csatában, amelyet egy érdemtelen trófeáért vívott: egy pasiért, aki 22 évesen még jóképű volt, 28 évesen már löttyedt, 35 évesen elhízott, és 42 évesen effektíve egy büdöspofájú, hájas disznó.
Még valamit elfejtettem írni, annyi gondolat van a fejemben. NA szóval, szerintem azért van rám anyós kiakadva, mert bennem nem tud bűntudatot kelteni, míg a páromat érzelmileg zsarolja. "menjetek, majd egyedül itt meghalok" MI VAN?????? El sem hiszem, valaki hogy teheti ezt a fiával, aki mindent megtesz érte. Borzalmas. És ennek én nem vagyok hajlandó behódolni. Szerintem itt van a kulcs, mert engem nem lehet dróton rángatni, ha nincs kedvem felmenni nem megyek. SOkáig hagytam magam kizárólag a párom kedvéért, semmi másért, de betette a kiskaput, az utolsó, utolsó, utolsó esély is elfogyott. Mert mindíg ez van, majd most megváltozik, és soha nem tette....mivel nem tud más lenni.
Szia! Szinte az összes hozzászólást olvastam és láttam, hogy sokan járnak hasonló cipőben.
Persze, próbáltam/próbáltunk beszélni vele, de falra hányt borsó. Tudod, sokat gondolkoztam ezen és szerintem már az is baj, hogy nem tudok hinni neki, egyszerűen nem megy, mert nem tartom igaznak. Mindíg mindent letagad, még azt is amit két percel előtte mondott, és mindenkin átgázol, nem érdekli, hogy kit bánt meg, de az ő lelkivilágára mindenkinek figyelnie kell. Nem értem én ezt. Én nem ilyen családban nőttem, fel és el kell fogadni, hogy minden ember más. Megbeszéltem párommal, hogy akkor nem megyek fel hozzá és akkor nem lesz konfliktus, akkor meg sír az anyós, hogy mennyire fáj neki, hogy ilyen vagyok, meg mindíg én fújom fel a dolgokat. Könyörgöm, ki akar olyan ember társaságában lenni, aki egyfolytában beszólogat??? Én nem és megfogadtam nem megyek, de akkor meg páromnak sír, aki persze hazajön és mondja, hogy lépjek túl a sérelmeken, mert most megválltozott. TUDOM HOGY NEM!!!!! Ez szerintem csak egy taktika, hogy most kiderüljön, hogy én vagyok a felbújtó. Én csak nyugodtan akarok lenni, viták és álságosság nélkül. És tudom, hogy nem lehet egy idős embert tanítani, de ráférne, ha valaki megmutatná neki, hogy nem csak ő van egyedül a világban. A baj az szerintem, hogy a párom mindíg megbocsájt, mindíg felhívja, és ezzel minden le van tudva. Persze nem kell haragtartónak lenni, de azért tiszteljük már egymást!!! Én ezt fiatalon tudom, ő meg nem????? Megbántott sokszor. Egyszer nem kért bocsánatot, megmondta nem fog, mert szerinte nem bántott meg. Nem az a lényeg, hanem bocsánatot kérsz, mert látod, hogy az embertársadnak valami rosszat mondtál, szerintem ez az alap intelligencia. Mindenkinek van hibája, csak neki nem, ezt már megszoktam. Csak félek, hogy innentől már csak én leszek a hibás. Én nem tudok taktikázni, nem megy és nem is akarok, és az ilyen típusú embertől hányok. Annyi sztorim van és olyanok, hogy az hihetetlen, én még ilyet soha nem tapasztaltam, ez az első.
Sok olyan hozzászólást olvastam, ahol a férj rájött arra, milyen csapdában tartja érzelmileg az anyja, és megálljt parancsolt. A megállj az nem örök haragot jelent, csak egy olyan szintet, ami azt mutatja eddig és ne tovább, befejeztem, van saját életem és nem kell mindenről beszámolni, nem kell megmagyarázni azt amihez lövése, vagy köze sincs. Úgy gondolom, hiába mondja a párom, hogy elfogadja a döntésem érzem, hogy ez nem így van. Nem fogok gyomorideggel ébredni, mert a mama nehogy rosszkedvű legyen. Mindenki foglalkozzon a saját dolgával, amúgy meg szerintem egy "gyermeknek" a szüleivel le kell tudni ezt rendezni, ha nem megy, akkor meg határokat húzni.
Érdekes, hogy itt csak lányok panaszkodnak és pasik nem. Megkérdeztem a páromat mit szólna, ha az én szüleim viselkednének így vele. AZt mondta, hogy szó nélkül felállna és eljönne, akkor miért várja el, hogy én máshogy cselekedjek??? Nem magyarázat, hogy ilyen az anyja, mert akkor fogom magam és kiosztom, de úgy hogy nem tér magához, lenne mit tanulnia a fiatalabb korosztálytól!
Bennem kialakult ez az ellenszenv, nem tudok mit tenni, szerintem egy idő után mindenkinek kialakul és nem érv az hogy mert az anyám....könyörgöm és???? Akkor lehet hagyni hogy valakit megalázzon????
Mit tegyek szerinted? Legyen én is taktikus?Felfordul ettől a gyomrom!
Szia, szerintem a legfontosabb az, hogy a párod megérti-e a problémádat, és hogy melletted áll-e. Ha visszaolvasod itt a hozzászólásokat, meglátod hogy nem te vagy az egyetlen, aki így járt. Én mindig azt mondtam a páromnak, hogy nekem csak az a fontos a mit ő mond, és a mit ő gondol. Pedig ő is sokáig játszotta a hülyegyereket, bármelyik családtagja egy szóval ellenem tudta fordítani. Aztán párszor elküldtem miatta. Utána megbeszéltük a dolgot, és azóta már racionáűlisan látja a dolgokat. Nem akarom azt mondani, hogy ha az anyjának ad igazat, akkor hagyd ott, mert ha az anyja kell neki, akkor éljen vele, vegye őt feleségül, és szüljön neki ő gyereket, de sokan vannak itt, akik ezt nem tették meg, és most vagy egy szörnyű házasságban vannak, vagy már kilábaltak belőle, de egy bizonyos kor felett már nem olyan egyszerű újrakezdeni. Anyósoddal nem próbáltad megbeszélni a dolgot?
Szeretném a segítségeteket kérni!!A párommal most leszünk együtt 4 éve. Az első másfél évben anyósjelöltemmel semmi probléma nem volt, feljártam hozzá, kedves volt, magamtól hívtam, hogy mi van vele, vittem neki virágot, csak úgy...szeretetből. Majd egy idő után (mikor páromhoz költöztem és komolyra fordult köztünk a dolog, akkor megválltozott. Féltékeny lett. Kedvesem nem ment annyit, mert hát ez a normális ugye egy szülő-gyermek kapcsolatban. Folyamatosan megbántott, beszólt, én nem beszéltem vissza, mert arra tanítottak, hogy az idős embereket tartsam tiszteletben. Aztán mikor azt mondta, hogy nem mehetek a párom szülinapjára, csak kettesben akarnak ünnepelni, akkor betelt a pohár. HAtalmas vita volt. De ennek már több éve, ördögi kör, mert nem megyek hozzá, megmakacsoltam magam, de az is az én hibám, mert miért vagyok ilyen. Már az is baj, ha nem akarom, hogy alázzanak???
A lényeg, hogy most hirtelen nagyon megváltozott, és nem értem. Segítsetek, hogy ez mi lehet, szerintem taktika, de nem merem említeni a kedvesemnek, mert félek, hogy kiakad, mert most anyuka a kedves én meg az aki nem tud megbocsájtani. Nem is akarok, és nem azért mert gonosz vagyok, hanem mert ezt az egészet nem érzem igaznak. Nem változik meg senki ennyi év után csak úgy. Nem történt vele semmi olyan, amitől most így gondolhatná. Mit tegyek???
Hát, én rég nevettem már ilyen jót mások hülyeségén. A múltkor összegyűlt a családunk szülinapozni, nőnapozni, miegyéb, kattintgattunk pár képet, amik felkerültek egy közösségi oldalra. Én fogtam magam és odaírtam alá, hogy köszönjük az ajándékokat a családomnak és a támogatást, mert másra nem számíthatunk. Ez még múlt hónapban volt. Erre ma jöttek az őrült telefonok a páromnak, hogy én szándékosan rossz színben tüntetem fel az anyját ezzel, és hogy az ő támogatását ki kell érdemelnünk :D Hát komolyan, ez nekem már sok, kiakad azon hogy fáj az igazság :D Remélem jó sok rokona és ismerőse olvasta, mert megédemli a szemétláda, a páromnak a saját tulajdonait nem volt hajlandó odaadni, de széket javítani megkéri, hát csak tudja is mindenki hogy milyen ember ő, nem kell őt semmilyen színben feltűntetni, csak elmondani az igazságot! Folyamatosan azzal traktálja a páromat hogy szégyelli őt, közben meg inkább nekünk lehetne okunk szégyenkezni miatta! És persze most is szaladt a rokonokhoz panaszkodni, meg árulkodni, mint egy szaros kölyök, mert ugye egy értelmes felnőtt asszony így oldja meg a problémáit. Nem is kell nekünk tőle semmi, nem méghogy kiérdemeljük. Érdekes módon az én szüleimtől semmit nem kellett kiérdemelni. A mi családunk szemében az ilyen ember szégyen!
Tíz évvel vagyok idősebb anyukádnál. Nem zárom el magam egy új kapcsolattól, de ezért nem fogom az internetet bújni hajnalig. (A férjem vadászik a gépen éjszakába nyúlóan. Izgi lehet a szeretőt is megcsalni:)
Ma jó napom volt, harmadszor hívott meg valaki vacsorázni, hátha meggondoltam magam. Ráadásul még fiatalabb is nálam. Nem jött az a villámcsapás, visszautasítottam, de a hangulatomat jelentősen javította:)
Anyósomék azt nem tudták megbocsájtani, hogy idősebb vagyok a fiúknál.
