Igen, ez így van. Hidd el, ismerem a nőket. Ilyenek vagyunk.:-))
Aki nyilvánvalóan kimutatja az érzelmeit annak ellenére, hogy szinte teljesen világosan értésére adtuk, hogy nincs esélye, az inkább idegesítő és szánandó lesz egy idő után, semmint férfias és vágykeltő.
Köszönöm a sok hozzászólást, jó érzés, hogy ennyien próbáltok segíteni.
Ami rossz érzés.. hogy úgy érzem, hogy megint ellentmondok nektek, pedig érzem a segítő szándékotokat.
Sajnos, most az élet más területein is elég rossz a helyzet.. Keveset mászkálok el, a barátaim elfoglaltak, (pedig vannak) keveset találkozunk, úgyhogy ez nem megfelelő kibúvó.
Olyan típusú határidős munkám nincs, sajnos, amire nagyon lehetne hivatkozni, ezt ő is tudja. Éppen gond a munka mennyiség hiánya, és az ezzel járó anyagi problémák. Ez meg elvezet oda, hogy jelenleg hogy nem tehetem meg, hogy beülök a kocsiba, és elmegyek 1-2 hétre valahova, akármit csinálni. Elég kényszerpályás a történet jelenleg.
Az „összeroppanás” szót, bocs, félreérthetően írtam, bár nem látom reális esélyét. Adott esetben ez legfeljebb átbőgött éjszakákat jelenthet nála. Nyilván, nem is kívánom neki. Azt hogy a folyamatban előbb-utóbb valami történik, az meg várható, valamilyen elmozdulás, akár „behapsizik”, akármi bármi. Lehet, hogy megütöm a főnyereményt..? Kíváncsi vagyok, meddig tarthat ez a „minden hapsi hagyjon békén” effektus, és a szex mellőzése.
Addig, igyekszem a távolságot tartani, ahogy csak lehet, nem ugrani, mint a pincsikutyus.
Sexmachinehead: Nem ment ez a vonat még el, szvsz, csak maximum most töltik fel szénnel.
Infomaker: de, pont ez az önzőség. De van ilyen. Ez nyilván az alaphelyzet jellemzője. Engem is nevezhetsz önzőnek, mert olyat akarok, amit ő nem. Az emberek nem mindig cselekszenek racionálisan, és nem moralizálva élik az életük, Raktál már ki csajt úgy, hogy nem örült neki? Igen? Én is..
Nym: természetesen nem szeretném, ha komoly baja lenne. Nem hiszem, hogy tudnék olyan helyzetet meglátni vele kapcsolatban, amit nem tudnék kezelni. (remélhetőleg). Nem is azt várom, hogy összeroppanjon, hangsúlyozom, hanem hogy valami történjen, és a távolságtartás hozzon valami eredményt.
Ma eddig egyszer hívott, egy „technikai” kérdés miatt, és állítólag ma és holnap bent éjszakázik az irodában, ez nem meglepő 3 nap szabadság után.
Szia Táncos!
Át-meg átolvastam, amiket írtál a barátnődről. Ha még mindig érdekel mások véleménye, itt az enyém (előrebocsátom, lehet, hogy ma bal lábbal keltem fel...)
Mindenekelőtt egy dolog: a vetélés is abortusz. Van spontán meg van művi. Ennyi.
A barátnő? Kicsit visszanyúltam a múltamba, fedeztem fel azonosságokat, számodra nem jelentenek jót. Bocs', ha magamról írok, de legalább nem általánosítok, és így neked is könnyebb lehet kiszűrni a lényeget. Tehát: volt egy barátom, akit nagyon szerettem (együtt is éltünk), aztán egy idő után "kiszerettem" belőle. Ma sem tudom az okát. A mai napig nagyon jóban vagyunk, oda sem nézünk egy-két csóknak, simogatásnak, de nem veszem férfiszámba. Ahogy Téged sem Anita. Sokáig próbálkoztunk egymással, hátha elmúlik, vagy változik valami. Természetesen semmi sem változott. Jó barátok maradtunk, bár nehezen tudta megemészteni, hogy egy nála sokkal értéktelenebb férfitől szültem gyereket. És érdekes módon, valamiért nagyon ragaszkodtam hozzá, annak ellenére, hogy férfiként már nem jöhetett nálam szóba. Természetesen nem hagytam kétségek között, kértem, hogy szakítsunk. Neki rossz volt - nyilván -, de azóta boldog kapcsolatban él egy másik lánnyal, és talán már hálás is nekem...:-)
A barátnőd munkamániájáról:
Nem fog megváltozni. Az ilyen roppant önálló emberek - mindegy, hogy férfiak vagy nők - egyfajta életformában hisznek, amiről ha le kellene mondaniuk, már nem lennének önmaguk. És a legrosszabb, hogy ehhez még csak partnert sem keresnek. Vagy elfogadod, vagy elmehetsz, a munka mindenekelőtt. Szintén saját bőrömön tapasztalom. A kedvesemet csak a cége érdekli, ha segítek megköszöni, ha siránkozok nem érdekli. Ez így mondjuk elég riasztónak tűnhet, de nem ilyen vészes. Amit mondani akarok csak az, hogy nekem meg kellett tanulnom, hogy ilyen embertípus is létezik. Büszke vagyok rá, a teherbírására, a kreativitására, a makacsságára, de néha pont ezek tudnak nagyon fájni. Sokszor megkaptam én is azt, hogy "ha cigány gyerekek potyognak az égből, akkor is...."; és itt tetszőleges dolgot lehet elképzelni, ami a munkával kapcsolatos. Már tudom, hogy nem fog megváltozni. Senki kedvéért. És azért ez jó is valahol.
Viszont egy nőnél ezek a tulajdonságok visszatetszőek, szerintem. Milyen anya, feleség, társ lesz egy ennyire önző nőből?! (Itt jegyzem meg, hogy a kedvesem nem jó apa. Elhanyagoló, bár az ő szavaival mondva: imádja a fiát. Hogyan, ha alig látja?)
Ha férfi lennék, nem akarnék ilyen feleséget magamnak. Szép dolog a karrier, csak éppen kiöli az érzelmeket. És az sem igaz, hogy majd a szülés, a gyerek megváltoztatja. Egy kialakult személyiséget egy gyerekszülés nem fog megváltoztatni, szerintem. És egy elhanyagoló anya sokkal rosszabb, mint egy elhanyagoló apa...
Ha Te el tudsz viselni egy ilyen akarnok nőt, akkor szerencsés vagy. De ne akarj tőle gyereket...
Ne fessuk az ordogot a falra, de ha a baratnodnek valami komoly baja lesz, azt tenyleg nem fogod szepnek talalni.
Viszont ahogy a telefonokat varod, meg a "folyamatok veget" varod, az azt jelenti, hogy lemondtal a kezdemenyezesrol minden tekintetben. Attol varsz valtozast, ha o csinal valamit, vagy ha vele tortenik valami. Ez hulyeseg. Tessek sajat labra allni :)
(Es nem am ugy, hogy elutazol ket hetre es vegig azt varod, hogy na mi lesz mire hazajossz..., hanem tenyleg masra koncentralj.)
Az ilyen tehetetlenseg erkolcstelen is: az olembe hullik, kiszolgaltatott lesz, ha nagy bajba kerul stb. Ezt ne.
Két külön dologról beszélünk. A "megzuhantan" nagyon =/= "összeroppantan"!
Amúgy meg ha már távolságtartás... Régebben írtad, hogy a munkád otthon tart téged, és (többök között) emiatt vagy mindig kéznél. Hidd el, így is lehet távolságot tartani... Te is el-elmész otthonról, hogy a barátaiddal találkozz, nem? Van sürgős munkád, amit határidőre kell megcsinálnod, ugye? Ha igen, máris ott a nem-ráérés lehetősége...
HAli!
Eddig csak olvastam, de most muszaj irnom.
Az elejetol fogva kovetem az esemenyeket, es hat kedves BD, az utobbi par hozzaszolasaid alpjan nekem ugy tunik, hogy valahol a lelked melyen tudod, hogy ez a vonat mar elment, megis futsz utana. Szal ugy gondolom, hogy ha meg esetleg van eselyed, akkor sem kene ennyire futnod utana.
A masik, ami nagyon nem teccett az az, hogy varod, hogy osszeroppanjon. Hat szvsz ez nem tul szep dolog, bar remelem, nem gondoltad komolyan. Mindenesetre en is csatlakoznek azokhoz, akik azt tanacsoljak, hogy tartsal nagyobb tavolsagot. Utazz el, ha teheted, de a telefonod meg csak veletlenul se vidd magaddal. Horgasszal, masszal hegyet, csinalj akarmit, csak messze legyel tole, mas kornyezetben.
Hat most csak ennyi okossagot birtam osszehozni, de ismetlem, ez csak a velemenyem, es hiszem, hogy a megoldas kulcsa nalad. Hasznald!!
Udv, smh
köszönöm, hgy a nehézkes Net hozzáférés ellenére ilyen hosszan irtál. És köszönöm a jószándékod.
Való igaz, mára már megváltozott a hozzáállásom, de ez egy hektikus dolog. Van amikor szivem szerint ide irnám nevét és számát, és ezt elküldeném neki,
van, amikor harcnak látom, idegi munkának, és örömteli dolognak. Van amikor utálom, mint a szart, van amikor nagyon hiányzik. Ez eddig sem volt titok, talán.
Eljött az én időm. Ez egy metafóra, ha összezuhanna, akkor szüksége lenne rám,, erre utalt.
Értem amit erre vonatkozóan mondasz, demivel már láttam mindenféle állapotában, nem hiszem, hogy tudnám úgy látni, hogy az "kiábránditó" legyen. Pl. emlithetném a Dec. 26-i szükkörű házibulit, akkori albérletjében, ahova 3 csaj és én volt meghivva.
Én szeretem, hogy határozott és magabiztos, de elfogadom őt, akkor is, ha nem az. Voltak már erre nem pont utaló jelek. Láttam már gyengén, sirni, idegesen, kiborulva, felhangoltan és megzuhanva.
Amivel az asszimetriára utalsz, azt én is érzem.
Személyes barátaim is mondták. Megint az alapproblémára jukadtunk ki, yes or no, vele vagy nélküle, legyek erős, és lépjek ki, vagy legyek magam és legyek mellette.
Kivülállóként, én is a második verzióra szavaznék, az elején emlitettem, sose volt ilyen jellegű bajom nővel. Ha lelépett tegye, viszlát kedves, minden ezentúl rajtad múlik, ha kivágtam, igyekeztem humánusan tenni.
Sajnos nem olyan stabil a nethozzáférésem, hogy érdemes lenne belemerülnöm egy mégoly érdekes témába :-(, mert időnként akár 2-3 hétre is eltűnök...
Fura lesz, amit mondok, de úgy tűnik, mintha már le is mondtál volna róla. Mindenesetre a topic elejéhez képest eléggé megváltozott a hozzáállásod. Ehhez járul az "eljön az én időm"...
Az a gyanúm, hogy amikor összeroppan, az valódi roppanás lesz, és nem te leszel az az ember, akiben meglátja majd a nagy Őt. Vagy te őbenne. Nem szép dolog porrá omlani (nekem volt ilyesmiben részem, bár nem az "Anita" által végig járt úton), és akkor az ember persze, hogy a barátaira támaszkodik. Ez esetben azonban te olyan állapotában látod majd meg, amilyennek nem szeretnéd (hisz azt szereted benne, hogy határozott meg magabiztos), és esély van arra, hogy kiábrándulsz...
Csak csatlakozni tudok azokhoz, akik eddigi kapcsolatotokból a szimmetriát hiányoltátok. Az nem állapot, hogy "ő az elfoglalt, én meg pattanok, ha kellek". Nem vezet igazán jóra egy ilyen szituáció. Pontosítok, nem is vezetett.
Most jó éjszakát, tegnap reggel 8 óta dolgoztam, holnap előttem egy munkanap...
köszönöm a hózzászólásod. Úhy látszik, eddig csak olvastad, és nem irtad a topicot.
Válaszként, lehet hogy egy geci vagyok, de várom, hogy összeroppanjom, az az én időm, talán. Nem kivánom neki, de várom a folyamatok végét.
És tudod mit, alapvetően, nem magam miatt, hanem miatta. Mivel biztos, hogy van benne valami gond, azt gondolom, elöször neki kell tökéletesen helyrejönnie, és utána jöhetek talán én, vagy akárki bárki. Persze, nem ez a cél.
Súlyosak a szavak. De igazak. Hidd el. Nekem ez most az élet. Nem csak egy játék. Ahhoz túl lusta vagyok, ilyenneket irni.
Ezek nem problémák voltak, inkább örömök.
Nevezzük sportnak, de ez a sport nekem is kedves.
És érdekel, ezt jelenti hogy közös érdeklődések mentén alakult igy a dolog.
Ja és megint velem beszélte ki Janit és Ferit.
Bár, hogy én hogy vagyok, mi van velem, szóba se került. Ha valami bajom van, úgyis mondom, gondolja ő.
". Ez a mostani beszélgetés amugy a mai napi sport (nevezzük igy) és egyéb dolgokról szólt. Megint nem rólam. "
hm..szerintem monhatnad neki, hogy ha valoban baratok vagytok (ahogy azt o mondta), akkor ne csak zuditsa rad a broblemakat (lelki szemetes..), hanem ugyanugy figyeljen rad.. :)
Nem vagyok fontosabb mint ő, a magam számára, legfeljebb speciális szerepe van az életemben.
Most hallgattam 30 percig napi beszámolót, élményeket, persze az egész napja mnem úgy alaakult ahogy eltervzte... este meg dolgozott 4-5 órát.
Tudok vele elfogulatlanul beszélni, és csak magamat adom, nem helyzek el célzott mondatokat, nem próbálom manipulálni, talán ezért is "szeret". Értem amit mond, értem a lényeget, felfogom mi mivel jár. Ez a mostani beszélgetés amugy a mai napi sport (nevezzük igy) és egyéb dolgokról szólt. Megint nem rólam. Ő hivott, miután kétszer csörrentem rá, este 9 után.
"Letiltotta a szexualitasat, igy bunteti magat, mert onmagat teszi felelosse a gyerek elveszteseert. " Ez egy megdöbbentő mondat...
Tényleg igy lehet... de azóta élt "nemi életet" velem, meg még valakivel.. Azt kétségtelen, hogy most ő a legfontossabb önmaga számára, a begubózást azt ne otthon ülésként képzled el.
Amit kérdeztél, meg merném mondani neki, adott esetben, szeméylesen, normális szituációban. Narcisztikus és önkinzó? Ma nagyon happynek tünt, amiket ma csinált. persze, az csak a felszín. Várom, hogy összeroppanjon.
Hát...én úgy érzem, egy elvesztett háborút vívsz...úgy látom, ebben a kapcsolatban csak ő kapta meg amire szüksége volt, neked nem sok jutott...nem sok jót tartogat a jövőben sem...
A "hagyni kell elbukni": Minden bukásnak van pozitív vetülete a bukott számára...én többet tanultam ezekből, mint a sikerekből...és megtudtam kire számithatok a bajban, és kire nem...ezzel te is így vagy/leszel, és azt kell mondanom, hogy Őrá te nem számíthatsz, sosem lesz támaszod, mert a határozottsága önmagába görbül, önmaga támasza, senki másé...ezen át kell vergődnie vagy bele kell buknia...az a típus aki nem tanul mások hibájából, csak a saját pofáraeséséből, vagy abból se...eljöhet még az ideje amikor megkeseredve látja be az elhervadt ifjúság romjain, hogy igazából az emberi számít semmi más, belőle meg nem sok látszik a fenenagy határozottság álarca mögül...de addigra semmi közötök nem lesz egymáshoz...nézz előre, függetlenísd magad tőle, távolodj el, ha kell térben és időben is, ahogy látom nem sokminden köt oda, ahol vagy...
Kovetkezo tapasztalatom van: amig valaki szerelmes, addig a masikat bizonyos tekintetben fontosabbnak tartja maganal.
Te ot magadnal fontosabbnak tartod, ami egyreszt megakadalyozza, hogy normalis baratsag legyen koztetek, mert nem tudsz jol - elfogulatlanul - beszelgetni vele, mindig arra is gondolsz, hogy a mondataidnak milyen "hatasa" van, milyen kepet kellene mutatnod magadrol, ahhoz hogy... stb., masreszt megakadalyozza, hogy ujra szerelmi viszony kezdodjek, hiszen nem tudsz vonzalmat kelteni magad irant, harmadreszt, neki nincs erre szuksege, mert nem hajlando szexualis vagy targya lenni. Letiltotta a szexualitasat, igy bunteti magat, mert onmagat teszi felelosse a gyerek elveszteseert.
A volt baratnod szamara pedig most onmaga a legfontosabb. Azt hiszem, be van gubozva.
Ha elfogadod, hogy egy olyan embert akarsz szeretni, akit nem lehet, mert nem akarja, hogy szeressek, akkor maris egy lepessel tavolabbra kerultel.
Akkor talan tenyleg tudsz rajta segiteni is.
Gondolj bele, ha mindaz igaz, amit itt osszegyujtottunk, akkor a baratnod hazudik maganak, nem vallja be a fajdalmat, kozben pedig bunteti magat, konzervalja jo sok idore a bajt, tehat egyszerre narcisztikus es onkinzo. Meg mered ezt mondani neki?
Való igaz, sokat agyalok a csajon, bár ez nem a "depi" topic, de mivel most elég kevés dolgom van számomra nem meglepő. Éppen itthon ülök, állást keresek, amiből élek, azt is itthon teszem. Ez most nem az én időszakom... Tehát, nehéz mindenféle elfoglaltságokra hivatkozva pl. elhajtani telefonon.
Offtopic, de most tényleg sok gondom van. Plusz, nagyon magányos is vagyok, a személyes barátaim mind elfoglaltak, ki mivel, éli életét.
Ja és.. részben emiatt az Anita ügy miatt megromlott egy fontos barátságom egy csajjal, akivel 9 évig voltunk eggyütt, de mivel úgy látta, hogy már nincs szükségünk egymásra, hirtelen lett egy komoly pasija. Emiatt ő most folyton el van foglalva, és megváltozott a viselkedése is irántam. Engem a pasija nem zavar, érzelmileg (bár van egy különvéleményem, hogy 33 éves csajhoz való-e egy 47 éves, 3-szor elvált, 20 éves gyerekekkel rendelkező faszi, de ez nem az én dolgom) az viszont bánt, hgy őrá sem, aki eddig az egyetlen fix pont volt az elmúlt 10 évben, már nem számithatok. És tulságosan másra sem.
A telefonokban igazad van. Furcsa, ma még nem hivott, én egyszer rácsörrentem, de nem vette fel.
Viszont ő egy elfoglalt felsővezető, időigényes hobbikkal, személyesen találkozni nem egyszerü. Amig "eggyüttvoltunk" akkor is mindig ő döntötte el, hogy mi van, én legfeljebb csak javasoltam, ha átfáradna..
Azóta, ha én javasoltam, belement talán 2-szer, ezért nem is nagyon erőltettem. Viszont, ha rájött, rajtaütésszerüen jön, akár este is. mint emlitettem, a multkor éppen lejött értem vidékre, csak hogy hazavigyen, pedig kocsival voltunk lent, igaz nem az enyémmel.
A telefon pótszer, a személyes rulez, átjön metakommunikáció, meg minden. De hát ezen a fronton sem egyszerü. Persze, tudom, ha akar, akkor találkozik velem, az öntörvényü kisasszony, ha nem, akkor ugyse.. Mindenkinek arra van ideje, amire akarja hogy legyen, ez részben igaz...
Köszönöm mégegyszer hogy hozzászóltál, örülök minden alternatívának.
Úgy vélem, nem tudnál csak barátja lenni semmiképpen, mivel szereted. Csak nagy kínok árán. Ha szerelmes vagy belé és játszod itt a jó barátot, lehet hogy jutalomból végignézheted majd, ahogy összejön egy másik pasival. A barát dolgot emiatt rossz ötletnek tartom. Azért javasolom a távolságtartást, mert így kiderülhet, ha időt adsz neki és átgondolja a dolgokat, hogy mit is akar tulajdonképpen. Ha elhagy sem veszíthetnél semmit, csak egy "koloncot" a nyakadról. Ha ő nem ismeri fel, hogy te vagy az igazi számára, akkor nem érdemli meg, hogy törődj vele. Szerény véleményem szerint nem foglalkozol magaddal eleget, várod, hogy hívjon, meg azon töprengsz, hogy vajon mit csinálhat. Szervezz magadnak programokat nélküle! Ő is azt teszi, amíg te gubbasztasz otthon, és azon töröd a fejed, hogy mit csinálhat. Ne legyél már olyan akármikor gombnyomásra elérhető. Biztos vannak tennivalóid, amiket halogatsz régóta. Most mindezeket intézd el.
A telefonok ritkításával kapcsolatban: jobb lenne, ha személyes találkozások felé terelődne a dolog...ritkább, de tartalmasabb, a személyes kapcsolat fontosabb, a telefon csak pótszer, én ezért alig használom, mindenkivel a személyes találkozás felé terelem a dolgot, legyen az csak egy barát...így elkerülhető az a sokszor meddőnek bizonyuló agyaláshegy, amit a telefon közvetettsége von maga után, miután nem látod a másik arcát, gesztusait...
A leírásod alapján én is csak alternatívákat tudok kiötleni, nem pedig megoldást...
Este 3/4 9-ig csend minden frekvencián :-((.
Én nem hivom, de késöbb lehet hogy dobok egy SMS-t. Most már szugerálom a telefont.
Köszi miracle1 a hozzászólást.
1., Az tény, hogy ő keveri a lapokat... itt ez róla szól. Próbálom én irányitani a dolgot, de mivel nekem nincs semmi "ász" a kezemben, csak az eltávolodással tudok játszani. Ez meg, mivel ismeri az életem apró részleteit, nem egyszerü.. Belülről, meg nekem: kurva nehéz.
2., Azt mondta, hogy túl van a "kicsi elvesztésén" Ezt azért nem értem, mert ha nem lenne túl, szerintem megmondaná, még élénken emléxem a márciusra, milyen drámák zajlottak benne le, és még 2 héttel ezelött sem tudott normálisan aludni, emiatt. Akkor mondta utoljára.
Én eddig sem aggódtam, ő még a szót is gyülőli, de nem tudok normális szinonimát, most próbálom tolni a távolságot.
3., Érdekli őt mi van velem, ez nem kétséges, legfeljebb másként látunk bizonyos dolgokat, főleg az életem jelenlegi periódusának bizonyos eseményeit (amik nem vele kapcsolatosak). Ez tény, hogy furcsa, ha valaki a másik szemére veti, hogy "miért hivtál", de ezt inkább érdeklődően kérdezte. Persze, Anita telefon-fetisiszta, kikapcs-bekapcs-lenémit, specilás hivócsortok, de inditott hivások számában és időtartamában is egyedülálló.
Ugyanakkor, ha be van kapcsolva, folyamatosan szól a telefonja, átlagos szombat reggel héttől már.
Persze, megértem, ha alszik, de mivel kinyomta, ezért azt hittem fent van. Engem inkább az érdekelne hogy mit gondol arról, hogy én mit érzek iránta, és
mit értett az alatt, amikor régebben azt mondta, hogy soha senkivel nem volt ilyen kiméletlen, mint velem, és soha nem csukott be egy kapcsolatot senkivel sem, ilyen könnyen és gyorsan mint ezt tette. Másik pasiknak volt hogy elnézte, hogy megcsalták, görények voltak vele, netán feleség mellett tartották...
Elötte meg, soha senkit mint engem... etc.,etc..
Személyes barátom szerint, csak lebegtet és kihasznál, más szerint rajtam áll bosszút az előzőleg elszenvedett sérelmekért. Más szerint, csak arra kellettem neki (ezt egy lány mondta) hogy a vállamon vészelje át a kicse elvesztését, és hogy demonstráljon az ex-pasiknak. Ebben is lehet valami, de ahogy a kapcsolat indult, nem vagyok benne biztos.
4., Hát.. hiányzik. Magányos vagyok. Helyén az önértékelésem, hidd el, tudom hogy értékes vagyok nélküle is. De ő meg nekem értékes, legalábbis, ami volt, akkor.
Nehany dolog eszembe jutott, mikor olvastam a torteneted. Remelem elore visz. Szurkolok!
1.Ha tetszik a hatarozottsaga, akkor hogy onmagadban is elkezd tovabb fejleszteni ezen tulajdonsagot elsore jo lepes lesz: kezedbe venni a dolgok iranyitasat. Eddig, amit irtal, az derul ki: o keveri a kartyakat.
2.Mivel azt mondta, hogy tul van a "gyerek elvesztesen" (bar itt megalapitottuk, hogy nem igaz), nem kell annyira aggodnod miatta. Most ki tudod deriteni, mennyire vagy fontos szamara, ha elkezdesz tavolsagot tartani (amit mar elottem sokan irtak).
3.(A kovetkezo felvetese Anita szamara a baratsagotok stabilizalasa fele vezeto utra terelheti a kapcsolatotokat, ezert vigyazz vele, de erdekelne mit gondolsz rola): ha o baratkent kezel, akkor milyen baratsag az, ahol ot nem erdekli, mi van veled, sot szemedre veti, ha te hivod ot?
4.Tulsagosan fuggsz tole: alig varod, hogy hivjon. Ertekes vagy te nelkule is!
Eddig semmi, csend. Érdekes, fel sem akarom hivni, és nem szuggerálom a telefont.
Amit nem értek… ez megint utalhat valamire. Tegnap reggel fél 7-kor kelt, fárasztó napja volt. Este 11-kor lefeküdt, pedig lett volna „mennie hova”. És mégsem tudott aludni, ezek után jelentkezik ICQ-n és SMS-ben 2 után. Viszont amikor megkérdeztem, „mi a baj, miért nem tudsz aludni?”, azt mondta, hogy semmi. Én úgy vagyok vele, ha álmos vagyok, és úgy döntök, hogy alszom, akkor ez össze szokott jönni. Az csak hízelgő, hogy egyből engem keresett. No, vélemények?
A másik, ami elgondolkodtatott, hogy tegnap azt mondta a telefonban, hogy már túl van a „kicsi” elvesztésén. Igaz ez? Csak azt mondta? Vagy magában igy elfojtotta?
Ami még fontos lehet, Anita a héten kiegyensúlyozottnak tűnik, pár nap szabadság és nem is sikerek után, „fel van pörögve”, sok minden pozitív dolog történt vele a héten. De tegnap már mondta, hogy előre utálja, hogy hétfőn dolgozni kell menni.
És még egy infó: az említett srác, akit Ferinek neveztünk, tegnap megfogta a kezét, ő meg a saját bevallása szerint azonnal elrántotta, és „majdnem pofánbaszta”. Szerintem, ez a Feri srác, nem versenytárs, semmit nem tud Anitáról, és nem is tűnik egy olyan fajta hapsinak, aki beválna. Ezzel csak azért foglalkozom, mert érdekel a helyzet, és ebből is infókat nyerek.
A másik amit elgondolkodtatott, hogy tegnap azt mondta a telefonban, hogy már túl van a „kicsi” elvesztésén. Igaz ez? Csak azt mondta? Vagy magában igy elfojtotta?
Kedves nym, nem volt éle vagy bántó jellege egyik hozzászólásodnak sem, köszönöm.
Azt ha egy „tapasztalt” és csinos 26 éves csaj nem akar gyereket és pasast, ez kétségtelen, hogy nem egészséges, de mindenképpen meglepő. Vagy csak utal valamire, a mélyben?
Anita ezt a voluntarista szemléletet képviseli, amit említettél, és kapja is a pozitív megerősítéseket is az élettől, nem kis mennyiségben. Amit leirtál, azzal egyetértek, ez egy ingadozó folyamat, (és bár nyilván vannak az „átlagnál gyengébb” vagy kevesebb akaraterővel rendelkező emberek, és „erősebbek”) ha az ember ezt bevallja magának, az mindenképpen előremutató dolog. Erre szeretném rávezetni.
A segítőkész hapsik, tényleg nem a legnagyobb öröm, de ők nem segítenének, nem is tudnának, nem is akarnának neki, már csak azért sem, mert nem az a fajta srácok, és semmit nem tudnak semmiről.
Az Általad említett „friss és töretlen” életerő igen imponáló benne, de ezen kívül sok mindent imádok benne, intellektus, műveltség, érdeklődés, kedvesség, ja meg a bőre illatát :-))) Az életerő ingadozó dolog, megeshet.
Kedves ZR:
Próbálom megoldani, elengedni. Mára már, mintha eljutottam volna erre a pontra. Azt viszont ő megmondta, hogy nem akar elveszíteni és „nulla kommunikációt” velem. Az „elbukni” szót hogy érted? Én senkinek nem kívánok rosszat, legfőképpen neki.
Kedves Mágustanonc:
Nem, szerintem nem támaszkodom rá, hanem szeretném egy működőképes kapcsolattá visszaalakítani a dolgot, ahogy indult, és ami olyan nagyon jó volt, teszem hozzá, nem csak nekem, hanem neki is. Ettől én még nem adom fel magam (ha jól érzem, és remélem, nem tévedek) hanem képviselem és kommunikálom magam. Persze, lehet, hogy én sem vagyok tisztában vele, hogy mit is akarok pontosan.
Nehéz egy döntés, hogy elengedjem, (a magam védelmében, és ez esetleg azzal is kecseget, hogy itt fogja 20 perc múlva rugdosni az ajtót, vagy próbáljam segíteni, és várni amíg a helyzet valahogy alakul. Természetesen, egyetértek azzal hogy az ember magában találja meg a boldogságot, de attól tartok, ez most nem az a helyzet.