Alboreto-baleset: lezárult az ügyészségi vizsgálat
Cottbus, 2001. július 5. (MTI)
- A cottbusi államügyészség lezárta a vizsgálatot Michele Alboreto egykori Forma-1-es pilóta április 25-én bekövetkezett halálos balesetének ügyében.
Az olasz versenyző a Berlintől délre fekvő Lausitzringen tesztelt a Le Mans-i 24 órás viadalra egy Audit, amikor egy hegyes tárgy fúródott a kocsi bal hátsó kerekébe. A gumi 300 km/órás sebességnél szétrobbant, az irányíthatatlanná vált jármű pedig a pályát övező korlátnak csapódott, majd felborult.
A nyomozók nem találtak - például gondatlanságból elkövetett - bűntényre utaló jelet.
A 44 éves korában elhunyt Alboreto 1981-től 1994-ig volt tagja a Forma-1-es gyorsasági világbajnokság mezőnyének, a Tyrrell, a Ferrari, a Lola és a Footwork autóit vezette. Összesen 194 futamon állt rajthoz, és öt GP-győzelmet szerzett. 1985-ben a Ferrari színeiben második helyen végzett a vb-pontversenyben.
Ma megvettem a Sztár-Sport c. újságot, soha nem vetemedek ilyesmire, de egy nagyon jó cikk van benne Gilles-ről és Jacques-ról...Nos begépelem:
"Kevés nemzet található az autós gyorsasági vb-sorozatban, amelynek a Forma-1-es múltját, jelenét és jövőjét ennyire azonosítsák egy család nevével. Ha Kanada akkor Villeneuve. Pedig az észak-amerikai ország tizenkét pilótát delegált a pályaversenyzés csúcskategóriájába - sokkal többet annak tengerentúli variánsába az Indycar illetve CART sorozatba -, de közülük csak kettő szerzett pontot: Gilles és Jacques Villeneuve. Utóbbi ráadásul a CART és az F1 koronáját is elvitte már.
Talán nem csak a Villeneuve-família dicsősége jutott volna Kanadának, ha az óriási tehetségként feltűnt Peter Ryan, aki 20 évesen Stirling Mosst legyőzve nyerte a nemzeti sportautó nagydíjat a Mosport Parkban, s egy évre rá 10. hellyel debütált az Egyesült Államok Forma-1-es futamán Watkins Glenben, 22 évesen nem szenved végzetes balesetet 1962. július 2-án a franciaországi Reimsben. A "szomszédos" amerikai pálya, Watkins Glen egy futama jutott 1963-ban Peter Broekernek is, majd miután 1967-től már Kanadának is volt nagydíja, Al Pease, Eppie Wietzes, Bill Brack, John Cordts is felvillanthatta tudását egy-egy verseny erejéig Mosport Park, illetve Mont-Tremblant ringjén. George Eatonnak egy egész szezonra futotta abból a pénzből, amit "bérleti díjként" a BRM-istállónak fizetett.
A francia-kanadai Gilles Villeneuve-nek már nem volt ilyesmire szüksége - olyan egyéniség volt, akiből életében legendda lett. Az 1950. január 18-án a québeci Saint-Jean-sur-Richelieu-ben született érzékeny művészlélek 8 évesen kezdett versenyezni - havon. A jégautózásban beidegződött reflexek tették olyan könnyeddé, látványossá, valószínűtlenné vezetési stílusát, ami a nagy Enzo Ferrarit is lenyűgözte. Azzal tört be a nemzetközi elitbe, hogy 1976-ban megnyerte Trois Rivieres utcai Formula Atlantic versenyét, a Szent-Lőrinc folyó partján, míg a Forma-1 azévi világbajnoka, James Hunt csak a 3. lett. Hunt azzal tért vissza Angliába, hogy a McLaren vezetőinek figyelmébe ajánlotta Gilles-t, mint akit érdemes szemmel tartani. Az 1977-es Brit Nagydíjon már debütált is a McLarennél, de 11. helye ellenére a csapat mégsem őt, hanem a francia Patrick Tambay-t szerződtette az év végén Mass helyére. Enzo Ferrari viszont lecsapott rá, és Niki Lauda helyére ültette. Gilles hamarosan a csapatfőnök kedvence lett, akit fiaként szeretett. Első futamgyőzelmét az 1978-as szezon záróviadalán, a montréal-i pályán aratta, majd 1979-ben a dél-afrikai Jody Schekterrel a vb-pontverseny első és második helyét is megszerezték a Ferrarinak - Gilles alig 4 ponttal maradt le a címtről. Ám a következő évben katasztrófálisan szuperált a Ferrari 312T5-ös modellje, meg sem közelítette a Williams-t és a Ligier-t. Az 1980-as keserves 6 pontnál az 1981-es Ferrari Turboval aratott monacoi és spanyol győzelem már biztatóbban hangzott, de a Schektert váltó Didier Pironi-val megromlott a viszonya, amikor a csapatvezetők utasítására a Ferrari hazai pályáján Imolában át kellett adnia a vezető helyet a franciának. Gilles úgy megsértődött, hogy többé szóba sem állt Pironival - két hétre rá a zolderi Belga Nagydíj edzésén, miközben Pironi legjobb köridejét ostromolta, ütközött az előtte haladó lassabb autóval, ülése kiszakadt, s vagy 30 méterre repült. A 67 nagydíjánból hatot megnyert sztárpilóta 1982. május 8-i halála annyira megrázta Enzo Ferrarit, hogy - saját bevallása szerint - sohasem tudta kiheverni.
Gilles özvegye, és két gyermekének, a 11 éves Jacques-nak és hugának Melanie-nak anyja, Johanna, a sírnál megfogadta, hogy többé a család egyik tagját sem engedi az autóversenyzés közelébe.
"Monte-Carloban, a lányom áldozásán voltunk, amikor felhívtak telefonon, hogy Gilles súlyos balesetet szenvedett, de életben van. Megmondtam a gyerekeknek, akik felkészültek a legrosszabbra, hiszen nem sokkal korábban saját szemükkel látták Ronnie Peterson halálos balesetét. Mégis életem legborzalmasabb perce volt, amikor közölnöm kellett velük, hogy apjuk meghalt." - emlékezett Johanna, de mégsem tudott tenni semmit, hogy fiát az autóversenyzéstől elfordítsa. Hiába küldte két évvel Gilles halála után svájci kollégiumba, hátha a sízés és a tanulás másfelé tereli a figyelmét, a gyorsaság iránti szenvedély a vérében volt.
"Gilles szerette, ha a család vele ment a versenyekre. Jacques hat évesen ott téblábolt a bokszban, megragadta a fantáziáját a versenyzés. Még kiskorú volt, amikor hivatalos versenyen először rajthoz állt. Nekem kellett szülői engedélyt adnom, hogy indulhasson" - mesélte Johanna, akinek ellenállását Gilles öccse, idősebb Jacques is segített megtörni.
A Gilles-nél 3 évvel fiatalabb Jacques Senior sikeresen versenyzett a Formula Atlantic, az IndyCar és a Can-Am-szériában, ám a Forma-1-ben csak 3 futamra kapott lehetőséget. 1981-ben Montréal-ban és Las Vegasban az Arrows, 1983-ban Montréal-ban a March autójában ült, de nem tudta kvalifikálni magát a nagydíjra. A kis Jacques nagybátyjaként és mentoraként azonban elévülhetetlen érdemeket szerzett a fiú pályafutásának alakításában. 1986-ban ő vitte el a 15 éves srácot Jim Russell pilótaiskolájába, akinek a québec-i Mont-Tremblant-ban működő műhelye az egyik legjobb hírű volt Észak-Amerikában. Miután a kis Jacques ügyesen kamatoztatta az elsajátított ismereteket, a Formula Ford-1600-ban, 1988-tól Olaszországban versenyzett, a gokart Alfa Kupában, majd Forma-3-ban, 1992-ben pedig Japánban, ahol második lett a Forma-3-as bajnokságban. Ekkor lett személyes menedzsere az a Craig Pollock, aki a svájci Beau-Soleil-ben iskolai tanára volt, most pedig a BAR-Honda csapatfőnöke. Craig javaslatára 1993-ban hazatért, és Forsythe-Green csapat autójával 5 futamot nyert a Formula Atlantic sorozatban. Ugyanezzel a csapattal lépett 1994-ben az IndyCar-bajnokságba, ahol a pontverseny 6. helye az év újonca címet eredményezte. Csupán a 14. versenyét futotta a winsconsini Elkhart Lake pályán, amit varázslatos stílusban megnyert - különös egybeesés, hogy nagybátyja, idősebb Jacques Villeneuve is ugyanezen a ringen aratta élete első IndyCar győzelmét 9 évvel korábban, 1985-ben...
A következő, 1995-ös szezonban már nem volt jobb Jacques-nál az IndyCarban, 5 futamgyőzelme, közte a híres indianapolisi 500 mérföldes viadal, 24 évesen a Cart-széria történetének legfiatalabb világbajnokává tette! A Williams-istállónál folytatott nyári tesztek igazolták: Jacques a Forma-1-ben is ugyanilyen eredményes lehet, s a fiú, aki sohasem kerülhette el az összehasonlítást legendás apjával, állta a próbát!
Már élete legelső futamán rajtelső lett - ez korábban csak 3 pilótának sikerült a Forma-1 történetében, Giuseppe Farinának (1950, Anglia), Mario Andrettinek (1968, USA) és Carlos Reutemannak (1972, Argentína). Noha csapattársa, Damon Hill - aki szintén legendás pilóta fiaként bizonyított a Forma-1-ben - az év utolsó futamán szétfoszlatta a vb-címről szőtt reményeit, Jacques előtt és után senki nem nyert még 4 futamot első évében. Ahogy az IndyCarban, az év újonca címra a világbajnoki győzelem, a Forma-1-ben is verhetetlen volt a második évben.
1997-ben végleg kilépett apja árnyékából, hiszen olyasmit vitt véghez, amit még Gilles sem tudott: 7 futamgyőzelemmel világbajnok lett.
Miután a Renault elhagyta a Williams-t, 1998-ban csak vb 5. helyig vitte, de a mélypolnt 1999-ben jött el: a Ken Tyrell istállójának örökét óriási hírveréssel átvevő British American Racing volánjánál egy pontra sem volt képes, pedig barátja, Craig Pollock állt a kormányrúdnál. Tavaly már felkúszott a vb 7. helyig, az idei Spanyol Nagydíjon pedig újra dobogóra állt. Még csak 30 éves, de már túlszárnyalta apját. S ebben édesanyja, Johanna sem bízott:
"Mindig Gilles-hez mérték, folyton kritizálták. Szerencsére, érzékeny lelkű apjával ellentétben, Jacques kemény profi, önálló, független ember, aki okosan hoz döntéseket a saját sorsáról."
Johanna még sosem látta Jacques-ot a Forma-1-ben versenyezni - csak a televízióban. Mindketten Monacoban élnek, a mama 1992-ben költözött Montréal-ból abba a házba, amit még férje vásárolt, a fiú 6 millió dollárért tavaly vett ott luxuslakást. Noha Jacques montréal-i apartmanját sem adta fel, s most nyitott ott exklúzív éttermet, Newtown néven - angol fordítása vezetéknevének -, a québec-iek nagy bánatára nem szándékozik hazaköltözni. Otthon már azért is támadták, amiért angol nevet adott klubjának.
"Ezen csak nevetni tudok. Egyesek nem látnak távolabb az orruknál. A világ soknyelvű, én szinte egész életemben más országokban laktam, Svájcban nevelkedtem, ott négy-öt nyelven beszélnek, de csak Québec-ben találkoztam ezzel az elkülönüléssel. Nem hiszem, hogy az angol szavaktól a québec-iek elvesztenék identitásukat" - fakadt ki Jacques, aki Kanadában nemzeti hős, de igazi világpolgár."
Jacques-ra gondoltál? Nem tudom, ki nyitja meg....de itt az eredeti hír, május 31-i dátummal:
"6th edition of the Gilles Villeneuve Museum golf tournement tomorrow...
It is tomorrow, June 1st, that almost 150 golfers and friends of the Gilles Villeneuve Museum will gather at the Berthierville Golf Club for the 6th edition of the annual fund raising event. We will be there with our guests and friends. A photo report will follow sometime next week..."
Csak annyit szeretnék mondani, hogy a mai nappal megkezdődött Montréal-ban (azt hiszem) a Gilles Villeneuve Golf Torna, amelyet minden évben a Kanadai Nagydíj előtt megrendeznek, és aminek teljes bevételét jótékony célokra ajánlják fel:)))
Vilike már tegnap Montréal-ban volt:))
Én annyira hülye vagyok, megint elfelejtettem az életrajzot. De már felírtam a naptáramba (mert nekem ilyenem is van) és jövő héten bepötyögöm (sajna nincs itt velem Pesten, haza kell mennem a cikkért)
Riccardo Patrese emlékezése Michele-ről:
"He was really only racing for fun, he was doing it out of passion. Michele had a thousand other interests but he never quite managed to do without it (motor racing)"
Hírek
Belsőség
Hírek
