Nem, Heeter semmi ilyesmit nem akar mondani. Csupan arra utal, hogy ha ket deuterium mag heliummagga olvad ossze, akkor - az altala felsorolt okok miatt - gammasugarzasnak (ket nagyenergiaju gamma fotonnak) kell letrejonnie. Ebben igaza is van. Sok tovabbi reakcio utan ebbol is ho lesz persze vegul, de nem kozvetlenul. A dolog jelentoseget az adja, hogy a hidegfuzio soran ilyen gammasugarzast egyaltalan nem talaltak.
Heeter tehat arra akar kilyukadni, hogy ha nincs gammasugarzas, akkor nem is lehet szo magfuziorol. Ez azonban mar non sequitur. Amire joggal lehet kovetkeztetni, az annyi, hogy a reakcioban - mar ha valoban van reakcio - kettonel tobb, velhetoen nagyon sok reszecske vesz reszt egyszerre.
Az ilyen tobbresztvevos folyamat plazmaban, plane kis surusegu plazmaban annyira valoszinutlen, hogy nyugodtan elhanyagolhato. A hidegfuzio eseteben azonban ott a deuteriummal (tul)telitett palladiumracs, ami maga is reszt vehet a reakcioban, es akkor a Heeter alatal emlitett valoban fontos fizikai elvek minden serelme nelkul elkepzelheto, hogy a felszabadulo energia kozvetlenul hove alakul - abban az ertelemben, hogy rogton a ket mag osszeolvadasa utan mar sok reszecske kozott oszlik meg. Hogy ez pontosan hogy mehetne vegbe szamottevo valoszinuseggel, azt nem tudjuk, de hogy egy ilyen hipotetikus folyamatot sem az energia- sem az impulzusmegmaradas, sem a specialis relativitas nem tilt, az biztos.
(lingarazda, javits ki, ha nem jol mondom)
Marmost ezt nyilvan tudja Heeter is, mert ha nem tudna, akkor biztos meghuztak volna valamelyik szigorlaton, s akkor most nem dolgozhatna a Princton egyetem Plazmafizikai laborjaban. Ezert rejtely, hogy vajon mi motivalhatta arra, hogy egy ismeretterjeszto, tehat nem kizarolag szakemberek szamara szerkesztett ujsag honlapjan ilyen szamarsagot mondjon. Arra gondolni sem merek, hogy szandekosan felre akarja vezetni a hozza nem erto nagykozonseget (akitol mellesleg a penzt kapja a kutatasaira).
A rendörös vicced meg kb. a hozzáéetésed szintjét mutatja a fizikai kutatás jellegéröl. Ilyen trivializálás... nem azt mondom, hogy nem találó biozonyos értelemben, de messze nem fedi a valóságot. És hogy jön ide? Itt nem jópofizni kell. Ismertesd velem, hol bukik meg tapasztalatilag a kvantummechanika, különben felírlak az áltudományos szófosás listájára.
Nézd, nincs idöm arra, hogy oktatást tartsak többezer hozzászóláson át, mire megérted a dolog lényegét. Valóban tisztességtelen volt bizonyos mértékig a hozzászólásom, de rá kellett döbbentselek valamire. Túl nagy a mellény, ahhoz képest, hogy nem vagy járatos a fizikában.
Egymillió atom nagyon sok. Erröl úgy látom, neked nincs fogalmad. Mint ahogy arról sem, miröl szólnak a QM interpretációs problémái, különben nem írtál volna ilyet.
Most igazából ignorálhatnám a hidegfúziós véleményedet, tekintve, hogy magfizikához és valószínüleg elektrokémiához is igen laikus vagy (az utóbbihoz nagyrészt én is, de a magfizikához azért nem).
Amúgy filozófia/metafizika esetén jobban állok, mint egy ilyet sose látott laikus, néha csekkelhetnéd a vitapartner elöéletét. Én is megtettem a Tieddel, kíváncsi voltam, honnan a nagy mellény, mikor nyilvánvaló tudatlanságot árulsz el a témával kapcsolatban.
A fuzios energia kozvetlen hove alakulasa nem lehetseges az energia- es impulzusmegmaradas valamint a specialis relativitaselmelet torvenyei miatt Jó lenne tudni, hogy ez pontosan mit jelent... valószínüleg nem azt, hogy csillagok nem léteznek...
Erre mondta Weores Sandor, hogy "A Pisti is hulye, a Julcsi is hulye, csak en vagyok az okos, mert nekem a seggemben is fejem van."
Egyebkent meg ismered a regi viccet: Ejfel, a rendor negykezlab matat az utcalampa alatt. Arra jon egy jarokelo es megkerdi:
- Biztos ur, elvesztett valamit?
- El, hogy a fene egye meg. A gumibotomat.
- Es hol?
- Ott a szomszed utcaban - es egy sotet sikatorra mutat.
- Akkor miert nem ott keresi?
- Mert itt legalabb vilagos van.
Ennyit az elmeleti fizikusok mindenre kiterjedo figyelmerol.
Ami a nevetes jogossagat illeti: Pons es Fleischman 1989 marcius 23.-an tartotta azt az ominozus sajtokonferenciat. Az ules, amit ideztem, s ami bohockodasba fulladt, majus 1.-en este volt. Egy honap, ha tisztessegesen meg akarsz ismetelni egy kiserletet, semmire sem eleg, ezt te is tudod. Akkor mirol is beszelunk?
Mas. Egymillio atom semmi (a makroszkopikus vilagban). Ezt ugyancsak tudod. Hany atombol is all egy bakterium? Egy virus? Egy DNS molekula? Akkor mit jossz itt a nagy szamokkal? Majd ha ugy 1018 atombol barkacsolnak ossze egy BEC-et, akkor visszaterhetunk a dologra. De az meg odabb van ugyis.
Ez ugyanaz a fajta vagdalkozo erveles, ahogy pl. az altalad idezett SciAm hidegfuzios honlapon Robert F. Heeter nyilatkozik a Princetoni Plazmafizikai Laboratoriumbol: "The direct conversion of fusion energy into heat is not possible because of energy and momentum conservation and the laws of special relativity." (A fuzios energia kozvetlen hove alakulasa nem lehetseges az energia- es impulzusmegmaradas valamint a specialis relativitaselmelet torvenyei miatt). Ez csacsisag. Te is tudod, en is tudom, o is tudja. Akkor meg miert mondja? Arra szamit, hogy van olyan gimnazista, aki nem tudja?
Mindezzel csak azt akarom mondani, hogy szallj le legyszi a magas lorol. Senki sem akarja vitatni, hogy ertesz a szakmadhoz. Nyilvan jobban ertesz hozza, mint en - ha nem igy lenne, akkor jol is neznenk ki. Es en legalabbis - azt sem akarom vitatni, hogy a kvantummechanika rengeteg jelenseget nagyon jol leir. De azt biztosan tudjuk, hogy nem ir le minden jelenseget es biztosan tudjuk, hogy nem tudjuk hol huzodnak az ervenyessegi hatarai.
Tehat: annak orulok, ha kvantumterelmeletbol kioktatsz, mert abban otthon vagy, de metafizikabol es filozofiabol kerlek ne oktass ki. Ahhoz semmivel sem ertesz jobban, mint az elso taxisofor, akit leintek. Ezzel nem leszolni akarlak, mert en sem ertek jobban hozza, sot, senki.
Wegener esetén a tudománynak akkor is igaza volt, amikor az elhangzás pillanatában nem tekintette bizonyítottnak. És akkor is, amikor a bizonyítékok alapján késöbb elfogadta, és "beírta aranybetükkel a nagykönyvbe".
Ha ezt nem érted, akkor azt sem érted, hogy müködik a tudomány, mi garantálja a tudás megbízhatóságát egyfelöl és a haladást másfelöl. Ebben az esetben viszont jobb, ha nem próbálsz ebben elhamarkodottan véleményt nyilvánítani.
A tudomány története olyan, hogy szinta naponta van egy új javaslat valamilyen fundamentális változtatásra a fizikai világképben. Szerinted ebböl mennyi jön be? Kb. egy ezred része, vagy annyi se.
Eszméletlen ötlet orgia folyik: Ez a fejlödés elöfeltétele. Kellenek ötletek, hol kell újat keresni, mi lehet az, ami összefér a már igazolt tényekkel stb.
Na most a hidegfúzió is ilyesmi volt. Nem jött be. Csakhogy aztán felkapta az áltudomány hulláma, és ennek a szokásos történetét látod. Perekkel, sértödésekkel, áltudományos blablával leöntve.
Na most az ezernyi javaslatból te csak azokra emlékszel, amik bejöttek. A többiekre a feledés homálya merül. Ott porosodnak a folyóiratok mélyén.
Aki napi rendszerességel csinál fundamentális fizikát, az olvassa ezeket az aktuális preprintekben. És tudja, hogy semmit nem szabad bevenni, amíg nincs igazolás. Ld. pl. hidegfúzió.
Wegener és a lemeztektonika esetén a tudománynak igaza volt. Ugyanis nem volt tapasztalati igazolás. hogy különbözteted meg Wegener ötletét az azon a héten elhangzott másik száztól, ami nem jött be? Sehogy. Utólag könnyü bölcsnek lenni. Einstein általános relativitáselmélete dettó.
A tudomány jó okkal konzervatív abban, mit fogad el bizonyítottnak. Másrészt a haladás érdekében jó okkal liberális a spekulációban. Aki ezt nem fogja fel, nem való kutatónak.
Elöször is, Pons és Fleischman alaposan felsült. Szerinted nem volt min nevetni? Meg azon a sok lihegö alakon, akik "replikálták", aztán nem tudták soha többé a saját "replikációjukat" megismételni.
A hidegfúzió esetleges léte egyébként nem mondana direktben ellent az ismert fizikai törvényeknek. Furcsa, persze, de erösen korrelált rendszerekben sok furcsaság lehet.
A kvantummechanikát pedig hagyjuk. Nem értesz hozzá, ez pár mondatból kiderült. Wigner maga írja, hogy érve nem perdöntö, a tanulmány végén, jó okkal. Ez csak annyiban érdekes, hogy hol voltak az ö megértésének határai. Ma már sok mindenröl mást gondolunk. 61-ben Wigner még gondolhatta, hogy mondjuk 1 millió atom méretnél a QM nem lesz érvényes. Ma nem teheted meg, mert kísérletileg igazolt a szuperpozíció léte ekkora rendszerben.
De a QM itt off-topik. Egyébként ne beszélj olyasmiröl, amihez ennyire nem értesz, olyan hangsúllyal, hogy "nem érted, miért nem közismert a fizikusok körében ..." Sokkal többet tudunk, mint amit el tudsz képzelni :) Sokkal több eshetöséget számba veszünk, mint amit te laikusként valaha is el fogsz gondolni...
Láttam egyébként, hogy régészetben, ásványtanban és építészetben nagyon otthon vagy. Abban nem vitatkoznék veled, legfeljebb megkérdezném a véleményedet. De itt most két hozzászólásban elárultad, hogy a modern fizikához amatör vagy. Akkor minek nyúlsz bele olyan dolgokba, mint a kvantummechanika vagy a hidegfúzió, föleg miért gondolod, hogy Te ezt olyan nagyon érted?
(Megjegyzem, kb. 12 éve aktívan végzek kvantumtérelméleti és részecskefizikai kutatásokat. Ezzel nem tekintélyelvi alapon akarlak most leiskolázni, csak jelezném, tudom, miröl beszélek. Az utóbbi években pedig komolyan foglalkozom éppen a QM interpretációs kérdéseivel).
A kvantummechanika interpretációs problémáiról:
1. Semmilyen ma ismert fizikai tény nem mond ellent a QM érvényességének a makrovilágban (mint ahogy egyetlen más skálán sem).
2. Az, hogy a QM szokásos fogalmainknal ellentmond, két dologra invitálhat.
a) Vesd el a QM-et, akkor ellenben adj egy ugyanilyen jó leírást a tapasztalatról.
b) (ezt teszem én): a QM tapasztalatilag igazolt, vagyis akkor bíráljuk felül a fizika valóságra vonatkozó metafizikai/filozófiai elöfeltevéseinket.
Igen, Oersted volt az. És utána sokáig abban a hitben élt, hogy ahhoz, hogy a mágneses hatás "kiáramoljon" a drótból, annak izzania kell. Ezért igen vékony platinadrótokat használt, amik nehezen reprodukálhatóvá tették a kisérletet.
Az igazság megint csak nem ilyen egyszerü. Pasteur igenis hamisitott kisérleteket, plagizát, stb. Nem minden eredményét igy érte el, de csinált ilyet is. A hirnevét meg jó részben PR kapcsolatainak köszönheti, a "felsöbb körökkel", különösen III Napóleonnal ápolt kitünö viszonyának.
Amellett, hogy sok hibát is elkövetett (ami olykor még emberhalálhoz is vezetett), azért alapvetöen igaza volt, s ez az, ami hosszú távon számit.
Pons és Fleischman viszont nem csalt. Lehet, hogy tévedtek, lehet, hogy nem jártak el elég gondosan, de nem csaltak. Az ominózus, idö elötti sajtókonferencia nyilván hiba volt, de azt sem önszántukból, jókedvükben csinálták, hanem az egyetemi vezetés nyomására (valami szabadalmi ügy lógott a levegöben). Utána persze már nem ment le a nyakukról a sajtó.
A héliumprodukcióra vonatkozó kezdeti állitásukat visszavonták. Ebböl viszont nem következik automatikusan, hogy hélium nem is keletkezik a folyamat során, csak annyi, hogy akkor és ott nem lehetett kizárni az atmoszferikus héliumszennyezés lehetöségét. Késöbb mások, más kisérletekben megtalálták a héliumot (érdekes módon - a várakozással ellentétben - a távozó gázban és nem a palladiumrács belsejében, ez azonban csak azt jelenti, hogy az valami felületi reakció során jön létre, egy mikronnál nem nagyobb mélységben - egyébként ugyanis a rács csapdába ejtené).
Sokat lehet beszélni ezekröl a részletekröl, hosszú távon azonban itt is csak az számit, hogy kinek van igaza.
Faraday egyik előadásán - annak demonstrációja közben, hogy az elektromos és mágneses erőnek semmi köze egymáshoz - fedezte fel, hogy nagyon is van. Levonom a következtetést: Faraday nem laboráns volt. Hanem nagykutya. Éppen olyan "merev", "dogmatikus" stb, mint azok a nagytudású emberkék akikre az áltudomány úgy szeret fröcsögni.
Érdekes dolgok vannak a tudomány történtetében - a franc se tudja, hogy minek ferdítgetik állandóan egelyék ;)
Nézd, azt én nem vitatom, hogy a hidegfúzió-kutatás nem úgy müködik, ahogy kellene. De ez talán nem csak azon a körön múlik, aki csinálja, hanem azokon is, akik nézik a pálya széléröl.
A dolog 1989 május elsején kezdödött, az Amerikai Fizikai Társaság tavaszi ülésén, Baltimore-ban. Koonin és Lewis viccet csináltak belöle és a közönség vevö volt rá. Talán mégsem igy kellene müködnie a tudománynak és a tudományos közvéleménynek. Akkor ugyanis még biztosan nem volt annyi adat, aminek alapján halottnak lehetett volna tekinteni a témát. Pláne úgy, hogy sem Fleischmann, sem Pons nem volt jelen.
Pasteurt ugyanigy kinevették a saját korában, aztán mégis neki lett igaza.
Szóval a kérdés nem az, hogy ki kit perel - ez magánügy - hanem hogy mi az igazság. Miután köznevetség tárgyává vált a dolog, persze hogy elhúzott a területröl aki tehette és helyettük kétes alakok nyomultak be. De azt szeretném leszögezni - mert igy volt - hogy a közönség akkor kezdett nevetni, amikor még nem volt min.
Ha belelapozol a tudománytörténetbe, akkor láthatod, hogy Faraday elött az elektromos és különösen a mágneses jelenségek "kutatása" is jórészt sarlatánok kezében volt. És ki volt Faraday? Egy laboráns, persze. Aki mindenféle gyanús "erö"vonalakat képzelt az üres térbe. Öt is csudabogárnak tekintették egy kicsit, mig Maxwell rendbe nem tette a dolgot.
Ettöl függetlenül az elektromágneses jelenségek azelött is léteztek és érdemesek voltak "komoly" emberek figyelmére, még ha egy darabig Mesmerrel kellett is osztozni a területen.
Mit és? Ha valaki azt mondja, hogy egy részecske S alakú nyomot hagyott a ködkamrában, akkor azt mondod, hogy az nem lehet, mert a töltés megmarad. Ha meg valaki azt mondja, hogy a baktérium osztódott, akkor azt mondod, hogy az nem lehet, mert a kvantummechanika lineáris.
OK, most lassan mennem kell, ezért leírom a függetlenséggel kapcsolatos dolgokat, nem húzom tovább.
Én egy olyan területen dolgozom, ahol mindössze néhány 100 kutató van az egész világon, beleértve posztdokokat és diákokat. És valóban, a legtöbbet ismerem, legalább látásból.
Azért annyira, hogy perben együtt szerepeljek vele, max 20-at ismerek.
Másrészt így is függetlenek vagyunk. Tudniillik ök minden cikkemet darabokra szedik, ha szükséges. Még a legjobb barátom is (aki mellesleg angol). Kegyetlenül, módszeresen, kritikusan. Pedig nem publikálok áltudományt. És eddig csak profitáltam ebböl a hozzáállásból. A cikkeim határozottan jobbak lettek töle. Olyannyira, hogy gyakran a folyóirathoz való benyújtás elött magam küldöm el öket az alkalmas személynek, hogy szedje darabokra.
És nálunk nem müködik a körbehivatkozó kör (mint mondjuk a húrelméletieknél, akik kb. egy-két nagyságrenddel többen is vannak, ezért, ha valaki "elfingja magát" (ahogy egy barátom mondta) húrelméletböl, már akkor 100-as nagyságrendü hivatkozást kap, míg nálunk igen komoly eredmények is csak 20-30-ig jutnak.)
Vagyis nem a kör nagysága, nem az ismeretségek számítanak, hanem az adott területet kutató közösség müködési módja. Amikor bírósági perek jönnek a képbe stb. egyre több irracionális elem jelenik meg, és ezek egy egész kutatási vonal kisiklásának legékesebb jelei. Akkor már hitröl és vallásról, tekintélyröl és presztízsröl van szó, nem a fizikai valóság megismeréséröl.
Elolvastam Wignert (itt volt nálam, nem volt nehéz újra belenézni). És?
Ilyen ertelemben fuggetlen eredmenyeket a legtobb tudomanyteruleten hiaba keresel. Altalaban azok szoktak publikalni egy temaban, akik azzal foglalkoznak, es tobbnyire ismerni is szoktak egymast. Tudod, ugyanazokra a konferenciakra jarnak, ugyanazokon a workshop-okon vesznek reszt, stb. Ebben semmi kulonos nincs. Mit akarsz tulkepp?
A fuggetlen az en ertelmezesemben az, hogy mas berendezessel, mas modszerrel ugyanazt a jelenseget sikerul reprodukalni. Ennek a kriteriumnak az olaszok megfelelnek. Egyebkent meg Miles kiserletet ismeteltek meg, akivel nem is pereltek egyutt.
Mas is tortent 1961-ben. Megjelent Wigner Jenonek egy kis tanulmanya "The Probability of the Existence of a Self-Reproducing Unit" cimmel. Olvasd el, erdemes.
in: Wigner, E., Symmetries and Reflections, Indiana University Press, Bloomington., 1967
(ezt magyarul is kiadtak)
Original publication in: The Logic of Personal Knowledge (Essays in Honor of Michael Polanyi), Chapter 19., Routledge and Kegan Ltd., London., 1961
Ja, 1961-ben halt meg Shcrödinger. Ha ez a QM bukása...
Akkor csinálták meg elöször a híres kétréses kísérletet, ami addig csak gondolatkísérletként futott. Teljes volt az egyezés a kvantummechanikai jóslatokkal...
Ma már ott tartunk, hogy sokmillió atomból álló rendszereket hoznak kvantummechanikai ún. entangled állapotba. És a QM még mindig áll...
Teszek a bírósági ítéletre, nem érdekel. A történet viszont jól mutatja, hogy del Giudice és Preparata nem éppen független. Én független replikációról beszéltem, nem valakiröl a brancsból, aki a körbehivatkozó körböl úgymond "alátámasztja" a dolgot.
Hol bukik meg a kvantummechanika??? Kísérleti tényeket kérek, nem interpretációs spekulációt. Mi volt 1961-ben?
Azért ne nézz amatörnek :)
Miles-ról pedig nem írtam semmi degradálót. Te Preparata-t és del Giudice-t hoztad fel, erröl viszont tényleg tudtam valamit.
A LANL-belieket ellehetetlenítették? Az INFN kutatókat kirúgták? Ugyan már.
Az a kolléga pedig, aki sajtótájékoztatót tart, mielött publikálta volna az eredményt, és ellenörzö mérések ezrei megerösítették volna (ami egy ekkora horderejü esetben a minimum), szarkazmuson kívül mást nem érdemel.
Einsteinnel fordult még ez elö, de öt az újságírók nem hagyták békén, így aztén az egyesített térelmélet minden új változata megjelent valahol a sajtóban. De erröl Eisntein nem igazán tehet. Pons és Fleischman ellenben maguk ugrottak bele a körbe.
Mondjak valamit? Egely is azt állítja, hogy kimért ezt, kimért azt, neki is minden müködik... Van valami különleges tekercselésü mágneses szerkezete, ami állítólag energiát termel stb. Tele vagyunk ezekkel az állításokkal.
Mikor értik meg végre az emberek, hogy a természettudomány nem cikkírásból, idézgetésböl meg szófosásból áll? Hogy mielött egy eredmény elfogadott lenne, nagyon komoly szürökön kell átmennie? Írtam már: 14 évnek elégnek kellett volna lennie. Az elején boldog-boldogtalan nekiugrott. Senki nem akart lemaradni a nagy felfedezésröl. A dologtól akkor ment el mindenkinek (vagyis a legtöbb embernek) a kedve, amikor nem sikerült reprodukálni. Nincs idönk terméketlen dolgokra. Volt egy esély, elment.
Azóta is vannak, akik csinálják, komoly laborokban (LANL, INFN stb.)
Ez egy hiradas egy 1996-os ujsaghirrol, ami egy birosagi targyalasrol szol, aminek targya egy ujsagcikk miatt inditott per volt. A biro ugy dontott, hogy a "hidegfuziot nem latja bizonyitottnak". Eeeees??? Ennek meg mi koze a tudomanyos modszerhez? Miota dol el az ilyesmi a birosagon?
Az, hogy a harom olasz ismeri Fleischmann-t es beszallnak felperesnek egy olaszorszagban inditott sajtoperbe, miert bizonyitana azt, hogy az altaluk (is) jegyzett kiserlet hibas? Vagy miert bizonyitana az ellenkezojet? Egyaltalan, mi koze van az ilyen "kis szineseknek" a targyhoz?
Varjal, ne siess annyira. Az olaszoknal is leallitottak a finanszirozast, pedig allitolag tok jol reprodukalhato az o eszkozeikkel es a heliumtermelest is kimertek, meg az idofuggeset is.
Az 1989-es ERAB jelentest olvastam (korabban be is linkeltem), de azt jobb lenne elfelejteni. Egyreszt mar 14 eves, masreszt azota azert talaltak heliumot - ugye ez az egyik legsulyosabb kifogasa a jelentesnek, marmint hogy nincsenek reakciotermekek.
Egy 1989-es (ellenorizhetetlen) ujsagcikk nyoman en nem mernem mondani, hogy: Szóval Pons, a nagy felfedezö, újabban hidegfúziós teaforralókat gyárt... hát nem röhejes? Kollegakkal nem jo igy viccelni.
Miles-sel levelezek eppen, tok normalis urge, semmi newage-es nincs benne. Az a benyomasom rola, hogy nagyon alapos, lelkiismeretes, gyakorlatias ember. Kicsit megkeseredett, mert - szerinte erdemtelenul - a kollegak mindig csak viccelodnek vele, anelkul, hogy rendesen megneznek, amit csinal. Azt mondja, hogy most mar tok megbizhatoan tudja reprodukalni a tobbletho-termelest egeszen pici berendezessel es a fogyasztott villany sokszorosanak felel meg a hofelszabadulas. A helium-meresek megismetlesere nem kap penzt.
Az igaz, hogy nem lehetetlenitettek el teljesen, mert meg mindig tanithat valami kozepnyugati egyetemen, de aztan kb. ennyi.
Szoval a helyzet messze nem olyan rozsaszin, mint amilyennek fested. Ami meg a kvantumelektrodinamika holisztikus jelentoseget, stb. illeti: lehet, hogy Del Giudice tenyleg lokott, ezt nem tudom. Azt azonban biztosan tudom (legkesobb 1961 ota lehet tudni), hogy elegendoen bonyolult rendszerek leirasanal a kvantummechanika meg egeszen alacsony energiakon is megbukik.
Eleg altalanosan elterjedt nezet a fizikusok kozott, hogy az elmelettel csak nagy energiakon lehet gond (amikor ugye az egy reszecskere eso energia nagy). Egyebkent alapvetoen pontos, legfeljebb nem mindent tudunk rendesen vegigszamolni, mert nem eleg gyorsak a szamitogepek. No, ez nem igy van. Csak azt nem ertem egeszen, hogy ezt miert nem tudja mindenki.
>>>>>>>
They sued the newspaper, and were joined in their legal action by three Italian scientists from the University of Milan, Giuliano Preparata, Tullio Bressani and Emilio Del Giudice. These were not mentioned by name, but believed that, as fellow advocates of cold fusion, they could be identified from the review (see Nature 363, 107; 1993)
>>>>>>>
Idézek:
>>>>
In another, nonscientific episode, Fleischmann, Pons and Italian researchers Tullio Bressani, Guiliano Preparata and Emilio Del Giudice sued the Italian newspaper La Repubblica, its editor and the science editor, Giovanni Maria Pace, who had written in 1991 that cold fusion was 'scientific fraud.' The decision of the three judges was that this was justified comment, and further they awarded costs to the newspaper. They also expressed the opinion that some of the plaintiffs had lost touch with reality. >>>>
Sajnos a kiemelt vélemény nem véletlen...
Még azt tenném hozzá, hogy mint a müon katalizált eset mutatja, lehetséges fúzió még 5 Kelvin fokon is. A hideg fúzió, mint olyan, tehát nem kizárt. Az sem kizárt, hogy valamilyen más katalizátort lehet találni, lehetne ez akár valamilyen szilárd anyag is, hiszen szilárd anyagokban erös korreláció mellett sok furcsa dolog történhet...
A probléma a CF community-val van, nem a hideg fúzió esetleges tényével. Teljesen leszakadtak a tudományos követelmények követéséröl. Jórészt vallásos hit az egész, áltudományos nyomulás, semmi eredmény az eredeti felfedezés, azaz 14 év óta. Más felfedezések ennyi idö alatt hasonló témákban már a "mindennapi" reprodukálhatóság szintjén vannak... Értem ezen azt, hogy pl. egy új gyorsítóban, ha jók a paraméterek, ma már rutinmunka top kvarkot kelteni, vagy akár W és Z bozonokat.
Giudice és Preparata egyébként messze nem nevezhetö függetlennek. Íme, egy kis történet (egy bírósági eljárás kapcsán, mellékesen):
http://www.padrak.com/ine/CFLIBEL.html
Idézek belöle, jó?
In April 1989, the US government set up a committee of 22 scientists to check the results. Despite complicated work, the results were negative. This is described in the book by John Huizenga, the Co-Chairman, entitled Cold Fusion - The Scientific Fiasco of the Century. 5. On the 8th July 1989, in the Deseret News (daily newspaper published in Utah) appeared an article (with photograph) where Pons declared that he had made an apparatus of the size of a thermos which would satisfy the needs of a normal family and could make tea. Pons also said that the boiler was giving off 10 to 15 times the energy put in.
Szóval Pons, a nagy felfedezö, újabban hidegfúziós teaforralókat gyárt... hát nem röhejes?
Elég fura egy társaság ez, egyébként. Semmi tudományos tisztesség nem létezik a számukra.
További anyag:
http://www.ncas.org/erab/contents.htm
Egyébként pedig láthatod, az INFN égisze alatt dolgoztak az olaszok (én is dolgoztam az INFN-nél posztdokként két évig, meg másutt is Olaszországban). Az INFN egy olyan komoly szerv, mint nálunk pl. az MTA. Mégse lett semmi bajuk, tudtommal tovább dolgoztak az INFN-nek ezután is. Del Giudice egyébként össze-vissza zagyvál a kvantumelektrodinamika holisztikus jelentöségéröl stb., tipikus New Age-es pasi. Olvashatsz töle (nagyrész olaszul) az interneten. Éppenséggel jól mutatja az európai tudomány toleranciáját, hogy ettöl még nyugodtan dolgozhat kutatóként (lehet, hogy ma már nyugdíjas egyébként, most nem emlékszem, hány éves lehet).
Ez egyben cáfolja azt az állításodat, miszerint bárki ellehetetlenítené a hidegfúzióval foglalkozókat, vagy hogy adminisztratív szankciók érnék öket. Mellékesen a Los Alamos National Laboratory-ban (LANL, USA) is foglalkoznak a témával, és még úgymond "hívök" is vannak ott (http://www.nde.lanl.gov/cf/cf.htm). Nem rúgják ki öket sehonnan sem. Még sincs meggyözö eredmény. Miért?
lingarazda: Közben arról fantazmagóriálnak, hogy a tyúk a tojás felépítéséhez szükséges kalciumot is csak hidegfúzióból veheti, mert állítólag nem kap eleget a táplálékból :)
Jézus Mária! Igaz. Azt hittem, viccelsz.
(De nem csak a tyúkok, hanem mi is. Igaz, nem kalciumut gyártunk, hanem magnéziumot. És ha mi nem, a szaharai francia olajmunkások '59-ben még mindenképp tudtak magnéziumot - és oxigént - termelni kalciumból. Vagy - halkan teszem hozzá - a titokban lenyomott fröccsökböl, ez azonban már túlvisz a tudomány illetékességi körén.)
Madhavendra Puri
The Bhaktivedanta Institute
E-mail: tumle@diku.dk
One branch of the D+D reaction produces 3He and a neutron, while another, more rarely, produces 4He and a gamma ray.
Thus far, there are no reports of accumulated helium, either 3He or 4He. Early reports of helium by Pons and Fleischmann were latter retracted. The Panel has been informed that new measurements of helium have been carried out on palladium cathodes (0.38 gm) provided by Professor Pons to several laboratories. The University of Utah arranged with Battelle Northwest to have five of their Pd electrodes examined for helium. Battelle distributed a portion of each Pd electrode to seven different laboratories. These results, although available, have not yet been released.
Other reported searches for helium have yielded only negative results. These searches involve sensitive mass spectroscopy, for instance by Lewis [LEW]. Both the gaseous products of electrolysis and the Pd electrode were examined. Helium is expected to be trapped in the palladium lattice, so the Pd electrodes were melted after being used in the electrolysis of heavy water and the evolved gases analyzed: no helium was found above a limit of 8x1011 He atoms per cm3 of Pd. A similar limit was set by the Harwell (U.K.) group [WIL]. Although such limits are not as stringent as the ones set by direct counting of particles, the levels of helium corresponding to the background are still several thousand times below that corresponding to 1 watt of D+D fusion for one hour.
Searches for helium were made at Lawrence Livermore National Laboratory on palladium cathodes provided by the Texas A&M group (0.017 gm and 0.018 gm). These small wire cathodes were claimed to produce excess heat generation of 40 mW. To the level of 3x1053He atoms and 5x1084He atoms in the sample, there was no helium generation in the wires. This is many orders of magnitude below the level required with 43 mW of fusion power for 100 hours as claimed [HOL, THO].
