Keresés

Részletes keresés

angio Creative Commons License 2001.03.18 0 0 82
Kedves Csapo!
Ezt csak azért mondod, mert még nem volt porckorong sérved és még nem voltál sohase béna, (remélem sohase leszel), és mert ahogy egyik topicban láttam a képen, makk egészségnek örvendsz, és jó nagy halakat fogdosol.
Azért ha valaki ilyen betegségből gyógyul, annak talán örülni kellene, és nem lehófehérkézni. Nemde?
Tisztelettel:
Angio
Ui.: Nem dolgozik (dolgozott) valaki rokonod véletlenül az Országos Onkológiai Intézetben?
Előzmény: csapo (64)
angio Creative Commons License 2001.03.18 0 0 81
Kedves Silan!

A gyógyulás teljesen hitelesnek tűnik, magam orvos vagyok, személyesen ismerem Lajkó doktort, és teljesen biztos vagyok benne, hogy semmi köze nincs Lajkó dr.-nak a HGY-hez. Sőt valószínűen a hívőséghez sincs sok köze, bár ezt eddig konkrétan nem kérdeztem, de lehet, hogy még majd megteszem.
A szakmai leírás a műtéteket és az állapotot illetően igen korrekt de hétköznapinak számít, tucatjával végeznek ilyen műtéteket. Ilyen foku gyógyulás azonban semmiképp se magyarázható semmilyen orvosi beavatkozással, az illető végső állapotát figyelembe véve.
Magam részéről szintén nem vagyok HGY-es és az igazság az, hogy hívő orvosként én is csak igen ritkán találkoztam olyan egyértelmű gyógyulással,
ahol nyilvánvalóan Jézus gyógyított, és a gyógyulás orvosilag lehetetlen lett volna abban a helyzetben és időpontban. De azért néhány esettel találkoztam (más topicban be is számoltam egyikről). Ezért nagy öröm volt olvasni ezt az esetet.
A hitelesség tovább növelése érdekében felajánlom azonban, hogy személyesen utánanézek a történteknek, műtéti leírás, CT-k, MR vizsgálatok stb. ha a tisztelt topicgazda, vagy valaki a topicból ezt kívánja.
Angio

Előzmény: Silan (58)
defiant Creative Commons License 2001.03.18 0 0 80
Ott még nem jártam, de tetszik a címe. :-)
Előzmény: csapo (79)
csapo Creative Commons License 2001.03.18 0 0 79
Minden istenből van. Ez nem új. Az isten ma zsíroskenyér topicban is megállapítottuk már.
Előzmény: defiant (76)
flaviusz Creative Commons License 2001.03.18 0 0 78
És istern mindenről tud és mindig jót akar?
Előzmény: defiant (69)
flaviusz Creative Commons License 2001.03.18 0 0 77
Ne haragudj az öszinte kérdésért Te hiszel ebben?Mert ha ez igaz akkor máskor miért nem segít?
Előzmény: birs (55)
defiant Creative Commons License 2001.03.18 0 0 76
Jaj, rosszul mondtam! :-)
Pontosítok: Isten nem csak elindította az evolúciót, de az evolúció is Isten része. :-)
Előzmény: defiant (74)
csapo Creative Commons License 2001.03.18 0 0 75
Lehet. A mi szempontunkból tökmindegy.
Előzmény: defiant (74)
defiant Creative Commons License 2001.03.18 0 0 74
Isten elindította az evolúciót, aminek eredményeképp létrejöttek az ateisták. :-))
Előzmény: csapo (71)
csapo Creative Commons License 2001.03.18 0 0 71
De az is lehet, hogy mindannyian az evolúció teremtményei vagyunk
Előzmény: defiant (69)
Meridian Creative Commons License 2001.03.18 0 0 70
> "Az ateista, bár nem hisz az egyházak/vallások/filozófiák által hírdetett istenben, attól még ez nem jelenti azt, hogy nincs benne semmilyen istenkép (csak legfeljebb másképp nevezi; szíve joga)."
...ezek szerint, ha valaki nem is hisz Zistenben, akkor ha meglát egy gyönyörű hegyet vízeséssel, növényekkel együtt, stb. azt gondolja, hogy ezt csak értelmes élőlény "hozhatta" létre (vagy legalábbis köze van hozzá valamilyen szinten)??

Felizgassalak?

Egyáltalán nem gondolok ijjjesmire, csak a véletlennek tulajdonítom az egészet (az más kérdés, hogy amit látok, az tetszik - vagy sem...)
(lásd még: a marson miért nincs ijjjen vagy ehhez "fogható"???)

Előzmény: nimand (53)
defiant Creative Commons License 2001.03.18 0 0 69
Oka van annak, hogy léteznek a világban ateisták is. Veheted úgy is, hogy ez is Isten akarata. Valamiért része az Ö tervének. Ha Isten azt akarta volna, hogy ne legyenek ateisták, akkor ma ez a topic sem létezne.

Következésképp mindannyian Isten teremtményei vagyunk, mind részei az Ö tervének. :-))

Előzmény: noway (67)
Meridian Creative Commons License 2001.03.18 0 0 68
Nem azt mondtad, hogy "mindenható"???
Előzmény: Percheron (3)
noway Creative Commons License 2001.03.18 0 0 67
Ha Isten mindenható, mi szüksége van bizonyítékokra? Közvetlenül is elérheti, hogy higgyünk benne. (Például mindenkit átváltoztat Percheronná :-)

(Következtetésképp Isten vagy nem létezik, vagy nem mindenható, vagy nem akarja, hogy higgyek benne...)

Előzmény: Percheron (-)
defiant Creative Commons License 2001.03.18 0 0 65
Kedves nimand!

Megint csak úgy érzem, hogy álláspontunk igen közeli. :-)

A tudomány mindenhatóságában én sem hiszek, nagyon rémelem, hogy a legtöbb tudós sem. Nincs is jobb dolog, mint kételkedni, a tudományos elméletek módosíthatók, felválthatók jobb elméletekkel.

Azt pedig nem mondom, hogy a tudományos ismeretek fényében kell alakítani a világképünket, s hogy egy esetleges istenképet ehhez kell hozzáigazítani, csak azt mondom, hogy ez lehetséges, a kettö nem összeférhetetlen.

Az pedig, hogy a szívedre hallgatsz, a te szíved joga! :-)

Üdv, defiant

Előzmény: nimand (62)
csapo Creative Commons License 2001.03.18 0 0 64
Ennyi erővel bemásolhattad volna Hófehérke és a hét törpe történetét is. Az se lenne rosszabb bizonyíték.
Előzmény: birs (55)
defiant Creative Commons License 2001.03.18 0 0 63
Kedves Tomboló Hold!

Amit olvasni lehet az újságban, hallani a rádióban, vagy látni a tévében, az hír, a többiröl meg nem tudsz, ha nem jársz utána. Ezt érdemes figyelembe venned.

Biztosan te is ismered azt a mondást, mely szerint ha egy kutya megharap egy postást az nem hír.

A média nem számol be a papok és lelkipásztorok mindennapjairól, feladatukhoz tartozó tevékenységeikröl. Akkor kapsz róluk tudósítást, ha vagy valami botrányos történik, vagy valami kiemelkedöen fontos. Ez igaz minden területre (lásd: gyilkosságok, katasztrófák).

Díszes miseruhákat, esetleg ékszereket, kegytárgyakat is akkor látsz rajtuk és körülöttük, ha mondjuk valamilyen misét közvetít a tévé. Ezek a szertartás kellékei. Az utcán nem így járnak-kelnek, ráadásul szerintem - statisztikailag értékelhetö mintám nincs - a vasárnapi miséket a legtöbbük egyszerübb öltözékben tartja. A misékhez egyébként többnyire a hívök is rendesebb ruhákat vesznek fel, mert számukra a vasárnapi mise mindig kiemelkedik a hétköznapokból.

Én nem vagyok hívö, de munkámból adódóan résztvettem jópár istentiszteleten és volt alkalmam beszélgetni is papokkal, növérekkel. Nos, nem élnek már a középkorban, erröl biztosíthatlak.

Üdv, defiant

Előzmény: Tomboló Hold (29)
Silan Creative Commons License 2001.03.18 0 0 61
Na de miért ne tudnád megmutatni neki a tévékészüléket? Viszel magaddal egy minitévét, vagy megkéred, hogy utazzon el veled oda, ahol van tévé. És akkor láthatja, megfoghatja, nézheti, szétszedheti, stb. Te is onnan tudod, hogy van tévé, hogy ezeket meg tudod csinálni, másképp te se hinnéd el.

Istennel más a helyzet, mert Istennel kapcsolatban mindannyian azonos helyzetben vagyunk. Senki se látta, fogta meg, nézte, szedte szét. És egyesek mégis azt hiszik, hogy létezik.

Az a különbség a két eset között, hogy a tévé esetében meg lehet adni egy eljárást, amit végrehajtva bizonyított lesz, hogy van tévé. Menj oda, nézd meg, fogd meg, szedd szét, és akkor el fogod hinni, hogy van tévé. Isten esetében ilyen nincs. Ha valaki hinni akar Istenben, akkor annak úgy kell nekiállnia, hogy na jó, megpróbálom elhinni, és megpróbálok úgy tenni, mintha volna. És ha elég sokáig próbálja valaki, akkor sikerül neki. Ilyen értelemben az istenhit önigazoló: Kezdjél el hinni Istenben, és akkor el fogod hinni, hogy van. Magával a hittel lesz igazolva a hit. Ezzel szemben a "tévéhit" nem önigazoló, a tévé létezését külső bizonyítékokkal (érzékszervek) alá lehet támasztani.

Előzmény: defiant (59)
Tomboló Hold Creative Commons License 2001.03.18 0 0 60
Meg is lehetne fordítani a kérdést:
Vallásosak! Mitől vagytok biztosak benne, hogy Isten létezik?
defiant Creative Commons License 2001.03.18 0 0 59
Hogyan lehet egy olyan, a civilizációtól elzártan élö embernek bebizonyítani, hogy létezik tévékészülék, ha nem tudom neki megmutatni? Még azt is feltételezhetem, hogy az illetö beszél valamennyire angolul.

Lehet, hogy a kérdésem rossz és van rá egyszerü megoldás, de valami hasonló problémának érzem azt, hogy az Isten létében nem hívöknek bebizonyítsa bárki is Isten létét.

Már csak azért is nehéz, mert Isten mibenléte, tulajdonságai nehezen megfoghatók. A különféle vallások nem kínálnak részletes leírást, többnyire csak a legalapvetöbb axiómaként kezelik.

Tudományos szempontból (Occam bácsi nyomán) pedig valóban felesleges lehet bevezetni Isten kategóriáját a tudományos modellekbe. Söt a Hartle-Hawking elmélet szerint még az sem biztos, hogy ehhez a világhoz szükség van teremtöre (bár szerintem nem zárja ki egyértelmüen).

Ugyanakkor szerintem lehet valakinek egy olyan istenképe, ami beleillik a tudományos ismeretek által alakított világképbe.

Tetszik az, amit nimand megfogalmaz, javarészt egyetértek vele.

Üdv, defiant

Silan Creative Commons License 2001.03.18 0 0 58
Ennek a történetnek, melyet a Hitgyüli honlapjáról másoltál ide, a hitelét némiképp rontja az a tény, hogy a három orvos közül, akik kiadták azt a szakvéleményt, miszerint a történt gyógyulás a betegség természetes lefolyásaként nem értelmezhető, az egyik, dr. Galántai Orsolya maga is a Hit Gyülekezete aktív és lelkes tagja. A másik kettőről nem tudom, hogy ők is tagok-e, de Galántai Orsolyáról igen: személyesen ismerem a testvérét, aki maga is hitgyülis.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy hitgyülis orvosok kreálmánya az egész eset, de elgondolkodtató, hogy a szakvéleményt adók egyike hitgyülis. Mivel azt írták, hogy a beteg korábban is képes volt felállni és járókerettel egy-két lépést tenni, ennek fényében ódzkodnék azt mondani, hogy a gyógyulása csoda volt.

Előzmény: birs (55)
Tomboló Hold Creative Commons License 2001.03.18 0 0 57
Nagyon szép történet, de akár Isten, akár Jézus megjelenésére nincs bizonyíték. Akár egy ufonauta is lehetett. Vagy csak a hit. Olyan, mint a placebó.
Előzmény: birs (55)
Tomboló Hold Creative Commons License 2001.03.18 0 0 56
Persze, hogy arra gondoltam, de úgy láccik kicsinkét már szenilis vagyok. Persze, "Adáshiba" volt a címe!
Előzmény: birs (54)
birs Creative Commons License 2001.03.18 0 0 55
Az Isten érintései c. site-ből (www.hit.hu) bemásolok egy bizonyságot ide is arról, hogy Isten létezik, és Jézus Krisztus ma is gyógyít!

Kadét Józsefné Olga: „...és fölálltam a tolószékből” (Tihanyi Péter riportja)

1995 októberében egy keddi nap délutánján Hatvanban vagyunk, egy karizmatikus keresztény istentiszteleten. Az első sorban tolókocsiban egy béna hölgy ül. Majd egyszer csak feláll… és azóta se, négy éve, nem ült vissza a székbe. Abban a pillanatban tökéletesen meggyógyult. A hölgyet Kadét Józsefné Olgának hívják.

– Hogyan, milyen körülmények között gyógyult meg?
– Egész pontosan egy év és nyolc hónapig voltam lebénulva és tolókocsihoz kötve. De attól a pillanattól fogva, hogy megtértem Jézus Krisztushoz, és az ő útján jártam, egyre jobban hittem, hogy Isten engem meg fog gyógyítani. Sőt, én ezt mindenkinek mondogattam is. Lajkó adjunktus úr az utolsó műtét után azt mondta nekem, hogy ő énrajtam már nem tud segíteni. Ezt tovább már nem lehet műteni. Ő egy kedves, aranyos orvos, aki sokszor nagyon őszintén beszélt velem. Azt mondtam neki: „Ha maga nem tud rajtam segíteni, akkor kicsoda?” Erre azt mondta: „Én nem vagyok Isten.” Így mondta, szó szerint. Aztán a Kertész főorvos asszony is, aki a Fodor szanatóriumban kezelt – ilyen rehabilitációt csinált, azt tanította, hogy a tolókocsiból hogy tudok kiszállni, beszállni, ágyra feküdni, cipőt felhúzni – azt mondta, hogy semmi jóval nem tud biztatni. Próbáljam meg elfogadni ezt a helyzetet, amiben vagyok. Tolókocsiból felállni és egy vagy két lépést tenni csak segítséggel vagy két mankóval tudtam. Azt mondták, annak is örüljek, ha nem fordul az állapotom még rosszabbra. A főorvosasszony négyszemközt arról is beszélt velem, hogy ha az anyagi vagy a családi körülményeim nem igazán jók, akkor ilyen… izébe, ilyen… bénáknak való elfekvőben is el tudnak helyezni. Persze, csak ha akarom.

Részlet egy 1995.08.15-én kiadott zárójelentésből. (Ez egy hónappal a gyógyulás előtt készült.) Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet, Budapest (OORI).
„Jelenleg is csak kerekesszékkel (tolókocsival) tud közlekedni, segítséggel és járókerettel egy-két lépés megtételére képes. Mindene fáj, elsősorban a dereka. Achilles-reflexek kiestek, vizelet, széklet tartását nem tudja szabályozni. Mindkét lábon durva érzéscsökkenés, teljes érzészavar észlelhető. Mindkét oldalon a lábfej felfelé és oldalra hajlítása nem vihető ki. Hangulata levert, állandóan sír. A rehabilitációtól, amíg a beteg depressziója dominál, eredmény nem várható.”
Dr. Kertész Györgyi, osztályvezető főorvos

– Olga néni, kérem, folytassa a történetet...
– Az istentiszteletre kicsit elkésve érkeztünk, már énekelt mindenki. Még emlékszem, a „Keneted áradjon” című dalra is, amit hangszerek nélkül énekeltünk. Csak legelöl volt hely, így Józsi, a férjem odaült az első sorba az üres székre, engem meg maga mellé tolt. Elkezdődött a prédikáció. A lelkész úr éppen a gyógyulásokról beszélt, arról, hogy Istenben és Isten által, ha hiszünk, meggyógyulhatunk. Sőt, Isten gyógyító ereje olyan hatalmas, hogy akár most, itt, Hatvanban is megérinthetjük őtet. Ez a beszéd engemet nagyon szíven ütött. Annyira szerettem volna már meggyógyulni, annyira borzasztó volt bénának lenni. Szinte nem is éreztem embernek magam. Arról a történetről beszélt a lelkész, mikor a tömegben Jézushoz odament a vérfolyásos asszony, hittel megérintette a ruháját, és azonnal meggyógyult. Ahogy beszélt, szinte minden mondat után még jobban hittem, hogyha a vérfolyásos asszony meggyógyult, én is meggyógyulhatok. Becsuktam a szemem, és elképzeltem azt, amit hallottam. Elképzeltem, ahogy ez megeshetett Jeruzsálem egyik utcáján. A lelkész többször mondta, hogy hittel most, 1995-ben is megérinthetjük Jézust, most is meggyógyulhatunk, megszabadulhatunk, és áldást kaphatunk. A szemem csukva volt, és ezt hallottam: „Érintsd meg Jézust, érintsd meg Jézust!” Ekkor a tolókocsiban ülve kinyújtottam a kezemet, és mintha én is ott lettem volna a tömegben, megérintettem a mellettem elhaladó Jézus ruháját. Abban a pillanatban, olyan érzést éreztem a kezemben, mint mikor az embert áram rázza meg. Az ujjaim hegyén kezdődött, és végigment egészen a lábujjamig. Azonnal tudtam, hogy meggyógyultam. Olyan nyugalom öntötte el minden zegzugomat, amilyet az addigi életem során csak ritkán tapasztaltam. Enynyit mondtam: „Édes mennyei Atyám, drága Istenem, köszönöm!”

– Ezt hangosan mondta vagy gondolatban?
– Hangosan mondtam, és már a szemem is nyitva volt. Ezután a tolókocsi lábtartóját félrehajtottam, és fölálltam. Ráálltam mindkét lábomra. Hosszan álltam, és még csak meg sem inogtam. Ezután a jobb lábammal kiléptem, és elkezdtem járni. Teljesen egyedül. Tökéletesen és könnyen ment minden. Ilyen könnyen még egészséges koromban sem jártam. Nem volt súlya a lábomnak, mintha repültem volna a föld fölött. Miután tíz-tizenöt métert megtettem, felbátorodtam, és elkezdtem fel-le járkálni a teremben. Mikor visszafordultam, és szemben álltam a többiekkel, akik ültek, csak azt láttam, hogy nagyon sokan a könnyeiket törölték, mindenki felém mutogatott, de volt, aki még tapsolt is. Ahogy visszajöttem a tolószékhez, belül ezt a mondatot hallottam: „Ne ülj vissza, mert meggyógyultál!”

– Ez 1995-ben történt, és most 1999 van. Eltelt négy év. Azóta egyszer sem ült vissza?
– Nem, soha. Nekem abban a pillanatban mindenem meggyógyult, a lábam, a csigolyáim, a hangulatom, a közérzetem, elmúlt a depresszióm is. Ezután fél évre rá egy helyi újság készített velem egy riportot, és a fotós kérte, hogy pár pillanatig üljek vissza a tolókocsiba. Mondtam neki: „Dehogy ülök, örülök, hogy Isten kihozott belőle!” Még a lakásból is elvittük a mankókkal együtt. Felfordult a gyomrom, ha csak ránéztem is. A gyógyulásom után két hónappal a körzeti orvosunk és az ismerőseim noszogatására egy mindenre kiterjedő kontrollvizsgálaton vettem részt, amit a kezelőorvosaim végeztek.

Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet (OORI) 1995. 12. 06. Ambuláns kontrollvizsgálat (részlet):
„Segítség és segédeszköz nélkül, önállóan járva jelenik meg az ambuláns vizsgálaton. Mindkét alsó végtagban 5-ös (azaz maximális) izomerő, mind a csípő, mind a térd, mind a bokamozgásokat illetően. A reflexek kiválthatóak, kóros reflex nem tapasztalható. Lábujjhegyen állás, sarkon állás hosszan és jól megy. Semmilyen érzészavar a végtagokban nem észlelhető. Teljesen önellátó, hangulata jó, vidám, személyisége kiegyensúlyozott.” Dr. Kertész Györgyi, osztályvezető főorvos

– „Vélemény: a beteg teljes kórtörténetét és betegségének jellegét, valamint következményeit (depressio, neurosis) figyelembe véve a vizsgálatunkon megállapított teljes tünet- és panaszmentessé válás a betegség természetes lefolyásaként nem értelmezhető.”
Dr. Molnár Attila, orvos, Dr. Galántai Orsolya, belgyógyász szakorvos, Dr. Gáspár Judit, pszichiáter főorvos

– Hogyan teltek az első napok?
– Az örömtől napokon át csak sírtam és nevettem, aztán táncoltam és táncoltam.
A gyógyulás előtti napon, tehát hétfőn este, még tolókocsiban, a hatvani kórházba bementem meglátogatni édesanyámat, akit a vérnyomása miatt bevittek. Beszéltem a doktornőjével, érdeklődtem anyám felől. Természetesen tolókocsival mentem a kórterembe és az orvosi szobába is. Másnap első utam anyámhoz vezetett, bementem megmutatni neki, hogy meggyógyultam. Az egész család velem jött, Zoli öcsém, Géza öcsém, meg mindenki. Mikor anyám meglátott egyedül járni, lépcsőzni – a kedvéért még futottam is –, úgy sírt örömében, hogy nem is tudta abbahagyni. Aztán mentem a doktornőhöz. Mikor rám nézett azt mondja: „Te jó Isten, hol a tolószéke?” Mondom neki: „Már nincs rá szükségem, tegnap Isten meggyógyított engemet.” Aztán addig kérdezett, míg részletesen elmondtam neki mindent, ugyanúgy, ahogy magának most. A faluban engem mindenki ismert és szeretett, még a gyerekek is mindig jöttek hozzám: „Olga mama, hadd toljalak.” Ők nagyon kedvesek és aranyosak voltak, de ez nekem mégis nagyon megalázó volt, és nagy fájdalmat okozott. Amikor nem látták, mindig sírtam ezalatt a két év alatt. Nagyon sokszor nagyon kevés kellett ahhoz, hogy öngyilkos legyek. Olyan is volt, amikor már a kezemben volt a penge. Aztán hirtelen eldobtam. Éreztem én, hogy csak teher vagyok, meg púp a családom hátán. Én, aki erős, egészséges aszszony voltam, most ahhoz is mások segítségére volt szükségem, hogy WC-re menjek, hogy fürödjek… ha nem akarja beleírni, legfeljebb majd kihúzza. Mi nagyon szegények voltunk. Aztán, amikor meggyógyultam, sokan a falumból még a körzeti orvoshoz is elmentek, hogy megkérdezzék tőle, hogy a gerincemet tényleg négyszer műtötték-e, és tényleg nyomorék voltam-e, merthogy ők ezt nem hiszik. Az orvos mindent elmondott nekik. Ezek után sokan elkezdtek hinni Istenben.

Kadét József, Olga férje:

– Azon a bizonyos keddi napon Ön ott ült a felesége mellett. Elmesélné ugyanezt a történetet? Ön hogyan látta?
– Hát szóval, mindig én hoztam, meg vittem őtet. De ugye, akkor én még nem ismertem úgy Istent, mint ő, igazából azt sem tudtam, mi ennek az egésznek a lényege. Én csak annyit vettem észre, hogy a kedve, a hangulata teljesen meg-változott. Sokat nevetett, pedig ugyanúgy tolószékben ült, mint régebben. Nem is értettem mit örömködik ennyire, mikor béna. Érti, ugye? Persze én így is nagyon szerettem őt, és ezt nem érzékeltettem ővele. Kérdezte tőlem az aszszony: „Józsi, te nem hiszel?” Akkor mondom neki: „Én akkor hiszek majd ebben az egész dologban, ha te mellettem meggyógyulsz.” Akkor láttam az arcán, hogy örült. Ő minden alkalommal úgy készült, hogy várta azt, hogy Isten őt valahogy meggyógyítja. Akkor kedden, mikor megérkeztünk, már nem volt nagyon hely a teremben. Az első sor legszélén volt egy szabad szék, és a harmadik sorban is volt egy. Mi meg pont hárman voltunk, mert Hajni, a nagylányunk is velünk volt. Én leültem a szélső székre, a feleségemet a kocsival odatoltam mellém, a Hajni meg a hátunk mögött. Egyszer csak a lányom hátulról meglökött, azt mondja: „Apu, apu, figyelj!” Erre jobbra nézek, hát az asszony a tolószék előtt áll, két keze az ég felé van tartva, és mosolyog. Aztán látom, hogy elindul előre. A hátunk mögött egy páran akkor elkezdtek sírni, meg mit tudom én, mit csináltak, örültek a gyógyulásnak, érti, ugye? El kell, hogy mondjam magának, ő nem látta a járását, ahogy akkor ment, de én láttam. Kérem szépen – lehet, hogy most rossz hasonlatot teszek – úgy ment, mint ezek a cirkuszos lovak. Elegánsan, egyenes tartással, feje fönt volt, és a lábait olyan szépen és könnyedén rakta, mint ezek a balettos lovak, akik táncolnak a porondon. Őneki a járását, amit ott csinált, csak ehhez tudom hasonlítani. Az biztos, hogy a lábait nem a saját akaratából rakta egymás után, mintha valaki vezette volna őtet. Utána még három-négy napig, mikor az asszony ment, akkor én minden pillanatban a háta mögött voltam, és vártam, hogy mikor esik el. Érti, ugye?

– Igen, mindent értek. És... elesett?
– Nem. Egyetlen egyszer sem a gyógyulása óta. Még csak meg sem bicsaklott. Pedig fut, lépcsőzik, és palántázni jár napszámba.

Dr. Lajkó Albert, idegsebész adjunktus, Kadét Józsefné kezelőorvosa, négy alkalommal operálta. János kórház, Idegsebészeti Osztály.

– Adjunktus úr, leírná vázlatosan és tárgyszerűen időrendi sorrendben a Kadétnén végrehajtott műtéteket és orvosi beavatkozásokat?
– 1980: idegszál becsípődések miatt injekciókat kap.
1988. augusztus: lábfeje lebénul.
1988. november: porckorongsérvvel operálom. A műtét során részleges csigolyaív eltávolítására kerül sor.
1994. február: újabb műtét során a csigolyaívet teljesen eltávolítom. A porckorongot feltárva nagyméretű, kizáródott és elmeszesedett porcsérvet találok, ezt eltávolítom, és a porckorongot radikálisan kiürítem.
1994. október: Állapota rosszabbodott, teljesen járóképtelenné vált. Újabb nagy műtét következik. Olga nénit ezután az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetbe (OORI) utalom.

– Kérem, értelmezze és magyarázza el mindenki számára ezt a különös és meglepő gyógyulást!
– Mikor már gyógyultan beszaladt hozzám kontrollvizsgálatra, óriási meglepetést okozott mind a testi, mind a lelki gyógyulásával. Nagyon-nagyon meglepődtem, nagy örömet okozott nekem, és megrendültem. Csak azt tudom önnek elismételni, amit a kollegák a zárójelentésben már leírtak. A műtétjeit látva és ismerve a betegségét, ezt a totális gyógyulást a betegség természetes lefolyásaként nem tudom értelmezni.

– Azaz...?
– Azaz orvosilag nem tudom megmagyarázni, ami történt, tehát a gyógyulását. Kadétné nekem azt mondta, hogy őt Isten gyógyította meg. Ő mindenképpen egy isteni beavatkozás élményeként, megtapasztalásaként mondta el a történteket, és én ezt nem tudom megcáfolni. Tudniillik, mi nem tudtuk meggyógyítani, viszont ő most teljesen ép és egészséges. És nemcsak a teste, de úgy tűnik a lelke is. Valakinek, vagy valamilyen erőnek meg kellett, hogy gyógyítsa őt, de többet ne kérdezzen, mert ez már nem az én kompetenciám, én orvos vagyok.

– Ön hisz a csodákban?
– Ha egészen őszinte választ vár, azt kell mondjam, hogy nem.

– Attól függetlenül, hogy azt mondja, ez a terület orvosként már nem az Ön kompetenciája, örülnék, ha elmondaná, mit gondol magánemberként a történetről.
– Két meghatározó dologra tudok gondolni. Egyrészt a hölgy óriási hite biztos, hogy nagy szerepet játszott a gyógyulásában, másrészt, elképzelhető valamilyen más jellegű, természetfeletti erő jelenléte. Mondom… elvileg Isten erejét sem tudom kizárni, csak éppen bizonyítani sem tudom.

– Adjunktus úr, ha mégis elfogadnánk azt az állítást, hogy csodák léteznek, akkor ezt a gyógyulást odasorolná?
– Igen.

birs Creative Commons License 2001.03.18 0 0 54
Kedves Tomboló Hold!

"eszembe jutott egy régi színházi darab, aminek az volt a címe, hogy Adásszünet. Nem tudom látta-e közületek valaki?"

Nem Szakonyi Károly: Adáshiba c. darabjára gondolsz? Ott szerepelt Emberfia, vagyis Jézus. Albérletben lakott a családnál. Csodákat is tett. Pl. a tolószékből felállt a beteg, de senki nem vette észre, mert mindenki csak a magét fújta. Még magának a bénának sem tunt fel, hogy meggyógyult, így visszaült a székébe. :-((

Jézus ma is tesz ilyen csodákat is, de sokan ma sem figyelnek Rá. Pl. a www.hit.hu-n is lehet ilyenekről olvasni. Jó páran leírják élményeiket, gyógyulásukat. Isten érintései a site címe, ha érdekel valakit.

Birs

Előzmény: Tomboló Hold (18)
Rorimack Creative Commons License 2001.03.18 0 0 52
Rorimack

Ezt meglepodve hallom... ;)

Szoval milyen az a taoista dogma???

(Az vizsont biztos, hogy antidepresszansnak nem utolso ;)

;)))

R.

Előzmény: Purusa (49)
flaviusz Creative Commons License 2001.03.18 0 0 51
Ha volna rá bizonyíték.Egyébbként egyáltalán el kell fogadni?
csapo Creative Commons License 2001.03.18 0 0 50
Ez szép volt.A számból vetted ki a szót, illetve kezemből a billentyűzetet.
Előzmény: Purusa (49)
Purusa Creative Commons License 2001.03.18 0 0 49
Tisztelt NeXuS,

ezt meglepődve hallom.
Úgy látszik elkerülte a figyelmemet a parciális differenciálegyenletek taoista megközelítése, a cukorbetegeknek adható szintetikus inzulin taoista alapokon való termeltetése, az elektromágnesesség taoista elmélete, a Tao útmutatásai alapján épített számítógépek, űrhajók és röntgentávcsövek, valamint a taoista vakcinák, immunglobulinok, karbonszálas műanyagok, részecskegyorsítók, mágnesvasutak, lézerek, üvegszálas kábelek, gazdasági modellek, gyermekfejlődés-lélektani szakkönyvek, hidrodinamikai értekezések, hibrid (pl. szárazságtűrő) haszonnövények, antidepresszánsok, stb., stb., stb.
Hmm...

Hogy is mondja a Tao tö king?

"A régi időkben azok, akik tudták, hogyan kell gyakorolni a tao-t, nem arra törekedtek, hogy felvilágosítsák (ming) a népet, hanem arra, hogy (ismét) ostobává tegyék. A népet akkor nehéz kormányozni, ha sokat tud. Ezért a fejedelemséget ismeretek (csď) segítségével kormányozni: a fejedelemség megrablása; ám a fejedelemséget a nem-tudás (pu-csď) segítségével kormányozni: a fejedelemség boldoggá tevése..." :)

Amúgy én kifejezetten büszke vagyok arra, hogy a (természet)tudományban nincsenek dogmák (= megkérdőjelezhetetlenné nyilvánított tételek).
Szerinted nem is rendes elméletrendszer az ilyen, ugye...? :)))))

Előzmény: NeXuS (47)
Iván Gábor Creative Commons License 2001.03.18 0 0 48
Hát Karakutty messze nem egyenlő Istennel, hiszen Isten csak egy teremtménye Karakuttynak.

Amikor Isten játszótársért sirdogált, akkor teremtette Karakutty Sátánkát is Isten mellé, hogy ne unatkozzon.

Mindenesetre örülök, hogy beláttad Karakutty létezésének a szükségességét:))))

Előzmény: NeXuS (46)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!