De ki csinált belőle hideg filozófiát? Az üresség értéséből és tapasztalásából a buddizmus szerint együttérzés lesz és könyörület és béketűrés és erőszakmentesség és minden ilyesmi stb. Éppen senki nem csinált hideg filozófiát, fázol vegyél fel a pulcsit:)
"Az "üresség-elmélet" -tel kapcs. iràs volt az, amit Neked szàntam, ugyanis ez az egyik legfontosabb elmélete a kezdeti buddhista tanitàsoknak, nagyon nehéz is megérteni"
Az üresség nem elmélet. És valóban nagyon nehéz megérteni. Ezért nem lehet azzal kezdeni. Különben az egész össze kuszálódik. Az ürességből egy hideg filozófiát csináltak. Csakhogy az üresség nem filozófia. Akik az ürességről beszéltek azok kőkemény tapasztalattal rendelkeztek. Ezért tudták filozófiai (ami úgy tűnik filozófia)művekként leírni.
És valóban igaz az amit beidéztél.
"Harmadszor azoknak, akik ragaszkodnak az "üresség-tantétel"-hez és negyedszer azoknak, akik tàmadjàk a helyes Törvényt...>>"
Nem szabad ragaszkodni az ürességhez. És főleg tapasztalat nélkül tanítani.
Egy idézet Tilopátol.
"A mahámudrá minden szó és minden szimbólum felett áll, de neked Náropa, ki megfontolt és kitartó vagy, el kell mondanom:
Az ürességnek nincs szüksége támaszra, a mahámudrá a semmin nyugszik. Minden erőfeszítés nélkül, inkább lazán és természetesen, a korlátok ledönthetők – ezáltal a szabadság elérhetővé válik. ------------
Habár a mahámudrá lényegét tekintve üresség, az mégis minden dolgot magában foglal és tartalmaz. "
Mégis mindent magában foglal és tartalmaz.
Úgy a múltat a jelent és a jövőt.
Az idő felett áll és mégis mindent felölel. Ezért nehéz megérteni az ürességet. mert manapság leülnek és elképzelnek egy üres semmit és azt hiszik jó nyomon járnak. és megsemmisítik magukat és mindent kiirtanak még a Tan szépségét is.
"Ugyanez a helyzet ezzel a létezés, nem-létezés teoriàval. Nem fontos."
De fontos a Tan szemszögéből nézve. Mert Buddha azt tanította, hogy lehet kikerülni a születés és a halál körforgásából.
Ertem a te nézôpontodat. Persze, hogy fontos a tanulàs is, de nem mindegy milyen tanulàs. Mi csak Nicsiren iràsait tanulmànyozzuk és a Lotusz szutràbol recitàlunk, s az is elég. A Lotusz szutra pedig szanszkritul van, egy szot sem ért belôle az ember, mégis hasznàl. Olyan ez, mint a csecsemônek az anyatej: a csecsemô sem tudja, hogy mit iszik, de issza és gyarapodik tôle. Tehàt nem elengedhetetlen érteni is, amit mondunk, ha van hitünk! Persze ez nem vak hit, mert az eredmények rögtön megjelennek, s bizonyitjàk az igazsàgàt. Azért jött föl ez a kérdés különben, mert a "kisördög" is sulyosnak talàlta a sok elmélkedést az "ürességrôl" és a "nem-létezésrôl" stb, amelyeknek a megértése beletelhet egy egész életbe, vagy életekbe, mivel màs dolgunk is van, mint ezeken elmélkedni. S addig mi van? Addig nem lehetünk boldogok? Nem vàltoztathatjuk meg a karmànkat? Nem érezhetjük jol magunkat? De Igen! Erre akartam én felhivni a figyelmet. Ugyanis a Nam-myoho-renge-kyo-t akkor is lehet szavalni és akkor is ugyanolyan jo hatàsokat von maga utàn ha tudomàsunk sincs fônti fogalmak értelmérôl, sôt magàrol a buddhizmusrol sem. Tudom,hogy ez hihetetlennek tünik és nehéz is megérteni. Csak ugy lehet, ha valaki kiprobàlja.
én ezzel kapcsolatban más véleményen vagyok. ha nem tudod, mi az, amivel segíthetnél a többi emberen, akkor nem is tudsz segíteni. ha nem érted a tanítást, akkor az nem segíthet rajtad, és másokon sem. ezért fontos, hogy jól megértsünk mindent. akkor leszünk csak képesek felhasználni a mindennapjainkban is.
és gyakorolni is csak azt tudjuk, amit már megtanultunk. nem igaz? :)
de nem is szerencsés szembeállítani a gyakorlást a tanulással. ezeknek egymás mellett, párhuzamosan kell menniük. mindegyik egyformán fontos.
Lehet, hogy igazad van, kedves Msmks! de ebben az egészben nem is az a lényeg, hogy ki, mennyit tud megérteni egy forumon a tanitàsokbòl, hanem hogy mindazt hogyan hasznositja a forumon kivüli, valòs életében? Csak elméletrôl van-e szò, amely tetszik nekünk, s jòl el lehet rajta filozofàlgatni, szabad-idôt tölteni (màr ez is pozitiv! - inkàbb ezekkel tömje az ember a fejét, mint a tv elôtt üljön), vagy igazàn segiteni akarunk a ràszorulòkon? Ha csak a magyaràzat és megértés területén probàljuk megmenteni az embereket, teljes buddha-természetünk hatalmàra szükségünk van, s még akkor sem biztos, hogy sikerül segitenünk. Mert a legjobb modszer az, ha az illetô maga gyakorol. Ezért tartom én egy kicsit harmadlagosnak a tanulàst. (1.: hit, 2.: gyakorlat, 3 tanulàs) Pedig amugy tanulò- tipus vagyok, szeretek uj ismereteket szerezni, de nem élek kolostorban, milliò màs dolgom van még ezen kivül, s ha vàlasztanom kell, hogy tanulok-e vagy gyakorlok, akkor a gyakorlàs gyôz, mert ez a legfontosabb. Most is megyek "dàjmokuzni". Puszi, Nicsinyò
fontos mind a kettő. az erkölcs is meg a bölcsesség gyakorlása is. egyik sem elhanyagolható.
arra biztatnálak, hogy ha valami nem érthető számodra, bátran tedd fel kérdéseidet, vagy kételyeidet.
azt is cáfolnám, hogy az efféle párbeszédek nem segítenek senkinek a megértésben. szemmel látható, hogy vannak jelenleg is olyanok a fórumon, akik nem is olyan rég még egy kukkot sem értettek a Buddha tanításából, ma pedig már továbbadni is képesek azt.
Szia kedveském! (azt hiszem fiatalabb lehetsz nàlam, mert àramlik belôled a fiatalos hév és meg nem alkuvàs...ezért a megszolitàs:-)
Arra akartam utalni, de ügyetlenül àltam hozzà a magyaràzathoz, hogy egyet értek Veled abban, hogy a màsik topikban tulsàgosan elvontan folyik a tàrsalgàs. A sok-sok tanitàs egyszerre rà van zuditva az olvasokra, mindegy, hogy értik vagy nem. A legrosszabb mindebbôl az, mikor az a valaki, aki talàn màr többet megértett a dolgokbol (vagy legalàbbis azt hiszi), kigunyolja a màsikat, aki még nem tart ott, vagy màsképp làtja a dolgot. Az "üresség-elmélet" -tel kapcs. iràs volt az, amit Neked szàntam, ugyanis ez az egyik legfontosabb elmélete a kezdeti buddhista tanitàsoknak, nagyon nehéz is megérteni (én sem értem teljesen, csak kapisgàlok valamit), s azzal, hogy oldalakon, honapokon keresztül vitatkoznak rajta (gyôzködik egymàst), nem segitenek senkinek a megértésében. De nem is kell mindenàron megérteni. Mert mindez csak elmélet, nem elegendhetetlenül szükséges. Ugyanez a helyzet ezzel a létezés, nem-létezés teoriàval. Nem fontos. Ha beleolvasgatsz kicsit a lenti szövegekbe, magadtol ràjössz, miért nem. Ezek nem személyes vélemények (ritkàn adok ilyet), nem az én megértési stàdiumomnak a visszatükrözôdései, hanem vagy a Buddha, vagy a megvilàgosodott nagy mesterek magyaràzatai.
Hogy mi a fontos akkor? Az, hogy az ember itt és most javitson az életén, könnyitsen a karmàjàn, boldogabb, elégedettebb, bölcsebb legyen, s erre buzditson màsokat is..- a buddhizmus tanai segitségével. Abbol derül ki, hogy jo-e egy filozofia vagy vallàs, ha az embereknek segitségükre van leküzdeni külsô és belsô akadàlyaikat, testi-lelki egyensulyban élnek, s nem csak önmagukkal, hanem környezetükkel is.
1222. febr. 16-àn született Kominato nevû halàszfaluban, Japàn fôszigetének dél-keleti részén. Anyja, terhessége alatt többször ugyanazt az àlmot làtta, miszerint megfogta a Napot és az szétolvadt benne. Egi lények pedig elôrejelezték neki, hogy születendô gyermeke egy nagy buddhista mester lesz. Ezért születése utàn szülei a Zennichi-maro nevet adtàk neki (Zennichi jelentése: tündöklô nap) 12 éves koràban szülei beadtàk egy közeli templomba a Kiyosumi hegyen. Ebben az idôben nem voltak még külön iskolàk, mindenki a templomokban tanulhatott és 16 éves korban vàlaszthatott, hogy belép-e a szerzetesrendbe, vagy egy vilàgi pàlyàt vàlaszt (pl. szamuràj). Zannichi-maro négy évig fejlesztette magàt az olvasàsban és a kaligràfiàban, kb. 400 iràsa és levele bizonyitjàk mennyire mestere volt nemcsak a japàn nyelvnek és iràsnak, hanem a kinainak is. A Seicho-ji templomot 771-ben alapitotta egy buddhista szerzetes, aki kivàgott egy tölgyfàt és abbol kifaragta Kokuzo bodhiszattva szobràt, amely az erre a célra épitett szentélyben lett felàllitva. Ez a szentély azonban szàz év alatt feledésbe merült, egészen addig, mig az egyik Tendai centrum intézôje egy fontos tanulàsi központot nem fejlesztett belôle. Itt is, mint mindegyik korabeli buddhista központban nagy rendetlenség uralkodott a tanitàsokat illetôen, amely erôsen felkavarta a fiatal Zannichi-t. A tendai-Hokke iskolàk eredetileg T'ien-tai és Miao-lo kinai nagymesterek tanitàsainak követôi voltak és Dengyo-é, aki a Tendai iskola alapitoja volt Japànban. Emellett azonban befolyàsolàssal volt rà a Shingon iskola, amely ezoterikus szertartàsokat végzett, valamint a Jodo iskola, Amida buddha hive. Minden iskolànak külön gyakorlatai voltak, s nagy fogalomzavar uralkodott mindegyikben. Tanulmànyai elején ô is a Jodo iskola gyakorlatait végezte és ô is azt mormolta, hogy: Namu Amida Butsu, melyet késôbb erôsen megbànt. Tizenhat éves koràban ugy döntött, hogy beàll a szerzetesrendbe és a Zesho-bo Rencho nevet kapta. Célja ôszintén az volt, hogy a valodi buddhista szellemet keresse.Elég hamar megdöbbenéssel tapasztalta, hogy mekkora zavartsàg van a buddhismus terén és a Kokuzo szobor elôtt gyakran imàtkozott, hogy megtalàlja az igazsàgot és a korànak megfelelô gyakorlatot. Késôbb azt irja errôl az idôszakrol, hogy Kokuzo bodhiszattva megajàndékozta ôt a <bölcsesség dràgakövével>.A hagyomànyok szerint Kokuzo bodhiszattva az egyetemes bölcsesség megtestesitése volt. Két évvel « felszentelése » utàn eltàvozott màs buddh. központokba, hogy elsajàtitsa a megfelelô ismereteket nemcsak az igazi buddh. bölcsesség megszerzésére, hanem egy abbol kifolyo gyakorlat céljàbol is. 1253-ban visszatér a Seicho-ji templomba és nyilvànossàg elôtt fölfedi, hogy mely gyakorlatot tart a legmegfelelôbbnek. Aprilis 28-àn egy szikla tetején, a Csendes oceàn partjàn legelsô alkalommal, zengô hangon kimondja: Nam-myoho-renge-kyo. MYOHO RENGE KYO a Lotusz szutra cime, ahogy a kinaibol Kumarazriva (344-413) àltal le lett forditva. Rencho szàmàra azonban nemcsak egy egyszerû cimrôl volt szo, hanem magàrol a Lotusz szutra lényegérôl, a legfôbb Törvény kinyilatkozàsàrol. Két évvel ezutàn irta: « Az illuzioban egyszerû halandok vagyunk, de ha egyszer felébredtünk buddhàk vagyunk. Egy homàlyos tükör is ugy ragyog, mint a dràgakô, ha egyszer kicsiszoljàk. Egy most elhomàlyosult elme (az illuziok àltal, melyek az eredeti sötétségbôl születnek) hasonlo a homàlyos tükörhöz, de ha megcsiszoljuk olyan ragyogo tükörré vàlik, mely visszatükrözi a megdönthetetlen igazsàg vilàgossàgàt. » A Seicho-ji templom nagytermében elôadja elméletét. Egyuttal leleplezi a korabeli négy legbefolyàsosabb iskolàt: a Nembutsu-t, a Zen-t, a Shingon-t és a Ritsu-t. Kutatàsai folyamàn fölismerte, hogy ezek csak részigazsàgokra lettek épitve, melyeket az idôszakos szutràk tartalmaznak és nem a lényeges igazsàgra, melyet Shakyamuni a Lotusz szutràban mutatott be. A Nembutsu azt kifogàsolta a Lotusz szutràban, hogy annyira mély, hogy a TörvényUtolsoNapjai periodus egyszerû emberei szàmàra meg nem érthetô. Ezért tàmogatta az Amida buddha nevével kapcsolatos gyakorlatot, hogy a Tiszta Földön valo ujjàszületést elôsegitse. Rencho azonban kijelentette, hogy miutàn a Nembutsu szembehelyezkedik a Lotusz szutràval, nem szabad ezt követni. A Zen azt àllitotta, hogy a megvilàgosodàs a szutràkon kivül talàlhato. Rench kijelentette, hogy ha àltalànossàgban minden szutràt lebecsül, a Zen magàt a buddhizmut is becsmérli. A Shingon iskola nemcsak a Lotusz szutra fölötti felsôbbrendûségét hirdette, hanem szent tisztelettel adozott Dainichi (Mahavairocana) buddhànak. Shakyamuni nem is volt nàluk a buddhizmus igazi alapitojaként kezelve. Ezoterikus szertartàsaik arra voltak hivatottak, hogy a nemzetet védjék, de Rench kijelentette, hogy mivel az idôszakos tanitàsokra tàmaszkodnak, céljuk ellenkezôjét fogjàk elérni. A Ritsu iskola a Hinayana-t követte, melynek aszkétista szabàlyai csak a Formàlis Törvény idejében voltak érvényesek. Az àltalànos zürzavar következtében, mely körükben uralkodott, a nép szenvedte el a következményeket. Rench bejelentette azt is, hogy nevetvàltoztatott, mostantol Nichiren (Lotusz-nap) a neve. Egyik levelében irja, hogy: « Miutàn sajàt magamnak adtam a Nichiren nevet, ez azt jelenti, hogy sajàt magam àltal elértem a megvilàgosodàst. » Ez a név azt a meggyôzôdését is jelképezte, hogy korànak buddhàja. Elhatàrozàsa, hogy a bölcsességet kiterjessze a T.U.N. zavaros idôszakàban, garantàlva a reménység és a boldogsàg kiviràgzàsàt egy gyötrelmes tàrsadalomban, ugyanugy, mint ahogy a Nap kiterjeszti fényét kivételezés nélkül mindenkire, vagy mint a szépséges lotuszviràg rügye kibujik a sàros vizbôl. A hallgato közönség élénken reagàlt. Nemcsak, hogy egyikük sem hallott soha a Nam-myoho-renge-kyo-rol, melyet Nichiren ugy mutatott be, mint a buddhasàg legfôbb entitàsàt és az egyetemes utat a megvilàgosodàs felé, hanem megtàmadta az ô mély és ôsi hitüket is. Fôleg a Nembutsu egyik buzgo hive, egy helybéli urasàg érezte magàt vérig sértve. A helyszinen visszatartotta haragjàt, de késôbb, titokban megbizta embereit, hogy àllitsanak csapdàt ennek a szerzetesnek az elpusztitàsàra, akit csalonak és veszélyes eretneknek tartott. Hàla azonban régi mestere Dozenbo segitségének, Nichirennek sikerült megmenkülnie. folyt. köv.
Keresés kôzben ujraolvastam néhànyat és szörnyû hibàkat fedeztem fôl, amit nagyon szégyellek.:-( itt is pl: < A "3. hajo", a kezdeti Hinayana tanitàsai...> helyett: kezdeti Mahayana kell!!!
A "Ki van ittt buddhista?" 74159.sz. hsz. folytatàsa:
Szoval ennek a négyféle embertipusnak nagyon nehéz a megvilàgosodàst elérni. Azonban hàla a Lotusz szutrànak, mindezen személyek is képesek elérni a buddhasàgot. Jo példa erre Devadatta. Dronodana kiràly elsôszülött fia (Shakyamuni unokatestvére) a nagyrabecsült Ananda bàtyja, Devadatta egy brahmàn szerzetes tanitvànya lesz, aki megtanitja neki a titkos képességeket; Anandàtol pedig 18 természetfölötti képességet, s fejbôl megtanul 60ezer nem buddhista, plussz 80ezer buddhista tanitàst. Betartja az 5 Gyakorlatot (: 1. nem hordani csak màsok àltal levetett ruhàt; 2. csak koldulàssal szerezni élelmet: 3. csak egyszer enni naponta; 4. mindig kint ülni egy fa alatt vagy egy kövön; 5. soha nem enni olyan élelmet, amely az alapizekkel rendelkezik (sos, édes, savanyu, keserû és csipôs). Azonban oriàsi vàgya az, hogy a Buddha helyébe léphessen, amiértis az 5 Legfontosabb hibàbol hàrmat elkövet: zavart kelt a buddhista rendben, merényletet követ el Shakyamuni ellen, agyonveri Utpalavarnàt (aki egy az "arhat" stàdiumàban" ért apàca volt) ràbeszéli Azsatasatrut apja megölésére ...stb; [làssad a történeteket lejjebb] Mindezeknek eredményeként - a legenda szerint - a föld megnyilt alatta és élve belezuhant a végeérhetetlen szenvedések nagy fellegvàràba. Legfôbb tanitvànya Kokalika, a brahmànnô: Csincsamanarika, Virudhaka kiràly és Sunaksatra szerzetes is vele együtt élve a pokolba estek. Mindezeknek tanui voltak India minden tartomànyànak lakosai és mindazok, akik a "Vàgyak vilàgànak 6 egében" voltak; a meditàcionak a 6 egében és minden lény a forma-vilàgban meg a formanélküliség vilàgàban, Bonten, Taishaku, a Hatodik Eg Démon-kiràlya, Emma kiràly...és valamennyien megegyeztek abban, hogy még annyi kalpa-idô elteltével, mint porszem a Földön, Devadatta és kisérôi soha nem tudnak kiszabadulni a végnélküli szenvedések poklàbol. Mégis, a Lotusz szutra "Devadatta" fejezetében Shakyamuni kijelenti, hogy Devadatta az ô mestere volt egy multbeli létezésében és azt is megjosolja, hogy a jövôben el fogja érni a megvilàgosodàst és neve: Egbeli kiràly-buddha lesz...
Nicsiren megközelitése hozzàférhetô és gyakorlatias, lehetôvé teszi mindenkinek, hogy fölfedezhesse azt a széleskörû energia- és bölcsességforràst, mellyel màr rendelkezik. Lehetôvé teszi nekünk, hogy bàtran és gyôzelmesen éljünk ebben a konfliktusokkal és viszàlykodàssal teli korban, amely a miénk.
A Nam-myoho-renge-kyo-t szavalni annyit jelent, mint nevén nevezni (elôhivni) a "buddha-természetet", mely bennûnk és minden élôlényben (rejteve) létezik. Ez a vilàgméretû buddha-természetben valo hitbéli tett, egy cselekvés az élet eredendô sötétségének (homàlyànak) az eloszlatàsàra amely nem màs mint, hogy képtelenek vagyunk föl/elismerni, hogy eredeti természetünk az "éberség". Ez az alapvetô sötétség vagy tudatlansàg az, ami arra kényszerit bennünket, hogy az élet és halàl ciklusait ugy éljük àt, mint szenvedést. Amikor elôhivjuk ezt a csodàlatos "ébrendlétet" (amely mindnyàjunkban létezik) és életünket erre alapozzuk, akkor még az élet és halàl legalapvetôbb és legelkerülhetetlenebb szenvedései is elveszitik sulyukat, egészen odàig, hogy màr nem is érzünk fàjdalmat.
A Lotusz szutra összehasonlitàsa a többi szutràval (kérdés-felelet)
Kérdés: Irva van a Lotusz szutràban, hogy : « ..ezt a szutràt a legnehezebb megérteni és legnehezebb hinni benne... » Mit kell ezen érteni?
Vàlasz: A Buddha eltûnése utàn csak 3 személy olvasta igazàn ezt a részt a Lotusz szutràbol. Az elsô: Nagardzsuna bodiszattva indiàban, a <Daichido Ron>-ban azt irta rola (a Lotusz szutràrol) hogy olyan mint egy nagy orvos, aki a mérget gyogyirrà tudja vàltoztatni. A màsodik: Tien-tai nagymerster Kinàban, aki magyaràzatként igy modositotta ezt a szöveget: <Minden tanitàs közül, melyet tanitottam, tanitok és tanitani fogok, ezt a legnehezebb hinni és érteni.> A harmadik pedig Dengyô nagymester Japànban, igy kommentàlta: « Az 5 periodusbol az elsô négy valamennyi szutràjàban tanitottak, a Muryogi és a Nirvana, mely kézôbb lett tanitva, mind olyan tanitàsok, melyeket könnyû megérteni és hinni benne. Ennek oka, hogy mindezeket a Buddha azok képességeinek figyelembe vétele szerint tanitotta, akiknek szolt. A Lotusz szutràt a legnehezebb megérteni, mert a Buddha e végérvényes tanitàsàt nyiltan kinyilvànitotta, függetlenül attol,hogy a hallgatosàg rendelekzik-e a megértéséhez szükséges képességekkel. »
Kérdés: Milyen okbol cselekedett igy a Buddha? Vàlasz: A hit és megértés könnyûsége abbol adodott, hogy a Buddha az emberek képességei szerint tanitotta, a nehézség pedig abbol àll, hogy ezt a sajàt megvilàgsodosa alapjàn tette, nem törôdve a hallgatosàg értelmi képességeivel. Az én meglàtàsom az, hogy a nem buddhista tanitàsokat könnyebb megérteni, mint a Hinayana szutràit; a Hinayana szutràit könnyebb megérteni mint a Hannya szutràt; a Hannyàt könnyebb megérteni mint a Kegon-t, a Kegon szutràt könnyebb mint a Nirvanàt; a Nirvana szutràt pedig könnyebb mint a Lotusz szutràt, amelynek teorikus részeit könnyebb megérteni, mint a lényegbevàgo részeit. Eszerint különbözô megértési és hitbeli relativ szintek léteznek. Egyetlen màs tantétel sem haladja fölül a Lotusz szutràt, amely mint egy lanterna vilàgitja be az élet és halàl szenvedéseinek hosszu éjszakàit, vagy mint egy szablya, hasitja szét az élethez tartozo alapsötétséget. A Shingon és Kegon – iskolàk tanitàsai a « zuitai » kategoriàba tartoznak. Ezért könnyû megérteni és hinni bennük, mivel a Buddha aszerint mutatta ezeket be, hogy a 9 létàllapotban levô emberek milyen képességekkel és vàgyakkal rendelkeztek. Mint amikor egy bölcs apa aszerint tanitja tudatlan gyermekét, amennyire annak képességei lehetôvé teszik ezt. A màsik tanitàsi mod a « zuidzsii », melyet a Buddha nyiltan, az ô buddhaàllapotàbol meritve alkalmazott, mint mikor a bölcs apa afelé a megértés felé irànyitja tudatlan gyermekét, amelyre ô maga is eljutott. Komoly analizis utàn arra a következtetésre jutottam, hogy a Nainichi, Kegon és Nirvana szutràk és màs idôszakos szutràk is mind a « zuitai » féle tanitàsai közé tartoznak.
Kérdés: Melyek a bizonyitékai erre? Vàlasz: A Shrimata szutra mondja: <A Buddha lehetôvé teszi az egyszerû halandoknak, akik idàig csak nem-buddhista tanitàsokat gyakoroltak, hogy jo okokat teremtsenek, melyek majd az Emberségi és Idôszakos-boldogsàgi àllapotba vezetik ôket; azoknak akik a tanulàs utjàt keresik, a Buddha olyan jàrmûvet bocsàt a rendelkezésükre, mely ebbe az àllapotba viszi ôket; akik a Személyi felébredést keresik, azoknak fölfedi azt a jàrmûvet, mely ebbe a létbe viszi ôket; és akik a Mahayana utjàt keresik, ezt tanitja nekik. Mindezek a « zuitai » modszernek felelnek meg (melyet könnyû elhinni és megérteni). Ellenben a Lotusz szutràban irva van, hogy : « ..Yakuô bodiszattva kérdésére vàlaszolva, a <Vilàgtisztelete> a bodiszattvàkhoz fordulva azt mondja: <Yakuô, ezen nagyszàmu emberi és nem emberi gyülekezetben (istenségek, sàrkànykiràlyok, yakcha, gondharva, garunda, kimnara, mahogara, szerzetesek, apàcàk, laikus férfiak és nôk) meg tudod-e különböztetni azokat, akik a Tanulàs, Személyi-felébredés utjàt keresik és azokat, akik a Buddha utjàt? Mindazok, aki meghallvàn akàr csak egy versét is a Lotusz szutrànak, mely ha csak egy pillantig is, nagy boldogsàggal tölti el ôket, megjosolom, hogy ezek mind, kivétel nélkül eljutnak a végsô megvilàgosodàshoz...< A kezdeti tanitàsokban Shakyamuni az 5 Utasitàst azoknak tanitotta, akik az Emberségi àllapotban vannak; a 10 Josàgi Utasitàs az égi lényeknek; Bonten istenségnek a 4 hatàrtalan erényt; a démon-kiràlynak az adomàny pàrtatlan gyakorlàsàt; a 250 Utasitàst a szerzeteseknek és 500-at az apàcàknak; a Négy Nemes Igazsàgot a Tanulàs àllapotàban lévô személyeknek; az Okozati Törvény làncolatànak Tizenkét làncszemét a Szeméyi-fölébredés àllapotàban lévôknek; a 6 Paramita-t pedig a bodiszattvàknak. Ez a fajta tanitàsi mod hasonlatos a vizhez, mely fölveszi az edény formàjàt, amely tartalmazza. De màsképp van ez a Lotusz szutra esetében. Ez mindenkinek szol, ugyanugy, a nem emberi lényeknek és a négyféle hivôknak is. Olyan ez mint egy vonalzo, amelyen egyenes vonalba kell àllitani mindent, amit mérni akarunk... Amikor a Lotusz szutra vilàgos tükre elé helyezzük a Dainichi buddha 3 szutràjàt és a Zsôdo (Tiszta Föld) 3 szutràjàt, kétségtelennné vàlik, hogy ezek mind a « zuitai » tanitàsi modszerbe tartoznak. Mégis, valamilyen okbol, Japànban az emberek hàttérbe helyezték most màr négyszàz év ota a Lotusz szutràt a Kobô, Zsikaku és Chichô tanitàsainak adva elsôbbséget. Olyan ez, mint ha egy dràgakövet kavicsra cseréltünk volna vagy a szantàlfàt közönséges fàra. Miutàn végül a buddhizmus vilàgàban zavar keletkezett, a vilàgi élet pedig a kàoszba és korrupcioba süllyedett. A buddhai Törvény olyan mint a test, a tàrsadalom mint ennek àrnyéka. Ha a test torz, az àrnyéka is az...
Lazitàsképpen még egy történet (az adomàny jelentôségérôl).
Dronodana kiràlynak volt egy fia: Aniruddha. Mielôtt a vilàgi (laikus) életet elhagyta volt, egy "kerékforgato" kiràlynak egyik leszàrmazotta volt, Indiai valosàgos uralkodoja, Simahahanu unokàja és Shuddhodana unokaöccse. Oyan csalàdba valo volt, amelynek nemes voltàt az egész föld ismerte. Minden nap 12ezer személy jàrt ki-be a hàzàbol: 6ezer kölcsönért, 6ezer pedig visszatérités ügyében. De nem volt megelégedve "gazdagember" sorsàval és amikor Buddha tanitvànyàvà vàlik, sikerül elérnie az "isteni vilàgosanlàtàs" legmagasabb fokàt. A Lotusz szutràbaban a Buddha megjosolja, hogy egyszer Aniruddha Fumyô nevezetû buddha lesz. Ha megvizsgàljuk azokat a jotékony hatàsu okokat, melyet Aniruddha ültetett megelôzô életeiben, fölfedezzük, hogy a régmultban egy vadàsz volt, aki a hegyekben elejtett àllatok husàval élt. Egy nap azonban, amikor nagy éhinség uralkodott és éppen arra készült, hogy az utolso csésze rizsét elfogyassza, megjelent elôtte egy pratyekabuddha (neve: Rida) és azt kérte tôle, hogy adja neki ételét, mert màr 7 napja nem evett. Elôször szegyelte a bölcsnek adni egy szentségtörô ember, tisztàtalan edényében levô ételét odaadni, de amikor a bôlcs azt mondta, hogy ha most nem eszik, éhen fog halni, végül is odaadta neki. A bölcs pedig ugy adta vissza a csészét, hogy egy szem rizst hagyott benne. Ez az rizsszem elôször vaddisznovà vàltozott, majd a vaddiszno arannyà, az meg egy hullàvà, majd végül egy aranyemberré. Attol fogva a vadàsz valahànyszor levàgta egy ujjàt az aranyembernek, hogy azt eladja, a levàgott ujj ujranôtt. 91 kalpàn keresztül született ùjjà a vadàsz nagyon gazdagon, miutàn egyszer Aniruddhaként és a Buddha tanitvànyàvà vàlik. Csak egy kis tàlka rizs adomànyozàsa àltal òriàsi jàhatàsok érték, mert megmentett az éhhalàltol egy bölcset.
Ez a mantra - mely Nicsiren àltal lett kinyilvànitva -, az élet valodi természetének szavakba öltött kifejezése, amibôl kikövetkeztethetô, hogy Nicsiren buddhizmusa a végsô, legmagasabb buddhista tanitàs. Attol fogva, hogy ez az egész villàgra érvényes nagy törvény ki lett nyilvànitva, minden màs megelôzô buddhita tanitàs - mely Shakyamuni Buddha halàla utàni évszàzadokban "burjànzott"- elveszitette szükségességét, mint ahogy a csillagok fénye is jelentéktelenné vàlik a Nap felkelte utàn. Amikor a Nam-myoho-renge-kyo "napja" megjelenik, kivétel nélkül bevilàgit minden lényt és minden tanitàst. (a Nap fénye legyôzi a sötétséget) Korunkban, amikor a zûrzavar és rendetlenség uralkodik, ez a filozofia egy kincs, mert lehetôvé teszi mindnyàjunknak, hogy kiszabaditsuk (lehetôségként létezô, lappango) potenciàlis képességeinket, amelyek àltal gyôzedelmeskedhetünk negativitàsunk fölött. Nicsiren buddhizmusa egy "reménység-filozofia", amely azt tanitja, hogy minden egyén végtelenül értékes és tiszteletremélto, s hogy mindenki olyan fénnyel ragyoghat, mint a Nap.
Toda sensei: " Amikor arrol van szo, hogy egy sulyos karma következményei ellen harcolunk, az akadàlyok és a szenvedések "motorul" szolgàlhatnak szàmunkra, hogy nagy erôvel elôre lökjenek bennünket. Ha megelégszünk azzal, hogy egy sima uton kényelmesen haladjunk, ez nem lesz elegendô arra, hogy karmànkat megvàltoztassuk." Minél nagyobb a nehézség és a tét, amellyel talàlkozunk, annàl inkàbb magasabbra emelhetjük létàllapotunkat. Döntô fontossàgu szàmunkra, hogy kifejlesszünk magunkban egy "ônàllo hitet", mert csak ez teheti meg, hogy olyan elhatàrozàst tegyünk, mint: soha nem hàtràlni meg semmilyen akadàly és nehézség elôtt; mindig elôre menni, bàrmilyenek is az élet àllandosàgànak hiànyàbol adodo körülményeink; elutasitani a vereséget, s ugy tekinteni ezt, mint egy àllomàst, amelyen tovàbbhaladunk. Az élethez szorosan hozzàtartozo negativ mûködésekkel csak ugy tudunk szembenézni, ha rendelkezünk ezzel a kitarto viselkedésmoddal; hogy olyan utat épithessûnk, mely a gyôzelemhez visz. Mindehhez bàtorsàg és àldozatkészség szükségeltetik, melyek csak akkor létezhetnek, ha mindig megôrizzük a gyôzelembe vetett erôs vàgyunkat (hitünket).
(Atatürk is azt mondta, hogy a gyôzelem azt illeti meg, aki mindig azt modja magànak, hogy a gyôzelem ôt illeti.)
Shakyamuni, amikor a bodhi fa alatt megvilàgosodott, elôszôr habozott bemutatni a Tant. De tudta azt is, hogy ha nem tanitja ôket rögtön, az emberek az illuziok börtönében maradnak bezàrva ôrökre. Végül is ugy döntött, hogy bemutatja a Tant, de mindig oly modon, ahogy az emberek képességei lehetôvé teszik ennek megértését. Azok a tanitàsok, melyek a 3 jàrmû utasainak szoltak összhangban kellett, hogy legyenek ezek képességeivel. (a "Hallgatok" vagy tanulok, a Pratyekabuddhàk és a Bodiszatvàk) Ily modon lehetôvé tette nekik, hogy eljussanak a buddhàk bôlcsességének kapujàhoz. Ez volt a célja Shakyamuninak a kezdetbeli, idôszakos tanitàsokkal, melyek megelôzték a Lotusz szutràt. A Buddha végsô célja mindig az volt, hogy a buddhasàg legfôbb, legnagyobb jàrmûvét megismertesse, amely minden embernek lehetôvé teszi a buddhàvà vàlàst. Azonban a Hallgatok és a Pratyakabuddhàk nem ily modon értették. Még mindig tulsàgosan ragaszkodtak az idôszakos tanitàsokhoz, nem tudtàk megérteni, hogy a Buddha igazi szàndéka az volt, hogy minden ember kivétel némlkül buddha lehessen, ezért nem voltak képtsek "megfogni" az igazi tanitàst, melty szerint minden emberi lény buddha. Végül is a Buddha igazi szàndékàt a hit hiànya és a ragaszkodàs miatt nehéz megérteni. Ha az emberek szive zàrva, nehéz nekik elfogadni a legkisebb érvelést is. <<A Szutra azt mondja: "A beszennyezett kor rossz szerzetesei képtelenek fölfogni a Buddha àltal alkalmazott megfelelô tanitàsai modjait és ostoba nyelvezettel szembehelyezkednek velünk." A "beszennyezett kor" az a mai, a "Törvény utolso Napjai" kora, amelynen a rossz szerzetesek képtelenek megérteni, hogy a Lotusz szutra elôtt bemutatott tanitàsok csak "eszközök" voltak a Buddha kezében (: megfelelô idôben, megfelelô tanitàs) és ragaszkodnak ezekhez a felületes (nem teljes) tanitàsokhoz. Ez rosszindulatuvà teszi ôket és ûldöztetik a Lotusz szutra gyakorloit, akik az àltaluk védett tanokat elvetik. Mennyire riaszto a hamis eszmékhez valo ragaszkodàs, amely még a màsik ember elpusztitàsàhoz is vezethet.>> (Nicsiren)
A Lotusz szutra mondja: "Valamennyi buddha bölcsessége végtelenül mély és mérhetetlen." Valamennyi buddha itt a vilàgmindenség összes buddhàjàt jelenti a létezés hàrom fàzisàban (mult, jelen, jövô), tehàt Dainichi buddhàt (Shingon iskola) és Amida buddhàt (Jodo iskola) is. Ez minden szutra és minden iskola buddhàjàt és bodiszatvàjàt jelenti, az összes multban, jelenben és jövôben, köztük Shakyamunit is. Bölcsesség-kérdés...Mit is értünk bölcsesség alatt? Ez annak az elve, hogy a valodi egység (entitàs) jelen van minden jelenségben. A Lotusz szutra teorikus tanitàsainak ezen alapvelve, amely tisztàzza a buddhasàg elérését a "2 jàrmû (szekér, hajo)" tagjainak is, azt tanitja, hogy minden élôlény alapvetôleg egyenlô és a MyohoRengeKyo-nak az egysége.
Nichiren Dàishonin kinyilatkozza, hogy a Legvégsô Törvény (Tan), amely lehetôvé tette minden buddhànak, minden helyen a buddhasàg elérését, nem màs mint a 3 nagy Ezoterikus Törvény (vagy Csodàlatos Törvény) NamMyohoRengeKyo-ja. Lefesti a Törvény hatalmàt is, hivatkozva azon mély buddhista alapelvekre, mint a tàrgy (kyô) és az alany (chi) összegyeztetése és hogy a vàgyak fölhasznàlàsàval érhetô el a buddhasàg. Igaz, hogy làtszolag kettô dologrol van szo (kyo és chi), a buddha megvilàgosodàsàban csak egyet tesznek ki. Ez a szubjektiv bölcsesség talàlkozàsàt jelenti az igazsàggal, amelyre ez (a bölcsesség) felébredett. A "tàrgy" a valosàgban a Gohonzon, a buddhasàg objektiv megnyilvànulàsa, ugyanakkor az "alany" (vagy bölcsesség) azoknak az embereknek felel meg, akik kibontakoztatjàk magukban a veleszületett buddhasàgukat a gyakorlàs àltal, egybeolvasztva (fuzionàlva) életüket a Gohonzonnal. Pontosan kifejezve ez az elv (:a vàgyak visznek el a megvilàgosodàshoz) azt mutatja be, hogy egy személy mindennapi életében, amikor a vàgyak a helyes Törvény àltal vannak mérsékelve, "tüzelôanyagok"-kà vàlnak, melyek elrepitenek a megvilàgosodàshoz. [tehàt ha jàrmûrôl beszélünk, ebben az esetben a repülôhöz vagy rakétàhoz hasonlithatnànk, mig a megelôzô tanitàsok jàrmûvei csak szekerek]
"So-i sa-ga; Buccu zo-sin gon hjaku szen mon noku. Mu -su so buccu Zsin gjo so buccu Murjo doho? Ju-mjo so zsin mjo so fu mon. Zso zsu zsin-zsin Mi zo u ho. Zuj gi so szeccu I su nangé."
magyarul: Mi ennek az oka? Egy buddha személyesen szolgàlt szàz, ezer, tizezer, egy millio, megszàmlàlhatatlan szàmu buddhàt és szàmtalan vallàsi gyakorlatot végzett el. Bàtorsàggal és szigorusàggal edzette magàt és neve az egész vilàgon ismert. Felébredett erre a mélységes Törvényre, amely azelôtt soha nem lett kinyilatkozva és azota a legmegfelelôbb modon tanitja ezt, de szàndékàt nehéz megérteni.
Ezen leiràs szerint a Buddha megszàmlàlhatatlan buddha vezetése alatt gyakorolt és szolgàlta ôket, szàmos életen keresztül. Ez vàlt a megvilàgosodàsa okàul és tette lehetôvé azoknak is - akik arra adjàk magukat - , hogy elérjék a legvégsô létàllapotot: a buddha-àllapotot. NamMyohoRengeKyo az alapvetô törvény, amely a buddhàkat irànyitja. Màsképpen mondva, nem a különbözô, megszàmlàlhatatlan kalpa alatt elvégzett önsanyargatàs, hanem a NamMyohoRengeKyo alap-törvénye az, amely lehetôvé teszi minden buddhànak a megvilàgosodàs elérését. A "Törvény utolso Napjai" periodus buddhista gyakorlata a NamMyhoRengeKyo törvényének megismerésébôl és annak gyakorlàsàbol àll. Vagyis Nicsiren buddhizmusàban nem szükséges elkötelezni magunkat az önsanyargato, szigoru életmodra megszàmlàlhatatlna kalpàn keresztül a buddhasàg eléréséhez. Ez a buddh. gyakorlat azt jelenti, hogy minden nap egy uj viadalra hivjuk ki magunkat. A buddh. gyakorlat elszàntsàgot és bàtorsàgot kivàn. Amikor van bàtorsàgunk azt mondani magunknak, hogy ma még többet teszek, mint tegnap tettem és holnap még többet, mint ma, akkor vagyunk igazi buddhistàk. Enélkül a bàtor és erôteljes szellem nélkül nem tudjuk sorsunk "vaslàncàt" elszakitani, sem az akadàlyokat és a démonokat (=negativ erôk) legyôzni. A buddha-àllapot akkor jelentkezik életünkben, ha ôszintén és rendszeresen gyakorlunk. Személyiségünk àllando javitàsa az életünk lényege.
Zsuj gi so szetszu. I su nan- gé.
A bölcsesség kapujàt nehéz kinyitni és àtmenni rajta.A Lotusz szutràt megelôzô tanitàsok a 9 létàllapotban lévô emberek képességei szerint lettek tanitva, s a Buddha ezidàig nem mutatta meg valoldi céljàt, tehàt senki sem érthette igazàn meg. Nem könnyû egyenesen, konkrétan bemutatni a mélységes törvényt, melyet idàig senki sem ismert. Ez a nehézség abbol ered, hogy a különbség oriàsi a Buddha és a többiek értelmi képességei között. Még ha bemutatta volna is, az emberek csak részben foghattàk volna föl és kétségek keletkeztek volna bennük, miàltal a 3 Rossz létutra tévedtek volna és elvetették volna a Törvényt.
A Lotusz szutra III. fejezetében van leirva az Ègô hàz parabolàja. E történet àltal magyaràzza meg a Buddha tanitvànyainak, hogy a hàromféle (szekér) tanitàs csak egy ideiglenes, sürgôsen hatò eszköz volt részérôl, hogy a "jàték hevében" (illuziòk) elkàbult embereket megmentse, mint ahogy a mesében a gazdag ember a gyerekeit. A hàrom szekér egyike, amely kecskék àltal van huzva a tanulàs àllapotàban lévô embereknek van szànva, a màsodik (szarvasok àltal huzott) a befogadàs àllapotàban levôknek (akik minden erejüket megfeszitik, magànyosan elmélkedve, hogy bölcsekké vàljanak), a harmadik szekér pedig, mely ökrök àltal van huzva, a bodiszattvàknak szànt "ajàndék". Miutàn hittek neki (a gyerekek) megjutalmazta öket, kivétel nélkül midegyiknek fehér ökör àltal huzott, kivételes kincsekkel teli szekeret ajàndékozott. Amely pedig nem màs, mint a Lotusz szutra tanitàsainak a jelképezése. Tehàt az elsô hàromféle szekér beigérésével csak azt akarta elérni, hogy - mint a mesében a gyerekek az apjukra- odafigyeljenek rà és kövessék ôt (kifussanak az égô hàzbol), de végül is a Nagy szekér àltal menti meg ôket. A Buddha, òriàsi együttérzésébôl kifolylag minden embert meg szàndékozik menteni; van hatalma hozzà, hogy mindegyiknek a Nagy jàrmû Törvényét adja oda, azonban nem mindegyik képes ezt rögtön el is fogadni. (Van egy történet arrol is, hogy amikor Sàriputra két embert tanit -mivel nem rendelkezik még Shakyamuni bölcsességével-, olyan tanitàsokkal probàlkozik, amelyek nem felelnek meg a két különbözô ember képességeinek, miàltal ezek, nemhogy nem hisznek neki, hanem ellenségeivé is vàlnak. Vagyis nem tudja ôket megmenteni.)
Sàri-hoccu. Go zsu-zsu-buccu i-ràj. So-zsu innen. Su-zsu hi-ju. Ko-en gon-kjo. Mu-su ho-ben In-do su-zso. Rjo ri so zsaku.
magyarul: "Sàriputra, miota elértem a buddhasàgot, széles körben terjesztettem tanitàsaimat mindenféle okmagyaràzatokkal és példàkkal, s szàmtalan célszerû modszert alkalmaztam, hogy az élôlényeket elvezessem ragaszkodàsukrol valo lemondàsra."
Tehàt mindezeket a Lotusz szutràt megelôzô tanitàsok àltal alkalmazta, mert àllandoan azon igyekezett, hogy a különféle képességû embereknek <kinyissa elméjét>, hogy megmentse ôket a szenvedésektôl.
Azonban a Lotusz szutra szelleme nem a földi vàgyak gyökeres kiirtàsàbol àll. Amikor a Csodàlatos Törvényre tàmaszkodunk, a földi vàgyakat àt tudjuk alakitani megvilàgosodàsra. Ez a " a földi vàgyak egyenlôk a megvilàgosodàssal " - elv. Nicsiren Dàjsonin szerint nem arrol van szo, hogy teljesen megszüntessük a ragaszkodàsokat, hanem inkàbb hogy vilàgosan fölismerjük ezeket. Vagyis ahelyett, hogy lemondanànk minden vàgyunkrol és földi ragaszkodàsunkrol, buddhista gyakorlatunk lehetôvé teszi nekünk ezek igazi természetének a felismerését, majd pedig ezek <motor-erô>-ként valo alkalmazàsàt ahhoz, hogy boldogok legyünk. A valosàgban hiàba is szeretnénk, nem tudjuk teljesen megszüntetni a ragaszkodàsainkat. S még ha ez lehetséges is lenne, életünk a valos vilàgban lehetetlen lenne. Ebbôl kifolyolag a lényeg az, hogy ragaszkodàsunkat inkàbb teljes egészében fölhasznàljuk, mint hogy hagyjuk magunkat ezek àltal kontrolàlni. Ehhez viszont az szükséges, hogy vilàgosan fölismerjük a természetüket. Valojàban egyre magasabbra kellene vinnünk a földi vàgyak tüzét, miközben ôszintén recitàljuk a "dàjmoku-t" és cselekszünk. Ha igy teszünk, földi vàgyaink <ugrodeszkàvà> vàltoznak, melyek elröpitenek bennûnket a buddhasàg eléréséhez.
A hit arra szolgàl, hogy épitsünk egy <hegyet> magunknak, melyet aztàn kezdünk megmàszni egyre följebb. Ebben a folyamatban kifejlesztjük magunkat arra, hogy az olyan létàllapotbol melynek fogjai vagyunk - személyes gondjaink àltal -, àtlépünk egy olyan létàllapotba, amelyben képesek vagyunk fokozatosan szembenézni nagyobb nehézségekkel is, pl. egy baràt, vagy màs személy, az egész emberiség érdekében. Amikor vilàgosan lefektetjük életünk alapvetô célkitüzését, a legjobb elônyt tudjuk huzni ragaszkodàsainkbol. At tudjuk ezeket alakitani a boldogsàg irànyàba. Mai, modern tàrsadalmunkban ez az elv különösen értékes tàmaszpontot szolgàltat, amikor az emberek hànyodnak ide-oda a sokféle vàgyak és szenvedélyek kényére-kedvére.
Ez a démon-fônök nem màs, mint az "Alapvetô sötétség"* (homàly) megszemélyesitése, amely az élet velejàroja.
*Alapvetô sötétség azt jelenti, hogy fogalmunk sincs arrol, hogy életünk és a többieké - majd kiterjesztve - minden dolog a Vilàgmindenségben, a Csodàlatos Törvény része. Ez az Alapvetô sötétség a forràsa minden màs boldogtalansàgi és szenvedésbeli illuzionak. A Legvégsô bölcsesség, amely megvàltoztatja ezt a "nem-tudàs"-t, a buddhizmus tanitàsaiban talàlhato. Shakyamuni Lotusz szutràjàrol van szo és a Nicsiren àltal megàlapitott 3 nagy Ezoterikus Törtvényrôl.
Nicsiren:
"...Tatsunokuchi-ban kis hijàn lefejeztek. Aztàn bàntam, hogy eddig nem nyilatkoztam ki az igazsàgot,...csak a tanitvànyaimmal osztottam meg, Sado szigetén. Buddha eltûnése utàn a nagy mesterek és a buddhizmus tudosai, mint Mahakashyapa, Ananda, Nagardzsuna, Vasubandhu, Tientai, Dengyo...ismerték ezt a Tant, de magukban ôrizték, nem hirdették nyiltan, mert ezt a Buddha megtiltotta nekik. Megmagyaràzta nekik, hogy ezt a Nagy Törvényt (Tant) nem szabad a Törvény Utolso Napjai [tovàbbiakban: TUN - Nicsinyò] periodus elérkezése elôtt nyilvànossàgra hozni. [vagyis csak 2000 évvel eltûnése utàn - Nicsinyò] En Nicsiren, lehet, hogy nem vagyok a Buddha küldötte, de màr a "TUN " periodusàban vagyunk. Véletlenül ràébredtem erre a tanitàsra és azon igyekszem, hogy ezt bemutassam, egy Bölcs megjelenését elôkészitendôleg. Amikor ez a TAN megjelenik, minden -a Hibàtlan és a Formàlis Törvény** [Tan] periodusàban ismertetett tanitàsok a Nap fölkelése utàni csillagok fényéhez hasonlitanak. [** Elsô ezer év alatt: Hibàtlan Törvény, màsodik ezer év alatt: Formàlis Törvény]
Meg lett josolva, hogy ebben a korban (melyben ez a Tan ki lesz jelentve) a Buddha bàlvànyképei, valamint a 2 régi korban épült templomok [kolostorok] szerzetesei, el fogjàk vesziteni minden johatàst elôidézô képességüket. Egyedül ez a Nagy Tan lesz hirdetve szerte a vilàgon..."
<<Nicsiren buddhizmusa a buddhizmus Napja. Teljes bizalommal elôre megjosolta, a végleges tanitàs "hatalomra jutàsàt" és az ideiglenes tanitàsok hanyatlàsàt, mert amint a Nam-Myoho-Renge-Kyo törvénye megjelenik, az elôzô 2 periodusban befolyàsos tanitàsok összessége a csillagok fényéhez lesz hasonlatos a Napfelkelte utàn. [amikor a Nap fölkel, eltünnek a csillagok] A napfénynek olyan hatalama van, hogy legyôzi a sötétséget. A mai vilàg szomjuhozik egy mély, emberséges filozofia utàn. Nicsiren buddhizmusa egy reménység-filozofia, amely azt tanitja, hogy minden egyén élete rendkivül értékes és tiszteletre mélto és hogy mindenki "csilloghat" ugy mint a Nap...>> [Ikeda sensei]
Bocs, elirtam: Buddha eltûnése utàn 2000 évvel kezdôdik az a periodus, amit a "Törvény utolso napjai"-nak nevezünk. Közben azt is észrevettem, hogy valami nincs rendben az idôzitéssel. Ugyanis Nicsiren hatàrozottan azt irja, hogy Shàkyamuni eltûnése ota kb. 2200 év telt el, ô pedig a XIII. sz.-ban élt, ami azt jelentené, hogy a Buddha id. e. 1000 körül élt. Ugyanakkor Nyugaton az az elterjedt idôzités, hogy a Buddha id. e. V.-IV.sz-ban élt. Vajon kinek van igaza? Vagy honnan jön ez az idôeltolodàs? A japànok minden kulturàt Kinàbol vettek àt: iràst, vallàst, igy valoszinû az idôszàmitàst is. Tehàt ôk aszerint szàmoltàk ki Buddha életének idejét. Aztàn az europai müveltség és tudomàny amikor àttette a mi idôszàmitàsunkba Azsia történelmét, 500 éves eltérés keletkezett. De a nyugati idôszàmitàssal màr amugy is baj van (meg lehet nézni az Alternativ elméletekben: Kitalàlt középkor topikban), mert 200 év hiànyzik a történelmünkbôl. S ha ez igy van, akkor nekem nagyobb bizalmam van a kinai idôszàmitàsban...
