Egyébként nemcsak ilyen komoly témákról lehet itt beszélgetni, hanem ha visszaolvasol egy kicsit -bármiről.:)))
A címe csak a mézetlen madzag. Aki nem riad el eléggé, az jöhet:)
Örülök, hogy itt vagy.:)
A Rendőrtisztin "körültekintő" tanulmányokat folytathatsz, sőt azt hiszem van nekik valami belső diploma utáni képzésük is, de erre nem esküszöm meg. Ha te tényleg erre a pályára adod a fejed, ott tudod képezni magad, mert a jól felkészült, jó fizikummal rendelkező fiatalokra nagy szükség van.
És nyelv, nyelv, nyelv - minden mennyiségben!!!
Na, én is itt vagyok.
Talán el kéne olvasnom még egyszer, amit írtam.
:-)) Így elnyerte a tetszésed?
Kicsit meg is lepődtem. Minta és példa? :-)
Még a végén elbízom magam. :-)
Viccet félretéve: Köszönöm a soraid, nagyon jól estek. Igazából már többször gondoltam, hogy írok ide, de valahogy én is - ahogy írod -, túl nagy témának ítéltem, amihez nem tudnék értelmesen és érdemben hozzászólni. A reagálásod szerint ez mégis sikerült. :-)) Most már örülök, hogy írtam ide!
Hát, a pszichológia akkor lehet, hogy kilőve. Az edzői szak is jó! Dehát ez még a távoli jövő ködébe vész. :-))
Jaj de nagyon irigyellek. Arra nemrég járhattam volna, de 1 hetes eső után nem vállaltam 50 km gyaloglást, sárdagasztást.
Túráztok is, vagy csak körülnézős kirándulás?
Kedves Murdock!
Amikor januárban ezt a topicot nyitottam, nem fűztem hozzá túl sok reményt, hogy pörögni fog, mert talán túl "komoly" témát feszeget, és a netes műfajból egy kicsit kilóg. De most, hogy olvasom írásodat, nagyon örülök, hogy ide találtál, mert szívemet melegengették soraid, és teljes egészében egyetértek veled.
A "hogyan"-ra meg is adod a választ, mert csak így lehet bármit is elérni, hogy CÉLOKAT tűzöl magad elé. A hosszútávút, és azt lebontva részcélokra. Nagyon jó érzés teljesíteni azokat. Persze fontos, hogy reálisak, megvalósíthatók legyenek.
Ha több hozzászólás nem lenne e helyen - remélem azért lesz:) - már akkor is megérte. (Elértem a célomat a témanyitással.) Mintaként és példaként szolgálhat bárkinek a hozzáállásod, és külön örülök, hogy fiatal korod ellenére - magad is írod, hogy a korosztályodból sokan mennyire csak sodortatják magukat - ennyire éretten látod a világot.
Ha érdekel a pszichológia, akkor tudok ajánlani egy alapművet: Csíkszentmihályi Mihály: Flow - Az áramlat, a tökéletes élmény pszichológiája. A közelmúltban jelent meg a második kiadás, 2100 Ft. Lehet, hogy szétkapkodják hamar, de talán az Akadémia Kiadó boltjában, a Király utcában még beszerezhető.
Közérthetően, nem tudományos lózungokkal arról szól, amit írsz. Mindenképpen érdekes és hasznos olvasmány.
Ha a rendőrtisztire mész - még az autósporthoz is közelebb kerülhetsz, persze nem versenyzőként. Vannak olyan egységek, osztagok, ahol nagy hasznát veszik a technikás vezetésnek. Ha utána jelentkezel a pszichológiára, azt sajnos másoddiplomás képzésben nem tudod abszolválni. Csak alapképzésben van az ELTE-n nappalin, és a 10 félév tandíja a mai áron kb. 1 millió Ft, + jegyzetek és egyéb extrák. Viszont a TF szakedzői képzése csak levelezőn van, és ott tanulhatsz elég pszichológiát, edzéselméletet, pedagógiát. Persze az is fizetős, de hát ilyen világot élünk.
Sok sikert és jó munkát céljaid dolgozgatásán. Gyere máskor is!
Helló encián! Ha még érvényes a topicnyitó, januári kérdés, akkor reagálnék rá.
Szóval: Szerintem alapvetően a mai Magyarországon nem szabad _túlságosan_ nagy célokat kitűzni maga elé az embernek. Nem éri meg. Még ha úgy is érzed, hogy Te többre vagy hivatott, hogy híresnek kéne lenned. Álmokat dédelgetni nem kell.
Én pl. sokáig álmodoztam arról, hogy egyszer esetleg autóversenyző lehetnék... De ez hülyeség. Egyrészt még a gokartra sem tudom abszolút egyáltalán előteremteni a pénzt (és ez nem az én hibám, hanem az országé), másrészt a hazai viszonyok között tök fölösleges és értelmetlen lenne komolyan bármiféle motorsporttal foglalkozni, mert amilyen szinten itt van az autóversenyzés, azt más országok csak kiröhöghetik, ha egyáltalán vetnek rá egy pillantást. Magyarországon szinte lehetetlen autóversenyzőként komolyan érvényesülni, még ha tehetséges is vagy. Számos példát láthattunk és láthatunk erre... :-(
Szóval az én véleményem az, hogy egy mezei magyarnak jobb, ha nincsenek irdatlanul egetverő céljai.
Ugyanakkor én magam pl. nem tudom elképzelni a napjaimat újabb és újabb célok, kihívások nélkül.
Szerintem az embernek kellenek célok, kihívások, ugyanakkor az életet élvezni is kell, a kikapcsolódás fontos. Úgy éljük az életet, hogy szeressünk élni, ugyanakkor büszkék lehessünk magunkra, és elmondhassuk magunkról, hogy elértünk egy s mást. Legyen önbecsülésünk, és legyenek barátaink.
Hogy mit is akarok elérni az életben, így 18 évesen? Hát, dióhéjban:
Szeretném, ha fölvennének a Rendőrtiszti Főiskolára, és azt sikeresen elvégezném. Ezután esetleg elvégezném levelezőn az ELTE Bölcsészettudományi Karának pszichológia szakát, vagy esetleg a Semmelweis Ignác Sporttudományi Karának a testépítő-edzői szakát. Egy rendőrtiszt-, és egy pszichológus-, vagy edzői diplomával már lehet érdekes és szép dolgokat csinálni az életben, akár nyitni egy edzőtermet.
Emellett szeretnék felépíteni egy szép, izmos, arányos, szimmetrikus testet, mondjuk 1 vagy 2 éven belül. Ez is egy reális cél, megvan magam előtt a kép, amit el kell érnem.
Mit akarhatnék még? Barátokat; élvezni az életet, a fiatalságomat; és egy "megfelelő" barátnőt.
Kell ennél több? A fősuli után érdekes, izgalmas szakma, amit tudok élvezni, és viszonylagos jómódot biztosít nekem, emellett még egy diploma, vagy akár még kettő; egy helyes barátnő, haverok, és sikerek az edzésben. 18 évesen nem látok más célt magam előtt, amit el kellene érnem.
Ugyanakkor nem tudnék úgy gondolkozni, mint pár osztálytársam, akiknek a köv. a meglátásuk:
"Eddig elúszkáltam kettesekkel a suliban, csak most érettségizzek le mindenből kettesre, aztán maradok ötödéven. Bár nem tudom pontosan, hol helyezkedhetek el a végzettséggel, amit ötödéven kapok, de nem érdekel."
Így hát az illető elmegy ötödévre (Főiskolában egyszerűen nem is gondolkozik, mert a középiskolai eredményeivel figyelembe se vennék sehol, a felvételit bármiből pedig nem meri megtenni, és nem is akarja. Mert egyáltalán nem érdekli, eszébe se jut, hogy diplomát szerezzen.), nagy nehezen leteszi a vizsgákat, és elmegy dolgozni. Sportolni nem sportol, olvasni nem olvas, mindenben követi a tömeget, majmolja a többieket, és közben tökéletesen meg van elégedve önmagával, még nagyképűzni is tud. :-) Közben semmi célja, semmi ambíciója, csak sodródik, és rimánkodik, hogy mindent átvészeljen kettessel. Másra nem is tud koncentrálni, mint, hogy dugjon, és hétvégenként lerészegedhessen.
Szóval ezt a típust sem értem meg, dehát nem mindenki egyforma. Számomra fontos, hogy lássak valami célt magam előtt. Ha futok, ált. az addiginál jobb eredményre megyek, és rövidtávú célokat tűzök ki magm elé, akár az edzésben, na meg persze hosszútávúakat is. És szeretek új kihívásokat keresni, új dolgokat kipróbálni.
Hát, nagyjából ennyi jut eszembe. Hogy hogyan akarom elérni a fenti célokat? Ez logikus. (Talán megjegyzendő, hogy az edzésben pl. bármiféle szteroid, koksz nélkül akarom elérni a céljaimat, ha ilyesmikre vagy kíváncsi.)