A: mert mindig csak a szájméretek..
B: mármint mi?
C: ebben a kontextusban örökkévalóság..
D: de ha még egyszer kupáncsapsz a fehér botoddal, beviszlek a legforgalmasabb útkeresztezödésbe..
A: én voltam a kidobóember, te csak csillagokat láttál..
B: szerinted kinek dugdostad oda a tizezreseket? ;)
C: mert megint a piszoárt fixáltad, hogy eltaláljad a nyelöcsöslaggal..
D: mert én tudok varázsolni láthatatlanságot..
Tiszteletlen és vérfertöző egyházam, éljenek a pogányok!
A mai szent napon, amidőn az öreg spar gyóntatótok ismét meglátta a napvilágot és hamvaiból felkelt, a mulatság részére egy táltoséneket szerzett, melyet saját hangszerén ad elő az istennőnk és papnőnk hangolásában:)
Mivel komoly hangvételű kantátáról vagyon itten szó, kérek mindenkit, hogy álljon fel, ha nem tud, a zöld üvegtartóban van viagra, és megható áhitattal a refrénbe szálljon be, kiszállni veszélyes, mert magávalragadó, így nemigen kockáztassatok.
Ime, csajok, megadom az A hangot. ÁÁÁÁÁÁ, vagy nektek jobban áll az OOOOOOOOO:))
Eredetem Krisztus előtt a 12. század közepén, türk harcos várja az Isim partján a hajnal közeledtét.
A nap még halott, s sötétben pihen, két törzsnek fog most összeolvadni az ősi hite.
A családok keletre néznek, monoton kántálással, rikító sámánok és táltosok állnak elöl szoros vállfogással.
Obi-ugor asszony vajúdik a jurtában csöndben, nem méltó a fájdalom üvöltése e törzsi körben.
Lebben az ajtó, nyúlnak a kezek, hópárduc bőrébe csavart csecsemőt fürkészik már a szemek.
A türk nemző kibontja elsőszülött gyermekét, pogány isteneknek felnyújtva ajánlja a meztelen apró testét.
Keletnek emeli az ébredő napnak, átadva féltőn a sámán karoknak.
Táltosok éneke sarkalja a sámánt, jeleket rajzol a csöpp test homlokán és állán.
Fejét lehajtja, a csecsemőt a feje fölé emeli, az ébredő napba, jövőjét énekli.
„Tested keletnek, mert az élet onnan ered, arcod északnak, s szemeiddel az esthajnal csillagot keresd,
megölnek és meghalsz, s feltámadsz mindig, ha tudsz a túlélésedben és pogányságodban hinni.”
„ Ne légy első sorban soha, nem fognak emlékezni a halandók, ha eltakar az út pora,
s visszatérhetsz új korokat teremtve, bár a balgák azt hiszik a tested temetve.”
„Utadon végigkísérő asszonyaid száma ezer, ebből fog sarjadni az új nép; a mogy-er.”
„Soha nem felejted, hogy apád a türkök harcosa, s anyád az obi-ugorok legszebb asszonya!”
„Indulni fogsz keletre az avarok és ogurok oldalán, meghódítod kínát, tibetet és gupta birodalmát.”
„A kínában levágják fejedet, egy tibeti láma jogara adja vissza a testedet, s értelmedet.”
„Sólymod szárnya tüzes nyiladként mutatja nyugatra az utat, lovad repítsen, még ha varkocsod keletnek is mutat.”
„Viszontlátod ismét, a türkök népét, s testvériesen adják célodhoz a hunok is a vérét.”
„S nő a horda, jönnek a népek; bolgárok gótok, szkíták, osztjákok, besenyők, alánok, s észtek,
hat emberöltővel újhazában végleg megtértek.”
„S repíted sólymodat a turulos Árpádok alatt, büszkén túlrepülve a keresztény Istváni hadat,
sokszor utolérnek a keresztelt új hitűek, de nem tudnak elpusztítani, mert gyengelelkűek.”
„Mindig ott leszel a túlélők második sorában, láthatatlanul hirdetve eszméjét az Arany Hordádnak.”
„Kiválasztott lettél az isteneik által; Téged a Föld, az Ég, a Tűz és a Víz, az Élet és a Halál istene vállal.”
„A korok jönnek, s elmúlnak, de neked a küldetéseddel túl kell úsznod az árral!”
A kezét leengedi, s nézi a már nem síró gyermeket, mely egyik kezében sastollat markol, a másikban nyílhegyet.
„ Látom elszánt vagy, ez is maradj, a törzsed ősi nevet adott neked; Karvaly.”
Ragadozó bőrébe köti vissza az élénkszemű kisdedet, kit körbehordozó atyja kezében érintenek meg a törzsi kezek.
Életre kelt a nap, tánc repíti a talpakat, a karvaly a letűnt évszázadok alatt sem felejti el ezeket a dobokat.
Tesóm, ha csaltkozom benned, akkor lecsapatom a fejedet, bár nem lennék káinod.
Ma virágoztassuk fel az egyházat, mert a gyóntatótok, ma ismét újjá született.
Csapra a hordókat, eresszétek ki a ketrecekből elénk a rabszolga nőket, gyümölcsöket az asztalra, sohanemlátott kaligula-bulit akarok ma.
A Vapiti istennőnket és Noa papnőnket se kíméljétek, jól esik nekik is, ha kicsit húzodóznak is, de kettőnél többen ne szerelmesítsétek, gyönyörű testeiket.
Elő a zenészekkel és vadállatokkal, a gyóntató a legmagasabbra csavarta pótméterét. Szikrázzatok ma, nagy gyönyűségünkre, és ellenségeink, irégységér.
De kurvajó nekünk...
csak óvatosan azokkal az irántam táplált érzésekkel, mert eddig még mindenkinek sikerrel okoztam csalódást (szándékosan)! de ha nincsenek elvárásaid, akkor ez nem is történhet meg.. viszont kibújok minden engem definiáló keret alól..
vagyok, ki felemel, hogy aztán nagyot pottyanhass alá..
Végre az a deadcrow, akit én megszerettem és véremet adtam testvéri jobjáért. Látom öcsém felszállóban van szemeidről a füst, és a tamtamok pezsdítik ismét véredet.
Úgy gondolom, a mai nap jó lesz az öldöklésre!
Meg persze a 13.-i is.
Örülök, hogy NOA papnőnk is beavatási ritusát is ízelhetjük, testközelből.
Most kimegyek és néhány katolikust megszúrkálok, vérükket folyatva köszönve meg a természetnek, hogy deadcrow szellemét vissza vezette közénk.
