Nem én kiáltok, a föld dübörög, Vigyázz, vigyázz, mert megőrült a sátán, Lapulj a források tiszta fenekére, Símulj az üveglapba, Rejtőzz a gyémántok fénye mögé, Kövek alatt a bogarak közé, Ó, rejtsd el magad a frissen sült kenyérben, Te szegény, szegény. Friss záporokkal szivárogj a földbe - Hiába fürösztöd önmagadban, Csak másban moshatod meg arcodat. Légy egy fűszálon a pici él S nagyobb leszel a világ tengelyénél. Ó, gépek, madarak, lombok, csillagok! Meddő anyánk gyerekért könyörög. Barátom, drága, szerelmes barátom, Akár borzalmas, akár nagyszerű, Nem én kiáltok, a föld dübörög.
Utána néztem közben ennek a pécsi színházas dolognak, s kiderült, hogy a versíróverseny keretében József Attila versei alapján kisebb előadást rendezett a TÁP színház. Anger Zsolt rendezésében. Ugyanott, Pécsett, a színház előtt. Kíváncsi vagyok hányan lesznek ott. Bár a pécsiek szeretik a kulturális megmozdulásokat. Nagyon jó kis város az. S a téren jól hangzana mondjuk az Eszmélet. Persze azon is múlik ki adja elő.
Nekem a kedvencem a Latinovitsféle, ahogy szinte prózaként mondja egymás után a sorokat. "Vasútnál lakom"-mondja, úgy mintha csak egy kocsmában lenne, s sztorizna. Azt hiszem erről szól a költészet. A könnyedségről, amely mögött brutális düh terebélyesedik.
s ha nem volt még halálos szerelem, azt akarom, ez halálos legyen, értelmes kín: mert nincs értelme annak, ha embernek üres kínjai vannak, s ha nem szeretsz úgy, mint tenmagadat, én meg fogom majd ölni magamat, nem hogy szerelmem vagy bosszúm mutassam, de jobban fájna elsorvadni lassan, s árnyék leszek, melytől szorongva félsz, bíró, kitől büntetést nem remélsz: Vigyázz! Ne hagyj meghalnom, amíg élsz!
Nagyon fáj, tudod? Még mindig nagyon fáj! Pedig hány éve is annak már? Fölkeltél az asztaltól, felvetted másoktól kapott kopott kabátod. Köszöntél Etusnak, és a gyerekeknek. Zsebedbe három utolsó leveled tetted, és megindultál a sáros-havas úton a szárszói posta fele. Elindult akkor minden: nemzet pusztulása, szerelmek halála, az ember hallhatatlan magánya, de te már mentél visszafoghatatlan. Nem mondom én – hogy mondhatnám? – hogy megérdemelted sorsodat. De hogy várható volt, azt tudom és tudtad. Hisz még nem nagy az ember, és te törpék közt voltál hatalmas. Csak hát kőbe tejfoggal haraptál; mindig siettél, bár el nem maradtál, és nem csak mondtad, élted is vélt igazad. És töltött fegyver helyett – mit az ember szívének szegezhet – a vonatkereket vetted. Nagyon fáj, tudod? Pedig hány éve is már ennek? Bár születtél volna Indiában, hol éjjel a vadak zöld szeme cikkan a dzsungelen által, és nem ezen a Tiszatájon, hol vadak közt élted le életed. Bár ott ülhetnél még a csillámló sziklafalon, és kedves vacsorád melegét élveznéd: mi sosem jutott Neked!
Kik csak hallották a szerelem hírit ugy másznak vakon a magányos sírig a cikkázó fájdalom hirtelen villámai után a félelem homályával nagyranyilt szemük mélyén.
A napokban látott napvilágot Kéri Edit új könyve, mely József Attila halálának hiteles körülményeit igyekszik feltárni: Hogyan történt József Attila halála? - címmel.
Ha nem lenne Edit, ki kellene találni. Minden könyve izgalmas, mert eltitkolt tényekről, az igazság felderítéséről szól. S bár könyveinek témái történelmi tárgyúak (Széchenyi, Görgei, Petőfi sorsa, ÁVH vérengzés '56-ban), izgalmas gondolatfűzésükkel, tényfeltáró riporteri nyomozásai kapcsán nemcsak izgalmasak, de lebilincselőek is. Sok új tényfeltárást, információt köszönhetünk munkásságának.
Most megjelent könyve is hosszú kutatómunka eredménye. A köztudatban azt rögzítették, hogy a XX. század egyik legnagyobb magyar költője öngyilkos lett. A két világháború közti időszakban ez a MÁV érdeke volt, hisz ha kiderült volna, hogy a költő halálért a vasút munkatársai is felelősek, igen magas kártérítési összeget kellett volna a családnak fizetniük. A Rákosi-korszaknak viszont igen jól jött, hogy egy "szocialistának" nevezhető költőt a Horthy-rendszer a sínek alá, öngyilkosságba hajszolt, mert ezzel a Horthy-rendszert és ideológiáját tudta a közgondolkodásba negatívan beépíteni. Noha már több, mint fél évszázada irodalomtörténészek vizsgálták József Attila halálának körülményeit, és kételyeiket kifejezhették, azok írott változata nem juthatott el a széles tömegekhez. Voit Krisztina például már 1958-ban felvetette ezt a kérdést. Kéri Edit figyelmét a téma iránt Garamvölgyi László rendőrezredes kutatásai keltették fel, aki már 16 évesen is foglalkozott iskolai dolgozatában József Attila halálának "baleset" és nem öngyilkosság kérdésével.
Kéri Edit kitartóan és szívósan felkeresett minden még élő tanút, emlékezőt, azok leszármazottait, akik 1937. december 3-a tragikus napján a helyszínen tartózkodtak. Újravizsgálta a hivatalos jegyzőkönyveket, jelentéseket, irattári dokumentumokat, melyek a költő halálának körülményeivel foglalkoztak, feltárta az ellentmondásokat. Szakorvosokkal konzultált a kérdésben, múzeumban utána nézett a korabeli szerelvény ismérveinek, a vasutas szabályzatnak. Helyszíni rajzok rekonstruálásával is dokumentálja a történteket. Végig olvasta és elemezte a kérdéssel foglalkozó irodalmat, az újságok szenzáció-éhes, valótlan hírközléseit (vonat elé vetette magát), miközben a tragédia két vasúti szerelvényének ütközője között történt. Hallatlan kitartással és lelkiismeretességgel kutatott, és nyomozott.
Mindezeken túl foglalkozik a költő életének halála előtti időszakával.
Kutatásaiból kiderül, hogy József Attilát tévesen félre kezelték, sőt felvetődik ennek esetleg "kísérleti" jellege is. Boldog, bizalomteli kapcsolata volt Flórával, aki halála előtt öt nappal meglátogatta Szárszón, s miután József Attila a vonathoz kísérte, az elindult vonat mellett futva azt kiáltotta: "Karácsonykor esküszünk, Flóra!" December 2-án halála előtt egy nappal meglátogatta három barátja, Ignotus Pál, Remenyik Zsigmond, Fejtő Ferenc, akik igen jó híreket hoztak számára. Januáról, tehát alig egy hónap múlva, lektori állása lesz a Pantheonnál, következő héten Miskolcon előadói estje lesz, Cserépfalvi kiadja legújabb verseskötetét, valamint januárban megkapja a Baumgarten-nagydíjat is (3000 pengő). Az orvosa is bizakodó volt egészségi állapotát illetően. A tragikus halál előtt alig egy órával jókedvűen sétálni indult.
Elég valószínűtlennek tűnik, hogy ilyen lelkiállapotban, életének jobbrafordulásakor két szerelvény közé vesse magát bárki is. Az a tény, hogy a balesetet öngyilkosságnak álcázták, sígy tanították az iskolákban is, beláthatatlan következményekkel járt, mert József Attila sorsát felvállalva, a kor politikája elleni tiltakozásként Latinovits Zoltán is Szárszon vetette magát a vonat elé, s nem ő az egyedüli áldozat.
A szerző, könyvében mindvégig logikusan, lépésről lépésre haladva teszi fel a kutatandó kérdést, s adja meg rá a választ. Mindezeket rendkívül gazdag korabeli dokumentációval támasztja alá. Méltán számíthat az irodalomtörténészek elismerésére.
Kéri Edit ezzel a munkájával az irodalomtörténet egy homályos foltját egyértelműen megvilágította. József Attila nem lett öngyilkos. Reméljük hogy a tankönyvek helyesbítik az életrajzi tévedést. Köszönet és dicséret illeti Kéri Editet munkásságáért. Kívánom, adjon neki a jó Isten erőt, és időt, további kutatásaihoz.
Orbán Éva
Ehhez csak annyit füznék hozzá, hogy azoktól a rokonaimtól, akik akkor éltek, úgy tudom, hogy a két szerelvény között akart József átjutni a másik oldalra,ezt már mások is megtették elötte. Ekkor indult el a vonat !
Tehát én már gyerekkoromban ismertem a baleset verziót.
A másik ilyen "öngyilkosság " Teleki Pálé ! Ö sem lett öngyilkos, hanem megölték, hiszen elözö este apámmal beszélgettek azt illetöen,hogy másnap találkoznak és jókedvüen búcsuztak el a másnapi viszontlátásig. Apámat nem lehetett SOHA meggyözni arról, hogy nem gyilkosság áldozata lett Teleki Pál gróf, akit ö vitt le a szerb királyhoz repülön és jó barátok voltak. Apám és Teleki gróf együtt - Idézett szöveg elrejtése - kapták meg a Szent Száva rendet azért, hogy a békét megkötötték. Amikor viszont megtörtént a támadás együtt küldték vissza a kitüntetést, a dokument még ma is megvan a királyi kitüntetésröl !!!
A harmadik "politikai gyilkosságról " kicsit részletesebben irok, mert Budakeszin mindenki tudta, hogy ki is árulta el Ságvárit ezt a gyilkost !!!........Tippeket várok, azt illetöen, hogy ki adta fel Ságvárit !!! Èn tudom ,csak most még nem mondom meg.....
Ó, Uram, nem birom rímbe kovácsolni dicsőségedet. Egyszerű ajakkal mondom zsoltáromat. De ha nem akarod, ne hallgasd meg szavam.
Tudom, hogy zöldel a fű, de nem értem minek zöldel, meg kinek zöldel. Érzem, hogy szeretek, de nem tudom, kinek a száját fogja megégetni a szám. Hallom, hogy fú a szél, de nem tudom, minek fú, mikor én szomorú vagyok. De ne figyelmezz szavamra, ha nem tetszik Neked.
Csak egyszerűen, primitíven szeretném most Neked elmondani, hogy én is vagyok és itt vagyok és csodállak, de nem értelek. Mert Neked nincs szükséged a mi csudálásunkra, meg zsoltárolásunkra. Mert sértik füledet talán a zajos és örökös könyörgések. Mert mást se tudunk, csak könyörögni, meg alázkodni, meg kérni.
Egyszerű rabszolgád vagyok, akit odaajándékozhatsz a Pokolnak is. Határtalan a birodalmad és hatalmas vagy meg erős, meg örök. Ó, Uram, ajándékozz meg csekélyke magammal engem.
Az árnyékok kinyúlanak, a csillagok kigyúlanak, föllobognak a lángok s megbonthatatlan rend szerint, mint űrben égitest, kering a lelkemben hiányod.
Mint tenger, reng az éjszaka, növényi szenvedély szaga fojtja szoruló mellem. Végy ki e mélyből engemet, fogd ki a kéjt, meritsd szemed hálóját mélyre bennem.
Örök reménység istenajka csókol Keserű számra, Ember, égi dalt: Nagy, szűz virág a roskadozó lombból S Világbékesség szívedből kihajt És szeretettel, illatával hódol Világszabadság, tavasz, téli rajt, Undok lélek-fagyot feledve, Ember Rácsókolom magam kezedre rajt, Kérgén lihegjek Világszerelemmel, Mert a Békesség egyszer csak kihajt. Ó halleluja, Május a szivekben, Hozsánna, nékem ezt kell énekelnem: Az Isten legszebb gondolata lelkem!
Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége, Nem lehet, nem, soha! Oláhország éke! Nem teremhet Bánát a rácnak kenyeret! Magyar szél fog fúni a Kárpátok felett!
Ha eljő az idő - a sírok nyílnak fel, Ha eljő az idő - a magyar talpra kel, Ha eljő az idő - erős lesz a karunk, Várjatok, Testvérek, ott leszünk, nem adunk!
Majd nemes haraggal rohanunk előre, Vérkeresztet festünk majd a határkőre És mindent letiprunk! - Az lesz a viadal!! - Szembeszállunk mi a poklok kapuival!
Bömbölve rohanunk majd, mint a tengerár, Egy csepp vérig küzdünk s áll a magyar határ Teljes egészében, mint nem is oly régen És csillagunk ismét tündöklik az égen.
A lobogónk lobog, villámlik a kardunk, Fut a gaz előlünk - hisz magyarok vagyunk! Felhatol az égig haragos szózatunk: Hazánkat akarjuk! vagy érte meghalunk.
Nem lész kisebb Hazánk, nem, egy arasszal sem, Úgy fogsz tündökölni, mint régen, fényesen! Magyar rónán, hegyen egy kiáltás zúg át: Nem engedjük soha! soha Árpád honát!
(1922. első fele)
Kedves Index, kedves szerkesztők, moderátorok! Ugye tudjátok, hogy ma milyen nap van?
Ha jő a sápadt ifjú-Éjjel, Kit csókkal vár a Nap leánya, Kitárul két temetőkapu S belovagol búsan-frissen Az álmok kapitánya.
Bukott vezér, könnyet is hullat, Bús daccal bolyong szerte-széjjel, Lova már nyihog, gödröt kapar, Riadtan várja. - Sok a sír S fut a Holddal az Éjjel.
Uj hant előtt sóhajtva áll meg, De kemény marka vasba szorul. És megy és jár sok sír között - Még a Hajnal is kacagja - Részegedve, botorul.
Lovára borul. Visszaüget, Búcsút int minden hulla-rögnek. S az eliramló lovas után Álomtemetőből vissza A vágyak dübörögnek.
