Jaja, én meg szoktam kérdezni, hogy "Még sok van hátra?" 1 óránál hosszabb esetben együttérzően nézek, ha kevesebb, akkor meg "Jó pihenést" kívánok! :)
Namost volt a napokban kudarcom is...zöldségesnél...megpróbáltam én kedves lenni, de csak nem bírta elviselni, hogy én a körtét magam szeretnem választani - megjegyzem nem fogdostam össze őket - és végül, miután jeleztem, hogy köszönöm, akkor nem kérem, a "na takarodj innen te kis hülyegyerek" mondattal próbálta lezárni a dolgot a fiatal csaj (!!!), én hülye meg visszamentem elmagyarázni, hogy kivel beszéljen így...na mind1...itt (is) a hibapont...
A morcos pénztáros megnevettetésére, vagy legalábbis felvidítására van egy jól bevált módszerem, 85%-os hatékonyságú... Biztosítani kell őket, hogy te tudod, hogy milyen sokat dolgoznak, és még mennyi van a műszakból. Ami persze így is van :-))) Egyszóval ha érzik, hogy megbecsülöd a munkát amit végeznek, akkor kedvesek, mert tényleg nehéz lehet a munkájuk és valószínűleg nincsenek elismerve...
Na csak ennyit és hajrá, akkor próbáljunk mosolyt varázsolni:-)
és a Plankton
Én is szeretnék Hozzátok csatlakozni ha lehet:)
A kedvenc történetem egy közértben volt nem régen. NAGYON és MINDIG undok pénztáros néni.
Az a nem csak rosszkedvű, de morgos típus. Én meg minden alkalommal mosoly, kedves köszönés, megköszönés, sőt egyszer még azt is megcsináltam, hogy azt mondtam neki: nagyon kedves:)
Azóta? Mosoly, kedvesség, szatyor:)))
Szóval mosolyért mosoly jár, ez így igaz, mégha kicsit meg is kell dolgozni érte.
Éljen a Karácsony:) én már novemberben ünneplőbe öltöztetem a lakást és a lelkemet:)
Megpróbáltam hétköznaposítani a karácsonyi szeretetkommandó lényegét. ( Lehet, hogy más is kitalálta már, de mindíg érdemes próbálkozni.)
Röviden: feltűnt, mennyi morcos, fáradt, gyűrött ember jár-kel körülöttünk. Elhatároztam, hogy megpróbálok minden nap egyet felvidítani. Azaz: mozgólépcsón cekkereket cipelő nő, lemondó sohaj stb. Egy elkapott pillantás, cinkos mosolyüzenet és már ő is vidámabban néz ki. Metrón öreg néni gurulós szatyorral (a halálom). Nincs hely csak tömeg. Összenézünk,mosoly, finoman válatvonunk, és már nem is olyan tragikus a világ
Én néhány hete jöttem rá, hogy a vérengző főnököt simán le lehet szerelni, ha mindig mosolygok és nem látja rajtam, hogy valójában félek tőle. És láss csodát: egyre kevésbé vérengző. Sőt: tegnap még meg is dicsért! :o))))
Éljen a szeretet- és mosolykommandó! :D
Bizony a legmorcosabb mogorvaember is barátságossá válik, ha porcukros bajusszal mosolyog.
Hát ezért szeretjük a nőket mert ők képesek ezt a varázslatot végrehajtani. :)))
Sziasztok!
Én is csatlakoznék a kommandóhoz! Tudom, hogy még odébb a karácsony, de mosolyogni lehet!!!! Sőt szabad!! Ingyen van!
Amíg olvasgattam a topicot olyan jó kedvem lett, hogy mindenkire aki bejött az irodába és zavarni merészelt olvasgatás közben szélesen rámosolyogva köszöntem. Érdekes módon mosolyogva viszonozták.
Belépőként egy kommandós történet:
Van egy nagy-nagy főnökünk. Nagyon morci ember. Egyik reggel éppen az előző nap sütött almáspitét kínáltam körbe, amikor bejött. Egy picit hátrahőköltem, hogy na megint mit akar - majd természetes háziasszonyi rutinnal, mosolyogva odakínáltam neki is a tányért. Szabadkozott előszőr, majd unszolásomra vett egyet. Mire megette, porcukros lett a bajusza is, sőt még mosolygott is! Megköszönte! Nem is tudtuk, hogy belülről EMBER!!!
Mikor kiment az ajtón mindenki mosolyogva köszönt !
Remélem csak azért van ilyen nagy csend, mert mindenki kommandózik és lehetetlennek tűnő missziókat hajt végre. Nem tudom ki hogy van ezzel, de ESIK A HÓÓÓÓ!! és én imádom, szóval sorry mindenkitől ha én még kívánok egy fél métert.
A mai történet kb. egy órával ezelőtt játszódott le nem kis tanulsággal. Munka közben (mármint ha van és nem éppen netezik az ember, egész nap a még régi kerékvágásba vissza nem rázódott kollégák között) sokszor olyan dolgokkal is foglalkoznom kell, amivel a főnököm nem ér rá törődni. (pl. szilveszteri bulijának összes szervezése, kaja, pia, zene, dekoráció stb. stb.)
A probléma megoldó képességem az utóbbi 1 hónapban a 110 %-ról felugrott 280 %-ra, szóval éppen egy rendelést kellett visszaigazolnom telefonon. A vonal túlsó végén egy "hölgy" vette fel a kagylót. Igeen - unottan, nyúzottan szólt bele - ki az, mit akar? Na gondoltam ez jól kezdődik. Bemutatkoztam, mondtam, hogy ki vagyok és milyen ügyben telefonálok. A nő végig sem hallgatott azt mondta erre neki nincs ideje és kapcsolja a kollégáját. Ugyanez a szitu újból lejátszódik és a kolléganő visszakpcsol hozzá. Nna, itt kezdett gyanússá válni a dolog. Akkor kezdjük előről, gondoltam ha kicsit türelmesebb vagyok és nem kapom fel a vizet, no meg a hangom, akkor a nő is lehiggad talán. Végre sikerült megértetnem a hölggyel, hogy valójában csak annyit kell a gépben a dokumentumban beirni, hogy IGEN megrendeljük azt a bizonyos servert. Egy kicsit kisimult a hangja mert rájött, hogy nem lesz velem sok munkája, és amikor a végén mindezt nagyon szépen megköszöntem, és tudtára adtam, hogy milyen kedves volt, hogy segített nekem így január legelején amikor a fél város még szabadságon van, teljesen odavolt. Kedves, csevegős hangnemre váltott át és elmesélte milyen pocsék napja volt eddig és hogy ne haragudjak, hogy ilyen morcos volt. Majd BUÉK mindkét részről és letettük a kagylót. Tanulság: ha az ember türelmes, és csak egy picit is megértő, megtérül a dolog.
P.S. Egyébként a hölgy megadta a közvetlen számát és azt mondta, hogy ha bármi bajom, gondom lenne a rendelés további részével vagy egyéb akkor csak hívjam bátran.
BUÉK, bújjék mindenkinek a szerencsemalacka a zsebébe!! Kommandósok! Az egész karácsonyi időszakban számtalan sikeres akciót hajtottam végre!! Remélem, hogy a kommandósok kedve az ünnepek múltával sem hagy alább.
A legmókásabb és egyben legsikeresebb sztorit szeretném veletek megosztani. 23-án történt. Késő délután érkeztem haza. A társasház ahol lakunk átlagkorosztályt nézve kb. 30-35, de van egy két idősebb házaspár is. Az egyik ilyen idősebb pár férfi tagja igen mogorva és rettentően agresszív fajta, ami sokszor bántó megnyilvánulásaiban mutatkozik.
Szóval éppen a garázs előtt állok és kinyitnám a kaput, hogy beálljak. Amikor a kulcsot a zárba dugom a másik oldalról máris hallom, hogy Mr. Méregzsák szitkozódik a két kulcs egyidejű találkozása és kapu nyithatatlansága miatt. Na, gondoltam, most ez egy megoldhatatlan küldetés lesz, de nem adhatom fel ilyen könnyen!! Megkértem, hogy húzza ki a kulcsot mert az enyém már el van fordítva és így max. beletörjük de ki nem nyitjuk. A másik oldalom csak morgás. Megkértem, hogy higgadjon már le egy kicsit (úgy hisztizett a kulcs és a kapu miatt mint valami kölyök)van nálam pótkulcs, bemegyek a házba és a belső ajtón kereszül kijutok hozzá, akkor majd eldönthetjük, hogy ki tudjuk-e húzni a kulcsát vagy mi legyen. A morgás abbamaradt. Persze ha az ember nem erölteti a kulcsot az azonnal enged, szóval kulcsot végre kioperáltam, kapu kinyit és kocsival beállni készülök. Közben Mr. Méregzsák elment saját kocsijához és az udvarból kifelé tartott volna de én még nem álltam el a kocsibejáróról. Kipattant a kocsiból és megint rákezdett. Én halál nyugiban kiszálltam kinyitottam a csomagtartót és kezdtem kipakolni a csomagokat a földre és Mr. Méregzsák kezébe. Mondtam, hogy minnél előbb kipakolom a kocsit annál előbb kiállhat ő is. Teljesen ledöbbent a pasi. Az ajándékok láttán eszébe jutott, hogy lányának, aki egyébként velem egykorú még nem vett semmit és elmondta hogy ötlete sincs. Én felsoroltam kb. 5-8 dolgot aminek a lánya örülne (magamból kiindulva no meg az azonos korból) mire Ő teljesen lázba jött és már az üzletek címét írta fel egy lapra. Beszélgettünk még 10 percet lent az udvaron, majd segített felhozni a csomagokat és boldog karácsonyt kívántunk egymásnak.
Az eset óta Mr. Méregzsák előre köszön ha találkozunk és ha éppen az udvaron futunk össze kinyitja nekem a garázskaput...
Mindenképpen megérte a lehetetlennek tűnő küldetést megoldani!!