Hát persze .Bocs !Valóban úgy is lehetne értelmezni ,ha nem ismernénk a jász csapatok lehetőségeit.Már akkor is sokszor a pénz döntött ,meg a sport "politika". Jászberény is attól lett nagy ,hogy a Hűtő jó szponzor volt.A Kisér is csak azért erőssödött meg ,mert az akkori Tsz szponzorált .Az meg hogy miért szponzorált ,no az már megit csak politika .
Én a nagyjából egyenlőek küzdelmét élveztem -élvezem igazán .Ott mindenkinek van eséje a győzelemre . Ha túlzottan aránytalanok az erőviszonyok ,akkor csak tarolásról lehet szó .Az nem tetszik .
Erre nem emlékszem,da arra igen,hogy egyszer résztvettem egy Jászkisér-Egri Dózsa(akkor NB I-es)meccsen .Kikaptunk 11:0-ra .Persze a Dózsa sokkal erőssebb volt .Az egyetlen számunkra kellemes esemény az volt ,hogy a számomra felejthetetlen emlékű tesi tanárom ,a Jászapáti származású ,Rentler János (Jancsi),dühében(?)úgy 25 méterről rábikázott az Egriek kapujára és a kapusnak meg kellett dolgozni a gázsijáért .(Nagy Pál tanárúrra ,Szepcsik Misire(Minyis,Landi,Kenu)) emlékszem még abból az időből . Nekem tudathasadásom volt akkoriban ,mert az egrieknél régi barátok is fociztak (Ceczeli Karcsi ,Patkós Pista),de nekem a szivem szerint a kisért kellett buzdítanom .Látszott is az eredményen.
No aztán a kisériek egy Serester nevű edzővel később az MNK döntőig verekedték magukat .Az MTK-val játszották a döntőt a Fay úton és egy gólos hátránnyal lettek másodikok .(Otthon győztek volna)
Csak kuriózumként megemlítem ,hogy egyszer Damaszkuszban focizni invitálták a más ügyben ott tartózkodó -egyébként nem focista ,vegyes kor összetételű-társaságunkat .Mint később kiderült a Szír nemzeti válogatott ellen játszottunk és a rádió is közvetítette (mi voltunk a magyar válogattott -gondolon) Már az elején amikor a középkörben álltam össze akartam esni ((40-45C fok lehetett) Kb 2 percenkén kaptun egy gólt.A végén összekevertük a játékosokat ,hogy az így felálló két csapat a játék látszatát mutassa . Persze valójában az történt ,hogy öt szír játszott öt szír ellen ,mert mi csak a túléléssel törődhettünk .Hiába ittam a vizet, a torkom 5-10 méter futás után lángolt a szárazságtól.
Nem is jók az olyan játékok ,ahol egyenlőtlenek az esélyek .
A 70-es években Jászberénynek két futballcsapata volt, a Hűtőgépgyár csapata, a Lehel és az Aprítógépgyár által szponzorált Vasas. A Lehel NB II-es, a Vasas NB III-as volt. Úgy 75-76 magasságában az Aprítógépgyár vezetői elhatározták, hogy felviszik a Vasast egy osztállyal feljebb (bár azt suttogták, hogy a titkos cél még magasabban volt). Egy csomót fejlesztettek a csapaton, még kiöregedett NB I-es játékosokat is leigazoltak. Emlékeim szerin eléggé felfokozott volt a hantgulat a városban hetekig, hogy úgy mondjam megosztotta az esemény a helyi futballrajongókat. A Vasas megnyerte az NB III-at, a Lehel meg kieső helyen végzett az NB II-ben. És eljött az igazság pillanata, a Lehel és a Vasas osztályozó mérkőzést játszott a Vasas Aprítógépgyár melletti pályáján. Különbuszok indultak a környező falvakból a nagy eseményre, így én is beutaztam. Óriási "hangorkán" volt, az aprítós szurkolók a gyárban összefusizott eszközökkel buzdítottak, egy kb. 1 méteres nyelű vaskeleplőre határozottan emlékszem. Én is a Vasasnak szurkultam, de a várva várt csoda elmaradt. Győzött a rutin, vagyis a Lehel 2:0-ra. Az kiöregedett NB I-esek csődöt mondtak, Menczel még 11-est is hibázott. Nagyon csalódottak voltunk.
Emlékszik még valaki, vagy netán ott is volt ezen a meccsen?
Régen nagy rangadók voltak a Jászságban a helyi csapatok között. Vasárnap délután
a falu krémje ment a futballpályára meccset nézni. A 60-as években 2 forintba került egy jegy. A helyi csapat buzdítása nem a legsportszerűbb volt, gyakran tettlegességre is sor került. Olyat is láttam, hogy a bíró bemenekült a legközelebbi házba, a tömeg pedig körülvette a házat. Szóval nem volt életbiztosítás játékvezetőnek lenni, ráadásul a nézők nagy részének fogalma sem volt a játékszabályokról. Igen komoly esemény volt egy Jásztelek-Alattyán rangadó. A vendégcsapat és a fanatikus B-középje általában nyitott teherautó platóján érkezett.
Öltöző nem volt, szünetben a nézők bementek a pályára és tanácsokat adtak a körben leülő játékosoknak, de még az edzőnek is. A csapatok frissítőnek 1-1 üveg szódavizet kaptak (nem fejenként, az üveget úgy adták körbe a játékosok:). Ez volt a szponzorálás, ami legtőbbszőr a helyi tsz-től jött.
Ugyanakkor ez jelentette az akkor még európai szintű magyar labdarúgás alapját. A csapatok mellet ificsapatok is voltak és úgy épült felfelé a rendszer. Azt hiszem, ma már a legtöbb falunak futballcsapata sincs. Jászapáti valószínűleg csak kivétel, amely erősítia szabályt. Olyan pitamis pedig nincs, aminek csak a teteje létezik.
Rendes Tőled ,hogy megnézted a kicsikét .Ha zárják ,előtte megyek még egy kőrt ..
Az ős farmotorost Jászkiséren egyszerűen "farosnak " becézték . Nem rég láttam egyet a valóságban is (és Szenes Iván műsorában is ) .Te ez a faros szép. Egyszerűen :szép! Nem tudom volt e valamilyen tudatos formatervezés akkoriban -talán csa később kezdték eltudóskodni ezeket a dolgokat - de a tervezőjének igazán jó ízlése lehetett . A belső kialakítása is jó volt .A korszak legjobb buszának hiszem.
Az én nagynéném kerékpárral járt Birinybe .A hétvégeken mi gyerekek föl sem ébredtünk még a szünidei esték kábulatából ,az aunt már vissza is tért a piacról és hozott perecet is .(Jásztelken nem volt akkor még ilyesmi .)
Hallottam rossz a termés és nem tudják betakarítani sem . Kár,hogy nem tudok segíteni odahaza . A sajnálkozásommal meg nem mennek semmire ,pedig igazán együttérzek azokkal ,akik tán a legnehezebb munkát végzik,miközben állandóan ki vannak téve az időjárás és a gazdasági ,piaci szabályzók szeszélyének.
Kedves Mire, úgy látszik, egyre nehezebb kérdéseket teszel fel :) Erre már nem tudom kikeresni a választ. Én busszal jártam Jászberénybe középiskolába. Általában tömeg volt, különösen kedden és pénteken, amikor a hetipiac volt (és tudtomal van azóta is). Ilyenkor az anyókák kosárban szállították az áruikat a buszon, a zöldségfélétől a kislibáig mindent és hát elfoglalták a helyet. Ezeket a napokat nem szerettem, mert az eggyel korábbi busszal kellett bemenni, ha nem akartam elkésni. A diákbusz ugyanis gyakran meg sem állt, annyira tele volt, mire hozzánk ért. Kétféle Ikarus busz volt. A kisebb fajtában benn volt a motor az utastérben, emiatt alaposan rázott és nagyon zajos volt és nyáron 50 fok volt a belsejében. A nagyobb, a "farmotoros" ehhez képest már Amerika volt. Amikor abbahagytam, akkor kezdtek bejönni a panorámás buszok, amit a sofőrök "nagyképernyősnek" hívtak.
Ki tudja ,hogy megmarad e a Vámosgyörk - Újszász - Szolnok közötti vasúti személyszállítás ?
A síneket még a múlt század elején gyártották Diósgyőrön (Moldova is megírta), azóta csak toldozták a vonalat. Megszűnt a Jászkiséri MÁV Gépjavító is . Félek ,hogy a fiatalságomhoz tartozó Jász vicinális is megszűnik . Ha igen ,akkor szeretnék tenni rajta egy búcsú utat Vámosgyörkés Újszász között . Sokat köszönhetek Neki .Nálam fogalommá vált a Vámosgyörkön a csonkavágányon töfögő rendszerint három kocsiból álló jász - vonat . A kocsikat indulás előtt mindíd felfűtötték . A kalauzok szinte személyesen ismerték az utazókat . Nyáron a kanyarban kihajoltam az ablakon ,hogy oldalról láthassam a csühöst . A beszálló füst az orromba -néha a szemembe- szállt .Olyankor az öregasszonyok sipákoltak ,hogy húzzam fel az ablakot és én szótfogadtam .Az állomástól majd 3 kilométert gyalogoltam hazáig .Ha megszüntetik ,megsiratom .....
Habár én nem voltam ott, de be tudom másolni az Új Néplap július 3-ai számának ide vonatkozó sorait, nehogy már emiatt haljon ki a topikunk:
A díszünnepség koronáját idén is a jászkapitány beiktatása adta. A Jászságban egykor a legmagasabb közjogi funkciót jelentő kapitányi cím mostanra már jelképessé vált. Az évenként megválasztott kapitány hivatott képviselni a jászok összetartozását. A jelképes tisztséget egy esztendőn át Nagy Albert viseli. A gyermekéveit a boldogházi tanyavilágban töltő újdonsült kapitány mindig is mezőgazdasággal foglalkozott, a földművelés mikéntjét felsőfokon ismeri. Hivatalát egy év múlva Jászszentandráson a XIII. Jász Világtalálkozón adja át utódjának.
Viszont a napokban átszeltem a jászságot a Farmos-Jászberény-Jászárokszállás útvonalon. Sajnos az utak minősége a székelyföldivel vetekszik. Tele kráterekkel
és hol 40-es hol 60-as korlátozással. Eléggé kiábrándító volt.
Gondolom,hogy a mai-tegnapi esőzés tovább nehezíti a mezőgazdaságból élők életét . Romlik a kalászos minősége . Igaz a kukorica élvezi ezt a sok vizet.
Regisztrálatlan írásához emlékeztetnék arra ,hogy a Jászok nem csak a jelenlegi Jászságban telepedtek meg. A Kis-Alföldön is népes jász lakosság volt .Aláírom,hogy a népesség már nem eredeti,de a viselkedésformák a meghajolni nem tudás ,egyenesség ,nyakasság (vagy mi )az ráragadt a betelepülőkre is . A későbbi időkben más vidékre települő jászok is vitték magukkal ezeket a "hagyományokat".A település szerkezetben jellemző ,átlagosnál szélesebb főutak mellett megtalálható gigákat(elsurranó,menekülő közök) találjuk a vajdaságba települteknél Kossuthfalván(Ómoravica) ,de róluk mesélik azt is ,hogy Milosevics elfogásakor Ők bizony meghúzatták a harangokat , hagy szóljanak ....
Eszembejutott,hogy a kifejezést először ,az azóta már kétszer Jászkapitánynak is megválasztott ,elismert agrárszakembertől hallottam ,a hetvenes évek elején a Jászapáti - Heves közti úton, a jásziványi leágazás környékén. Látni lehetett ,amint a szél szine a Napba emeli a szántást és hordja,hordja,hordja ... A közlekedés persze lelassult(bár akkoriban még nem voltak zsúfolt utak)Később is láttam hasonlót ,de többször már csak a nyomait észleltem ,hófúvás-szerű lerakódások formájában .
Tavasszal ,március -április körül. Az őszimélyszántások szétfagyott hantjai lehetnek az áldozatai . Ilyenkor szedtünk "virágföldet" Édesanyámmal .Ez a finom föld ui. olyan porhanyós volt és humuszos ,hogy alkalmas volt erre a célra . Konkrétan Jászivány-Jászkisér-Jászapáti-Jászladány-Jásztelek-Jászjákóhalma-Jászszentandrás-Jászdózsa környékén láttam,de máshonnan is visszahallottam a kifejezést...
Jász.szélnek nevezték,nevezik a tavaszi nagy szelek idején ,talajszemcsékkel megtömött szélvihar-szerű ,rendszerint tartós szélfújást . Persze nem biztos ,hogy jól definiálom az eseményt .Ilyenkor a szél úgy hordta a fedetlen talajt,mint télen a havat.Az árokpart tele volt szemcsés ,poros talaj sávokkal .A termőföld áthelyeződött máshova . Ez tartós gondot okozott persze ,de baj volt az elhordott növényvédőszerrel és a szélfúvás idején a látásiviszonyok is romlottak ....
A kenyérgőzös az maga az ember volt ,aki a hajtókar végét fogta és tekergette a szelelőt . A zabdízel pedig lovat jelentene (ha már itt vagyunk..).
Igen, a szelelés igy müködött, de leginkább a kukoricát szokták szelelni, mert abban a morzsolás után több szemét maradt.
Amikor nagyanyám csinálta, természetesen mindig a baromfiudvarban, ahogy a csirkék,libák ,kacsák stb. meglátták az elökészülödést, rohantak oda hogy a kihullo szemeket felkapják.
Ahogy -mire- irja volt gépesitett változat is. Kenyérgözzel ment, az oldalán volt egy hajtokar azt tekerték.
Emlékeim szerint a szelelés az a művelet, amikor a búza közül eltávolítják
a törmeléket oly módon, hogy összefognak egy dupla marékkal és magasról egy szakajtóba vagy egyéb tárolóba folyatják. Közben a szél kiviszi közüle a törmeléket. Persze az egész csak akkor működik, ha fúj a szél.
A szélről jut eszembe, hogy Jásztelken az északi szelet úgy hívták, hogy apáti szél, ugyanis Jászapáti Telektől északra esik. Az apáti szél általában hideget jelent. Állítólag az egyik falubeli a második világháborúban valahol az orosz sztyeppén is azt mondta, hogy hideg van mert fúj az apáti szél. Lehet, hogy nem igaz, de jól hangzik :)
Örülöl Regisztrálatlan leírásának. Nem tudtam róla ,de ez igazolja az általános igazságot , miszerint : mindíg ,mindenhol vannak túlélők .Irtam erről a nagybbátyám kapcsán . Valószínűleg az én írásomban is van szó a testőrségről a Jász hűségről és az odaadásról . Érdekességként említem ,hogy Jászfalu környékén élek jelenleg és úgy tudom ,hogy a török időkben a környék összes falva kihalt . Sőt ! A Mohácsot követő csatákban a Pusztamaróti Csata volt a legnagyobb . Ebben a csatában több embert veszítettünk ,mint Mohácsnál . Jelenleg itt emlékmű áll ,de a falu gyakorlatilag kiürult .Erről máskor....
Végigolvastam az egész topikot, de úgy látom, erre a sok évvel ezelőtti kérdésre senki nem próbált meg választ adni.
Említette itt korábban valamelyik kolléga, hogy a középkori királyok (talán már az Árpád-háziak is, de az Anjouk mindenképp) a jászok soraiból szervezték meg saját testőrségüket. Ez így történt, a testőröket pedig a mai Pilisjászfalu helyére telepítették le: ez volt az ő falujuk, mint ahogy a királyi udvar más, megbecsültebb tisztségviselőit is saját külön faluba telepítették.
[Ilyen volt a közelben pl. Solymár, ahova a királyi sólyomidomárok, vadászok települhettek, vagy a Kis- és Nagykovácsik, amelyekből három is van az észak-budai térségben, bár közülük kettő már csak Pomázhoz tartozó puszta.]
Amikor jött a török hódoltság, nyilvánvaló, hogy a hódítók számára a leigázandó király testőrsége az elsődlegesen megsemmisítendő célpontok közé tartozott. Pilisjászfalu jász lakossága ekkor tehát nem beolvadt a környék magyarságába, hanem gyakorlatilag ki lett irtva mind egy szálig.
A falu aztán csaknem néptelen majorság volt a szoc. időkig, akkor nyitottak ott bányát és téeszt, ahova az ország más tájairól költöztettek munkásokat. Amióta megnőtt Bp-ről a kiköltözés, Pilisjászfalu is népszerű lett a kiköltözők körében, így elég gyorsan nő a lélekszám. Amikor az új kiköltözők valami hagyományteremtésre alkalmas motívumot próbáltak keresni, akkor "fedezték fel" maguknak a falu jász eredetét. Egyre többen elkezdték felvállalni a jász identitást, és jásznak kezdték vallani magukat. Ennek nyilván semmi alapja nincs, de azért jó dolog.
