Kedves Elnyomott!
Irod: mindig megmaradok a realitásoknál...
Ezeket a korlátokat ki állíja eléd, önmagad, vagy a közfelfogás?! Egyik sem tévedhetetlen, ezzel nem azt akarom mondani, hogy kötelezően téved is ....
Elgondolkodtam, Tudna -e Isten olyan csodát produkálni amely mindenkit meggyőzne a létezéséről. A válaszom egyértelmüen "nem" volt.
Vegyük Pl. visszarakná az Usában ledölt két tornyot, feltámasztaná az összes ottani áldozatot, milyen reakciók lennének.? VIGYÁZAT politikai manipulációk, hangulatkeltések történtek, lefizettek pár ezer embert, hamis videót készítettek, hogy megmásítsák a valóságot!! Pedig nem is volt terrortámadás!.... Vagy: Jamaka Hamurabi óriási felfedezést tett sikerült klónoznia a tetemekből a terrorista áldozatokat. A dolog előnyős tulajdonsága, hogy a biológiai életkort robbanásszerűen egyszerre elérték a kisérletben szereplő alanyok! ....
vagy: .... és még lehetne sorolni, az "én" nagyon találékony, ha a pozicióit félti!!
*************************************
Én tehát maradok amellett, hogy befelé figyelve próbálom észlelni, észrevenni a "Felsőbb Én" jelzéseit. Tudom, ebben szerepel a hit, hogy létezik, de ez úton még nem jutottam ellentmondásra! Ennélfogva, ha már egyszer járható, ezt az útat járom.
A megadott anyagokra reagálva én is tudnék olyan anyagokkal szolgálni, ahol a "fantáziálást" összevetették a valósággal. Múltban létező személyek, helyszínek leírásának összehasonlítása a tényekkel. Persze ez sem egyértelmű bizonyíték.
A kérdés tehát nyítva marad, mindenkinek szabad választást nyújtva ....
És ez így jó!
Kedves beke, amit elmondtál roppant misztikus, ám csak az. Jól hangzik, mint dallam, és sokaknak támaszt nyújt ez a hit, de vannak, akiknek erre semmi szükségük. Azt kell mondanom, hogy nem Istenről beszéltél, hanem egy vágyról.
Istenről a következőt mondhatom:
Ha lokalizálni,megfogni,testközelben érezni szeretnénk,akkor szertefoszlik,óriási, mindenható lesz és amikor betölti a teljes mindent,Ő a nagy mozgató, akkor van köztünk de,észrevétlen, így áramlik Ő a minden és köztünk.
A meditáció nem vallásos kiváltság, ha van időm, én is szívesen töltöm ilyesmivel, de mindig megmaradok a realitásoknál. Remélem nem érted félre, ajánlok Neked is egy pár oldal olvasnivalót, nagyon tanulságos, bár első talán érintőleges számodra... szóval agyunk, elménk meg tud tréfálni, s érdemes észben tartani, hol a valóság és a képzelet közötti, nem ritkán meglepően keskeny mesgye...
Hello!
Remélem nem bánjátok, ha pár gondolatot én is hozzáteszek az eddigiekhez. Az, hogy az egysejtüekből semmi terv nélkül létrejöjjön az ember szerintem maga túl nagy csoda ahhoz, hogy spontán megvalósulhasson, és még nagyon sok kedvező "véletlent" lehetne felsorolni.
Valamikor én is sokat káromkodtam abban a reményben, hogy Isten majdcsak szájonvág, és akkor nem hit lesz a léte, hanem tudás.
Azóta befelé fordulás, meditáció segítségével már jelentkeztek olyan élmények, hogy számomra igazolt hogy a látható, tapintható világon túl van egy másik ...csakhát a bizonyitó élmények túlságosan személyesek, másvalakinek nem lennének bizonyítékok
Az ember saját magába is kardot szúr, felvágja ereit, kötélre lógatja magát,mérget iszik, felrobban,mélybe ugrik,megfullad csak má ne hallja,érezze,lássa saját magát.Ez a legkisebb környezete.
:-) mi mást lehetne ezen érteni? Egyébként ennek is a szűkebb, karnyújtásnyira eső irinyópirinyó kis részére gondoltam csupán, amit mindenki elér a kezével is :-)))
azt az egyetemes rendet, amely működésben tartja - kéne Istennek vélni
...egy golyó nem keresi, hogy miért gurul le egy lejtőn, az ember igen, s mivel rájött, hgoy okokat lehet találni, ott is keres, ahol nincs...
A rendőr meglát egy embert a buszmegállóban sötét este, amint keresgél valamit a lámpa alatt...
- Jóember, mit keres itt a lámpa alatt?
- A pénztárcámat, hukk, biztos úr, hukk...
- Nem látja, hogy nincs itt semmi???
- Hukk, nem is itt ejtettem el, hukhukk... de ott nem látom, mert... hukk de sötét van ott...
Miért kellene hogy legyen fenntartó? Megy ez magától is... Hogy a semmiből? Nem semmbiől... eg fekete lyuk sem semmi, csak épp nem jön ki belőle fény... BUMMM... nos, vannak páran, akik ezt gondolják, s vannak is rá utaló jelek... ez egy teljesen soha be nem biznyítható elmélet... engem is érdekel, de a környezetem egy fokkal jobban... ott sem ismerek mindent... hajjaj, de mennyire nem :-(((
az egész világ valamiből jött létre. Semmiből csak semmi lehet, a hamuból csak hamu.Azt amiből keletkezett a világ, azt az egyetemes rendet, amely működésben tartja - kéne Istennek vélni.Amikor Istenről beszélek, semmiképpen sincs magam előtt a keresztény istenkép.
Addig amíg Istent úgy várjuk, hogy valamilyen emberi vagy egyéb formában majd megjelenik, stb...sohasem fogjuk Őt felismerni.Minden, ami van, volt, lesz, létezik, az Ő.Ő a fák, a folyók, a felhők, a bolygók, a nap, az emberek, állatok, levegő, stb.Ha így nem tudjuk elképzelni Őt, akkor sohasem fogjuk sem megtalálni, sem felismerni.Bármely égtáj felé, bárhova indulsz,soha sehol sem fogsz Vele találkozni-sohasem fog veled szemben jönni az úton.Pedig mindíg mindenütt ott van mindenben:)))
Volt egy műsor a Spektrumon a beszéd kialakulásáról: drága árat fizettünk ezért, ugyanis a gégefő leszállása teszi lehetővé az artikulációt, ami mindenkinél 1-3 éves kor között következik be, viszont ezután a félrenyelés esélye nő meg...
Hogy génhiba lenne, az nagyon furcsa elgondolás, szerintem megalapozatlan: egyszerűbb feltételezni, hogy a kommunikáció képessége hatékonyabbá tette őseink életesélyeit, így az evolúciós változások miatt akik beszéltek, sikeresebbek, életrevalóbbak lettek...
Szeretném elhinní és tudni, hogy Ő velünk , közöttünk, körülöttünk van és úgy kell mint a déli nap, de ha csak a kezdeteknél bábáskodott és utána bokros teendői nem tették lehetővé, hogy időt szánjon ránk, mert mint korább is irták a többi hozzászólók, szabad akaratunk vezéreljen minket a jelenben és a jövőben. Minden ami körülöttünk van látszódjék vagy történjen olyannak amilyennek az ember akarja, mert Ő kiváncsi, hogy a fejlődés eljuttatja-e az emberiséget a hozzá hasonló tökéletes állapotig. Mert a jutalom nem marad el, visszakerülünk hozzá a tökéletesség dimenzióiba.
Minden ami eddig történt tökéletesen az emberi természet egységét bizonyítja, tényleg önfejlődő , nem szorul külső erők behatásaira, hiszen a kisérlet még tart, mert messze vagyunk a tökéletességtől. De érdekes módon az embertől független változások ( pl. a villám belecsap egy fába és az kettéhasad ), vagy az embertől függő események, szerelem, házasság, születés, öngyilkosság, béke és háború,stb. mind azt mutatja, hogy a Föld köszöni szépen jól megvan.
Ugyan simán elképzelhetjük egy nálunk tökéletesebb mindenható létét, de amit elképzelhetünk az nem is biztos, hogy létezik, hiszen a valóságnál sokkal több dolgot el tudunk képzelni. Az emberi gondolkodás , tettek egyik célja ezek közül a valóságos , bizonyítható, nyílvánvaló dolgok kiválasztása.
Eddig úgy tűnik Ő csak egy lehetséges gondolat a sok gondolat közül, egy rejtett paraméter, nem tudom hányadik dimenzió, de azt jól megtanulta az emberiség, hogy vele védekezzen a másik ellen.
Az emberi gondolkodás látszólag eljutott oda, hogy mindent meg tud magyarázni, függetlenül attól, hogy az bizonyítható vagy csak hihető.
Erre lenne jó a szigorúan axiomatikus felépítésű logika , nyelv, mert addig csak a szép irodalom,és idézetek szintjén lehetünk partnerek.
