Hozzátéve azt, hogy a Kossuth téren tartózkodó orosz tankok személyzete úgy elcsodálkozott azon, hogy a fegyvertelen tömegbe lőttek az ávósok, hogy viszonozták a tüzet.
[ Én láttam a Köztarsaság teren a széttaposott ÁVO-st, az akasztott embert a Baross /?/ utca kornyeken , akirol azert tudtak hogy ávos mert barna cipo volt rajta / tenyleg ezt suttogták akkor/ A Hirtv meg magyarazza, hogy persze, mert volt akinek apjat lottek ki a fia melol vagy forditva. A lincselesre ez nem magyarázat.
25.-én négy teherautó vitte el az ártatlan és fegyvertelen tömeg halottait a parlament elől majd 30.-án a Köztársaság tér előtt 36 halottat „produkáltak” az ÁVO ártatlan kis sorkatonái. 1956 október 30.-ára Nagy Imre már feloszlatta az ÁVO-t. A Pártházat ostromlók mégis velük találták magukat szemben. Teljes joggal koncoltak fel a forradalmárok közülük 4-et vagy 5-öt.
Senki nem akarja meggyalázni ennek a szerencsétlen lánynak az emlékét, és bizonyos szempontból áldozatnak tartom őt én is.
Belekerült az események közepébe, élettapasztalat nélkül, segítség nélkül és fáradtan, elcsigázottan egy rossz percben rossz döntést hozott.
De mégiscsak gyilkolt.
És ne kezdjed ezt a "halottba szúrta a bicskát" szöveget, mert előtte Kollár szivébe injekciót adott, meg előtte léptek rá a tettestársai (mindketten köztörvényes elítéltek egyébként...) az áldozat nyakára, és azért kellett szaxerűen szíven szúrni, mert ennek ellenére nem akart meghalni az istenadta - és bizony, ő kívánta az áldozat halálát, - a cselekménye az áldozat megölésére irányult.
Ezt a lányt hagyni kellene békésen nyugodni, - megbűnhődött azért, amit tett.
De mondjad: nincsen alkalmasabb jelöltetek a forradalmár hős szerepére?
Valóban, egy gyilkost kell példaképül állítani a mai ifjúság elé?
Vagy mindegy, hogy mit csinált?
A cél szentesíti az eszközt?
De akkor ti mennyivel vagytok különbek Sztálinnál vagy Hitlernél?
És miért kell a mai ifjúságot becsapni?
Miért kell visszaélni a hitükkel már megint?
A történelem meghamisítása nem vezet sehová, - előbb-utóbb úgyis kiderül az igazság...
Vajon milféle kielégülést ad a medika emlékét meggyalázni kívánóknak, amit művelnek?
Láthattad őket élőben október 23.-án. Ezek csereszabatosak az 56-os karhatalmistákkal. „fidesz bérenc” „orbán fan”. És közben bakanccsal rúgták a már tehetetlent, a nyugdíjast, a kismamát, a diákot. És vadászpuskából lőtték célzott gumilövedékkel az ünneplő magyarokat.
Mutánsmagyarok ezek. Ha golyószórót adtak volna a kezükbe, azt is használták volna, mint horngyufa.
Elolvastad Tóth történetét? Egyuttmukodott a masik kettovel? Ha a masik ketto bunos, akkor T.I. is. Nem mentseg, h. csak egy halottba szurta a kest.
A 89 utani birosag SEMMIS-nek itelte az ítéletet, tehát nem azt mondta, h. nem bűnös, nem kovette el, nem is volt ott, nem szurt. pl. én nem gyulolom, mert tenyleg a forradalmak soran sok minden elofordul, mintegy, önmagát vedve kovetett el gyilkosagot.
De nem szeretem ha hősöket "kreálnak" nem hosokbol. Nem lehet talalni tenyleg hosoket az '56-os forradalom resztvevői kozott? Csak mansfeldek és tótilonák?
Aki élve maradt, az persze árulo, mert meguszta a ti gondolkodasotok szerint.
Én láttam a Köztarsaság teren a széttaposott ÁVO-st, az akasztott embert a Baross /?/ utca kornyeken , akirol azert tudtak hogy ávos mert barna cipo volt rajta / tenyleg ezt suttogták akkor/
A Hirtv meg magyarazza, hogy persze, mert volt akinek apjat lottek ki a fia melol vagy forditva.
A lincselesre ez nem magyarázat.
PuPu majd beszurja a kepeket
Ezek vegrehajtoi voltak a hősök? Ilyen hosokre nekem nincs szuksegem
Talán te segítesz nekem. Mit vétett ellened a megyilkolt medika? Talán ma is élő hozzátartozói? Honnan ez az infernális, pokoli gyűlölet benned? A tisztasága ami elviselhetelen a számodra? Ennyire romlottnak érzed magad? Miért gyűlölöd őt? Tudsz erre valami magyarázatot adni? Tényleg érdekel.
Vajon milféle kielégülést ad a medika emlékét meggyalázni kívánóknak, amit művelnek? Milyen beteges, perverz, aberrált kielégülést okoz ez számukra? Számomra ebben a topikban ez az igazán fontos és fájdalmas kérdés. Hogy miféle emberalatti lények élnek közöttünk. Milyen lehet az arcuk, mikor a mocskukat legépelik? Kéjjel vigyorognak? Vicsorognak? Milyen rettenetes belső késztetés hajtja őket, hogy a tisztát bemocskolják? Egyszerre borzadok tőlük, és akarom látni, megérteni, mi zajlik le beteg lelkükben. Dosztojevszkij nem volt képes ilyen alakokat megformálni. Ők a huszadik század szülöttei. Itt élnek köztünk. Találkozunk velük az utcán, a villamoson. Talán nem is látszik rajtuk kívülről semmi. Félelmetes érzés ebbe belegondolni.
Egyébként tisztázzuk: T.I.-t nem rehabilitálták, mindössze megállapították, hogy az ellene hozott ítélet semmis, merthogy Népbírósági Tanács hozta.
Másodfokon egyébként, melyben helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét, - amelyik egyébként nem volt Népbírósági Tanács, hanem rendes bíróság volt.
Soha egy jogász arra nem vállalkozott, hogy rendes jogorvoslati eljárásban védje meg T.I. -t, - erre találták ki ezt a semmisségi okot, - mondván, hogy a Népbíróságui Tanácsok a megtorlás intézményei voltak, ezért az általuk hozott ítéleteket semmisnek nyilvánítják.
Az ’56-os perekre nagyon jellemző, hogy a szervek a politikai tetteket lehetőleg bűntényként tüntették fel. Ezt a felfogást teljesen magukévá teszik a legendagyártók is, de ezzel nem tesznek jó szolgálatot Tóth Ilona emlékének. Mert még ha elfogadjuk is, hogy Kollár már nem élt akkor, amikor a medika beleszúrt, az sem változtat semmit azon a tényen, hogy ezt az embert hárman ölték meg. (A legendagyártók egyébként Tóth Ilonát bajtársai, a szintén kivégzett Gyöngyösi Miklós és Gönczi Ferenc rovására emelik ki az ügyből. Teljesen érthető, hogy a medika tiszteletre méltó évfolyamtársai elképzelhetetlennek tartják, hogy Tóth Ilona bármilyen kétes ügybe belekeveredhetett volna, és védelmükbe veszik őt. Őket nem tartom legendagyártóknak. Ám Gyöngyösiért és Göncziért senki sem áll ki, nincs hozzátartozójuk sem, akik benyújthatnák a rehabilitációs kérelmet.)
ez is arról az oldalról van ám, ahonnan a cikket hoztad:
Dávid Ibolya igazságügy-miniszter az ügy „koncepciós” változatát fogadta el. Sokszor és tényként állapította meg, hogy Tóth Ilona senkinek a megölésében nem vett részt.
A november 16-i razziával nyilvánvalóvá vált, hogy a rendőrség kiterjedt besúgóhálózattal rendelkezik. A lebukás veszélye Damoklész kardjaként lebegett az ellenállók felett. Megsűrűsödött a gyanakvás légköre. A gyanús személyeket kihallgatták, Tóth Ilona is részt vett ebben. 18-án este két-három felkelő a kórházba vitte az ÁVH-s vagy spicligyanús Kollár Istvánt, akit Gyöngyösi és Gönczi kérdőre vont. Kollár rakodómunkásnak vallotta magát (igazat mondott), ám miután átkutatták, nem hittek neki: előkerült egy fénykép, amely Kollárt ÁVH-s egyenruhában ábrázolta. Megverték, mert félre akarta vezetni őket. (Az egyenruha nem az övé volt, ő csak sorkatonaként szolgált az ÁVH-nál 1952–55 között.) Ez a fénykép teljesítette be mindnyájuk tragédiáját. Mindketten igazolva látták, hogy besúgó akadt a kezükbe, aki elárulja a mozgalmat, és véleményüket osztotta Tóth Ilona is: „...láttam, hogy valami nagy baj lehet, azért fogták el az ÁVO-st, mert utánunk leselkedett, erre azért is gondolnom kellett, mert az előző napokban már féltünk attól, hogy az illegális röplapok terjesztése miatt a nyomunkban van a rendőrség [...] akkor az volt a meggyőződésem, hogy azt az embert azonnal meg kell ölni, mert attól tartottunk, hogy ha nem öljük meg, úgy az államvédelmi egységek le fognak csapni ránk”. Éppen ebben az időben jelentek meg a kórházban az írók, hogy az Élünk első számát előkészítsek. Tóth Ilona őket és az Élünket is nagyon féltette. Mindhárman megalkuvás nélkül küzdöttek a forradalom vívmányainak megőrzéséért. Gyöngyösi, aki szülők nélkül nőtt fel, bár 1956 előtt nyolcszor ítélték el közbűntényes vádakkal, 1956-ban megszállottan védelmezte a forradalom tisztaságát. Gönczinek pedig elvi meggyőződése volt, hogy az árulókkal le kell számolni.
Nem lőhették le, mert az épületben azt mindenki hallotta volna. Megpróbáltak injekcióval végezni vele, de abban az idegállapotban ez többszöri próbálkozással sem sikerült. Tóthnak egy rövid időre el kellett hagynia a szobát. Ezalatt Gönczi az eszméletlen Kollár torkára állt, s egyes orvosi vélemények szerint ettől állt be a halál. Mivel erről ők nem voltak meggyőződve, Tóth Ilona egy késsel szíven szúrta. Más orvosi vélemények szerint ez okozta Kollár halálát, de a korábbi sérülését sem élte volna túl.
Másnap, 19-én razziát tartottak a kórházban, és Tóth Ilonát többekkel együtt a BRFK-ra szállították. December 5-én fogságba került Gönczi és Gyöngyösi is. Mivel a Kollár-ügyről legalább pletykaszinten viszonylag sokan tudtak, nem meglepő, hogy december 4-étől már a hatóság is értesült róla. Ekkor már Gáli József is beszélt erről a legközelebbi ismerőseinek, tehát nem csak levéltári források utalnak a Kollár-ügyre. A fogságban Tóth Ilonát mardosta az önvád, és több utalás szerint csalódottan, az életével leszámolva tette az első feltáró vallomását.
Tóth Ilona szigorló orvos, 1956-os mártír nevét viseli vasárnaptól Miskolcon a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórház orvosszállója, az 1957-ben kivégzett medikára tábla is emlékeztetet.
Az 1956-os forradalom vérbe tiprásának napja, 1956. november 4-e volt az a nap, amikor az egészségügyi dolgozók gyógyító munkájukkal, a sebesültellátással, tevékeny részesei lettek a forradalomnak - mondta a vasárnap délután megtartott névadási ünnepségen Csiba Gábor, a kórház főigazgató-főorvosa.
Az ötvenedik évfordulón méltó megemlékezéseként intézményünk orvosszállóját egy fiatal hősnőről, Tóth Ilonáról nevezzük el - tette hozzá.
Nagy Kálmán orvosprofesszor, a Fidesz országgyűlési képviselője beszédében azt mondta: Tóth Ilona a magyar szabadságharc egyik megtestesítője volt, a forradalom leverése után hatalomra került kormány mindent megtett azért, hogy emlékét besározza.
Orvosként tette a dolgát 56 novemberében, a nehéz napokban, mártírja lett a forradalomnak, sokan tisztelték felkészültsége és emberi tartása miatt. "Hitt abban, hogy a szabadság az életnél is előbbre való" - tette hozzá.
Az 1956 Enciklopédiája című kötet szerint Tóth Ilonát 1951-ben vették fel az orvostudományi egyetemre. 1956 októberében a Szövetség utcai kórházban volt belgyógyászati gyakorlaton, 23-án diáktársaival együtt vett részt a tüntetésen, 25-én a rádió felhívására jelentkezett a Szövetség utcai kórházban.
Mivel ott nem tudtak munkát adni számára, átirányították a Péterfy Sándor utcai kórházba. Itt bekapcsolódott a már intenzíven működő Önkéntes Mentőszolgálat munkájába. November 1-jétől letartóztatásáig a Péterfy kisegítő részlegének megbízott vezetője volt.
A fegyveres harc befejeződése után bekapcsolódott a politikai ellenállásba: részt vett röpcédulák, illetve az Élünk című illegális lap készítésében.
A bírósági ítélet szerint 1956. november 18-án társaival együtt meggyilkolt egy férfit, akit ávósnak véltek. Első fokon 1957. április 8-án gyilkosság és izgatás vádjával halálra ítélték. Ezt a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa jogerőre emelte, miközben az elsőfokú ítélet minősítését izgatásról szervezkedésben való részvételre súlyosbította. Tóth Ilonát 1957. június 26-án kivégezték.
Tóth Ilonára Budapesten, a SOTE Nagyvárad téri épülete bejáratánál 2001. november elsejétől szobor is emlékeztet.
.....és a szúrás már holta után érte a törvényszéki orvos véleménye szerint.
Tóthéknak az illegális nyomda használata közben, észlelve a sorozatos lebukásokat percek alatt dönteniük kellett az áruló likvidálásáról, fel sem mérve a várható következményeket.
Beismerten eltettek valakit láb alól (Kollár Istvánt), aki az ominózus fényképen ÁVÓ-s egyenruhában parádézott '56 júniusa táján egy hölgy oldalán.
Hőseitek...
Itt van a nemlétező áldozat.