És mi ezt szeretnénk? :) Vagy a "kor színvonala" a Ti álmotok, csak minket használtok fel ennek megvalósítására?
Félre ne értsd, nem arról beszélek, hogy mosógép helyett teknőre vágyom, hanem csak arról, hogy kb. ugyanezzel a szöveggel cseréli le nagyon sok ismerősöm a "normál" autóját sokcsillagosra, vagy vmi hasonló, amihez jól hangzik a "kor színvonala" szöveg, de valójában csak neki kell...
Csak annyit tudok hozzátenni,soha ne add fel,egy férfit nem csak a farkánál,de leginkább a gyomránál lehet megfogni. Egyik sem tökéletes,de nézzetek magatokba,melyikőtök az?! Attól vagyunk emberek,hogy nem vagyunk tökéletesek. Mindamellett,mindent megteszünk,hogy a kor szinvonalához mérten méltó életet éljünk,ez a mi,a férfiak feladata. A legtöbbünk meg is teszi,dolgozik rajta,aki nem?---nos arra nem tudok mit mondani,kifogytam a jelzőkből,-
Hú mintha Magamról íródtak volna a soraid. Valahogy ilyen státuszban váltam én is
únalmassá és lettem értéktelen. Fogalmam sincs, hogy fogok-e én még vakon bízni, hinni bárkiben úgy mint a volt férjemben 15 éven át. Merem-e majd az életemet tenni bárki kezébe vagy ez nevetséges vágyálom.... De máshogyan van értelme valakivel megosztani az örömeinket, bánatunkat, érzelmeinket...stb.???
Gimis koromban egyszer azt olvastam, hogy "Akit szeretsz, engedd szabadon. Ha visszatér hozzád, a Tied, Ha nem, akkor sosem volt az." Sokáig ehhez tartottam magam. Kb. tegnapelőttig :)) Mert akkor jöttem rá, mekkora lükeség is ez...
Mi nőneműek nagyon szeretnénk olyan kapcsolatban élni, ahol magunkért szeretnek, csakúgy, és nem kell ezt "kikönyörögnünk" a szőrösebbik nemtől.. Tudjátok, csakúgy.. és nem csak hetekig, hónapokig, hanem sok éven át. Nem kell érte szólni, hogy " figyelj rám jobban, mertkülönbenaztáán.." hanem szeret, csakúgy, mert jó velünk lenni, és jó minket szeretni, ráadásul jó a mi szeretetünkben fürdeni :) Húúdejóislenne :)
Mégis azt látom, hogy aki hagyja élni a másikat, egy idő után elveszik a fontossága. Aki mindig ott van, és elérhető, egy idő után nem akarják elérni - mert úgyis elérhető! Mert úgyis megbocsát.. mert úgyis blababla. A pasik pedig valahogy azt szeretik, ha békén hagyják őket, nem? Miért van az, hogy aki "kihisztizi" magának, hogy hívja fel a párja, vagy vigye el vhova, vigye ki a szemetet, ésatöbbi, mégis ott működik inkább a dolog? "Megfélemlített" szerelem? Vagy "megnevelt", mint a gyerekek?! :) Mégis, nem tudom, melyik rosszabb: a kevésbé törődés, vagy a bezsaroltság? Miért válik az fontosabbá, aki érezteti az elveszíthetőséget?
Szóval nem olyan lükeség az a mondat, amit akkor olvastam, és próbáltam hozzá tartani magam - csak talán nem vagyunk elég érettek hozzá.
Szia! Hàt igen, korodhoz kèpest èrzelmileg èretlen vagy. Ez viszont nem ritkasàg, csak tobbnyire nem jonnek rà, nem èrzik hogy valami nem stimmel. Ehhez kèpest neked màzlid van, mert tudod hogy valahol igazitani kell.
Az is sokszor hasznàl, ha osszeàllitasz egy tàblàzatot magadnak, milyen legyen szerinted a partner akit szeretnèl, Te mit tudsz ezèrt nyujtani (nem anyagiakròl van szò itt!) ès milyen hibàit vagy hajlandò elfogadni, milyet nem. A te hibàidon (talàn neked is vannak?) hol vagy hajlandò/kèpes csiszolni, hol nem (tehàt ezt a partner el kell tudja fogadni) hol tudsz kompromisszumot kotni, hol nem... Ez arra jò, hogy jobban megismerd magadat, sok meglepo dolgot fogsz felfedezni magadban...
Ha ez sem elèg ,akkor nèhàny beszèlgetès szakemberrel sokat segithet.
Furcsàn hangzik talàn sokaknak, de leirni ilyesmit egèsz màs hatàsu mint gondolatban osszeàllitani.
Olyan nagyon nehéz újrakezdeni valakivel már 40 fölött! Megszoktad az előző hebehurtyáit, és inkább vele maradsz. Lusta vagy az egészhez, mert már sem időd, sem energiád nincs az újrakezdéshez. Beleszeretni valakibe? Az olyan nehéz! De ha mégis sikerül, akkor tuti a másik nem ezt érzi, és megint a csalódás, marad a régi bevált. De jó lenne hinni benne! Nekem kell a perzselés, és biztos, hogy a régi azért működik, mert nagyon nagy szerelem volt a kezdetén. Biztos vagyok ebben. Ha ez már az elején nincs meg, akkor nem lessz hosszúéletű.
Ismerkedve, beszélgetve, kíváncsian, nem beleszeretve. Vagy lehet olvasva is kezdeni, vagy ha nincs időd, akkor célzottan olyan szakemberrel, aki nem csak kérdez, de válaszol is a kérdéseidre. :)
Sajnos, ez nem kérdés: biztosan nem leszel képes megtartani. :(
Akár akarod, akár nem, a kapcsolatépítést, együttélést is tanulni kell ahhoz, hogy működjön. (Egyszerűen azért, mert annyira sokat változik a két ember menet közben -egymás mellett-, hogy az folytonos utánigazítást igényel. Gyakorlatilag az, akivel "összejössz", pár hónap alatt már a múlté, és egy új, egy másik embert találsz Magad mellett. Jó, lesznek hasonlóságok az "eredetivel", de a továbbhaladás lehetősége nagyon sokszor pont a különbségeken múlik.) Márpedig Te most nem akarsz tanulni.
De ez nem baj. Meg lehet tanulni az első válás után is... :(
Szerbusz. Hát le vagyok maradva cirka 10 evvel ezzel a vilagkép realizálással.. :) Ugyis ti döntitek el, hogy hisztek-e vagy sem a másik fórumozónak, de sajnos nem csak szivatlak benneteket...
Mi a francot csinaljak? Pszichológus? Vagy csak szarjam le és várjam mig eltelik a 10 ev és behozom a lemaradásom pár ehhez hasonló kudarcal?
Bizonybizony. Az álomlányaid is csak földi halandók a mindennapokban. Azt meg nehéz feldolgozni annyi küzdelem után, hogy mégsincs glóriája. Ezért is kérdeztem, hogy hány éves vagy, mert ez rendben van mondjuk 16-18 éves korig, hogy az ember reménytelenül szerelmes egy istennőbe, de azért utána már realizálódik a világképe. Egyébként néha nem tudom eldönteni, hogy nincs-e némi irónia az írásaidban, és nem csak játszol. :)
Ugy érzem igazat kell adnom Neked. Ahogy visszaolvasom a hozzászólásod, és magamra ismerek benne, megilyedek saját magamtól.. Arra vagyok itélve, hogy mindig az elérhetetlent hajszoljam? Tényleg ugy gondolom, hogy ami könnyen jön könnyen megy.. Nem tudom hogy viselkednék akkor, ha egy nehezen jött eset a végén mégiscsak összejönne.. vajon képes volnék megtartani? Elgondolkodom ezen a kérdésen, de a válasz valószinüleg csak az idő tudja.. Köszönöm, hogy felhivtad erre a figyelmem, ez tényleg én vagyok. Bár abban a "Te a reménytelen szerelembe vagy szerelmes" mondatban nem vagyok biztos.. Semmiben sem vagyok biztos.
Te a reménytelen szerelembe vagy szerelmes. Ehhez semmi köze a nőknek. Szerintem te csak akkor érzed magad szerelmesnek, ha elérhetetlen a nő. Abban a pillanatban, ahogy eléred, megkapod, elmúlik a szerelem. vagy ha rögtön elérhető a nő, ki sem alakul a szerelem.
Es mi hasznom volna abbol, ha valaki nagyon megsajna? Semmi. Kulonben is utalom, ha sajnalnak. Szoval nem. Inkabb arra vagyok kivancsi, ki hogy eli meg ezeket a dolgokat. Gondoltam itt talalok olyan embereket, akiknek van tapasztalata... Mert tenyleg ugy erzem, hulyen allok ehhez a dologhoz, es nem tudom masok is igy vannak-e ezzel, vagy specialisan erzelmi analfabeta vagyok.
Neverminder: persze, 29 éves vagyok. Karistolo: Informatikát végeztem, én is gondolkodtam továbbtanuláson, de valami más témát tanulnék, amit lehetne ötvözni a számitástechnika tudományával. Földrajz, meteorológiára gondoltam... Reen: tényleg magamnak is hazudtam mikor a barátságról beszéltem a lánynak. Nem tudom mi volt a célom vele, talán, hogy a közelemben érezzem.. Még ha ez nekem rossz is. Ha tul leszek ezeken biztosan tudok majd kötetlenül barátja lenni, de addig amig az elbeg a szemem előtt, hogy csatát vesztettem, addig nincs értelme, mert addig többet szeretnek, mint baraátság.. Karistolo utolsó mondata irja le talán a legjobban, mit akarok. Ha nem megy a csajozás olyan könnyen mint másoknak, akkor nem is erőltetem, mert tényleg csak káoszt okoznék magaban és körülöttem. Annak fogom szentelni minden energiámat, hogy azokat a dolgokat csináljam, amik örömet okoznak. Sikerélményt fogok generálni magamnak. Es ehhez nem kellenek a nők, csak a baj van velük... :)
Nekem ebből a hozzáállásból az jön le, hogy a barátság, amit a nőnek ajánlottál, hazúgság volt, eszköz arra, hogy megszerezd párnak. Nincs ebben semmi rossz, csak jobb ha te tudod, nem azt adtad, amit igértél. Ez nem azt jelenti, hogy nem értem, érzem át a kínodat, én is voltam hasonló szituban. Volt egy fiú, akinek a legszentebb barátságot igértem, de amikor beleszerettem, dühös voltam rá, hogy nem tudja viszonozni, mást választ. És akkor gondolkodtam el azon, hogy vajon tényleg igazából őt szeretem, ha elutasítoma belső hajlamát, aki valüójában ő maga? Szerintem csak az a lényeg, hogy az ember önmagához legyen őszinte. Ha fáj, szüntesd meg a barátságot, de ne bosszúból. (mert annak kötő ereje van, és a karma törvénye szerint te is pont ezt fogod visszakapni...-ez abszolút zárójeles megjegyzés volt) Másrészt, amikor az ember megtanul kötetlenül szeretni mást, akkor annak eleve vonzereje van. Kötetlenül szeretni nem azt jelenti, hogy leszarni a másikat, hanem éppen annyi szívességet és kedvességet megtenni a másiknak, ami még szívből jön, és akkor se érzed magad rosszul, kihasználtnak, kifacsartnak, ha nem kapod vissza azt a reakciót a másiktól, amire vágysz. Tudni kell, hogy az olyan (pl jó vagyok hozzá, lelki szemetesládája vagyok végtelenségig stb hasonló álszent eszközök, hogy barátnak higgyen) addig a pontig, amig tényleg szívesen, kedvből teszed, addig vonzó is. De amint már többet igérsz, mint amit erőd van kötetlenül megadni, az fedezet nélküli hitel a lelkednek. Szerintem ezt érdemes elkerülni. És végül ami a legfontosabb, hogy amit szívből tudsz adni, lehet bármily kevésnek tűnő is, de amit őszintén elvárás nélkül adsz, az mindig elegendő. Kell egyfajta nyugalom és megbékéltség, hogy tiszta, amit adok, és alapjában véve szeretem magam és jó vagyok. Meglátod, ha te magad elégedetté válsz magaddal (ami nem passzívitást jelent) akkor az megnöveli a vonzerőt. Én ezt szűrtem le magam ezidáig... A legjobbakat
nézd a dolog jobbik oldalát: független maradtál, szabad a pálya előtted.
nem tudom milyen egyetemet végeztél, ebből adódóan azt sem tudhatom, hogy van-e lehetőség valamilyen posztgraduális, vagy szakirányú továbbtanulásra.
na, ha oda be tudsz nevezni pár év múlva, akkor csak úgy zuhognak a nyakadba a nők :)
nem a magányos farkassággal van bajuk a nőknek, ez biztos.
oéyan nincs, hogy csttintek egyet és holnaptól több nőt megismerek, ebből rövid időn belül akkora káosz lenne körülötted, hogy visszasírnád a mostani állapotot
Hát kedves fórum társ azt hiszem ezzel fején találtad a szöget, s én is felébredtem, hogy mi a francnak csinálom ezt. Ma már nem válaszoltam a leveleire, egyből töröltem őket. Lehet bunkónak fog tartani, hogy barátja akartam lenni, most meg igy szó nélkül lelépek, de nem fogom engedni, hogy lelki szemetesláda legyek, s csak akkor keressen, ha ép rossz passzban van... Sokat segitettél!
Meg akarok valtozni, mert erzem, hogy ez igy nagyon nem jo... Most eloszor is megprobalom nem keresni, vagy ha meg is talaljuk egymast neha neha, nem kerdezoskosni a pasija irant...
