Kellemes Erzsikézésnek indult a mai futás. Aztán visszafelé a KFKI-nál valaki mögém osont. Na, onnantól vége lett a nyugodt futásnak. TZ volt az elkövető és mivel nem akartam elmaradni, nyomnom kellett nekem is. És még beszélgetni is.
Így az egyik leggyorsabb lefutásom lett a mai, de az egész 22 km is ott van az első 5 körül.
Ilyen se volt még a futókarrierem során. Visszafelé az Irhás ároknál látam, hogy valami vészesen közeledik a szememhez, aztán már csak egy koppanás és csípést éreztem. Szerencse, hogy nem vagyok allergiás.
Naszóval! Ma megvalósítottam, amit a P-H-n nem sikerült.
A 4 körös félmaraton harmadik km-e után megálltam, a rajtszámot befordítottam és szépen visszasétáltam a versenyközpontba. (hehe, ha sétálva megteszem a hátralevő távot, 3. lehettem volna. Ha néha kocogok is, akkor a 2.)
Ma szerencsésen választottam útvonalat. N kört futottam. Elméletileg szembeszelem lett volna, ha Gazdagréten megyek, de így egészen az Eötvös utig szélárnyék volt. Ott, meg a KTM-on lehetett érezni, majd lefelé már hátszelem volt.
Az ilyen elfogyás annyira rossz érzés. Én koránt sem futok annyit, mint te, de előfodult már velem félmaratonon, hogy legszivesebben megálltam volna és visszavillamosoztam volna a rajtzónába. Az ilyeneknek szerintem fizikai oka lehet, kifogy valami üzemenyaga az embernek, ami pont akkor kéne. Amíg a szervezet nem mozgósít valami mást helyette, addig jön ez a letargikus, hagyjukabba gondolat. Nekem sokat segített a résztávozás illetve a fartlek futás, hogy fejben edződjek az ilyen helyzetekre, és tudjam, hogy át lehet vészelni, egyszer csak jó lesz.
Ilyen közel még soha se álltam ahhoz, hogy feladjak egy versenyt. (a tavalyi Hortobágyot nem számítom, más volt az ok) 17 km magasságában egyszerűen "elfogytam". Úgy éreztem, ki kell szállnom. Ha meglátom a "kisérő" autónkat, leveszem a rajtszámot és beülök a kocsiba. De szerencsére nem láttam és más kocsiba nem volt pofám bekéredzkedni. Szerencsére! Mert az emelkedőn sikerült annyira össze szednem magam annyira, hogy 1:50-en belül célba értem. És ez a dobogó legfelső fokát jelentette.
Sajnos bejött amitől titkon féltem: idén keveset és kevés hosszút futottam. 200km-el kevesebbet, mint tavaly ilyenkor. És az ilyet 25km-en nagyon megérzem.
Tehát úgy is fogalmazhatnék, hogy az előzmények tükrében elégedett lehetek.
Az előjelek jók. A tavalyihoz hasonlóan most is 3xB-vel hangoltam a P-H-ra. De ma alacsonyabb pulzussal, de valamivel gyorsabban, mint tavaly. Na majd vasárnap eldől, mit ér ez az egész.
Ilyen szélben még nem versenyeztem, mint ma Pusztaszabolcson! Pedig a rakparton volt benne részem.
A majd 11 km alatt vagy 9-10-szer majdnem összeakasztotta a lábaimat! Mindennél többet mond, hogy 2 és fél perccel lassabb voltam, mint novemberben, és jobban kifutottam magamat. Épp hogy meglett a 4:01-es átlag.
Pont azért néztem a pulzusmérőre, mert hirtelen éreztem "valamit". Ha nincs pulzusmérő, a fene tudja mi lett volna. Lehet, hogy nem állok meg és a fene se tudja, mi lett volna...
