Kedves Demerzel!
Ki tudhatná ezt jobban nálad!? ;-))) Üdv, rég láttalak!:-)
Azonban valamit félreértettél, senki sem a globalizációt tekintette eszmének, hanem - ebben a konkrét esetben - a globalizációellenességet egy eszmerendszer részének. Legalábbis a topiknyitóban citált mondatnak ez is egy lehetséges értelmezése.
Megjegyezném, hogy a globalizáció nem új jelenség.
Globalizálódni akart a Római Birodalom is mielött elbukott,
Globalizálódni akart az Egyitomi Birodalom is, mielött megállt a fejlődésben.
Globalizálódni akart a Kinai Császárság is mielött szétesett.
Érdemes meggondolni, hogy az az életforma, ami most "globalizálódni" akar, az emberiség hány százalékát fedi le.
Érdemes belelgondolni, hogy ha a jelenlegi fejlett világ életformája valóban globalizálódna, akkor mennyivel több auto, mosógép, televizó stb. kéne. Mennyivel több energia és nyersanyag fogyna és hányszorosára nőne a környezetszennyezés.
"Az eredmény hosszas vita, és a legocsmányabb eszme terjesztése. Aztán a mindaddig tétlen moderátorok észbekapnak és többszáz szemét szöveg után moderálják"
Kérlek nyugtass meg, hogy itt semmiképpen a Teáltalad terjesztett eszmékről van szó.
Engem is nagyon idegesít, hogy az indexen mindenkinek mindenről más a véleménye, de Én semmiképpen nem szeretném kimoderáltatni semmiféle eszme hordozóját. Ha ez megtörténne, a MODeREÁTOR abban a pillanatban úgy érezhetné magát mint Jó Isten, aki dönt jók és rosszak, igazak és hamisak között.
Például lehetnék én is a MODeRÁtor, és én úgy kivágnék innen mindenkit, aki nem gyalázza az MSZP-t, SZDSZ-t, Munkáspártot, baloldali tömörüléseket, mint a sicc. Persze kidobnám Szabó Albertéket is, meg másokat.
A globalizáció nem eszme, hanem az emberiség fejlődési történelmének egy - szükségszerűen bekövetkező - szakasza. A technika, az informatika, a tudomány fejlődésével a mennyiségi különbség átcsapott minőségi különbségbe. Az évezredeken át rögzült provinciális-, vagy ennek köntösébe csomagolt egyéni érdekek érvényesülési mechanizmusa természetesen válságát éli, ugyanakkor némelyiküknek éppen a konfrontáció, a harc a lételeme.
Értékválság ez a haladás és a hagyomány között amikor a régi válaszok már nem elegendőek az új kérdésekre..
Eszmeiségről, mint a folyamat mozgatórugójáról beszélni azonban nem lehet, csupán arról, hogy egy alapvetően más globális működési mechanizmus "szülési fájdalmait" élik a különböző fejlettségű társadalmak.
"Nézd meg, hogy a normális viták után ma lehet-e nyugodtan bármiről is beszélni, anélkül, hogy el kelljen viselni a gyűlöletből, butaságból bekiabálókat? " Hűbazmeg.
glaci, te gyűlöletből vagy butaságból szoktál hányni?
GLászló 2000-01-19 08:57:10 (44) :-###
Miután a globalizációnak kialakultak a feltételei, a világban megkévő tőke elérete a kritikus határt és a létrejött technoligiák, leszükitették a teret és felgyorsitották az időt, megteremtödött a tőke kellő áramlási sebessége, a globalizáció végbe fog menni, hisz az az esemény amelyik rendelkezik a bekövetkezésének feltételeivel a szükségszerüen be is fog következni.
De ez igy nem is igazán jó megközelités, hiszen ez mind csak következmény.
Mert a dolog úgy kezdödött, hogy a termelés mai szintjén igen sok fedezettel rendelkező pénz keletkezett.
És e sok pénzből tőke lett.
És a tőke két dolgot csinált.
Egyszerre.
Társadalmiasult és szétáramlott.
Mert ennek a szétáramlásank mint fent, meglettek a feltételei.
És azt kéne észrevenni, hogy a a társadalmiasult tőke inditotta el a globalizációt.
És ez egyben azt is jelenti, hogy nem okoz társadalmi konfliktust a globalizáló tőke.
Legfeljebb ott ahol hat, de csak akkor ha ott nem eléggé hatásos a megjelenését követő fejlődés.
Csurka azzal áll harcban akivel akar, elbukja ha a hívei közül már eléggé sokan vettek GM részvényt.
És miért ne vennének, ha lesz rá pénzük és jó osztalékot fizet, tán az elvek miatt?
Legfeljebb ő lesz az utolsó aki nem vesz GM részvényt
Kedves Medieval!
Nem hiszem, hogy sokan vitatkoznak azzal a megállapítással, miszerint az eszmék közötti dikurzus maga a demokrácia. A politikai ellenfelek normális demokráciában nem egymás eszméinek a megsemmisítésére törekednek, hanem azok megismerésére.
Csakhogy nálunk nem egészen normális, vagyis - legyünk belátóbbak - nem egészen érett a politizálok demokráciaszemlélete. Nem is lehet az, hiszen - tetszik, nem tetszik - mindannyian egy diktatúrában (a fiatalabbak egy puha diktatúrában) szocializálódtunk, és nagyon nehéz az út innen egy valóban demokratikus gondolkodáshoz.
Ráadásul nekünk olyan "demokraták" jutottak, mint például csurka, aki e topic címadója is aktuális butaságával. És az olyan "demokrata", aki - sajnálom, de nem tekinthetünk el a személyétől - emberek megkülönböztetésében, kódolásban jeleskedik, kurzivál és háborús terminológiát használ, (eszméink harcban állnak) náci terminológiát (élettér) stb. Szóval az ilyen politikus maga is alakítja a politika hangvételét. Nem lehet úgy csinálni, mintha nem lenne, nem lehet úgy csinálni, mintha ezek a gusztustalan megnyilatkozások nem épülnének bele a közbeszédbe, a közmodorba.
Ismerem azt a közkeletű vélelmet, hogy ha nem foglalkoznánk vele, akkor már rég nem lenne, dehiszen ez maflaság, ennek az ellenkezője az igaz.
Nekem az jelenti a demokratát, aki képes a diskurzusra mások eszméivel de képes megkülönböztetni az elfogadhatatlan gondolatokat is az elfogadhatótól. Elfogadhatatlan eszmékkel nem kell, nem szabad diskurzust folytatni.
Ez egyébként Franciaországban, Németországban, Angliában általában működik a politikai közgondolkodásban - nálunk sokáig nem fog.
Mondok példát. Megjelenik itt a fórumon egy Varga Steve, és mindig akad egy újabb "liberális", aki úgy véli, hogy mingyárt-menten meggyőzi elvei helytelenségéről a palit. Az eredmény hosszas vita, és a legocsmányabb eszme terjesztése. Aztán a mindaddig tétlen moderátorok észbekapnak és többszáz szemét szöveg után moderálják.
Előbb írtam az értékválságról, arról a szomorú helyzetről, hogy az emberek többsége képtelen határozottan és biztosan eligazodni a szavak, az eszmék dzsungelében.
Nézd meg, hogy a normális viták után ma lehet-e nyugodtan bármiről is beszélni, anélkül, hogy el kelljen viselni a gyűlöletből, butaságból bekiabálókat?
Most jó hosszú voltam, bocs.
Engedd meg, hogy Csurka értékelését mellőzve egy kicsit a harcról mondjam el a véleményemet, hiszen számomra a harc a központi téma és nem a harc fegyverei. Kissé idealisztikusnak tűnik célkitűzésem, mely hosszú távon az eszmék közötti diskurzust tekinti célnak a harc helyett. Azt hiszem, hogy a Magasságos Fórum résztvevőinek jó része is osztja ezen gondolatmenetemet, csak sokan teszik fel maguknak a kérdést: "Párbeszéd? Ezekkel?". No itt van a kutya elásva.
Meg kell barátkoznunk azzal, hogy mindig lesznek "ezek", és meg kell látnunk, hogy "ezek" nem az ellenségeink. Ellenfeleink ők, akik abban különböznek tőlünk (már bocs, hogy többes szám első személyben beszél egy liberáis ??? egy szociáldemokratához ???, a stílus itt a kauzalitás szolgája), hogy másban látják a közjó mibenlétét, mint mi. Hogyan lesznek belőlük hazaárulók, erkölcsi nullák? Mi tesszük azzá őket saját félelmeinktől és bizonytalanságainktól vezéreltetve. Mert nem vagyunk biztosak abban, hogy helyes, amit vallunk. Sajnáljuk az időt arra, hogy utánajárjunk, végiggondoljuk. Ezért egyszerűen csak feltesszük igaznak. A többiek gondolatait pedig hazugnak. Így működünk. És ezt Csurka tudja. Ezért beszél ő is így.
Biztosak persze sosem lehetünk magunkban, ugyanis már nem fogunk élni mire kiderül, hogy helyes volt-e amit gondoltunk. Ezért kellene egymás felé fordulnunk és nem késekkel a kezünkben vicsorognunk (már aki hajlamos erre).
A harcot egy másik jelenség is motiválja, és ez pedig a hatalom. A hatalom érdekében lehet harcolni, a harc lehet eszköz. Ha a hatalom birtokosainak a hatalom megtartása érdekében már csak az eszmék közötti harc az egyetlen fegyverük, akkor azt be is vetik. Ha a hatalom aspiránsainak a hatalom megszerzése érdekében...
Jó hosszú lett, pedig még nem is szóltam a pénzről, a globalizációról és a többiről.
Milyen ismerősen csengő szavak! Mintha a coclizmusra is azt mondták volna a reformisták, hogy milyen kár, hogy hátrányai pont akkor érik a társadalmat, amikor válságban van. Persze mi tudtuk, hogy nincs is coclizmus, csak válság van. A hülyeség permanens válsága.
A fenébe, most írhatom újra, elszállt az előző változat. Talán sikerül.
Szóval arról értekeztem volna, hogy a globalizmus szerintem nem tünete a válságnak, hanem a gazdaság fejlődésének egyfajta útja. Az már a mi külön pechünk, hogy a globalizmus hátrányai éppen akkor érik a társadalmat, amikor az válságban van. Nem sorolom, erkölcsitől az értékválságig mindegyik terheli, sőt éppen mostanra sűrűsödtek össze azok a problémák, amelyekkel szemben szintén tehetetlenek vagyunk: környezetvédelem, energia, stb.
Nem túl bíztató előjelekkel startolunk az évezredben, de én változatlanul hiszem, hogy van remény. :-)
Az eszmék harca érdekes elképzelés. Mert az eszmék mindig közösségek termékei, mindig egy embercsoport az, amelyik elkezd használni egy fogalmat, és az majd útközben alakul aztán valamivé. Probléma például ott van, mikor egy fogalmat - mondjuk a globalizációt - több csoport is használ, és más-más értelemben.
Az eszmék nem harcolnak egymással, de az embercsoportok igen. Sokszor az embercsoportokat éppen egy egy jallemző szavukról lehet felismerni, ezért lehet aztán az eszmék harcáról is beszélni. A globalizáció tényleg egy meglévő gazdasági folyamat , melynek során egy megnövekedett gazdasági mozgástér áll elő. Itt új állatfajták jelennek meg, amelyek aztán egykettőre felfalják a kisebb mozgásterek egész faunáját — ha ezek nem védekeznek. Szerintem védjük tehát meg kisebb nemzeti mozgásterünket, de közben tegyük lehetővé, hogy a globalizációból magyar vállalatok (=magyar adófizetok) is húzzanak a hasznot. Ez persze csúnya dolog, de igen célszerű, minden fejlett ország ezt csinálja. Nem tudok hinni az olyan globalizátorokban, akik a mi védekezőrendszerünket kivánják elsőként lebontani valamely vállalati érdek vagy ingatlanfelvásárlás szolgálatában. Van nemzeti érdek: az, hogy itt élni lehessen ezután is, és hogy a változó világ elsőszámú vesztesei lehetőleg ne mi legyünk.
Azok, akik a magyar érdekeket kivánják kiszolgáltatni a globalizációs folyamatoknak (például a magyar törvények hibái alapján rendszeresen átvágják a magyar államot vagy egy-egy önkormányzatot), azok pillanatnyilag valamennyiünk befizetett adóját nyúlják le. Ebben az értelemben a globalizáció egy új mozgástér, amelyben nagyon sokat lehet kalózkodni, elsősorban a többi mit sem sejtő kárára. A globalizáció tehát létrehozza az új hatalmi törekvések szinterét. Talán erre gondolt CsI, mikor egyszerűen hatalmi törekvésnek
Nem vagyok ennyire optimista, igaz azért kétségbeset sem. A globalizmus számomra válság tünet.
A század legnagyobb történésze, Toynbee állította, hogy a civilázációk idönként válságba jutnak. Ilyenkor megkísérlik egyetemes államba összefogni erőiket. Számomra ez a globalizáció.
A válság oka Toynbee szerint, ha a civizáció valmilyen problémára nem talája a választ. Ez a körülmény most fennáll. A nyersanyagok, az olaj és az energia fogytán van. Rohamosan nő a környezet szennyezés. Ezekre a problémákra nem született válasz. A termelés így egyre drágább. A jövedelmek növelése, a töretlen fellendülés csak kis csoportoknak lehetséges. A többieknek egyre kevesebb jut a szükülő erőforrásokból. A jólétből kimaradnak vagy, mint eladósodott régió, vagy mint leszakadt társadalmi csoport.
P.S. Lehet, hogy rossz levélre kattintottan. Ez az irás GLászlónak válasz.
Az olajos MDF-ért nem nagy kár. Hulljon a férgese. Az MSZP nagy részével együtt. Ezzel együtt nem vagyok teljesen biztos benne, hogy csak anyagi előnyökért megy a harc. De elég valószínű persze.
Íme a te szemforgatásod (ld. még farizeus, álszent...):
(0) "És keményen fogalmazni lehet a sértegetés azonban lehetetlenné teszi a beszélgetést."
(13) "...akik közé például csurka, vagy Thürmer tartozik Magyarországon,..."
Úgy látom, csak arra válaszolsz, ami megtámogatja düledező gondolatvilágodat:
(13) "Kösz, tudtam, hogy előbb vagy utóbb valaki is hozzá fog szólni, mert nem érdektelen a dolog. :-)"
Szmájlival, vagy anélkül -- tehát a többi hozzászóló nem "valaki", csak senki? Ez a topicod is csak olyan. mint a többi. Mint te.
1. igazad van. Lenin tényleg elöbb volt, mint Sztálin. Mondjuk a megfogalmazásom egy nagyvonalú gesztus volt, az amúgy baloldalról iró Glászló írányába. Minek mindig mindent a vitapartnerünk orra alá dörgölni.
2. eszközökről nem szóltam, csak a motivációról. A harc valóban ideológiai eszközökkel megy, de nem ideológiai célokért. Így érthető, hogy a harcosan antikommunista SZDSZ a hatalomért az utódpárt MSZP-vel lép koalcióra és "baloldali" MSZP sutba vágja az ideológiát és szépen gazdagodott a neolibárális program mentén.
Ez utóbbin nem tudok kárörvendeni. Semmi garancia nincs arra, hogy a számomra kedves nemzeti oldal nem húz meg hasonlóan inkonzekvens lépéseket. Ha csak az olajügyet tekintem, felmerül, hogy az ostzokodásban az MDF-nek is jutott hely az MSZP oldalán a fazék mellett.
Hm!? Eszmék harca? Milyen eszméké? És hol a harc? Nem harc ez, haem köpködés, nyálfröcsögés. Innen is, onnan is. Bár szvsz kétségtelen, hogy Csurka jelenlegi ideológiája (politikai és gazdasági) a nemzeti szocializmushoz áll legközelebb (értsd köpontilag irányított, erősen centralizált társadalom és gazdaság nemzeti alapokon) és a burkolt antiszemita megnyivánulások sem idegenek tőle, nem hiszem, hogy bárkit is gázkamrába akarna küldeni.Ez persze nem javít nálam Csurkát megbecsülésén. Az előző rendszer elismert drámaírója szvsz jobban tette volna, ha megmarad annál, amihez ért, a drámaírásnál. Lehet, hogy többet használna vele. Számomra Csurka megnyilvánulásai nemcsak visszataszítóak, de hiteltelenek is. Boccs a kis kitérőért, de a nyitó egy Csurka-idézet volt.
A globalizmus bármennyire is fáj, nem eszme, hanem tény. Így működik ma a gazdaság. Lehet előle menekülni, pédát venni Észak-Koreáról, vagy a valamikori Albániáról, vagy akár a KGST-ről is. Látható, az elzárkózás, falak építése nem működik.
Az eszmék konfrontációja (valódi eszmék valódi konfrontációjára gondolok) szvsz nem kerülendő, hanem kívánatos lenne. De sajnos onnan még messze vagyunk.
Kösz, tudtam, hogy előbb vagy utóbb valaki is hozzá fog szólni, mert nem érdektelen a dolog.
:-)
Nagyjából egyetértünk, és akkor talán azt is mondhatjuk, hogy amit csurka mondott az igaz, némi kiigazítással. Ő azt mondta, hogy az ő(k) eszméi(k) harcban állnak a livberalizmussal. Te (mi) azt mondjuk, hogy a harc létezik, de nem eszmei, hanem gazdasági és nem a csurka-típusú eszmeproletárok és más eszmebajnokok között zajlik, hanem a gazdaság területén, és az emberi társadalom érzékeli elsősorban annak hatását.
A többi stimmel.
Nem tudom, hogy a globalitáriánus rendszerekről kellene-e vitatkoznunk, de ha már beszéltél róla, ejtsünk néhány szót ez ügyben. Kettőnk között abban nemigen van ellentét, hogy a globalizmus rossz úton jár. Valahogy ahhoz hasonlítanám a helyzetet, mint ami a kapitalizmus kialakulásának és megszilárduilásának idejében történt. A kézi termelésből a gépi gyártásra való áttérés oly mértékben növelte meg a lehetőségeket és olyan távlatokat nyitott a tömegtermelés megjelenése a gazdaságban, amivel szemben a társadalmi fejlődés tehetelen volt. A végeredmény háborúk, világválság, a kommunizmus, a fasizmus és a nemzeti szocializmus megjelenése és pusztítása, stb. - atöbbit sajnos nagyon is jól tudjuk.
Most a tőke mozgásának korlátai omlottak le és lett világméretűvé a gazdaság, ami megint feldolgozhatatlan az emberiség számára úgy látszik. Ezt erősíti az informatika robbanásszerű fejlődése.
Amiben különbözünk, az a remény. Én valami oknál fogva sokkal inkább bízom abban, hogy a társadalmi mozgások jelenlegi negatív trendje megfordítható, de legalábbis lassítható addig, amíg a megfelelő megoldások nem születnek meg. Különben ugyanis hamarosan megerősödhetnek azoknak a szelleminek nehezen nevezhető áramlatoknak a követői, akik közé például csurka, vagy Thürmer tartozik Magyarországon, de szerte a világon megtalálhatjuk őket.
Jó lenne, ha elkerülnénk egy újabb - akár kommunista, akár fasiszta, akár nemzeti szocialista, akár valami ezekhez hasonló új diktatúra megjelenését a világon.
Ráadásul ezek megjelenése az egyre nagyobb ázsiai populációban nagyon nagy veszélyeket rejt - bevallom ennek nyomairól egyáltalán nem tudok, de alig hiszem, hogy ne lenne.
Szóval én optimista vagyok mindennek ellenére - de ez születési hiba. :-)
Bocs a pongyola fogalmazásért, de meglehetősen sok a dolgom, közte kellett kipréselnem a hozzászólást.
"Igy jelent meg elöbb totalitáriánus rezsimként nacionalizmus (Hitler), illetve szinte egyidőben szocializmus (Sztálin)." ami azért tőled szokatlanul pontatlan, mondhatnám, hamiskás. (Mi volt előbb, 1917 -- és Lenin --, vagy 1933? Tippek: 1--1917; 2--1933; x--2000)
"Szóval harc tényleg van, szerencsére csak eszmei és nem tényleges. Azonban nem eszméink, hanem gazdasági érdekeink motiválják az összecsapást." ami önellentmondás is -- hiszen mi "valódibb", "anyagibb", mint a gazdasági érdek, másrészt mégis téves, mert a harcot -- már legalábbis ezt a belföldit, amiről szó van -- elsősorban nem gazdasági eszközökkel vívjuk.
Én nem vaygok az eszmék "harcának" híve, szerintem azért van pluralizmus, hogy mindenki elmondhassa a véleményét és az ilyesmi ne számítson "harcnak", egyáltalán ne legyen benne semmi furcsa.
Csurka István szövegét éppen ezért röhejesnek tartom, de nem kevésbé azt is, hogy Csurkát valamilyen ördögnek, nácinak stb. kiáltsák ki - a nevének kisbetűvel való írása meg hasonlók eleve nem sok jóval kecsegtetnek a vita szagszerűségét illetően...
Ami az eszmék harcának eldurvulását illeti, mindkét fél megtette a magáét, Csurka is meg a Hanáknéfélék is.
Csurkáról alkotott véleményünk nem áll messze egymástól, tehát ezt az "eszmék konfrontációját" más alapon közelíteném meg.
A múltszázad politikai kultúrája három nagy eszmerendszert termelt ki, amelyek a prosperitás szakszáiaban egymás kiegészítőiként jelennek meg és nincsenek antagonizmusban. A társadalmi gazdasági fejlődés nehézségeinek időszakában azonban sajátosan reagálnak. Megpróbálják kisajátítani a politikai paletáttát. Igy jelent meg elöbb totalitáriánus rezsimként nacionalizmus (Hitler), illetve szinte egyidőben szocializmus (Sztálin). Most a harmadik eszmerendszer kizárólagosságra való törekvését láthatjuk. A liberalizmus, némi szómágiára alapozva, a globalizációra hivatkozva a neoliberális gazdaságpolitika elveit felhasználva próbálja az élet monden területét egyetlen ideológiához gleischachtolni. Elég találóan Soros György a neoliberális rezsimeket "globalitáriánus rezsimeknek" nevezte.
Ez a globalitáriánus liberalizmus egy meglehetősen ellentmondásos jelenség.
1. Egyrészt ellentmondás van a liberalizmus alapeszméje és a gyakorlatban megjelenő egyre nagyobb kisajátítási törekvés közt.
2. A gazdaságpolitikai alap - a neoliberalizmus - azonban még ellentmiondásosabb. A nevezett gazdasági iskola több, mint százéves és meglehetős konzervatívizmusra vall a visszakanyarodás. A konzervativ alapokon álló pártok, amikor hatalmon vannak, éppen ezért ugyanerre az iskolára neokonzervativizmus címszó alatt szokta hívatkozni.
A liberalizmus körüli "eszmei harc" a valóságban éppen a csupasz gazdasági érdekviszonyok ütközöőpontjában jelenik meg. Ha megfigyeled, akkor mostmár több évtizedes tendencia, hogy a leggazdagabbak és a legszegényebbek közti jövedelemkülönbségek nőnek (nemcsak nálunk,hanem világszerte). Amig a 60-as évek világgazdasága prosperált, addig ellenkező volt a tendencia még a piacgazdaságokban is. Most azonban szükösségek közt élünk és a neoliberális elmélet kiválló támaszúl szolgál ahhoz, hogy egy egyre szükülő réteg egyre jobban (és sokszor gátlástalanúl) gazdagodjon, miközben a lemaradók közül egyre többen kerülnek emberhez nem méltó körülmények közé (pl. hajléktalanok). Korábban a nacinalizmus ezt a diszkriminációt faji, a szocializmus pedig osztály(ellenség) alapon oldotta meg.
A 60-as évek fellendülésének nagy nyertese az egyre szélesedő és vagyonban is gyarapodó középosztály volt. A 80-90-es évek válságának éppen ezért ők a nagy vesztesei. Afrikában és Dél-Amerikában a neoliberális reformok nyomán egyenesen a középosztály eltünéséről beszélnek. A hatalomért és a gazdasági poziciókért a kívülmaradtak az "egyéb" ideológiák mentén próbálnak betörni. Igazából azonban az idelógiának nincs jelentősége, a gazdasági érdek a döntő. Ezért nem meglepő, hogy adott esetben az MSZP pl. legkevésbé sem baloldali program mentén mozgott, mikor hatalomban volt (baloldali programmal a hatalomban levő elit nem tudna olyan zavartalnúl gazdagodni, mint a liberális ideológia lapján).
Szóval harc tényleg van, szerencsére csak eszmei és nem tényleges. Azonban nem eszméink, hanem gazdasági érdekeink motiválják az összecsapást.
A globalizmust gazdasági törvényszerűségként beállítani idült engelsitisre vall. Tanultál polgazt? Onnan maradhatott vissza ez a veszélyes betokozódott gyulladás. Figyelmedbe ajánlom a nyugati sajtó gátlástalanabb felének "Globalization is Good for You" jellegű cikkeit. Newsveek, LAT, ilyesmi. Meg fogod érteni.
T. GLászló,
Sajnos egy ilyen topicindító után nemigen tudok személyeskedés nélkül reagálni, márpedig azért, mert a bevezetőben te magad írtál magadról - véleményem szerint nagy mértékben képmutató módon.
Írod: "Velem ugyan nem áll harcban - én nem élek háborúban, ráadásul csurkát nem tekintem ellenfelemnek."
Na ne röhögtess.
Te nemcsak hogy ebben az "eszmei háborúban" élsz, te EBBŐL élsz. Beírmányaidat olvasván, nehéz elhinnem hogy nem erre lettél kiképezve - a finom kis trükkök egy részét már üzembiztosan felismerjük. Ez baj vagy nem baj, nem tudom, de azért ennyit jó volna tisztázni így az elején.
És most az ontopic.
Az eszmék mindig konfrontálódnak, mióta világ a világ. Ezt nevezhetjük akár harcnak is, elvtársaid is gyakran annak nevezték, ha elfelejtetted, szívesen előbányászom letűnt ifjúságom emlékei közül néhány mozgalmi dalocskát. Tehát a szóhasználat kifogásolása részedről enyhén szólva furcsának minősíthető.
Egyelőre ennyi. dec.
Álljon itt egy idézet, magától Csurkától, kicsit Bajog hozzászólásához tartozik.
"A létező szocializmus szóösszetétele akkor kezdett használatba jönni, amikor a rendszer megindult kifelé a létezésből. Akármilyen magas párthelyen hivatkoztak is a létező szocializmus gyönyöreire, a dolgozó mindig meghallhatta benne a kényszeredettséget: és az „ez van"-t. Ma lassanként forgalomba jön a létezőglobalizmus fogalma. Ez is kényszeredett. Vezető politikusok, miután a globalizmus gyarmatosító szétterülését megakadályozni nem tudják, és jövedelmneik is a szétterülő globalizmusból származnak, most már létezőnek állítják a globalizmust, és nyilvánvaló hátrányainak elismerése mellett elkezdik úgy dicsérni, mint Kádár a létezőt: kikacsintva. Pedig a létező globalizmusban éppen úgy nincs semmi jó számunkra, mint ahogy a létező szocializmusban sem volt.
A globalizmus fogalma és lényege körül egyelőre minden zavaros. Sokan összetévesztik az informatika hirtelen fejlődésével és lehetőségével, a világ közlekedésének felgyorsulásával, olyan új, emberi lehetőségekkel, amelyeket évszázadok közös munkája teremtett meg. Amelyeket a globális pénztőke egyszerűen kisajátított. A globalizmus éppen úgy egy hatalmi törekvés megtestesülése, mint ahogy a szocializmus is az volt."
Szerintem ez a baj a miépesekkel és hozzájuk hasonlókkal, hogy olyan szituációt akarnak (a maguk módján) kezelni, amit nem is értenek.
Például itt is, a globalizációt mint hatalmi törekvést beállítani ugyancsak nagy baklövés, ti. a globalizáció nem hatalmi törekvés, hanem gazdasági törvényszerűség.
Egy eszmei háborúban ilyen eszmék gyenge fegyvernek bizonyulhatnak.
Az egyik fél lejáratópolitikát folytat. (ezt nem nevezném eszmének, még eszmei alapjai sincsenek...)
A másik fél próbálja mocskot eltakarítani (mocsok alatt nem feltétlenül az egyik felet kell érteni). Ehhez sem eszme kell elsősorban...
Hogy milyen eszme áll szemben a liberalizmussal? ETATIZMUS.
Mivel ezt a kifejezést nem hallhatja senki sem a Vipera és a különféle vetélkedőműsorok között a TV-ben, a sajtóban sem találkoztam még vele, javaslom hogy keresd ki az értelmező kéziszótárból. :-)
Nem hagytad el a C(sic)surkát minősítő megjegyzéseket, mert egyetlen célod, hogy mocskold őt. Ha azt hiszed, hogy "ő maga sem fukarkodik mások hasonló minősítésével", akkor tévedsz. Eszméink (és ném pédig észméink) az egyenlőséget, szabadságot és testviriséget már csak nyomokban hirdető és a gyakorlatban pedig mindezek ellen munkálkodó liberalizmus pénzt, hatalmat, kapcsolatokat, ill. ilyesmit érő titkokat rejtő széfjeit veszik célba. El kell érnünk, hogy a velünk szellemi közösséget soha nem vállaló, minket kultúránkban megvető, "jobb" esetben is lesajnáló, egyébként pénzért bárkit kihasználó nemzetközi bankárkörök és honi levitézlett csasztuskafaragóik elhúzzanak a náthás bánatba innen a Kárpát-medence térségéből (már legalább virtualiter, azaz máshol fejtsék ki áldatlan tevékenységüket, ha máshol szeretik őket, he nem, hát akkor ott se), hogy rendezhessük az itt lakókkal végre "közös dolgainkat", mert "ez a mi dolgunk..." Jó ha tudod: veled is harcban áll. Nehogy meglepetés érjen. Eszmei háború (is) zajlik.
