Már eleve ott bukik a feltételezés, hogy ebben az esetben a vöröseltolódás mértéke függene attól, hogy milyen messze vagyunk a fényforrástól, ami a specrel esetében nem igaz.
De csak a poén kedvéért.
adott egy 0,1kg fényforrás, Ez 0,999c sebességen 2.2366 kg-ra nő a tömege.
Ekkor ÉRTELMES távolságra tőle nem vehető észre gravitációs doppler-eltolódás.
52e-12m-re, ami az atomi elektron első pályája, a doppler mértéke z=1,00000000000000003209.
Kedves Teve, ne vedd sertésnek, de azt gondolod, hogy a specrelen kívüli világban, úgy értem a szervetlen, fizikai világban van abszolút tér vagy nem abszolút tér vagy bármilyen tér? Mert nincs.
Legyen a fényforrás egy néhány dkg zseblámpa. Kizártnak tartom, hogy akkorára nőne a tömege, hogy az ebből adódó vöröseltolódás akárcsak megközelítené a specrel által adott értéket. De a kedvedért kiszámolom.
Valamilyen okból azt gondolod, hogy az a halandzsa amit ebben a hozzászólásban összeraktál, az értelmes, tudományos gondolat. Így nem meglepő, hogy Lajtner könyvét is tudománynak véled.
A spec rel elm alapján az a>0 gyorsulással gyorsuló tömeg nő. A növekvő tömeg növekvő gravitációt jelent. (most tekintsünk a el a térbeli elhelyezkedés finomságaitól), a gravitáció nagyobb lesz. A nagyobb gravitációt a fény gravitációs vöröseltolódással jelzi. Azaz a térhullámok növekedése, amihez a fény igazodik, létrejön. A pusztán matematikai Lorenzt transzformáció mögött valós térbeli transzformáció van. Ez az időre is igaz, az idődilatáció az időben valóban létrejön. Ehhez nem kell az ált rel elm.
Hoppá, rosszul írtam! A kapkodás! A helyes szöveg, mert a fénynél gyorsabb hullámok energiája NEM elég nagy, azaz hullámhosszuk sokkal nagyobb, mint a Planck-távolság (feltéve, ha Planck törvénye ezekre a hullámokra is érvényes)
A fénynél léteznek gyorsabb spinváltó részecskék (inkább hullámok), de azok sem valószínű, hogy Planck-méret közlében lennének, mert energiájuk elég nagy.
Emiatt a Planck-méret szerintem a tér mérettartománya. Ezért nem lehet egységnyi Planck-távolságot megfigyelni.
Ne várj tőlem valami nagy magyarázatot. Szerintem azért téves, mert a spec rel elmélet mozgó tömegről szól. A tömeg pedig valószínűsít egy méretet. Mivel már kvarkok sincsenek egymagunkban, valószínűleg ezeknél sokkal kisebb "tömeg" még kevésbé létezhet önmagában.
"Bocsánat, Murguly Györgyöt kihagytam (Az idő nem múlik). Nála jól látszik, hogy az idő érzelmi kérdés. (A könyve valószínűleg tévedésen alapul.)"
Ne bánkódj, egyáltalán nem baj, hogy kihagytad! Furcsán gondolkodó embertársunk - a mi Gyurkánk ugyanis ideológiai alapon próbálta támadni/porig gyalázni fizikánk nagyjainak zsenialitását. Béke poraira!
The Nobel Prize in Physics 2011 was divided, one half awarded to Saul Perlmutter, the other half jointly to Brian P. Schmidt and Adam G. Riess "for the discovery of the accelerating expansion of the Universe through observations of distant supernovae"
Megértem, van olyan, ami nem jön be. Gondolom, az agykutatásról, a pszichológiáról, a parapszichológiáról, a matematikáról, a fizikáról, a vízről, a filozófiáról, a vallásokról stb. szóló részeket mind átugrottad. Ezért nem találtad meg az összefüggéseket. Mondtam, nem elég egy-egy fejezetet elolvasni, mert nem fogod érteni.
Adam Riess and his team observed quite a few galaxies in this way, and figured just how fast the Universe is growing to unprecedented accuracy. His result: 74.2 ±3.6 kilometers/second/megaparsec. That means for every megaparsec (about 3 million light years) you go out, the Universe is expanding 74.2 km/sec faster. So a galaxy 10 Mpc away would be moving away from us at 742 km/sec. Adam’s measurement jibes well with other measurements, so there is reason to be confident in his results.
Idővel, mihez képest is érzékeljük tágulónak az univerzumot? Változhat az univerzum mérete akként, ahogyan az idő sebességét véljük állandónak? Mit mér az idő? Ha van (relatív, pillanatnyi) sebessége az időnek, akkor, attól az idő sebessége állandó? Változhat(na) az idő sebessége akként, ahogyan az anyagi valóság – az univerzum tágul? Tágul? Ki mondta nekünk, hitette el velünk, hogy az idő állandó? Vagy, hogy bármi. Tudunk valamiről, ismerni vélünk bármit is az univerzumban, ami állandó – persze a hülyeségen kívül?
E=mc2. De kérem! Amikor... ahol csak c2 relatív?:-)
Sok könyv jelent meg az időről magyarul is. Davies (Hogyan építsünk időgépet?), Hawkins (Az idő rövid története stb.), Gribbin (Az idő születése), Smolin (Az idő újraszületése) Ezek csak a főbb, ismeretterjesztő verziók.
Egymást ismételgetik. Csak ez utóbbi mond valami újat. Lajtner véleménye, szerintem, azért érdekes, mert valaki képes volt kimondani egy új idődefiníciót.(Biztos kell majd pontosítani.)
Hogy mond-e valami előrejelzést? Sokkal többet is mond. Döbbenetesen új dolgokat mond. Például azt, hogy a tömeg, távolság és az idő egyaránt kifejezhető energiában. És viszont. Én nem találtam hibát az érvelésében, (lehet, hogy van), és talán az is lehetséges, hogy a számokat, amikkel számolt, pontosítani kell. De ez nem baj, mert 2011-ben olyan számeredményért (az Univerzum tágulási sebessége) adtak Nobel-díjat, amit azóta minimum 3x pontosítottak - mások.
Szerintem, Nektek azt kéne használni, amit a már említett Lajtner-féle könyvben olvastam.
Sajnos azt nem lehet értelmesen használni. Lajtner úr inkább a vallásokra jellemző válaszokkal próbálkozik, csak ennek így ebben a formában semmi értelme. Miért ilyen a világ? Csak. A fizikust az érdekli, hogyan működik. Ezt pedig igen nagy pontossággal leírja a kvantummechanika.
Továbbá minden valamire való elméletnek kell legyen olyan előrejelzése (jóslata) amit ellenőrizhetünk, mérhetünk.
A Planck egységek használatával egy elegánsabb formában felírható egyenleteket kapunk, de momentán nem bizonyított, hogy az elképzelhető legkisebb egységeket jelentik. (A Planck tömeg pl egy baktérium tömegének nagyságrendjébe esik.)
Eddig nem sikerült érdemben bizonyítani, hogy a téridő nem folytonos. Pedig ez alapvetően szükséges lenne, ha legkisebb, tovább már nem osztható egységeket akarunk használni. Az pedig nem érv, hogy momentán elvileg sem tudjuk mérni pl a Planck távolságot.
> A spec relativitás elmélete azt mondja, hogy sebesség (gyorsulás) hatására a tér- és idődeformáció nem jön létre sem a térben sem az időben, csak úgy látszik. Ez nem lehet igaz, mert a fény is úgy látja, amikor gravitációs vöröseltolódása van.
Nem ez a fő gond, hanem az, hogy a specrel nem foglalkozik a gravitációval, az az áltrel területe.
