Majd megszereted :o) Nekem a Songs... nagyon nagyon bejött anno, a legjobbkor született meg az az album, tökéletesen beleillett az akkori hangulatomba. A BC szerintem sem egetrengető. A kedvencem, az Anniversary, ráadásul nem is számít új dalnak, a sima gitáros változat ugye már rég megjelent... És ha ránézek a számlistára így hallgatás után pár héttel, nem sokra emlékszem az albumból. De én úgy állok hozzá, hogy majd egyszer jön egy hangulat, és akkor majd beszippant az album.
csalódott vagyok egyelőre. Többet, szebbet, jobbat vártam, mozgalmasabbat, felkavaróbbat. Sokadszori hallgatásra talán az utolsó 3 szám tetszik. Talán az idő előrehaladtával ez változik.
a másik meg... hát ne haragudj, Zsuzsi... azzal a kemény 35 percnyi zenéléssel nem tetted tönkre a körmeidet asszem.
Linzben vagyok, ahol már lehet kapni az új albumot. De én a japán kiadásra gyúrok, és akkor már megveszem a japán SIRAGot is, mert a Goldent nagyon szeretem.
Azt hiszem én ilyen vagyok. Ha elsőre tetszik, akkor mindig tetszik. Ha nem, akkor még lehet, hogy később megszeretem. Suzanne hangját alapból bírom, nekem nem tud rossz lemezt csinálni.
Hát én képes vagyok amiatt az egy szám miatt megvenni a japán változatot.
Ami a méltatlankodást illeti. A lenti bejegyzésem inkább csak bizakodó volt. Nekem per pillanat elég annyi, hogy jobb, mint amire számítottam. Velem ritkán fordul elő, hogy valamit nagyon szeretek, aztán meg felszínesnek ítélek. A 99.9 egy időben nagy kedvencem volt. Az elmúlt pár évben meg egyszerűen csak nem nagyon hallgatom, mert van ezernyi más. Aztán majd biztos lesz, hogy megint rákattanok, és ki sem veszem a lejátszóból. Szóval nem is hallgatások számán van a hangsúly, hanem hogy egyszer elkap egy hangulatot, és onnantól személyessé válik.
Vagy a fene tudja... Asszem a B&C egyébként is túl eklektikus, túl populáris (?) ahhoz, hogy oda legyek meg vissza. A SIRAG meg a NOOD már elsőre ütött.
majd valahonnan megszerzi egy ügyes ember azt az egyet, és talán felpakol ide 1 2big-linket, ha szépen megkérjük...
(nem méltatlankodni akarok, csak kérdezem: ti tényleg egy-két hallgatásból meg tudjátok mondani, jó -e az album??? Nálam az igazán jók nagyon lassan érnek, a legjobb lemezeim 100x-i hallgatásra egyre többet és többet adnak, viszont ami első blikkre tetszett, az később elég felszínesnek vagy gyengének ítéltetett. Persze mások máshogy, mindegy... csak mondogalódok)
Nálam most ment le először. Nem estem tőle hasra, de nem igazolódtak be a félelmeim. De még így is rádióbarátabb, mint amit Vegától megszoktam. Örülök, hogy az Anniversary ide is felkerült már "kész" állapotban. Jó lesz ez...
Sajnos első hallgatásra az előzetesen publikált 2 dal messze a legjobb az albumon. Az Unbound tetszett még. Egyébként nagyon vegyes, minden előző albumról van egy kicsi benne, úgyhogy mindenki fog találni kedvencet.
Az igazság az hogy hozzám a korai Suzanne Vega lemezek állnak igazán közel - el első felvételek egyszerűsége, tisztasága, ereje. Na és a napokban volt egy hasonló élményem: megismertem Imogen Heap angol énekesnőt, akinek az alanti száma nekem kicsit olyan, mint Suzanne Vegának volt a Tom's Diner.
Nekem új élmény, de ő persze már úgy 98 óta ad ki lemezeket, meg Grammy díjas is. Én most ismertem meg, és nem tudok szabadulni tőle. A fenti szám egészen varázslatos, de természetesen nem "egydalos szerző" - egészen remek, finoman, minden ízében muzikális a Speak For Yourself lemeze - is, meg a többi. Ajánlom, ezerrel!!!
Zephyr & I - a következő dal a lemezről.
Ez is tetszik! Ha az összes dal hasonlóan jó, mint az első kettő, akkor minden idők legjobb Suzanne Vega lemeze lesz!
Tehát a rajongóknak minden idők legjobb lemeze lesz:-))))
