Írd le nyugodtan, mire gondoltál, úgysincs túl nagy forgalom. :-)
Ami a technikai részét illeti, volt olyan frontendes feladatom, hogy egy többé-kevésbé használható controlokat tartalmazó webappot, komolyabb programot meg kellett stílusoznom egyrészt, hogy következetes legyen néhány (vizuális) témával minden szélességgel, nyelven, böngészőben, nagyításnál stb., valamint hogy teljesítse a WACG aktuális előírásait - ez nem a vacogó cápa monogramja, hanem a webappok-weboldalak akadálymentesítési követelményeinek hivatalos leírása, dokumentuma -, billentyűzetről is jól menjen stb. Már csak ezért is el tudom képzelni, mekkora meló egy fix szélességű honlap átalakítása responsive-ra, gyakorlatilag új környezet kell, amiben meg lehet normális idő alatt valósítani és persze ember, aki naprakész a témában, különben sosem fog jól működni, jönnek a meglepetések egy keskeny telefonon meg ilyenek.
Pont így volt valaha az Öv utca-Erzsébet királyné útja sarkon megnyílt, tiszavirág-életű katonai rádiótechnikai szaküzletben is! Kivették az R-10x-ekből a végcsövet, onnantól nem adóberendezés, kemény 400Ft volt a cucc, vihette bárki. De ott volt hozzá a javítókészletben (sokszor a kivett cső oda betéve), meg polcon a dobozos új 4P1L 🙂. Szerencsére a hifisták akkor még nem fedezték fel, 10Ft volt darabja.
Ja, sokunknak vannak hasonló történeteik, bár én jó pár évvel fiatalabb lehetek. Csak hát akkor volt perpektíva, hogy léteznek normálisabb országok, társadalmak, és úgy éreztük, hogy az irány csakis felfelé mutathat, egy darabig élveztük is a változást. Most általános hanyatlás és sokasodó, egyszerre jelentkező globális problémák közben kell kreatívnak, tevékenynek és derűsnek maradni, miközben éppen nyugatról jön a fejreállított világ, erre azért nem számítottunk. :-) Káderezéssel, cenzúrával, a rend és a kultúra áruló kiszolgáltatásával és megsemmisítésével stb., hogy alig győzünk ellenálni neki szűkebb hazánkban - csak az adott technikai és történelmi körülmények közt kicsit másként, éppen annyira, hogy a korábban használt fogalmakat, példákat ki lehessen nevetni mondván, hogy á, az teljesen más, és az érdekek annyi rétegén keresztül, hogy soha ne lehessen áttekinteni, ki mit, miért, hogyan, mennyire... Szerencsére (?) annyi technikai eszközhöz jutott mindenki, hogy a rádióamatőr adók valószínűleg nem lesznek ismét korlátozva - ki költene erre pénzt, ilyen jelentéktelen semmiségekre az iszonyú méretű hatalmi, gazdasági/politikai projecteket görgető világban, úgyhogy legalább amíg ki nem halunk, megmaradhat ez a játéklehetőség.
Azt, hogy mennyire nem vették már komolyan ezt az egész dolgot az adókkal a végét járó létezett szocializmusban, mutatja a következő kis történet. A katonaság újabbra cserélt egy csomó adóvevőt (ha jól emlékszem, R-20). A leselejtezett gépeket a klubnak ajándékozták. Kiosztották a tagoknak. De adót nem lehetett csak úgy, külön engedély nélkül átadni, még hívószámmal, adóengedéllyel rendelkező amatőröknek sem.
Ezért a műhelyfőnök kihúzta belőlük a végcsövet. Így már nem működik, nem adókészülék, simán átadható.
Aztán a műhelyben maradt néhány rádiócső, később lehetett kérni belőle. :-)
BFY33 volt az első Si tranzisztorom. Egy csoda volt az ötvözött germániumok (P13A, P6, OC1071) után. Kis szivárgó áram, stabilitás, magas határfrekvencia. Pl. a P6-ot Ohm mérővel mérve akármelyik két kivezetése között bármely irányban vezetett. :-) Pedig működött
.
BFY33-mal építettem meg az első QRP adómat. Maximum pár 100mW lehetett a kimenő teljesítménye. Sose volt antennára kötve, a hatóság lefoglalta. :-)
Gimnáziumba jártam akkor, rádióamatőr vizsgát tettem, jogosult voltam a klub 300W-os adójának használatára. Megépítettem ezt a kis CW adót, bevittem a klubba megmutatni és kipróbálni. A főelőadó (valamiféle politikai megbízott) elkobozta, mivel nem kértem építési engedélyt. Ez elvette a kedvemet, többet nem mentem be.
Évekkel később, az egyetem elvégzése után visszamentem a klubba kicsit beszélgetni a régi ismerősökkel. Mesélték, hogy képzeljem el, megvan még az adóm. A páncélban őrzik lepecsételve. Évente van ellenőrzés a klubban, Pestről jön valaki. Az egyik programpont, hogy ellenőrzik az adóm csomagolásának épségét, és újabb pecsétet ütnek rá. :-)))
Klassz, hogy kielemezted. A diódákat látom, meg a bétát is, bár a BFY 33-é nem lehet túl sok - a kondenzátort nehéz kicsit követnem, ahogy töltődik meg kisül, de majd benyomom és is egy szimulátorba... Szerintem a Szokol rádió 9 V-os akkujára méretezhették, hogy abból max. mennyi áram képes kijönni. :-)
Ja, hát egy ideje már létezik responsive design, de a változás sokba kerül. A tisztes szegénységgel nincs baj, ez amatőrbolt amatőr árakkal... ha minden igaz.
Egyébként régi cikkek újraközléséről van szó, így ne várd, hogy modernebb lesz.
Úristen, az a 3D-szerű betűtípus azzal a színvilággal! WEB 0.9 anno 1996-98 körül kb.
De legalább már fejlődtek a tördelés tekintetében, mert folyamatosan olvasható a cikk, egy-egy bekezdést nem 5-10 oldallal későbbre tettek, mint régebben,
és az ábrák is annak a szövegnek a közelében vannak, ahol hivatkozás történik rájuk. Régen ezt sem sikerült megugraniuk.
Ebben a kapcsolásban kisebb csoda, ha túlélnek a tranzisztorok... Mikor a kimenet magasba billen, a kondenzátor felrántja az npn bázisát nagyjából tápfeszre, az meg lerántja a pnp bázisát a földre. Több mint 8V nyitóirányú bázisfeszültség, az áramot a telep belső ellenállása, vagy szerencsétlen tranzisztorok bázis diódája korlátozza. :-)
Az egyetlen esélyük, hogy ha kibírják, a durva áramlökés néhány 10usec alatt lezajlik, ahogy a kondenzátor nagy hirtelen 8.3V-ra töltődik. (az időállandót nem ez, hanem a 100k és a 10n határozza meg)
Másik hibája, hogy béta függő, nagyobb bétájú tranzisztorokkal a 100k-val be se indul, növelni kell az ellenállást, és persze csökkenteni a kapacitást, hogy a hangmagasság a tervezett maradjon.
Ránézésre gyanús volt, hogy esetleg be se indul, szimulátorral ellenőriztem, és tényleg.
Igazán nem akartam bántani, de nem tiszta a célközönség az írások részletessége vagy annak hiánya alapján - az eredeti szövegeken nyilván nem változtatnak.
Értem, csak hátha a fülnek jobb, amikor esetleg már zavart és gyenge az a jel, hogy egy kicsit keményebben kattan a két végén - ez nem derült még ki számomra.
A Gauss ezért tűnik a legjobbnak, mert a Fourier transzformáltja is Gauss. Nincsenek "side lob"-ok, azaz ahogy a négyszög FT-ja a sinx/x, s ez megjelenik a jelben, a Gaussnál ezek a lecsengő hullámok nincsenek.
Vannak ennél persze jobb függvények is, kicsi és jól elnyomott side lob-okkal, de azokat analóg módon nehéz előállítani.
Itt fordított sorrenddel talán érthetőbb lett volna, bár a lényeg nem változott:
"...tartok tőle, hogy a megengedett maximum sávszélességig kellene elmenni, hogy egy gyenge jelet is könnyebb legyen venni, de egy erős jelnél is érthetők maradjanak a szomszédok (bár pile-up-ban nem ritka, hogy 500 Hz-en belül levő állomás jelét kel levenni, így ez kellemetlen lehet)"
Miközben az adok-veszek topikban leplezetlenül megy a vonallá préselt szájú, a moderátorok mint ebben a helyzetben az eladóknak hasznos idióták által támogatott lövészárok-harc az összeharácsolt áruk jó haszonnal történő továbbadásáért a rádióamatőrség szellemében, beszéljünk még kicsit a key-clickekről annak kapcsán, amit találtam: https://www.ivarc.org.uk/uploads/1/2/3/8/12380834/keyclicks_version_1.pdf
Főbb megállapításai - triviálisak vagy kevésbé azok:
- CW adásnál a legnagyobb sávszélességet a folyamatos pontsorozat hozza létre,
- ez AM moduláció, a sávszélesség pedig a változást leíró görbe sávszélességének duplája,
- mint rádióamatőrök, kötelességünk törekedni a szükséges legkisebb sávszélességre,
- ugyanakkor ez egy kompromisszumot jelent, mert a túl puha, ideális CW jel nehezebb körülmények közt (gyenge jel) nehezebben olvasható, mint egy élesebb fel- és lefutású, és a szabály a "szükséges" legkisebb sávszélességről beszél. Felső határnak meg szerintem ott az 500 Hz - hozzáteszem, nem tudom, hogy mínusz hány dB lehet a határokon a jel, vagyis milyen meredekségű sávszélességről van szó, ennek is utána kell nézni...,
- ezt sok rádió nem teljesíti (pl. FT-1000MP :-) ), néhányon pedig állítható (IC-7300 DDC/DUC adóvevő), lásd az írás végén a referenciákat,
- a legkisebb sávszélességet a Gauss-görbe szerinti fel- és lefutásokkal lehet előállítani, a raised cosine valamivel rosszabb és legalább generálni is nehezebb - szimpla integrátoros megoldást viszont nem mutat be, de annak a sávszélességét nem nehéz kiszámolni, majd megteszem, mindenesetre ott jelentősen élesebbek az átmenetek - lehet, hogy a gyakorlatban megfelelő? A korábban idézett írás szerint: "The ARRL suggests this shape. Probably because it was practical in the early years and "stuck" even though it is not ideal" - szóval ez mégsem tűnik lefutott ügynek,
- Gauss-görbe szerinti fel- és lefutásokat csak lineárisan működő (vagy E-osztályú, ilyen értelemben szintén lineáris) adóval lehet előállítani, így az SSB-működés miatt a legtöbb adónál+végfoknál jók vagyunk, de pl. egy C-osztályú végfok erre nem alkalmas,
- amiről nem beszél az írás, hogy végül is mennyire legyenek kemények azok a jelek, mikor a legjobb az érthetőség... tartok tőle, hogy a megengedett maximum sávszélességig kellene elmenni, hogy egy erős jelnél is érthetők maradjanak a szomszédok (bár pile-up-ban nem ritka, hogy 500 Hz-en belül levő állomás jelét kel levenni, így ez kellemetlen lehet), és egy gyenge jelet is könnyebb legyen venni, ugyanakkor hogyan biztosítom, hogy minden térerőnél belül maradjak az 500 Hz-en? Persze ezért használnak a szűrők meghatározásánál meredekséget, de mennyi az amennyi?
