Írtam levelet a hellokukacra, de nincs válasz. Úgy gondolom, fordulhat úgy bárkinek az élete, hogy kisebb gondja is nagyobb annál, hogy ilyesmivel foglalkozzon. Hagyjuk... de maga a túraelképzelés azért jó.
Mi néhány éve kezdtünk bele (talán 2021 körül). Igazolófüzete akkor nem volt, a megadott pontokon fényképpel igazoltuk a lejárt túrákat a kiíróval egyeztetve. A mozgalmat nem volt lehetőségünk folytatni így a további sorsáról nincs információm.
"Akárhogy is alakul a jövő, nagyon örülök neki, hogy 6 évvel ezelőtt belevágtam. Rengeteg élménnyel és emlékkel lettem gazdagabb, amelyek bármikor képesek színt vinni a szürke hétköznapokba, ha eszembe jutnak. Már ezért megérte..."
...és bár kicsit sajnálja az ember, ha hamar vége lesz, de mindig van új cél. Nekem 10 éve volt vége a teljes körnek, de azóta is boldogan járom az újabb túrákat.
A tempóm nem gyorsabb, mint korábban az OKT-nél, csak többet megyek egy nap. Ott 4-6 órát mentem egy nap, itt most 7-8 órát. Nehezen tudom megoldani, hogy elmenjek több napra, így egy nap alatt kell 300-400 km-t kell utaznom egy túrához, igyekszem kihasználni a napot. Ezért is töröm a fejemet, hogy mi legyen most, hogy egyre rövidebbek a nappalok.
Én is érzem magamon, hogy elkapott a lendület. Túl vagyok a Kék Kör felén, könnyebb a terep, már most kacsintgatok az Alföld felé. De, azért olyan szemmel is nézem most is a tájat, hogy hova lenne érdemes visszamenni a családdal 1-2 napra. És az is eszembe jut néhányszor, hogy "majd amikor legközelebb járom az RPDDK-t"...
Akárhogy is alakul a jövő, nagyon örülök neki, hogy 6 évvel ezelőtt belevágtam. Rengeteg élménnyel és emlékkel lettem gazdagabb, amelyek bármikor képesek színt vinni a szürke hétkoznapokba, ha eszembe jutnak. Már ezért megérte...
Október végén kellemes őszi időben folytattam az RPDDK-t. Simonfáról indultam, pihentem egy kicsit a Ropoly-völgyi horgásztónál, majd felmásztam a kilátóba, hogy megnézzem a Hattyút, a Sárkányt és a Skorpiót. Zselickisfaludon mókust láttam és elindultam a Vadvirág úton, Szenna előtt pedig rosszul választottam meg a kerülőutat. Az erdőben rám ijesztett egy sikló, a legelőn láma felügyelte a birkákat, de így legalább van mit mesélni a Dadáig tartó útról is. A nap végén Kaposmérőn pecsételtem. A túra hosszabb, fényképes beszámolója a következő oldalon olvasható: https://turaelmenyeim.blogspot.com/2023/11/rpddk-08-simonfa-kaposmero-20231023.html
30 évig kijáró technikusként dolgoztam, és bár jól megvoltam a nyüzsgésben, de évente 2-3szor jólesett teljesen kikapcsolódni. Így szoktam rá az "egyedül megyek" túrákra.
Én is sokat gondolkozom, vagy inkább hagyom szabadon szaladni a gondolataimat, s mondhatom sok értékes felismerést köszönhetek a túráimnak. Az egyik úton egy régi Katona Klári dal néhány sora ugrott be, s egész úton "nem hagyott nyugodni". A túra végére sikerült fejben összeraknom a teljes szöveget, s mondhatom jól át filozofáltam a mondanivalóját. Szeretem ezeket a "meditációs" túrákat, még ha néhány kilométer ki is kerül a figyelem középpontjából. :)
Az én legtöbb ismerősöm azon álmélkodik, hogy miért egyedül megyek. Sokan ezt nem tudják elképzelni, hogy mi ebben a jó. Ilyenkor vissza szoktam kérdezni, hogy legközelebb eljön-e velem. 3 nap, összesen kb. 70 km és jelenleg éppen Vas megyében. És amikor nemet mond, akkor mondom azt, hogy "Látod, ezért megyek egyedül, mert senki nem jön velem." :-) De egyébként egyszer eljött velem egy szomszédom. Igaz, az csak egy 1 napos közeli mecseki kék szakasz volt Apátvarasdtól Zobákpuszáig. Épp magánéleti válságban volt és szerintem ez a kirtándulás neki alkalmat adott, hogy kicsit kizökkenjen a hétköznapi problémái közül. Én is sokat szoktam gondolkodni séta közben az épp aktuális problémáimról. Jó terápia, de aztán azt veszem néha észre magamon, hogy megtettem 2-3 km-t és nem emlékszem semmire, annyira belefeledkeztem a gondolataimba. :-)
"...mi a francot csináljak este 5-től reggel 5-ig? :-)"
Igen, ez egy kicsit sok idő! Nálam ez kevésbé okoz gondot, mert túrázás közben bár felületesebben, tudok aludni 8-10 órát is. Hörpölin pld. zenét hallgat ilyenkor, én jól elvagyok magamban, ilyenkor szabadon szaladnak a gondolataim. (mondjuk gyaloglásközben is...) Aztán október után már a ritka kivételtől eltekintve, nem nagyon megyek többnapos túrára.
Érdekes, hogy júniusban viszont néha kicsit kevés az éjszaka pihenés ideje. De hát ilyen a természet, ezt szeretjük benne! :)
"...hajnal 1-től szép csendes és egyre erősödő esővel, zuhogó esőben sötétben való sátorbontással..."
Hát igen, az élet nem habostorta! A kalandok, amikor megtörténnek, nem mindig a legkellemesebbek. Egy percig sem állítom, hogy nem kényelmesebb panzióban aludni, mint földön, nem kellemesebb tisztának lenni, mint izzadt büdösnek, nem jobb az esőt szobából nézni, mint sátorban hallgatni hanyatt fekve, stb. De jó néha kilépni a komfort zónából!
Azt kérdezte egy volt kollégám (beceneve árulkodó: Melák): mi az élvezet abban, hogy hátadra veszel egy 15 kg-os zsákot, és gyalogolsz vele 100 km-t? S a meglepő az volt, hogy annak ellenére, hogy 20 éve így tolom, nem tudtam neki érthetően elmondani! Erre vagy ráérez valaki, vagy kár erőltetni.
Gratulálok a Svájci utatokhoz nagyfiaddal, el tudom képzelni milyen klassz lehetett! Unokáim szét szednek, hogy a Papával mehessenek egy ottalvós túrára. Már alsó korhatárt kellett szabnom... :)
a tegnapi túra annyira gyönyörű volt, hogy eljátszottam a gondolattal hogy szombat este kint aludnék
de.
mi a francot csináljak este 5-től reggel 5-ig? :-)
még ha lámpázik is az ember egy órát és olvasgat, akkor is marad 11 óra
újabban 6-7 órákat sem alszom
ez nálad hogy megy?
október közepén aludtam egyet a Zemplénben, hajnal 1-től szép csendes és egyre erősödő esővel, zuhogó esőben sötétben való sátorbontással hogy elérjem délután a kinézett vonatot
sikerült
reggel 8-ig el is állt..
nyáron meg nagyfiammal végiggyalogoltunk Svájcon az ottani caminón, szintén sátor, életreszóló élmény volt! :-)
Köszönöm/köszönjük a tippeket, de velem kapcsolatban valamit félreérthettél! Én élvezem a sátrazást, én az élmények miatt sátorozok. Nagyon élvezem, hogy néhány napra teljesen kivonom magam a civilizációból, így tudok teljesen beleolvadni a természet világába. Igazából, ezen a gondolataim megosztásával másokat is erre csábítanék, már aki hajlik rá!
Példa kedvéért legyen itt két történet:
A Csobánc tetején, két kis unokámmal (11-12 évesek voltak) váratlanul akkora szélvihart kaptunk lefekvés előtt, hogy majd elvitte a még üres sátrat. A fiú elkapta a sátor túlsó oldalát, a lány pedig a még kint lévő dolgokat, s hamar kerestünk egy szélvédettebb helyet. Ott töltöttük az éjszakát. Jó kaland volt, azóta is élvezettel beszélünk róla!
Bánkútra másztam felfelé Mályinka felöl a K jelzésen. A ragyogó napsütésben hallottam néha robbanásokat, de azt gondoltam, valami közeli bányában robbantanak. Aztán amikor felértem az aszfaltos útig, akkor láttam, hogy a hegytől eddig takart égbolt korom fekete, s hatalmas vihar közeledik. Sátrat verni már nem volt időm, de még sikerült az esőkabátommal egy menedéket képezni, így vészeltem át a következő másfél órát. Nem mondom, hogy nem voltam besz@rva, de amikor végre enyhült a vihar, sátrat vertem és békésen aludtam reggelig. Ez az eset is egy életre szóló kaland volt, azóta is emlegetem!
Így van, nem vagyunk egyformák. Én két kellemetlen eset után abbahagytam a sátrazást. Egyszer akkora szél volt, hogy nem tudtam felállítani a sátrat, máskor pedig éjjel hatalmas vihar volt, sok esővel, dörgéssel- villámlással.
Amit javasolni tudok: vegyétek igénybe a falusi vendégházakat. Garantáltan megbízható, jó minőségű szállások, elfogadhatóak az árak, sok közülük turistaútvonalba esik.
:) Te tudod, Te ismered magad! Valóban nem vagyunk egyformák, s a túra minden formájában jó dolog, ez a lényeg!
Nekem nagyon bejött a sátorozós forma, fantasztikus élményeket tudok átélni egy-egy helyzetben. Hihetetlen élmény amikor éjszaka őz riaszt rád, amint reklamál, hogy mit keresel a területén, vagy amikor egész éjjel vaddisznók makkoznak a sátor mellett, s nem zavarjuk egymást, vagy hajnalban csodálatos párás völgyek látványa fogad napfelkeltekor.
De egy váratlan érzés is tud felejthetetlen élményt nyújtani:
"Itt különösen magával ragadt a „világtól távol, egyedül alszom az erdőben” érzés: ahol akarok, és ahol tetszik, lefekszem a földre, szarvasok, rókák, vaddisznók világába. A természet átölel és megajándékoz mindennel, amire szükségem lehet. Az a sátor megvéd ugyan a hangyáktól, szúnyogoktól, de mégis csak az erdő fái alatt, annak földjén fekszem egész éjszaka. Jó volt itt lenni!" (idézet a 2018-as Ó-bükki túrám leírásából)
Köszi szépen! Biztos nagyon szép lenne sátrazni, jó élmény, de sajnos én túl kényelmes vagyok ehhez. Nem akarok ennyi mindent cipelni, szeretem a forró fűrdőt és a vetett ágyat. De nem zárnám ki, hogy kipróbáljam. Sőt, mivel ilyen sík terepen is csak a 20-30 km-es napi táv a kényelmes nekem, elképzelhető, hogy majd az Északi-Középhegységben lesz olyan, hogy a muszáj lesz sátraznom. Amennyire vágynék a sátrazásra, legalább annyira taszít az ezzel járó kényelmetlenség. Szóval nem sok esélyét látom, de nem mondom azt, hogy soha.
Köszönöm a leírásokat, gratulálok! Szép vidéket jártál be, jó volt visszaemlékezni a hajdani, saját kalandjaimra is. További sok szép túrát kívánok!
ui.: (Én semmi pénzért ki nem hagynám, ha már van három egybefüggő napom, hogy ne egybe járjam le az utat. Igaz, hogy így cipelem a táborozáshoz szükséges felszerelést is, de cserébe ott éjszakázom ahol tetszik, élvezem az éjszakai, hajnali erdő varázsát, s megúszom a naponkénti logisztikai hercehurcát. Persze nem vagyunk egyformák, de egy próbát talán megérhet! :)
Hosszú idő után én is újból "kékcipőt" húztam és 3 napot barangoltam Zala megye tájain a kéken. Első nap a Zalatárnok - Kustánszeg szakaszt, második nap a Kustánszeg - Zalalövő etapot, míg harmadik nap a Zalalövő - Szentgyörgyvölgy távot jártam be. Ha van kedvetek, olvassátok el a beszámolókat.
Igazából még az sem kell, hogy hétvége legyen, és hogy sokan akarjanak túrázni.
Valamikor januárban, hétköznap délelőtt 10-11 óra körül mentem Pomázról Dobogókőre, és konkrétan tele volt a busz Pilisszentkeresztig, és nem túrázókkal.
"de 4-5 km-es eltérés egy túra kapcsán egy órával is megdobhatja a menetidőt."
De nem fogja. A táv adott két pont között. Ha 20 kilométer van, de rossz műholdvételi körülmények közt mész, indokolatlanul sűrű loggolással, akkor mérhetsz 25 kilométert, de a táv attól még húsz kilométer, és annyit is fogsz legyalogolni. Ha pedig egy rossz loggolás alapján 25 kilométeresre becsült útra tervezed az utadat, ami csak húsz kilométeres, akkor egy órával előbb fogsz odaérni, és büszke vagy magadra, milyen fürge vagy.
Nagyon távol áll tőlem, hogy bármit túlmisztifikáljak, csak tettem egy észrevételt, és ezzel kapcsolatban megkérdeztem KFerit, hogy mivel logolja az útvonalát. A mérésekkel kapcsolatos technikai részletekkel tisztában vagyok, azt nem tudhatom, hogy ki mennyire "tisztítja" meg a saját adatait, mielőtt közzétesz valamit valahol. Az általad linkelt wiki oldalt ismerem, a Facebook posztot pedig elolvasom.
Az nyilvánvaló, hogy a táv adott, és 2 km vélhetően nem fog gondot jelenteni, de 4-5 km-es eltérés egy túra kapcsán egy órával is megdobhatja a menetidőt. Viszont az tény, hogy a legtöbbet az el nem fogyasztott italokkal/ételekkel lehet spórolni. :)
@KFeri_2+4:
Köszi a választ. Igen erre voltam kíváncsi, hogy mit nem szedsz ki belőle, mert még egy templomban/kocsmában/bárhol egy helyben álldogálás közben is rögzíti a gps a helyadatokat, és azzal is a "megtett táv" növekszik. Szóval nem is feltétlenül az általad említett kisebb kitérők dobják meg a km-t.
Mindjárt olvasom a második nap krónikáját!
@HEV:
Köszi, ez úgy nagyjából megfelel az MTSZ-es adatoknak. Nekem az általában elég szokott lenni.
Őriszentpéter határában az 1980-ban bezárt normál nyomtávú vasútvonal helyén vezet a kék. A Zalalövő-Hodos szakaszt végül 20 év után, más nyomvonalon, de ismét megnyitották 2000-ben, ahogyan ma ismerjük.
