Keresés

Köszi!

Az IQ-val én is így vagyok, nem nagyon tudnak olyat csinálni, ami ne tetszene.

Thielent én nagyon ajánlom, az Anti-Matter Poetry albumtól kezdődően (az azt megelőző Voices is jó, de az még messze nem a kiforrott T). Érdekes, hogy nem te vagy az első, akinek a Camel ugrik be, nekem viszont egyáltalán nem. Jó értelemben vett elborult neoprog, amely le sem tagadhatná a hatásait, de nem is akarja. És pont ez a jó benne. Nem akarja megváltani a világot, de érződik, hogy Thielen szíve-lelke benne van minden hangban, jók is a dalok, az egyértelmű hatások mellett is ötletes, élvezetes (és tényleg néha picit, néha nagyon elborult).

Akkor sajnos nincs szerencséd velem Zsolti, mert nemigen van az említettekről érdemi infóm. Lévén eleve nem ismertem őket, így aztán nem is törtem magam a fellépéseikért. Tudod, én nem olyan vagyok, mint ti, én lusta vagyok; jószerivel csak akkor teszem tiszteletem az amfiteátrumban, ha érdekel a cucc, azaz ismerem az adott bandát. Mert amúgy tök jól megvagyok a kempingben, és bőven elég, ha ilyenkor csak épp, hogy hallom a zenét… Most amúgy velem volt a macskám (!), így jól meg is tudtam ideologizálni az érdektelenségem, figyelni kell néha rá, nincs mese… :) De ez az idei Loreley mondjuk eleve kedvezett ennek, nem volt igazán erős a felhozatal, pont ennek okán nem voltatok ti, ugye.  

Annyiban mondjuk tudom árnyalni a dolgot, hogy t és a Karcius megismerése be volt, és be van tervezve, így azért mindkettő koncertjének egy-egy részén ott voltam. Thielenék olyasmik voltak, mint számítottam rá, és az a kábé húsz perc engem egyébként leginkább a Camelre emlékeztetett.

A Karcius pedig valahogy jobbnak tűnik, mint vártam: sokkal inkább hangzott (klasszikus-fúziós) progosnak, mint jazzrocknak; valószínűleg a mához időben közelebb álló albumokról kaptam el dalokat, mint régebbiekről. A fotón mondjuk pont nem tűnik úgy, de a billentyűsük elég nagy forma, az amolyan emersonos túlmozgásaival frankón ellopta a showt a két frontman elől, nekem tetszett… :)

Különös tekintettel a Karcius, T, Tim Bowness, All Traps On Earth, Oak, The Windmill zenekarokra. Ők érdekeltek volna engem leginkább.

Kérnénk a továbbiakat is! :-)

Hát, ha kértek, akkor kaptok. :)

Összességében fasza volt, bár mondjuk számomra nincs olyan IQ-koncert, ami ne lenne az… Egyetlen problémám volt, ami a NotP-on sajnos néha megesik, a hangosítás: tompán szólt az egész, nem jöttek ki szépen sem a magas hangok, sem Nicholls hangja, ami utóbbi miatt egyébként legszívesebben szétpofoztam volna a keverős arcokat. Az első szám (From the Outside in) közben szerintem maga Nicholls is, mert az instrumentális részek alatt láthatóan elég idegesen próbált javíttatni a dolgon, ami sajnos csak részben sikerült… Talán amúgy az lehetett, hogy a hangosítás már a következő bandára, mint a nap fő attrakciójára állt be: a Tangerine Dream tényleg eszetlen jól szólt, ami persze nem nehéz úgy, hogy az egész koncert szinte bármelyik pillanatában, amit hallhattunk, annak kb. négyötöde gépről ment… Mindegy.

A basszer Jon Jowitt volt; Tim Esau ugyanis, ahogy Nichollstól megtudhattuk, sajnos épp egy londoni kórházban betegeskedik; a valóban szept elején megjelenő Resistance két dalában (A Missile és For Another Lifetime) viszont még ő, mármint Jowitt sem tolta a basszt, gondolom nem volt ideje/módja betanulni őket, így ezekben gépről ment a mélység. Jowitt amúgy az egyik ilyen dal alatt pont a mögöttem álló nőhöz jött kicsit kvaterkázni vele, és közben megdicsérte a saját készíttetésű - amúgy tényleg pöpec -, mindkét oldalán IQ-s témájú pólómat… :)

A szinte pont kétórás hangverseny dalai pedig – az említetteken túlmenően – ezek voltak, nem ebben a sorrendben: The Last Human Gateway, The Wake, Headlong, Further Away, The Seventh House, Frequency, The Road of Bones, Until the End; a ráadás a Subterranea volt.

Kérünk majd élménybeszámolót.

A magam részéről akkor is tök elégedett leszek, ha az előző hat bármelyikének a szintjét tartja. :)

Amúgy pedig várom, mint messiást.

Persze várom a holnaputáni találkozásomat is velük... :)

Ha sikerül tartani az előző szintjét, akkor nagyon elégedettek lehetünk majd.

Új dupla IQ album szeptemberben!

https://www.progarchives.com/album.asp?id=62629

ez is marha jo

https://youtu.be/SQxnqYyrREY

marha jó progmetál

https://youtu.be/Mx2hKLPoghg

felraktam egy régi magyar instrumentális prog rock albumot, ismeretlen szinte, pedig nagyon eredeti és nagyon jó.

https://youtu.be/7M3CbYGbhlc

Most találtam rá Fish újonnan megjelent EP-jére, 3 új szerzeményt és pár koncert felvételt tartalmaz. Jövőre jön a következő stúdió albuma, várom.

Pont így, ahogy írod, UFX-ben nem csak a harmónia és hangszerelés egysége rendkívüli, de a ritmusváltásokkal is sokkolnak. Új Haken még hátra van, de a februári koncertet ki nem hagynám...

És ha már említettem a top 10-es prog metál bandákat:

Haken: Vector

https://hakenvector.bandcamp.com/releases

Úgy tűnik, ezek párban járnak... hónapokig semmi, aztán 3 nap eltéréssel új album rilíz. :)

Köszi!

Végre...

És jajj de király a többi szám is!

Libabőr-pozitív!

:D

Viccet félretéve nekem a jelenlegi prog-metál területen bekerültek top 10-be.

Pont azt csinálják, amit a DT-ből, FW-ból SX-ből hiányolok az utóbbi jó néhány évben: A kiszámíthatatlanságot.

(A hangszeres és zenei tudást és "érettséget" már nem említem, ez ebben a műfajban alapkövetelmény. Amúgy nekik ezen a téren nincs hiányosságuk, sőt!)

Köszönjük!

Nagyon finom lett ez is.

Itt is van:

Desolation  - Universe Effects

Az bizony!

Nagyon várós az új album :)

Meg egy kis Nice-ot.

https://www.youtube.com/watch?v=ZnLdgEJ6cE8

Azért én egy kis Van der Graaf-ot beletennék a listába.

https://www.youtube.com/watch?v=q1V0Ftt3Z_w

Oblivious - Universe Effects

Bitang jó!

Sziasztok,

szeretettel ajánljuk figyelmetekbe harmadik nagylemezünket... friss progrock:

https://yesterdaysband.bandcamp.com/album/senki-madara-cd-and-digital-16-bit-44-1-khz

111 progresszív rock lemez, amelyeket érdemes (akár többször is) meghallgatni:

AGAMEMNON (svájci) - Agamemnon (1981)

AIRBAG (norvég) - All Rights Removed (2011)

ALPHATAURUS (olasz) - Alphataurus (1973)

ALQUIN (holland) - Marks (1972)

ALQUIN (holland) - The Mountain Queen (1973)

AREA (olasz) - Arbeit Macht Frei (1973)

ASIA MINOR (török, francia) - Between Flesh And Divine (1980)

ATMOSPHERA (brazil) - Fogo E Ar (1998)

AURORA (amerikai) - Aurora (1977)

BACAMARTE (brazil) - Depois Do Fim (Som Arte) (1983)

BANCO DEL MUTUO SOCCORSO (olasz) - Darwin! (1972)

BANCO DEL MUTUO SOCCORSO (olasz) - Io Sono Nato Libero (1973)

BARCLAY JAMES HARVEST (angol) - Live (1974)

BLUE EFFECT (csehszlovák) - Modry Efekt & Radim Hladik (1975)

CAMEL (angol) - Camel (1973)

CAMEL (angol) - Mirage (1974)

CAMEL (angol) - The Snow Goose (1975)

CAMEL (angol) - Moonmadness (1976)

CARAVAN (angol) - In The Land Of Grey And Pink (1971)

CARAVAN (angol) - For Girls Who Grow Plump In The Night (1973)

CELESTE (olasz) - Celeste (Principe Di Un Giorno) (1976)

CHEIRO DE VIDA (brazil) - Cheiro De Vida (1984)

COLOSSEUM (angol) - Those Who Are About To Die, Salute You (1969)

COLOSSEUM (angol) - Valentyne Suite (1969)

COLOSSEUM (angol) - Daughter Of Time (1970)

CORTE DEI MIRACOLI (olasz) - Corte Dei Miracoli (1976)

DEEP PURPLE (angol) - Made In Japan (1972)

DELIRIUM (olasz) - Dolce Acqua (1971)

DOORS, THE (amerikai) - The Doors (1967)

EARTH AND FIRE (holland) - Song Of The Marching Children (1971)

EELA CRAIG (osztrák) - One Niter (1976)

ELOY (német) - Silent Cries And Mighty Echoes (1979)

EMERSON, LAKE & PALMER (angol) - Emerson Lake & Palmer (1970)

EMERSON, LAKE & PALMER (angol) - Tarkus (1971)

EMERSON, LAKE & PALMER (angol) - Pictures At An Exhibition (1971)

EMERSON, LAKE & PALMER (angol) - Trilogy (1972)

FOCUS (holland) - Moving Waves (1971)

FOCUS (holland) - Hamburger Concerto (1974)

FOCUS (holland) - Ship Of Memories (1976)

FRUUPP (észak-ír) - Future Legends (1973)

GENESIS (angol) - Trespass (1970)

GENESIS (angol) - Nursery Cryme (1971)

GENESIS (angol) - Foxtrot (1972)

GENESIS (angol) - Selling England By The Pound (1973)

HACKETT, STEVE (angol) - Voyage Of The Acolyte (1975)

HARMONIUM (francia, kanadai) - Si On Avait Besoin D´une Cinqueeme Saison (1975)

HARMONIUM (francia, kanadai) - L'Heptade 1-2. CD (1976)

ICEBERG (spanyol) - Coses Nostres (1976)

IF (angol) - Waterfall (1972)

ISAO TOMITA (japán) - Pictures At An Exhibition [Mussorgsky] (1975)

JADE WARRIOR (angol) - Released (1971)

JANE (német) - Together (1972)

JAVIAS, LOS (chilei) - Alturas De Macchu Picchu (1981)

KANSAS (amerikai) - Leftoverture (1976)

KHAN (angol) - Space Shanty (1972)

KING CRIMSON (angol) - In The Court Of The Crimson King (1969)

KING CRIMSON (angol) - In The Wake Of Poseidon (1970)

LATTE E MIELE (olasz) - Papillon (1973)

LED ZEPPELIN (angol) - How The West Was Won 1-3. CD (1972, !2003)

MÁQUINA DE HACER PÁJAROS, LA (argentin) - Películas (1977)

MARILLION (angol) - Script For A Jester's Tear (1983)

MARILLION (angol) - Fugazi (1984)

MAXOPHONE (olasz) - Maxophone (1975)

MUSEO ROSENBACH (olasz) - Zarathustra (1973)

NOVA (olasz, angol) - Vimana (1976)

NUCLEUS (skót, angol) - We'll Talk About It Later (1970)

OLDFIELD, MIKE (angol) - Tubular Bells (1973)

OLDFIELD, MIKE (angol) - Ommadawn (1975)

OLDFIELD, MIKE (angol) - Incantations (1978)

OLDFIELD, MIKE (angol) - Amarok (1990)

ORME, LE (olasz) - Uomo Di Pezza (1972)

ORME, LE (olasz) - Felona E Sorona (1973)

ORME, LE (olasz) - Elementi (2001)

PENDRAGON (angol) - The Window Of Life (1993) [2006 Special Edition]

PINK FLOYD (angol) - Atom Heart Mother (1970)

PINK FLOYD (angol) - Meddle (1971)

PINK FLOYD (angol) - Live At Pompeii (1972)

PINK FLOYD (angol) - Dark Side Of The Moon (1973)

PINK FLOYD (angol) - Wish You Were Here (1975)

PINK FLOYD (angol) - Animals (1977)

PORCUPINE TREE (angol) - Coma Divine [Recorded Live In Rome] (1997)

PREMIATA FORNERIA MARCONI (olasz) - Storia Di Un Minuto (1972)

PREMIATA FORNERIA MARCONI (olasz) - Per Un Amico (1972)

PREMIATA FORNERIA MARCONI (olasz) - Stati Di Immaginazione (2006)

PULSAR (francia) - Halloween (1977)

PULSAR (francia) - Memory Ashes (2007)

QUATERNA RÉQUIEM (brazil) - O Arquiteto (2012)

QUELLA VECCHIA LOCANDA (olasz) - Quella Vecchia Locanda (1972)

RENAISSANCE (angol) - Renaissance (1969)

RENAISSANCE (angol) - Ashes Are Burning (1973)

RENAISSANCE (angol) - Scheherazade And Other Stories (1975)

RETURN TO FOREVER (amerikai) - Where Have I Known You Before (1974)

ROVESCIO DELLA MEDAGLIA, IL (olasz) - Contaminazione (1973)

ROVESCIO DELLA MEDAGLIA, IL (olasz) - Live In Tokyo [Contaminazione, 1973] (2014)

RUSH (kanadai) - Moving Pictures (1981)

SANTANA (mexikói, amerikai) - Santana (1969)

SANTANA (mexikói, amerikai) - Abraxas (1970)

SANTANA (mexikói, amerikai) - Santana 3 (1971)

SBB (lengyel) - Memento z banalnym tryptykiem (1981)

SECRET OYSTER (dán) - Sea Son (1974)

SECRET OYSTER (dán) - Straight To The Krankenhaus (1976)

SEMIRAMIS (olasz) - Dedicato A Frazz (1973)

SUPERTRAMP (angol) - Breakfast In America (1979)

WAKEMAN, RICK (angol) - The Six Wiwes Of Henry VIII (1973)

WAKEMAN, RICK (angol) - No Earthly Connection (1976)

WAKEMAN, RICK (angol) - Criminal Record (1977)

WERWOLF (német) - Creation (1982)

WISHBONE ASH (angol) - Argus (1972)

YES (angol) - Close To The Edge (1972)

YES (angol) - Relayer (1974)

YES (angol) - Going For The One (1977)

http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9126893

Köszönöm! Az Isproject nagyon klasszik. Az olaszok amúgy élen vannak! (és voltak is)

A Cellar Noise-hoz mit szóltok?

https://youtu.be/qfxkkZdwYUo

Akkor itt van egy kis lista Neked, a teljesség igénye nélkül, art-rock-prog kategóriában:

Sanguine Hum 

Dave Kerzner

For All We Know

Isproject

DID

Kicsit más, de nekem a Lazulinál vannak hasonló érzéseim. Az idén pedig a Riversea dobogtatta meg a szívem.

Na ez meg a másik! Két hete ismerkedtem meg a zenéjükkel jobban, addig nem hatottak meg igazán, de fülembe akadt a Your Wilderness anyag és olyan hatással volt rám, mint annak idején a kezdeti Hogarh-os Marillionok, bemászott a bőröm alá, aztán még fel sem ocsúdtam itt volt a Dissolution, ami egyszerűen tökéletes! Te jó isten honnan jönnek ezek a dallamok és harmóniák! A Threatening War az egyik leggyönyörűségesebb, a White Mist pedig biztosan a progrock egyik legtökéletesebb 11 perce!

A dobos szerepével pedig mélységesen egyetértek, mert zseniális az a ritmusból szőtt háló, amivel a zenét támasztja.

(Ha valaki még ismer hasonló finom art-prog-rockot és véletlenül felhívja rá a figyelmemet az biztosan a kegyelemdöfést adja meg számomra).

Természetesen a River Down Below-ra! Miután meghallgattam párszor és nemlétező mennyiségű liba bőrök jöttek olvastam maga Mariusz is azt nyilatkozta a Riverside legszebb dallamát írta meg. Szerintem páratlanul tehetséges zeneszerző. Arról már nem is beszélek mennyire egyedi hangja van, ha létezik "angyali" férfihang akkor az övé az. A Lunatic-ban is páratlan dolgokat művel a torkával (Gutter). Basszusjátékát pedig csak a nagyok (Waters) mellett lehet említeni. Tudom elfogult vagyok, de miután meghallottam a Love, Fear... lemezt elszállt az agyam.