Műsorvezető, Betlen János: Az első kísérlet nem sikerült. Lesz-e még miniszterelnök-jelölt Németh Miklósból? Jó estét kívánok! Németh Miklós október végén közölte, hogy nem vállal tisztséget a Szocialista Pártban, és a miniszterelnök-jelöltséget sem vállalja. Az előzmények. A párt vezetői korainak tartják a miniszterelnök-jelölt megnevezését, és egyébként is sokallják Németh Miklós feltételeit. Ő ugyanis teljesen szabad kezet kért magának, a párt vezetőit távol tartotta volna a kormányzati előkészületektől. Legalábbis az ő értelmezésük szerint. Az mondotta Németh Miklós, nem köt rossz kompromisszumot, és a múlt héten ezt a kijelentését magyarázva úgy fogalmazott, ha az ember a kertek alatt lovat lopni megy, ne azon kelljen gondolkodnia, honnan repül a kés vagy a bumeráng. Az Aktuális vendége Németh Miklós. Jó estét kívánok! Nem volt erős egy kicsit ez a hasonlat?
Németh Miklós: Hát ott, ahol én születtem, azon a vidéken ezt így mondják, és nem szeretném, hogyha a hasonlatot bárki félreértené.
Műsorvezető: De mégiscsak úgy értik.
Németh Miklós: Ez a hasonlat a bizalomról és a szolidaritásról szól.
Műsorvezető: Pontosan így értik, hogy nincs bizalom, nincs szolidaritás. Attól kell tartani, hogy a hátába döfik a kést, ha vállalja a miniszterelnök-jelöltséget a jelen feltételek mellett. És akkor azt kérdezik az emberek, miért kell egy olyan párt miniszterelnök-jelöltségét vállalni, ahol Önök, Ön szerint a többiek bele akarják döfni a kést a hátába?
Németh Miklós: Nos. Itt a médián keresztül a párt vezetőinek egy része állandóan azt sugallta, és azt mondta az elmúlt hetekben, hónapokban, hogy itt a miniszterelnöki kérdés a lényeg.
Műsorvezető: És nem az?
Németh Miklós: És nem az. Nem az a lényeg. A lényeg az, amire én úgy az országjárásom közepén rájöttem. Választ kerestem sok, sok kérdésre. Válasz kerestem például arra, hogy, érzékelve a társadalomban meglévő óriási várakozást a Szocialista Párttal szemben, kerestem magamban a válaszokat, a megoldást egy olyan helyzetre, amikor a Szocialista Párt 2002-ben, vagy akármikor, esélyeit sokkal erőteljesebben megalapozva, és megjavítva indul a versenyben a győzelemért.
Műsorvezető: De mégis, mégis azt mondta, rossz kompromisszumot nem köt, és utalt arra, hogy '89-ben egyszer kötött. És Aczél Endre kollégám, aki a másik tévében elmagyarázta, hogy mire gondolt, hogy megegyeztek. '89-ben alakult meg az MSZP, Ön volt a miniszterelnök…
Németh Miklós: Az egy más történelmi helyzet volt.
Műsorvezető: …kidolgozta a költségvetést, és a párt kihátrált a költségvetés mögül…
Németh Miklós: Előfordul.
Műsorvezető: …ugye nem akarja ezt ismét előidézni. De hát ez más helyzet.
Németh Miklós: Ez egy más helyzet, és éppen ezért szeretném…
Műsorvezető: Azért más, mert, hogyha úgy alakul, akkor ezt a pártot fogják a választók a szavazataikkal kormányra segíteni, és Önt is csak ezen a párton keresztül.
Németh Miklós: Persze, persze.
Műsorvezető: Ez már nem az az egykori állampárt.
Németh Miklós: Nem, nem. Ez, hála Istennek, többpártrendszer, demokrácia az összes hordalékával együtt. De szeretném még egyszer mondani, az, amit én a pártnak ajánlottam a helyzet elemzéséből kiindulva, az egy munkamegosztás, az egy feladatmegosztás, az egy háromlábú, vagy hárompillérű megoldás, amelyikben mindenkinek megvan a helye, és amelyiknél a munka kerül előtérbe.
Műsorvezető: Na, az történt volna, hogy a miniszterelnök-jelölt kidolgozza a kormányprogramot, és fölkészül a kormányzásra az ő csapatával. Ez egy pillér. A pártelnökség, az elnököt is beleértve, ezzel nem foglalkozhat, csak majd a választmány esetleg koordinálja a dolgokat, hanem foglalkozzon a 176 egyéni képviselőjelölt kiválasztásával és fölkészítésével. És a frakció az meg a Parlament, dolgozzon a napi politikán.
Németh Miklós: Igen, igen.
Műsorvezető: De hát azt mondja erre a pártelnök, hogy nem azért választották, hogy még bele se szólhasson abba, hogy mi legyen a kormányprogramban.
Németh Miklós: Nem, nem, nem. Ez nagyon lényeges, hogy ezt a pontot világosan lássa mindenki. Itt, aki a 176-tal foglalkozik, annak se ideje, se energiája nem marad, ha jól végzi a munkáját, arra, hogy ő azzal foglalkozzon még efölött, meg emellett, hogy a kormányzásra, a kormányzati gyakorlati lépésekre, papírok készítésére, programok írására energiája, ideje jusson. Kettő. Egy párt nagyon rossz útra lép, ha a választás után, netán győzött, kiürül. Éppen az első időszakban nagyon fontos, hogy ott legyen mögötte a párt és segítsen. Három. Nagyon lényeges…
Műsorvezető: Arra mondja, hogy volt egy olyan javaslata is, hogyha majd választanak egy elnökséget, lehetőleg legyen új, ne az eddigiekből álljon, akkor annak a tagjai az első kormányban ne vegyenek részt.
Németh Miklós: Ne rögtön, ne rögtön. És itt jön be a harmadik pont, amiről szólni szeretnék. A prioritások menet közben változhatnak. Emberek meghalhatnak, megfáradhatnak. Sok oka lehet annak, amiért egy kormányban frissítésre van szükség. Tehát ez a harmadik. Ez az elnökség, miközben elvégezte a 176-ban a képviselőjelöltek kiválasztását, de nemcsak kiválasztását, felkészítését, a 176 egyéni program megírását, aközben rengeteget tanult, tapasztalt. Tehát egy, egyfajta nevelő, utánpótlás-nevelő is ez a harmadik elem, amit hozzá szeretnék tenni. De hadd mondjam még egyszer. Én egy megoldást tettem az asztalra. Elmondtam a párt elnökének. Háromszor. Mindenki csak a személyi kérdésről hajlandó beszélni. Mindenki csak azt látta, hogy én ki akarom a párt alól szervezni a kormányt. Holott erről szó sincs, hiszen a két láb, a két pillér az folyamatosan, de nem a sajtóban és a médiában, hanem a munkaszobákban koordinál.
Műsorvezető: Arra választják az elnökséget, meg az elnököt, hogy koordináljon.
Németh Miklós: Hát én, én azt hiszem, hogy ez az egyik, amiben én nem hiszek, hogy ezt a sok-sok feladatot együtt, mert sok közülük még ráadásul a Parlamentben képviselő is, meg bizottsági tag is, tehát, hogy ő felelősen azt a munkát, amit…
Műsorvezető: Nem kell nekik elvégezni, csak koordinálni kell.
Németh Miklós: Na, na, na. A hatalmat nem elég szeretni. A hatalomért keményen meg kell dolgozni, és felkészülten kell odaállni a választópolgárok elé.
Műsorvezető: Én értem, de hát van mondjuk egy vezető, a pártnak egy elnöke, a klasszikus felállásban. Az mindenről nagyjából tud, persze nem a részleteket kell neki intézni, de hát azért felelős, hogy mi van abba a pártban.
Németh Miklós: Persze, ez a felelősség közös, de ez egy világos feladat- és funkciómegosztás. Itt mindenkinek helye van, mindenki elvégezte volna a feladatát, és csak azután kerül nyilvánosságra és lép ki a nyilvánosság elé mindenki, ha már ezt a jól elvégzett munkát koordináltan, szervezetten, egymást segítve elvégeztük és meg tudunk jelenni a…
Műsorvezető: Azt mondták, hogyha jól értem, hogy ez a párt szervezeti és működési szabályzatával nem fér össze, mert ott megvan szabva, hogy mi az elnökség dolga, mi a választmány dolga, mi az elnök dolga nagyjából, és Ön azt mondta, hogy OK, ha nem fér bele, akkor hagyjuk ezt az egészet. De Ön egyébként sem pályázott tisztségre a pártban, ha jól tudom. Ugye ezt jól tudom? Ők fölajánlották ugyan, hogy legyen.
Németh Miklós: Állandóan tisztségekről és személyi kérdésekről beszéltek üzengetve nekem a sajtón keresztül. Meg hogy Kovács elnök úr már keres, mert szeretné tisztázni, meg ajánlatot tenni. Az én problémám itt kezdődik. Én tartalmi kérdésekről akarok és szeretnék beszélni. Megvitatni ezt a modellt, vagy bármi ehhez hasonló mást.
Műsorvezető: Hát ők ajánlottak egy, állítólag egy olyan megoldást, hogy Ön a második ember lett volna a pártban, pedig, hát hogy is mondjam, hát végül is most lépett be. Hát, jó, '90-ben a választások után kilépett, és…
Németh Miklós: Szóval itt van köztünk, itt van köztünk, és bárki között az eltérés.
Műsorvezető: Ők azt ajánlották, hogy legyen második ember a pártban. Rábízták volna Önre a kormányprogram kidolgozását. Ez a legjobb, első lépés lett volna ahhoz, hogy aztán miniszterelnök-jelölt lehessen.
Németh Miklós: No de engem nem a pozíció, de nem a pozíció érdekelt. Engem az érdekelt, hogy hogyan lehet győzni.
Műsorvezető: De Ön nem engedte, hogy nevezzék meg a miniszterelnök-jelöltet.
Németh Miklós: Az országot járva rengeteg emberrel találkozva én megfogalmaztam azokat a gondolatokat, amelyeket hallottam. Most el ne kövessék a lebegtetést. Most már késő, már nem tudjuk, hogy mit gondolnak maguk arról, hogy mi lesz a mezőgazdasággal, az egészségüggyel, az önkormányzatokkal, és így tovább. Nem érezzük, hogy ez a párt mit akar. Tehát, az a várakozás, az az igény, ami megfogalmazódott, azt én közvetítettem, és miközben közvetítettem, és összefoglaltam, aközben egy modellt találtam ki arra nézve, miután most már napnál világosabb, de ez a nyár közepén látszott, hogy ez a Szocialista Párt ott, ezen az oldalon, középbaloldalon egyedül marad, hogy itt mindent az abszolút győzelemnek alá kell rendelni, és az, ahogyan most folynak a dolgok, ahogyan szocializálódtunk, meg szocializálódott ez a párt, hát mondhatnám azt is, hogy ilyen hagyományos, konzervatív módon, ezt tartom én nem elegendőnek, és ezért érzem tartalmi kérdésnek azt, amit én a pártnak ajánlottam, és leegyszerűsítésnek azt, amit a Kovács elnök úr, meg mások is a vezetésből állandóan a miniszterelnöki kérdés köré csoportosítva üzeneteiket próbálnak felém megfogalmazni.
Műsorvezető: Na de ha ők elfogadták volna az Ön modelljét, abból mégiscsak az következett volna, hát nem mondom el senkinek, de kettőnk közt szólva, hogy Ön a miniszterelnök-jelölt. Hát ez evidens, hát senki nem gondolhatott volna másra, hogyha ez a modell megvalósul. De azt ő honnan tudja, most, ha nem tételezzük is fel, hogy ő is úgy gondolja, hogy volt már olyan, hogy a pártelnök indul miniszterelnök-jelöltként, hát ez nem egy különleges eset. Ilyent, ez a szokásos, őszintén szólva, de hátha ezt nem tételezzük is föl, akkor is, hát ő felelős, hát honnan tudja, hogy Ön milyen lesz. Hát most jött haza kilenc és fél év után. Hát nem, egy biankó csekket írt volna alá...
Németh Miklós: Hát Ön is, Ön is, most is ezt mondja végig, ugyanazt, amit Ők.
Műsorvezető: Miért, ha most megnevezik a miniszterelnök-jelöltet…
Németh Miklós: Ha engem most, most se vállalnám el, ezen a novemberi kongresszuson. Itt van a kérdés.
Műsorvezető: De Ön sürgette, hogy nevezzék meg, és nem vállalná el.
Németh Miklós: Nem, nem, nem sürgettem.
Műsorvezető: Azt mondta, hogy ne lebegtessék.
Németh Miklós: Ezt mondták az emberek a több tízezer találkozó, vagy több tízezer ember, akivel találkoztam. És hát hadd tegyem hozzá, itt '94-ben is lebegtettek, meg használtak bizonyos neveket, közte az enyémet is. Hát az én nevem egy nem áruvédjegy, mint egy mosóporé, amivel vissza lehet élni.
Műsorvezető: De hát Ön azért jött haza, hogy valamit betöltsön….
Németh Miklós: Én segíteni akarok.
Műsorvezető: A saját szavait idézem. "Ha az a miniszterelnöki poszt, akkor azért."
Németh Miklós: Hát ha a tartalmi kérdése. Ha, ha, ha. És hát ugye egy nagy tanulság, hogy az ember a "ha, akkor" típusú kérdésekre mostantól kezdve nem válaszol.
Műsorvezető: Pedig egy kérdést a végén szeretnék ilyen tekintetben is föltenni. De még előbb, hogy hogy is történt. Ugye azt mondták, hogy Ön megsértődött. Erről nem tudunk semmit, csak azt láttuk, hogy Ön, tévéfelvételeken, hogy amikor a jelölőbizottság meghallgatta, akkor keresztül…
Németh Miklós: Nem sértődtem én meg, kérem szépen.
Műsorvezető: Ők, úgy írta az újság, hogy…
Németh Miklós: Most én visszakérdezek. Ön beül, bemegy a jelölőbizottsághoz két óra tíz perc késés után.
Műsorvezető: Mert várakoztatták.
Németh Miklós: Ezt nem, hát így alakult. Kettő óra tíz perc után ugye, leül, és azt kérdezem én, mint jelölőbizottság Öntől, hogy hát akkor mondaná el, hogy milyen pozíciót gondolna el magának, és hogy gondolja a pártot szolgálni. Tehát nem az, hogy, nem az, hogy adnak egy, egy beszámolót, egy tájékoztatót arról, hogy körülbelül ez és ez, Ön mondja el először, hogy hogy gondolja, hogy mit szeretne. Hát hogy is mondjam.
Műsorvezető: Azt válaszolnám, hogy én nem jelentkezem semmire, ha esetleg van valami ajánlat, akkor beszéljünk.
Németh Miklós: Ehhez hasonló történetek.
Műsorvezető: Ezt mondta?
Németh Miklós: Én nem ezt mondtam. Én elővettem az előre megírt…
Műsorvezető: Ez előre meg volt írva? Ezt akartam kérdezni.
Németh Miklós: Több változatban, több változatban.
Műsorvezető: Ott volta a zsebében több változat?
Németh Miklós: Nem zsebemben, a táskámban.
Műsorvezető: De kézzel volt írva, azt hittem, hogy ott írta a helyszínen.
Németh Miklós: Nem, nem kézzel. És hát, mint mondottam, az ilyen dolgokat nem a nyilvánosság előtt szokás sehol sem.
Műsorvezető: Ön úgy fogalmazott, hogy ezzel kapcsolatban, ugyancsak Aczél Endre kollégámnak, hogy a gyerek fényképét, az unoka fényképét szívesen mutogatja, de hogy hogy készül, arról nem mutat fényképet.
Németh Miklós: Igen.
Műsorvezető: Na most itt az a helyzet, hogy már csak azért sem szoktak a készítésről fényképet mutatni, mert az tulajdonképpen, hogy mindenki tudja hogy…
Németh Miklós: Meg egy folyamat.
Műsorvezető: Meg azt mindenki tudja, hogy hogy készül, felnőtt emberek tudják, de hogy milyen a gyerek ugye, azt nem tudják. Na most ebben az esetben az nem egészen így van, mert így azt se tudjuk, hogy hogy készül, és nekünk érdekes kívülállóknak ezt megtudni, meg talán az MSZP tagjainak is. Ez nem teljesen érdektelen, hogy hogy készül.
Németh Miklós: Ez világos, de van egy, ez egy folyamat. Ezért mondtam. Egy folyamatnak az elejétől mindent, miközben semmi se világos. Tehát ilyen általános kérdéssel indul a dolog, ezt én hibának tartom, és ha az ember, nézze, valamivel nem ért egyet, akkor, akkor két választása van. Vagy bemegy, és akkor nem adja fel a nézeteit és elkezd harcolni, innentől kezdve ez teher, a pártnak is, az egyénnek is. Belső viszály, harc. Közeledünk a választáshoz. Én ezt nem tartottam jó megoldásnak, ezért választottam a másik megoldást.
Műsorvezető: Előtte, mielőtt ott lett volna a bizottság előtt, és mielőtt várt volna két óra tíz percet, és mielőtt megkapta volna ezt a kérdést, hogy na, tessék, Németh elvtárs, mit tetszik akarni?
Németh Miklós: Hát nézze, egész nyáron, én hazajöttem, én semmi mást nem hallottam, mit azt a vádat, hogy én miniszterelnöknek jöttem, miközben én másról beszéltem, miközben én helyzetről akartam, és megoldási módokról tárgyalgatni. Eközben én a sajtóban állandóan üzengetéseket…
Műsorvezető: Hát nem vád az, az normális dolog.
Németh Miklós: Persze, persze, hogy az. De rásütni egy emberre azt, hogy ő csak az akar lenni, miközben ő szentül meggyőződésből a segítő szándékát az asztalra teszi, én azt hiszem, hogy ez így nem volt fair. Hát nem véletlenül írták a közírók egyike, másika, hogy Németh Miklós púp a párt hátán, vagy akárhol. Németh Miklós itten, ha bizonyos feltételeket kér, hogy vitassuk meg dolgokat, akkor arra azt mondják, hogy zsarolja, meg megsértődött, meg minden.
Műsorvezető: A zsarolást azt arra mondták, hogy kivonult.
Németh Miklós: De kérem szépen, hát az embernek, az embernek ugye van tapasztalata ebből a világból, és hát, meg a munkából. Hadd tegyem hozzá, hogy ugye ma nagyon divatos lesajnálni a reformistákat, tehát a régi, hogy menjünk be, mert belülről kell megvál…Hát ez az a bizonyos rossz kompromisszum, annak a másik eleme, amit ott nem mondtam el, de most hozzáteszem. Én azt hiszem, hogy ez is motivált engem, meg hát mindaz, ami itten ebben az üzengetősdiben kialakult körülöttem, meg velem kapcsolatban.
Műsorvezető: No de ez fordítva is volt. Hát Ön, hát én nem azt mondom, hogy, hogy le akarta váltani Kovács Lászlót már az elnökségről is, de hát tett olyan megjegyzést, hogy talán nő lehetne az elnök, és ebből tényleg sokan arra következtettünk, éles eszünkkel, hogy ez nem Kovács László lesz, akire Ön gondol.
Németh Miklós: Igen, hát én arra gondoltam, hogy mivel, ha, ha Kovács László elnök marad, onnantól kezdve, ismerve a pártot, és a párt belső szocializációját, a kongresszusra készülve, a kongresszusi pszichológiát, a szövetségkötési mechanizmusokat, azt, hogy ki, kit, miért támogat, innentől kezdve a megújulás, amit a párt hirdetett magáról, és az a várakozás, amit én tapasztaltam országjárás közben, azt hiszem, hogy nem fog találkozni. Ahhoz tehát én nem a régi módon, ahogy egyesek ezt állították, hogy majd valaki előhúzza az új névsort a zsebéből. Szó sincs erről. De ha Kovács László, aki népszerű, aki, akihez nem tapadnak bizonyos jól ismert vádak.
Műsorvezető: Korrupcióval nem vádolta még senki, az biztos.
Németh Miklós: Ha ő azt mondja, hogy én a győzelem érdekében, megértve a feladat súlyát, én, én azt mondom, hogy most a teljes megújulás érdekében én sem vállalom a jelölést, akkor bizony azok az emberek, akikhez ilyenek tapadnak, és szeretnének most is ott lenni, és valószínű, hogy ott is lesznek néhányan közülük az elnökségben.
Műsorvezető: De hát valamelyik Önt támogatja egyébként.
Németh Miklós: Ezt én nem tudom, ezt én nem tudom. Én nem szervezkedtem senkivel. Éntőlem senki nem hallotta, hogy én ajánlatot tettem az országjárás közben.
Műsorvezető: Nem is mondták, hogy Önnel tárgyaltak volna.
Németh Miklós: Mert én ezzel, tehát ez is, ez is abba az irányba, én nem a személyi kérdést tartom elsőnek. Én a kialakult helyzetre a modellel, vagy ehhez hasonló modellel azt, hogy az esélyt hogy lehetne maximálni.
Műsorvezető: Na most arról van szó, hogy Ön és Kovács László hamarosan találkoznak. Ma kellett, hogy telefonáljanak egymásnak.
Németh Miklós: Nem telefonált. Be volt kapcsolva háromnegyed hét óta mindkét telefonom, nem telefonált. Én, amikor engem újságon keresztül olvastam, ő tudta, hogy én nem vagyok itthon…
Műsorvezető: Biztos arra várt, hogy majd megjön, és majd fölhívja.
Németh Miklós: De, de hát nem, hogy hát ő engem keresett, de nem talált. Akkor én fölhívtam és megegyeztünk, hogy most nekem személyes, családi problémáim vannak, ami miatt most pár napig megint nem tudok, de 10-e után, követő héten, azaz mától vagyok. És ma már hallom, hogy ötórás, meg mit tudom én hány órás találkozók, meg hogy tisztázó megbeszélések. Nem került sor egy telefonra sem.
Műsorvezető: No de ilyen értelemben, ilyen esetben, tehát azok után, amit Ön elmondott, ezzel a keserűséggel, van értelme egyáltalán beszélgetni?
Németh Miklós: Nincs keserűség bennem. Nincs keserűség bennem. Nézze, én ezt a helyzetet tudomásul vettem, én erre a helyzetre reagáltam, és én tartom a…
Műsorvezető: Ön azt is mondta, hogy a kongresszus után lehet, hogy más helyzet lesz.
Németh Miklós: Hát azt ugye, hogy mi lesz, megint csak…
Műsorvezető: De ha elfogadják az Ön feltételeit, csak abban az esetben vállal további szerepet? Most nem akarom megkérdezni, hogy mi az.
Németh Miklós: Nem a feltételek. Arról van szó, hogy…
Műsorvezető: A modellt.
Németh Miklós: Nemcsak a modell, hanem a mögötte lévő meggondolások, azok a munkafeltételek, azok a kihívások, amelyik mindegyik elemnél jelen vannak, azokról beszéljünk. Én nem állítom, hogy az én modellem a legjobb, vagy csak az egyetlen üdvözítő modell. Azzal ekvivalens, de erről beszélni kell. És anélkül, hogy ezt kitárgyaltuk volna, anélkül, hogy erről lenne szó, azt hiszem, személyi kérdésekről beszélni badarság.
Műsorvezető: Köszönöm szépen, hogy eljött.
Németh Miklós: Én is köszönöm.