Hogyismondjam... A szomszedaink franciak, es nem mintha, deazerthatszoval szerintem oket nem zavarja a buz. :-(
Minket csak az uralkodo szeljaras mentett meg eddig. Nem tudom, hogy nyaron mi lesz.
Egy pont neked. (Mert higgadtan tudunk tovább beszélni, és ez jó.)
Háááát. Ha abból indulok ki, hogy a medve ált. erősebb a kutyánál (egy-egy darab esetén tuti), akkor simán rúgd fel, hogy vissza se essen. Miért, mit gondolsz, én mit csinálnék hasonló esetben? :o) (A gond csak az, hogy ha ilyen hülye a gazdi, valószínüleg őt is fel kell rúgnod majd a kutya után és az egy csomó kellemetlenséget von maga után.)
Szó esett már arról, hogy engem többször harapott meg életemben kutya. Hát igen ez igaz. A második, eleddig utolsó eset akkor történt mikor nem figyeltem és rossz ütemben kentem le egy pofont egynek amelyik a kerítésen vállig (vagy hogyan hívják ezt kutyáéknál?) kitüremkedve acsarkodott és próbált belém marni. (ebből a szempontból is rosszabb az ebtartó helyzete; érződik rajta a saját kutyája szaga (feltéve, hogy reggelente megsimogatja, miegymás... hiába mos utána kezet, mint én szinte mindig). Te nem érzed, de a másik kutya a dezodoron át is. :o( Szóval több kutyát leszoktattam már a kerítésen való kilógástól, nem pusztulnak bele. (Egy kivétel majdnem volt, de az azóta is átmegy az utca túloldarára, ha meglát; azt sikerült szemből pont gigánrúgni.) Mondom, semmilyen felelősséget nem vállalok a módszer utánzása közben bekövetkezett balesetekért...
De már ezt is próbáltam magyarázni, úgyhogy most az önismétlés bűnébe kell esnem. :o(
1, Akinek van kutyája, az is léphet kutyasz@rba.
2, Akinek van kutyája, azt is támadhatja meg kutya. (Nem a sajátja, bár, ha részegen megy haza, az is előfordulhat.) :o)
3, Ráadásul, akinek kutyája van, annak a kutyáját is támadhatja meg másik kutya. :o(
Szóval megint nem itt van a határvonal, ahol néhányaknak rémlik és erősen ragaszkodnak ehhez a logikailag tarthatatlan állásponthoz. CSAK.
1, Nem kellene általánosítani.
2, Marakodás (kutyadolog) helyett megoldást kellene keresni.
3, Az én és a többi (viszonylag normális) kutyatartó élete is könnyebb lenne, ha eltűnnének a veszélyes ebeket kedvtelésből, 0 hozzáértéssel, státusszimbólumnak (rosszabb esetben viadalra) tartó gazdák.
- De ha éreztél már kutyaszarba lépve dühöt, amiért tehetetlen vagy és nem tudod elkapni azt a kutyatartót, aki felelős volt a csomagért; akkor biztosan azt is megérted, hogy én ugyanilyen tehetelen vagyok velük szemben, csak (mellesleg) nekem van kutyám, mert én szeretem a kutyákat.
MÁS. A bokor féle hozzászólás csak arra jó amire a kutyák is használják a bokrot. Pont ettől undorodom. Predesztinál. (Elítél, még mielőtt egy szót is szólnék.) Mert nem vagyok más, csak sárbatiprandó mocsok ellenség. Ráadásul jobban ismer mint én saját magamat. (No jó ebbe a bűnbe nemrég én is beleestem más kapcsán.) De hogy még azokat a gondolataimat is ismeri, melyek az én fejemben még meg sem születtek, ez azért tényleg túlzás. :o( Ráadásul hazug és kimeríti a rágalmazás fogalmát is.
Nem velem vitatkozik. Megpróbál a számba adni olyan szavakat, melyeket nem mondtam, aztán földbe döngöli azokat a saját érveivel. Cseppet sem zavarja, hogy ennek semmi értelme. (Biztosan civilben politikus, vagy annak készül? Azok szokták ezt csinálni ellenfeleikkel.) Csakhogy itt ez nem jön be, mert én nem török népszerűségi babérokra, csak elmondom (leírom) amit gondolok. :o)
Kedves Vissai!
Lényegretörő volt. Értem is. Egy kivétellel. Ha a kutyatartó szomszédnál senki nem szedi össze a kutyagumit, akkor ők hogyan szellőztetnek? Esetelg őket nem zavarja? Légkondi? Hogyan? :o(
Mellesleg engem sokkal jobban idegesítenek a kistestű kutyák. Idegbetegek, sokat ugatnak néha harapnak is, mert félnek tőled. Túl nagy vagy nekik, és ezt csak agresszióval tudják levezetni. A nagytestű kutyák (és emberek is) :o) inkább nyugodtak. Sajnos a kutyatenyésztők is ludasak a dologban, mert a külső jegyek (szépség) alapján hajlamosak "túltenyészetni" bizonyos fajtákat. Ezeknél aztán tényleg sok "idegbeteg" fordul elő. A nagyon szép fajták sorra jutnak erre a sorsra. ( Ír szetter, skót juhász, stb.) Nagy kár és hidd el én sajnálom a legjobban. Én ha be nem is tilatnám a kutyaszépségversenyeket, (bár részemről marhaságnak tartom; igaz az emberi szépségversenyt is...) csak olyannak adnék díjat, aki a kutyájával végigmegy az akadálypáján és megcsinálja a fegyelmező gyakorlatokat is végig. (Nem csak szép elegánsan végigvonul egy zsűri előtt pórázon vezetve a kutyát. - Bár ehhez az is hozzátartozik, hogy az igazi versenykutyát nem látod az utcán. Túl értékes ahhoz, hogy egy kóbor kutya kilyukassza a bőrét egy civakodásnál.)
Üdv.
u.i. Bocs öregmedve, de nem ugyanakkor vagyunk on-line, így hiába is sürgetsz, ha nem olvasom...
u.i.2. Tegnapi szomorú események fényében ki mit javasol a két kutya gazdájának?
u.i.3. Ha valaki ELLENSÉGnek tekinti a kutyákat, akkor sem árt megismerni őket, az ismeretlen és ezért számodra kiszámíthatatlan ellenség sokkal veszélyesebb.
u.i.4. Jól van én akár le is léphetek a fórumról, de akkor kivel fogtok viatatkozni, ha minden kutyást elmartok innen? :o)))
Hagyd tpapát, csacsi öreg medvém, erősen kell gondolkodnia, hogy ne globális igazságokkal (?) stb., tudjon válaszolni, hanem konkrétan. Csak az jut ugyanis eszébe, hogy nyugalmat magadra erőltetve, a kutya jogait tisztelve, térdremegés nélkül menj tovább, ha az eb mégis rádtámad, akkor pediglen ne bánts. HA mégis bántanád, jogos önvédelmedet erőszaknak fogja nevezni...
Par napja nem olvasom a topicot, de ugy a szazvalahanyadik hozzaszolasig meg jo vagyok, that
HAJRA TPAPA !!!
Van nekunk egy szomszedunk. Harom kutyajuk van. Ebbol egy egy viszonylag ki meretu korcs, a masik ketto viszont valami dogfajta, es mint ilyenek, bazi nagyok.
Itt szeretnem leszogezni, hogy nem vagyok ellene a kutyaknak, sot. Ahhoz kepest, hogy elkotelezett macskas vagyok. Mindossze felek a kutyaktol. Ugy kabe azota, hogy egy felorult skot juhasz majdhogynem ranktamadt ugy hateves koromban (ha apu nincs ott...). Tehat elmondhatom magamrol, hogy kedvelem a kutyakat, amig eleg tavol vannak tolem.
Visszaterve a szomszed kutyajahoz.
Vissai egy szep februari delelott el szandekozott menni otthonrol. Kiment a kertkapun, becsukta, megnezte a postaladat, hogy jott-e valami. Jott. Kivette a leveleket, megnezte a cimzetteket, aztan jobbra nezett, es szembetalalta magat a szomszed kutyajaval, amint az is erdeklodve szemleli a postat. Kicsi vissai megvan ugy szazhetven centi bakancsban, de ezzel a kutyaval majdhogynem egy magassagban volt a feje.
Kicsi vissai nem vesztette el a fejet. Visszatette a leveleket, kinyitotta a kertkaput, es bement a hazba. Es nagyon buszke volt magara, hogy epsegben meguszta.
Az mar mas lapra tartozik, hogy a kutyas szomszed masik oldalan lakok nem tudnak szelloztetni, mert ket akkora bazi nagy allat termel rendesen, es amit termelnek, annak tavolrol sincs rozsas illata. Nyaron lesz igazan jo nekik. Otven fokban nuku szellozes. Hajra.
Mellesleg voltam Stockholmban par honapja. Az igaz, hogy Budapesttel ossze sem lehet hasonlitani szepseg tekinteteben, de egy elonye van. Espedig az, hogy az ember emelt fovel jarhat az utcan, nem kell attol felnie, hogy kutyaszarba lep.
Kedves tpapa!
Na, kesztyűket fel! Induljunk a kályhától!
Kérlek, erre, és csak erre válaszolj, ne globális igazságokkal, általános leszereléssel, hanem konkrétan:
Megy az öreg medve az utcán (ilyen egy állat). Szembe jön egy kutya póráz és szájkosár nélkül, gazdája gontalanul fütyörész. A kutya nem szereti a medvék szagát, igy acsarkodva, gyorsan közelit. A gazdája rá se ránt, vagy még nevet is, esetleg a kutya nem hallgat rá.
Érdekes kísérlet folyt le szemeink előtt. Nem tudom mit bizonyít, vagy mit nem. De szerintem a következő volt a "menetrend":
1, Jön valaki, először nem foglal állást. Azt sem tudjuk "melyik oldalon áll". - nem kelt nagy hullámokat, sőt hullámok csitulnak.
2, Állást foglal, de még mindig nem tudjuk melyik
"oldalhoz tartozik". Kisebb hullámok.
3, Kiderül, melyik "oldalon a helye", néhány ember szemében máris átértékelődik minden eddigi mondata, illetve azok amelyek nem férnek bele a "képbe" elfelejtődnek.
4, Tömény demagógia, belemagyarázás, vádaskodás miegymás. Az illető már nemcsak hogy a "másik oldalon áll", hanem maga a megtestesült gonosz. A "mintapéldány", az "ELLENSÉG".
Hát ennyi. Természetesen ez nem mindenkire vonatkozik, aki olvasta láthatja, hogy vannak itt ésszel érvelő hozzászólások is jócskán. De mégis elrettentő a gondolkodásmód elterjedtsége, amit itt tapasztaltam. Most szomorú vagyok. :o(
Más szemében a szálkát... Pont az igaz rád, amit rólam írtál. Demagóg vagy, a lényeg felett elsiklasz, szavakba kötsz bele, a gondalat el sem jut hozzád. Tényleg felesleges ezzel vitába szállni. Addig folytatod a vitát, amíg nem tudsz valamibe belekötni? Neked csak helyeslésre van szükséged, mást meg sem hallasz? Jól elvagytok két gyűlölködő (harm) egymással? (Egyáltalán a kutyákkal van bajotok?) Miért harmnak mondod a rólam szóló véleményed? Mondd nekem! Jót röhögök rajta, ha tényleg ennyire lapos vagy. Én tőled többet vártam.
Én nem fenyegettem senkit. Bemutattam milyen egy fenyegetés. És azt is hova vezet. Kicsit beugratós volt. Ez van. :o)
Ha meg csak pillanatnyilag húztad fel magad, akkor higgadj le és olvasd el újra. Hátha rálelsz a mondandóra is. Amiről itt beszélünk kriminalisztika. Önbíráskodás. Messze esik az önvédelem fogalmától. Kutyákhoz már semmi köze. Én a Törvényességet erőltetném. És Ti? Én elhiszem, hogy a helyzet kiábrándító. De ettől még nem kellene tovább rontani. De ezt is mondtam már. Süket füleknek? :o(
Ja csak a jegyzőkönyvbe: Nem tudom. Nagyon sok mindentől függ. De embert nem ölnék. Sőt kutyát sem. Ez a kőkorszaki gondolkodás idegen tőlem.
Kerdves harm!
1, Ha valaki nem képes megérteni valamit az szellemileg elmaradott. És milyen az aki nem akar megérteni valamit?
2, Bocs, de honnan tudnád Te, hogy mit csinálnak az erősek? Vagy erő alatt csak az izmot kell érteni? Akkor minek hordasz gázpisztolyt?
3, Ez a mondatfüzér -amit megeresztettél- már maga is fenyegetés volt. Tényleg nem látod?
4, Ha vendettás helyre születtél volna, tudnád, hogy a kutya lelövésére ottan az ember lelövése a válasz. Tehát megállapításod a következő módosításra szorul: Egy kutya és Te nem lennétek életben. Pont ezt akartam magyarázni, de hiába. (Vagy azt hiszed, hogy kiírthatnád fél Szicilia lakosságát, ők meg keresztrejtvényt fejtenének a Füles-ben és hagynák? Na ne! Ennyire nem lehetsz elbizakodott!)
5, Gyerekes vagy. Kiábrándítóan. Én is mondhatnám, hogy már a Te léted is fenyegetés a normális emberek számára. (Tévedés ne essék! Nem hasonlítalak a kutyához. Nem vagytok egy kategória.) Most éppen a "kinek a papájának van nagobb lúdtalpa?" tipikus esetét mutattad be.
6, Ha ennyi alapján kellene ítélnem, még arra jutnék, hogy "eset" vagy. Tán még nem kriminális, de már pszihiátriai. Kezeltesd magad! Még nem késő!(?)
mottó: "Minden rossz forrása a félelem."
Üdv.
u.i. Én úgy tanultam, hogy az írás magasabb rendű tevékenység, mint az olvasás, hiszen feltételezi annak meglétét. Ez a topic az élő cáfolat.
u.i.2. Direkt írtam sértő hangnemben. Nem kérek bocsánatot. Talán rájöttök miért...
u.i.3. És most gondolkodjon el minenki aki esetleg még olvassa ezt a topicot, hogyan lehet, hogy itt nem vita folyik hanem gyűlölködés. Kitartó gyűlölködés. Nem arra várok választ, hogy ki kezdte. Arra: Miért?
„Az erőszakról meg annyit, hogy ha lelövöd az én (jól nevelt, kistermetű, okos, barátságos, kertben tartott, németjuhász, kan) kutyámat akkor hamarosan azt fogod bánni, hogy nem magaddal végeztél inkább. - No ezt hívom én fenyegetésnek; „
Nem szeretem, ha fenyegetnek. Fenyegetett már engem olyan is, aki GYILKOSSÁGÉRT ült!! MÉGIS ÉLEK!!!! Ne haragudj kedves tpapa, de ezen a fenyegetésen csak röhögni tudok! :-) (Engedtessék meg nekem, hogy ne fenyegessek vissza. Régi rossz tulajdonságom, hogy nem fenyegetek, hanem cselekszek.) Különben is a fenyegetés a gyengék fegyvere. Az erősek _cselekszenek_. :-) Azt pedig végképp nem ajánlom neked, hogy a fenyegetésed szemtől pofába intézd hozzám, mert esetleg még komolyan veszem. :-)
„Az erőszak erőszakot fog szülni. Ez nincs másképp akkor sem ha Te azt állítod, hogy a másik kezdte. „
Ez a pacifista hozzáállás kívánatos mindaddig, amíg a te kedves kutyád van fölényben, igaz?? Fogd már fel, hogy ha te a kutyáddal erőszakot szülsz, arra igenis erőszak lesz a válasz, mert más nem lehet! (Vagy emberi sérülés) Ameddig te mint kutyatulajdonos nem védesz meg engem a kutyád támadásától, addig igenis nekem kell megévedem magam tőle MINDEM LEHETSÉGES ESZKÖZZEL. Ebbe belatartoznak a kutyára nézve meglehetősen hátrányos módszerek is.
„Neked valami vendettás helyre kellett volna születned. Igaz, akkor már biztosan nem is volnál életben ezzel a hozzáállással.„
Ha én „vendettás” helyre születtem volna, akkor már nem egy kutyaTULAJDONOS nem élne. :-) Ezt vedd figyelembe, jó? Azért érdekes, hogy Olaszországban, sőt Szicíliában a _legkevesebb_ az egy főre eső kutyák száma Európában. Vajon miért?? :-)
„A parkban fegyverrel való rohangálást meg ne próbáld ki, egészségtelen lehet. „
Miért? _téged:_ zavar?? Engem bezzeg nem zavarna, mint ahogy a kutyások 99,7 százalékát sem a veszélyeztető dögük szabadon kószalása. Mást bezzeg nem zavarhat az ageresszív kutyák jelenléte, támadása?? Kissé önző vagy, nem gondolod??
„Kedves harm!
Minek ez a topik? tpapa legutolsó szólása bizonyítja, hogy az érvek mellett válasz nélkül elsikló, mellébeszélő, fenyegetőző és blöffölő átlag kutyás mintapéldányával van dolgunk. „
Sajnos igazat kell adnom Öregmedvének. :-( Én vagyok a hülye, hogy reagálok a dogmatikus írásokra. :-(
Szia tpapa!
Húha, a vér is megfagyott harm kolléga ereiben! És mivel én is megvédem magam az utcán, hát az enyémben is! Mégis, meséld már el, aranyalma, mit csinálnál, ha valaki a kutyádat bántaná? Csak a jegyzőkönyv teljessége kedvéért.
Egyébként harm azt mondta, hogy idegen házak udvarára szokott beugrálni, ahol békésen heverésző, kistermetű kutyákra vadászik a gázpisztolyával.
Kedves harm!
Minek ez a topik? tpapa legutolsó szólása bizonyítja, hogy az érvek mellett válasz nélkül elsikló, mellébeszélő, fenyegetőző és blöffölő átlag kutyás mintapéldányával van dolgunk. Te (én) mocsok agressziv nem-is-ember vagy, mert megvéded magad, mig a kutyáját mások veszélyeztetésére használó _ember_ teljesen indokolhatóan viselkedik. Az eszébe se jut, hogy nem kellene a kutyákat szabadon futtatni, és mi csak az utcákat használni akarjuk, arra, amire valók. Ezek után minek vitatkozni?
Ha nem akarod megérteni nem muszály. Szerintem érthető voltam... Belemagyarázni, belekötni a szavakba szintén nem kötelező, úgyhogy most én nem is teszem.
Az erőszakról meg annyit, hogy ha lelövöd az én (jól nevelt, kistermetű, okos, barátságos, kertben tartott, németjuhász, kan) kutyámat akkor hamarosan azt fogod bánni, hogy nem magaddal végeztél inkább. - No ezt hívom én fenyegetésnek; - és nagyon nem szeretem. Ha már elindultál a lejtőn az nem azt jelenti, hogy nem tudsz megállni. Vagy netalán rossz a féked? :o) Nem mondtam, hogy nincs visszaút, csak azt: problémásabb. Azt mondtam. Úgy is gondolom.
Az erőszak erőszakot fog szülni. Ez nincs másképp akkor sem ha Te azt állítod, hogy a másik kezdte. Neked valami vendettás helyre kellett volna születned. Igaz, akkor már biztosan nem is volnál életben ezzel a hozzáállással. Hidd el most nem rosszalkodom, hanem épp a jóindulat mondatja velem ezt. Kicsit szomorú vagyok, ha ilyet látok.
Üdv.
u.i. Amúgy persze, hogy reagálhatsz. Kötekedni ne kötekedj kérlek szépen.
u.i.2. A parkban fegyverrel való rohangálást meg ne próbáld ki, egészségtelen lehet. :o)
u.i.3. Nagyon örülök, hogy tanulékony vagy. :o)
„Akkor az a bizonyos mondat nem rólad szól... Akkor meg minek kötexöl??? :o) „
tpapa!
Nem tudtam, hogy más nem reagálhat rá.
---------------------------------------
„Mint mondottam volt én is megteszem, de csak ha rákényszerítenek. Ez így helyes”
Így igaz, maximálisan egyetértek veled. Csak tudod, számomra épp elég kényszer, ha egy kutya a fogát vicsorgatva, acsarkodva, morogva rohan felém a kedves gazdi legnagyobb nyugalma közepette. És az is elég rákényszerítés nálam, ha felkeltem egy póráz és szájkosár nélküli pitbull (harci kutya) szíves figyelmét -"természetesen" szintén a gazdi legnagyobb közönyössége mellett.
---------------------------------------
„Semmi jóra nem vezet, ha Te már eleve erőszakosan állsz hozzá és jó messziról lóbálod a ... (bocs, nem lehetett kihagyni) :o) - szóval a pisztolyodat. „
Nézd! Ez a mondat úgy tüntet fel engem, mintha _én_ lennék az agresszor szegény kutyákkal szemben; mintha _én_ lennék agresszív. Nos ezt -remélem nem kell különösebben indokolnom miért- visszautasítom. MÉG EGYETLEN PÓRÁZON TARTOTT, ÉS/VAGY SZÁJKOSÁRRAL FELSZERELT KUTYÁT SEM LŐTTEM LE!! Ami kurvára dühít viszont, ha a kedves gazdi nem is akarja tőlem távoltartani az agresszív -vagy számomra vélhetően agresszív- kutyát. Nos, mielőtt még bárki kiforgatná a „vélhetően” szót, azt azért leírom, hogy én pl. igenis vélelmezem a kutyáról az agresszivitást, ha a fogát vicsorgatja rám, veszettül ugat és morog rám, ráadásul mindezt nagy sebességgel felém közeledve teszi. Vélelmezem az agresszivitást _minden_ pitbullról és annak látszó létformáról. _Lehet_, hogy a gazdi tudja (vagy legalábbis tudni VÉLI), hogy a kutyuli-mutyuli nem bánt, de rám a frászt hozza. Hidd el, én is frászt tudnék hozni emberekre, pl. a parkban ordítva rohannék valaki felé (FELÉD!! pl.), majd kb. egy méterre előtted előkapom a gázpisztolyt, és a képedbe nyomom, jól láthatóan felhúzom az elsötőszerkezetet, majd fesztelenítek és elteszem. Újból előrántom, ordítok megint és a képedbe nyomom, felhúzom, fesztelenítek. Tetszés szerinti számban ismételhető. Közben -jobb esetben- mondjuk egy haver kiabál a távolból, hogy nem kell félned, mert nem lő a srác. Szelíd. Nem lövöldözős fajta.
Hidd el, amennyire neked félelmetes egy fegyver, nekem legalább annyira félelmetes egy agresszív kutya. Ráadásul a fegyver _mindig_ azt teszi, amit a tulajdonosa („gazdija”) parancsol neki; szemben egy kutyával, aki felett nincs korlátlan uralma még a gazdinak sem. (Fegyver még SOHA nem támadott emberre!)
A lóbálásról jut eszembe két off-topic: (nőktől kell kérdezni)
1: Mit szoktak reggelizni a nagyfarkú hapsik?
...
Én például vajaskenyeret. :-)
2: Hogyan csinál egy hapsi magának 25 centis farkat?
...
Én például félbe hajtom. :-)
---------------------------------------
„Nekem a kutyatartónak ugyanolyan furcsa, hogy valaki a kutyáját beengedi a lakásba, sőt egy ágyban alszik vele. „
Váljék kedves egészségére. Ha egy ágyban alszik a kutyulimutyulival, az már az ő dolga. (Én egy lányt ismerek, aki a macskájával aludt együtt. A gond csak akkor kezdődött, amikor egy hapsi akart melléfeküdni. :-) Macseket nem lehetett kihajítani, mert mindig visszamászott. Macsek kicsuk előszobába, ott meg amortizál mindent és nyávog, kapar... Hapsi összecsomagol.) :-)
---------------------------------------
„Ha nem félnél a kutyáktól és több önbizalommal állnál a kérdéshez, hidd el más lenne a viszonyod a kutyákkal. „
Nem félek a kutyáktól. Ha utánaolvasnál a korábbi írásaim között, akkor megtalálnád azokat az eseteket, amikor arról írtam, hogy több ismerősömnek is van kutyája, roti és németjuhász és EGYIKKEL SINCS SEMMI BAJOM. Amíg a gazdijuk (haver) beenged a házba, addig a kutyák nem bántanak -nem tudom írtam-e, asszem nem- de még meg is lehet azokat símogatni. Hagyják. Node sötétedés után a kerítés felett hívatlanul egyikükhöz sem mennék be!! Ez a dolguk.
Azt viszont még nem írtam, hogy panellban lakom, és -mivel szeretem az állatokat- ezért nem tartok semmit. Kutyát sem, mert kutya nem lakásba való. Ha kertes családi házba tudnék költözni, akkor tutira beszereznék egy németjuhász kan (!!) kiskutyát és kijáratnám vele a kutyaiskolát. Nekem olyan kutya kell, ami nem kutyulimutyuli, hanem házörző. Node panellba kutya pláne németjuhász nem való. Az már állatkínzás.
„Engem 3-4 éves koromban harapott meg először kutya „
Engem még egyszer sem, és ez maradjon is így. (Egyszer elkapta a jobb Achilles inamat elég erősen egy korcs dög, de szerencsére bakancsban voltam. Kesztyű le és DURRRRR. Ja, ugye ez is „pisztolylóbálás” és teljességgel indokolatlanul tettem, igaz?? Gondold el, mi van akkor, ha az eset nem télen történik, hanem tavasz-ösz között FÉLCIPŐBEN/SZANDÁLBAN! Az meg hogy hogyan történt mindez, hát az egy külön történet.)
Ja, _először_? Tehát többször is. A te bajod. Engem nem fog. Legalábbis minden tőlem telhetőt megteszek ellene. Tudod, én _tanulok_ a múltból.
„Ez olyan mintha téged megtámadnak az utcán és te utálni kezded az egész emberiséget. „
Jaj-jaj-jajjjj de teátrális mondat. Tudod, bennem nincs _világfájdalom_.
---------------------------------------
„A párom sokszor megrökönyödik azon, hogy megsimogatok egy tök ismeretlen kutyát az utcán. Pedig tényleg nem sok kutya támad az emberre csak úgy. „
A „nem sok” magában foglalja azt, hogy „néhány”!! Az a néhány meg nekem épp elég.
---------------------------------------
„u.i. Sajnos az UZI-nál történő megállás problémásabb, mint az el sem kezdés, ezért mégis inkább azt ajánlanám. :o) „
Én már elkezdtem -tehát számomra már nincs visszaút-, és nem bántam meg. Tudod, azóta sincs rajtam több luk, mint amennyi anatómiailag szükséges. :-) Maradjon is így. Ha a kutyatartók nem tesznek érte, majd én fogok. Akár a kutyájuk árán is. Inkább a kutyának legyen valami baja, mint nekem!
---------------------------------------
„Ja. Több embert ismerek akik megbarátkoztak a kutya fajjal, miután nekik is lett egy "csöpp kis szőrős gombolyag kutyájuk" akiből aztán lassan, a szemük láttára vált "hatalmas, félelmetes vadállat"-tá. Ennél jobb módszert nem is tudok. „
Látod fentebb írtam, hogy nekem miféle „fenevad” kéne és azt is, milyen „fenevadak” közé szoktam járni.
---------------------------------------
„"Nem szeretek félelemben élni. Jelszavam: Féljen a másik!" :o)))”
Egy: nem értem a szmájlit a végén. Kettő: Én sem szeretek félelemben élni, de én nem akarom, hogy féljen tőlem a másik. Minek? Ez nem civilizált megoldás. Mondjuk a semminél jobb, szó se róla. Viszont ELVÁROM, hogy nekem se kelljen félnem sem tőle, sem a (ha nem is agresszív, de mindenképpen zabolázatlan) kutyájától. Mivel nem szeretek félni, ezért gondoskodom róla, hogy NE IS LEGYEN OKOM FÉLNI (holott szerintem ez a másik oldal, a kutyatartók dolga -kötelsessége!!- volna); gondoskodom róla, hogy egy esetleges összeütközésből _én_ kerüljek ki győztesen, méghozzá SÉRÜLÉS NÉLKÜL.
Nézd én is tudom, hogy "ez itten nem Amerika". :o)
Ők egy gazdag ország, és abban is igazad vagyon, hogy sok pénzük van pereskedni. Én is mindig mondom magamban: "tök hülyék ezek..." Aztán mindig azt látom későbbről visszanézve, hogy az a rohadt rendszer működik. Igen ott is csuknak börtönbe ártatlanokat és ott is járkálnak drogkereskedők és gyilkosok az utcán. Mégis az arányok mintha jobbak lennének. Mert az egy önszabályozó rendszer. Míg ez az itthoni nem az. Ezt kívülről/felülről vezénylik. (Akarják~.)
Valamint bevallom, én még nem jártam Ámerikában, így ezt a kutyás dolgot nekem is csak mesélte valaki, aki ott él(t). Viszont az ötlet jó és tetszett is; sőt nekem mint kutyásnak is elfogadható, hiszen nekem is kell engedményeket tennem. A 30 nap az felső limit, ha jól tudom, utána döntést kell hozni. (Olyan kb ez, mint a 72 órás fogvatartás után el kell dönteni, hogy vádat emelnek, vagy elengedik az embert.) Tehát rövidebb lehet az idő csak hosszabb nem. Azt meg, hogy a kutya viselkedése megváltozik a más környezettől/gazditól való távolságtól szerintem a szakértők is figyelembe veszik. Szép kis szakértők lennének, ha ennyit sem konyítanának hozzá. :o)))
Pereskedés. Hát igen, ha valaki hasra esik az USA-ban, kb. 50% az esélye, hogy ügyvédet fogad, és bepereli azt aki szerinte felelős ezért. :o) ( Bár ugyanazon ismerős elmondása szerint, egészen csendes kisvárosok tömegével vannak az USA-ban szerteszét, csak az innen nem látszik, mert nincs hírértéke.) De jó is lenne, ha mi is eljutnánk arra a szintre... (Láttad a Hulk Hogan egyik filjét? Abban volt, hogy Hogan az űrből jött és akinél megszállt, annak a kocsibehajtójára mindig odaparkoltak. Hogan odébbrakta a kocsikat, mire néhány debella perrel fenyegette meg! Halálra röhögtem magam. Teljesen az volt a szitu, hogy mindjárt pofozkodás lesz...) :o) Szerintem legyünk mi is olyan gazdagok mint ők - lehet, hogy akkor mi is másképp fogunk látni egy csomó mindent. (Én pl. a kertem közepét szívesen látnám úgy, hogy egy kivilágított úszómedence van a közepén.) :o)))
Üdv.
u.i. Bocs, ha OFF de olyan jól esett kicsit álmodozni...
Legutóbbi alternatív javaslatoddal teljes mértékben egyetértek. Bár nem annyira alternatív, inkább általánosan foglamaztad meg kb. azt, amit én részletezgetni próbáltam. (De még messze vagyok a végétől)
Azt azonban nagyon üdvözlöm felvetésedben, hogy létező külföldi példát említesz. Végre valaki! Sajnos, én nemigen járok külföldre, és nem is nagyon ismerem az ottani helyzeteket, csak annyit, amennyi a sajtóból néha-néha lecsöppen.
A 30 napos megfigyelési időt -- szerintem -- el lehetne hagyni, vagy jelentősen lerövidíteni, ha például én videofelvétellel igazolom, hogy a (nagytestű, sztentori hangú) kutya mondjuk 3 különböző emnerrel megcsinálta, hogy a kerítés 25 centis résén hirtelen kidugva a fejét, a kerítés előtt a járdán békésen elhaladó járókelő fülébe ordít úgy, hogy az hirtelen ijedtében az úttestre ugrik az autók közé, vagy összecsinálja magát és két napig nem tud aludni. Ez csak egy lehetséges példa volt.
A hozzászólásodban említett 30 napos megfigyelésnek pár gyakorlati nehézségét látom:
1.) Az a kutya, amelyik a gazdájától távol van, megváltozik, "szerényebb" lesz. Ezért egy ilyen különválasztás nem ad -- szerinten -- megbízható eredményt. Elvileg az is elképzelhető, hogy az állat viselkedése a másik irányba változik, vagy legalábbis ennek lehetősége alapot ad hosszas pereskedésekre (az ügyvédeknek is élniük kell :-) ).
Hogyan előzik ezt meg az USA -ban? Sajnos, az ördög -- mint tudjuk -- a részletek között lapul, ezért az előbbi kérdés a következő két pontra is vonatkozik.
2.) A gazda -- aki a saját kutyáját teljesen ártatlanak tartja -- állatkínzás címén pert fog indítani azért, mert a kutyáját 30 napra elszakították tőle, valamint a saját szenvedései címén nemvagyoni kártérítést fog kérni. Arra is hívatkozni fog, hogy a kutya ártatlanságát úgyis igazolja majd a 30 nap, de addigra az ő kutyáját lelkileg annyira kikészíti a vizsgálat, hogy nem is ugyanazt a kutyát kapja vissza, és egy élő (érző) lény szenvedését nem lehet utólagos fizetéssel meg nem történtté tenni. (Ha megpróbálom magamat a kutyások helyzetébe képzelni úgy, hogy mondjuk a gyerekemet (mert én csak egy gyermeket tudok igazán érző lénynek tekinteni) viszik el 30 napra megfigyelésre, akkor érthetőnek is tekinthető az aggodalmuk, így lefordítva, kutyáról gyermekre.)
3.) A jelenlegi magyarországi kutyatartási helyzetben szinte egyik napról a másikra több százezer kutyát kellene így megfigyelni, amihez kell ketrec és megfigyelő ember. Nem is beszélve a magyarországi viszonyokról, ahol ugye a megfigyelő ember eléggé rosszul keres, a legagresszívebb kutyák tulajdonosai pedig nem éppen szegények ...
Ha más kötexik, neked is muszály? Egyébként pedig én vigyorogtam hozzá. így -> :o) - tehát nem kell halál komolyan venni, amit ilyenkor írok.
Az alternatív javaslat pedig éppen az, hogy ne lehessen kibújni a felelősség alól. Szerintem egyszerű. Természetesen balesetek így is előfordulhatnak, akár -teszem azt a közlekedésben-, de (mint ahogyan ott is) ki kell vizsgálni, megtett-e mindent a gazdi, hogy kedvence ne legyen vérengző fenevad, vagy ha direkt azzá nevelte, biztonságos volt-e a tartás minden körülménye. E szempontok alapján ajánlom figyelmedbe néhány amerikai állam idevonatkozó törvényeit, ahol pl. akár 30 nap megfigyelésre is elvihetik a kutyust, ha tanúk hiányában nem megállapítható, hogy mi történt. Ha a szakemberek is azt állapítják meg, hogy az illető eb alattomos, harapós, idegbeteg - akkor bizony a gazdi tiltakozása ellenére is elaltathatják. (Esetleg megoperálják a hangszálait, vagy ivartalanítják.) Ez elég szigorú, nem? Megjegyzem viszont, hogy ha mégsem bizonyosodik be a vád, akkor elég sok pénzt kell befizetnie a vádlónak.
Felvetődött itt többféle formában a szélsőségesség kérdése. Ez megérdemelne egy kis vizsgálatot. Első pillanatokban látszólag offtop. leszek, de a végén kiderül, hogy miért.
Sokan szidják a szélsőségeseket, és mégis van belőlük bőven az élet minden területén. Vajon mitől? Mi termeli ki őket? Ezt nem vesézik sehol, csak egyszerűen elítéljük őket. Ezt a hozzáállást megkönnyíti, hogy módszereik ijesztőek, indítékaik ismeretlenek.
És a szenzációkból anyagi hasznot húzó média érthetően nem serénykedik eloszlatni a mítikus légkört. (Ez most nem a média szapulása, tegyétek a szívetekre a kezeteket: ha Ti a szenzációból élnétek, vajon máshogyan csinálnátok?) Egyáltalán: mi az a szélsőség? Embercsoportokról van szó vagy gondolatokról és eszmékről? Hogyan lehet (vagyis kell) hatékonyan kivédeni ezt a problémát? A szélsőségesnek minősített embercsoportok fizikai eltaposása a történelem tanúsága szerint nem oldja meg a problémát, az eszmék elleni egyoldalú érvelés (ld. média) csak az indulatok felszítására alkalmas (egyik oldalon), ill. félelem keltésére (a másikon).
Sokan egymást nevezik szélsőségesnek, és megy a fröcskölés a megértés legkisebb reménye nélkül. Akinek jobb a sajtója, annak az ellenfelét fogják többen "igazi" szélsőségesnek tartani. Gondolkodás kizárva
Pedig jó lenne már, ha a nyilvánosság (média) egy kicsit többet foglalkozna azzal, hogy hogyan is alakulnak, ill. alakultak ki egyes konkrét esetekben a szélsőségeknek nevezett vélemények vagy embercsoportok. A kialakulás története, a kiváltó okok, egymásra következve, ezek mind igen fontosak és érdekesek lennének. És csak ekkor lehetne -- a problémák gyökeréig lemenve -- megoldani a napjainkban (is) növekedni látszó szélsőség-problémákat.
Most megint idézek (kissé átfogalmaztam) :
Mielőtt bárki az ún. szélsőségeket kezdené szidni, gondolkodjon el azon, hogyan alakulnak ki ezek a szélsőségek! Nem törvényszerű-e ezek kialakulása ott, ahol huzamosan az egyik fél csak a vesztes, csak a szenvedő lehet? Ha csak nő a gőznyomás egy súlyosan elnyomott embercsoportban, akkor vajon mi lesz, ha ez a nyomás egyszercsak kiszabadul, amikor már nem bírják tovább?
Az akkor éppen esedékes vesztes pedig égre-földre jajgat, ócsárolja a másikat (ennek nálunk már hatalmas sajtóbeli hagyományai vannak, valóságos népművészet ez bizonyos körökben), de az nem jut eszébe, hogy ezért igazándiból pont ő, az éppen akkor szenvedő, a korábbi győztes fél a felelős!
A politikusokat is óriási felelősség terheli, hogy a helyzet ne fajulhasson idáig. Az első tünet, amit észre kellene venniük, az az, ha az ún "centrumpolitikának" nincs értéke az emberek szemében. És ma bizony ez a helyzet. Ha valaki azt állítja, hogy ő a centrumban van, akkor már fodítok is hátat neki, és sz...om le. Napjainkban (még az AntallJ korszakban bevezetett) "centrumpolitika" címszó ugyanis a szorgalmas, dolgozó, spórolós kisemberek különféle csoportjainak problémáit semmibe(észre sem)vevő, érzéketlen, öntelt, csak hatalomszerzésre irányuló politikát takar. Ide most nem centrum kell, hanem igazság, bármilyen eszközzel! (Hmm... ht.)
---------------------- eddig az idézet
(Lehet, hogy a koma, aki írta, nálam jóval elkeseredettebb volt. Ha itt lapul a törzsasztal olvasói között, eresszen meg egy emilt. Én azért remélem, hogy talán többen is vagyunk, kutyától szenvedők, akik esetleg összefoghatnak. Azt is megjegyzem, hogy a "felelősség" szó itt túl sokszor fordul elő, ugyanis ez valójában csak ott létezik, ahol felelősségREVONÁS is van.)
Igen fontos: azokhoz a csoportokhoz képest, akiket napjainkban szélsőségesnek neveznek (ld. közel-távol kelet, stb.) az itt jelenlevő törzsasztalos kutyátólsenyvedő társak nagyon óvodások, már ami a szélsőségességet illeti! Mi nem robbantunk bombákat, meg saját magunkat se, ebben az országban még senkit se öltek meg azért, mert ugatott a kutyája, sőt még bosszút se álltak eddig a kutyák által szétmarcangolt emberek rokonai. Ezért arra kérek mindenkit, amikor szélsőségeket emleget, meg bosszúhadjáratról irkál, vegye észre, hogy itt valójában szenvedő emberek panaszáról van szó. Olyan emberekről, akiket sokáig lehetett taposni, mielőtt tettek egy-egy tétova lépést a probléma kiküszöbölésére. És ez a lépés is -- például esetemben -- legális csatornán történik (szólásszabadság, demokrácia, beleértve persze az én szóbeli leokádásom jogát is)
Természetesen nem kötekedni akartam, dehát néha nehéz figyelmen kívül hagyni a vad hozzászólásokat. Felvetettem korábban többféle megoldási javaslatot, pontosaban ötletet, de ezekre eléggé furcsa válaszokat kaptam, csak egypárat: a kutyamentes övezetekre "téged ki kellene lőni ..." , azon felvetésemre, hogy jó lenne, ha a kutyatartásra ugyanúgy rendszabályok (nem vadnyugati normák) vonatkozzanak, mint az élet többi területére, a válasz az volt: hehe tata, gyógyíttasd az agyad. Egy igen ésszerű felvetésre (standard kutyakiképzés) milyen választ kaptam? A legeslegenyhébb: "hehe tata agyréme". És még sorolhatnám, de tényleg nem kötekedni akarok. Csak megkérdem Tőled: az ilyen a válaszok nem minősülnek kötekedésnek, ha összevetjük a felvetésekkel? Egyébként Alfréd korábbi hozzászólásaiba nem kötöttem így bele, ezt is vedd észre. Na tényleg nem folytatom, gondolkodj.
A kutyás asztaltársak hozzászólásaiból -- csak a sorok között -- azt is kiolvasom, hogy többen a kutyatartók által megvalósított önkéntes szabálykövetést, pontosabban ill. továbbmenve a saját belső normák önkéntes betartását emlegetik, mint saját tulajdonságukat e kérdésben. De javítsatok ki, ha tévednék.
Itt mindenki szuperszelíd kutyával rendelkezik (ezért aztán többnyire nem is tesz rá szájkosarat), a kutyája nagyon jólnevelt, nem zavarja a szomszédokat, több milcsi felelősségbiztosítás már megkötött mivoltát is említettétek, és a kakát is mind összetakarítjátok. Ezt én nagyon helyeslem, és megismétlem: ha minden kutyatartó így viszonyulna a dolgokhoz, akkor ez a topic már rég elsüllyedt volna.
Ezért én több okból nem értem némelyik hozzászólást, hadd soroljam, hogy miért:
1.) Az a "panaszgyűjtemény", ami a kutyatartás miatt van, ezekszerint nem is nektek szól. Akkor miért reagáltok esetenként úgy, mintha Ti lennétek megcélozva?
2.) Ha bárki szétnéz Budapest utcáin, vagy járja a vidéket (és néha aludni is szeretne, legalábbis lefekszik), akkor hamar rájön, hogy a valós helyzet nem is hasonlít ahhoz az álomképhez, amit az itt említett rengeteg jólnevelt kutya és kultúrált gazda "megvalósít".
3.) Mint már említettem, nem itt, a törzsasztalon vitatkoztam először e kérdéskörben, és nem is utoljára. Meg kell mondanom, hogy az ország legkultúráltabb rétegéből, az internethasználók táborából is elég furcsa kijelentések olvashatók NÉHA ("mostmár csakazértse teszek rá szájkosarat"), akkor vajon mit várhatunk el mi, kutyától szenvedők, a többi kutyatartótól? Nem ecsetelem itt, nehogy azt higgyétek, hogy pont nektek szól.
Egy dolog biztos: önkéntes szabálykövetés a mai Magyarországon a kutyások 99%-ától nem várható el, mert erre nem képesek (és nemcsak a kutyások, az élet minden területén így van!). Tehát megfelelő szabályokra volna szükség, és megfelelő végrehajtási eljárásokra, apparátusra, amely ezeknek a szabályoknak érvényt szerez. Ugyanúgy, ahogy a társadalomban ez -- más területeken -- általánosan megszokott, elfogadott. Természetesen azt mindannyian látjuk, hogy ezek a szabályozások nem mindenütt következetesek, néha kisebb súlyú "bűnökért" nagyobb a bünti, de ez még nem ok arra, hogy ezt a kutyatartás területét kihagyjuk a szabályozásból. A szabályokon lehetne vitatkozni, de az általam felvetett, eléggé részletes (alapos), gyakorlatban -- szerintem -- kivitelezhető ötletekre NEM KAPTAM érdemi választ, ill. ALTERNATÍV JAVASLATOT. Olyant, amelyiket lehetne vesézni, hogy megoldja-e a problémákat, konkrétabban milyen hatásfokkal, mennyi idő alatt, milyen költséggel ill. egyéb ráfordítással (pl. a kutyamentes övezetnek ez a gyenge pontja), illetve a felsorolt 3 problémakör közül melyiket igen és melyiket nem.
Csak emlékeztetőül, a 3 problémakör nagyon leegyszerűsítve: harapás, ugatás, szarás. Vagy precizebben: veszélyforrás + riadalomkeltés, zajterhelés + egészségkárosítás, gusztustalanság + fertőzésveszély.
Így hát kedves kutyabarátok, várok alternatív javaslatokat, amiket lehetne tárgyilagosan vizsgálni, miközben én hamarosan további ötletekkel fogok előállni (hé, hova futtok? :-DDD )
A felelősség kérdését már sokszor, sokan felvetették. Itt egy önmagába vissztérő érvelés gyakran tapasztalható. Ugye eljutottunk odáig, hogy nem a kutya, hanem a gazdája felelős kutyája cselekedeteiért. Csakhogy ha ezt a felelősséget érvényesíteni akarjuk, akkor jön a nagy fordulat: "nem tudok mit csinálni a kutyámmal", meg "ez a kutya alaptulajdonsága". Ezzel visszajutottunk a kiinduláshoz, a lényeg az, hogy amit a kutyától szenvedők kifogásolnak, az egy minden embereken kívül álló természeti jelenség, ami ellen nem lehet semmit tenni, és lőn! nem történik semmi, minden folyik tovább a régi mederben.
Felvetettem jópár ötletet arra, hogyan lehetne ezt a problémakört megoldani, kérem figyelmesen elolvasni, ezt főleg azoknak mondom, akik később kapcsolódnak be az olvasásba. Mindenkit üdvözlök.
1, "Nekem nem fáj, ha a másiknak jó valami." - írod. => Akkor az a bizonyos mondat nem rólad szól... Akkor meg minek kötexöl??? :o)
2, Erőszak alkalmazása. Mint mondottam volt én is megteszem, de csak ha rákényszerítenek. Ez így helyes. Semmi jóra nem vezet, ha Te már eleve erőszakosan állsz hozzá és jó messziról lóbálod a
... (bocs, nem lehetett kihagyni) :o) - szóval a pisztolyodat.
3, Nekem a kutyatartónak ugyanolyan furcsa, hogy valaki a kutyáját beengedi a lakásba, sőt egy ágyban alszik vele. (Ne tessék röhögni, saját szememmel láttam ilyet, kutyus a frissen vetett ágyban!) Én ugyanúgy nézem hülyének az ilyent mint egy kutyátlan ember. Pedig 10 éves korom óta vannak kutyáim. De ez nem normális és mondanom se kell, nem a kutya tehet róla. :o)
4, Ha nem félnél a kutyáktól és több önbizalommal állnál a kérdéshez, hidd el más lenne a viszonyod a kutyákkal. Engem 3-4 éves koromban harapott meg először kutya és azóta is útálom a ... tacskókat. És nem a kutyákat. Ez olyan mintha téged megtámadnak az utcán és te utálni kezded az egész emberiséget. Nem azt az embert, nem azt a bőrszínt, nem azt a nációt, hanem sommásan az egész emberi fajt. (Hmmmm. Lehet, hogy már megint túlzok?) A párom sokszor megrökönyödik azon, hogy megsimogatok egy tök ismeretlen kutyát az utcán. Pedig tényleg nem sok kutya támad az emberre csak úgy.
- Igaz erről is van történetem. Pár éve valami diszkont áruház nyílt és nagy nyitási kedvezmény volt. Elmentünk sorbanállást gyakorolni. Volt ott egy szép ápolt külsejű Rotweiler kikötve láncon. Odamentem hozzá, barátkoztam vele, simogattam, vakargattam. Aztán mikor abbahagytam majdnem megevett. Mint kiderült képzett őrkutya volt az illető és a gazdája is csak messziről nézte a dolgot igen hitetlenkedve, hogy mit meg nem engedek magamnak. :o) Azt mondta ha ő közelebb jött volna, biztosan szétszed engem a kutya. Hát nem vagyok meggyőződve róla. Engem se ma szalasztottak a falvédőről. Ha a kutya láncon van -mint itt- arra azért ügyelek, hogy valahol a határon kezdjek el barátkozni vele, mert akkor nagyon hamar a támadási hatósugaron kívül lehet kerülni. :o)
Üdv, tpapa.
u.i. Sajnos az UZI-nál történő megállás problémásabb, mint az el sem kezdés, ezért mégis inkább azt ajánlanám. :o)
u.i.2. Ja. Több embert ismerek akik megbarátkoztak a kutya fajjal, miután nekik is lett egy "csöpp kis szőrős gombolyag kutyájuk" akiből aztán lassan, a szemük láttára vált "hatalmas, félelmetes vadállat"-tá. Ennél jobb módszert nem is tudok. Persze nem kötelező szeretni a kutyákat. De félni tőlük -néhány kivételtől eltekintve- nem okos dolog. Egyébként is: "Nem szeretek félelemben élni. Jelszavam: Féljen a másik!" :o)))
Szia Harm!
Te nem oregmedve egy másik nick-je vagy :-)?
Kedves Alfred!
Ha te csakugyan ugy élsz a kutyáddal, ahogy állitod, akkor ez a topic nem rólad szól. Talán csak annyiban, hogy értsd meg, ha valaki nem éri be annyival, hogy _te_ tudod: a kutyád nem bánt senkit. És még valami: egy csomó embert én sem szeretek, az édesanyám macskáját pedig igen, de azért nem tévesztem el: az egyik _ember_, a másik _állat_. Szóval én tudom, hogy a kutyád neked nagyon fontos, de azért ne ültesd fel a buszon magad mellé az ülésre, és ne vidd moziba meg étterembe, mert a sok kutyagyülölö barom mind beléd köt...
„az elvárásokból pedig csak két dolgot nem ismertek, az ember személyiségét, és a kutya világát. „
Az ember -kutyáját járdára/homokozóba szarató, szájkosár és póráz nélküli vad kutyákkal embertársait veszélyeztető gazdik- személyiségképe nem túl bonyolult, akar primitívnek is nevezhető. Ezt az oldalt azért még mondhatni ismerjük. A kutya világát nem is akarom megismerni, mert nem érdekel. Az sem érdekel, hogy kedves gazdi -aki elméletileg felelős felnőtt emberként döntést hozott a kutyatartás mellett- hogyan éri el, hogy a kutyatartás ne jelentsen másokra nézve fizikai veszélyt (harapás), valamint hogyan éri el, hogy a kutyája ne szarjon oda mindenhová, illetve ha már egyszer megtette, akkor a gazdi hogyan „mentesíti” a környezetet.
---------------------------------------
„A szűk családi körön, sőt az egy gazdán kívül senkit nem tart vetélytársnak egy kutya. A városban normálisan nevelkedett kutyákat pedig egyszerűen nem érdeklik a körülöttük jövő-menő emberek. „
Mondd, ezt a kutyák is tudják?? Azok is, amelyek nekemugrottak??
---------------------------------------
„Szerintem a legtöbb embernek fogta már meg kutya a bokáját, és aztán el is engedte. Nem kell túlpörgetni a dolgot, sokkal veszélyesebb átmenni a zebrán mint kutyával találkozni! „
Túlpörgetni?? Ember, tudod te mit beszélsz?? Az engem qrvara nem erdekel, ha a _te_ lábadat elkapja egy kutya/a te kutyád, de NEM VAGYOK HAJLANDÓ ELTŰRNI, hogy az enyémet kapja el egy dög!!! Amelyik megpróbálja, az a gázpisztolyommal nézett szembe eddig is és néz szembe a jövőben szintén; és erről nem vagyok hajlandó elállni! Inkább lelövöm a dögöt, minthogy megkapja a lábam!! Szóval túlpörögni? Tudod te milyen érzés, amikor egy szelíd-nem-bánt-a-kutyuli fenevad vicsorgó pofával, valami -kutyailag is- artikulálatlan hang közepette rohan az ember fia (biciklis) felé?? Tudod, hogy az ember hátát kiveri a verejték?? Szóval inkább maradnék a _veszélyesebb_ zebra mellett.
---------------------------------------
„Kérdésem az viszont lenne: mi a teendő akkor amikor pl. a kapualjban egy vicsorgó kutya nem akar beengedni, „
Hívd Alfrédot, ő biztosan tudja, hogy ilyenkor mi az amit tenni kell. :-) Azt hogy mit nem, azt ugyebár már mindenki tudja: nem szabad ingerelni a szelíd-kutyulimutyulit olyan agresszív módon, mint hogy pl. be akarsz menni azon a kapun. :-) Alfréd: ” Én ha ilyen kutyával találkozom, akkor határozott léptekkel, de nem sietve elsétálok olyan irányba, melyet biztosan nem tekint a kutya a saját védendő területének. „
Nem kell hazamenni és kész!!
---------------------------------------
„képzeld L a szerencsétlent, akire az 1 éves - gondolom már szép méretű - Alf rámozdult. Nem gondolod, hogy enyhe elő/utóítéletek pattan6nak ki a delikvensből? „
És lángcsóva a gázpisztolyából...
---------------------------------------
Öregmedve, tetszel!!
---------------------------------------
„Amúgy meg holnap gázspray aztán pisztoly -uzi -IFA -T72 -Mig -Atombomba? Hova is vezet ez? „
Az UZI elég is lesz... :-)
---------------------------------------
„És miért fáj valakinek, ha más mást szeret? (Talán mert őt nem szereti senki?) Miért ne lehetne valakinek gyereke és kutyája egyszerre? Miért ne lehetne az a kutya épp a gyerekek kedvence? Mitől fáj, ha a másiknak jó valami. „
Nekem nem fáj, ha a másiknak jó valami. Nekem az fáj, ha ez a valami nekemtámad, engem fizikai valómban veszélyeztet -valamint mégjobban fáj, hogy adott esetben a gazdi csak röhög az eseményeken!!-, valamint az fáj, ha ez a valami emésztési végterméklerakatot rendez be azon a közterületen, ahol én is tartózkodom; azon a füves/aszfaltos területen, ahol a gyerekek -nem KUTYAgyerekek!, EMBER_gyerekek- nem játszhatnak ezektől a kupacoktól.
Talán mert őt nem szereti senki? Hát igen; _könnyebb_ a másikban keresni valami magánéleti problémát és ezáltal valami „frappáns”-féle visszavágást kísérelni meg, mint elgondolkodni a mondanivalón. Engem szeret-e valaki? Állítólag igen. :-) Igaz, én elég perverz vagyok egyébként és ezt nem is tagadom: érzelmi kötődéseim _emberek_ irányában nyilvánulnak meg.
---------------------------------------
„Ha a gazda simán börtönbe kerülhetne amikor a kutyája megharap valakit saját jól felfogott érdekében tenne szájkosarat az ebre ha tudja róla, hogy ideges harapós típus. Ha nem tette, és mégis -> csüccs! „
Így kéne, bizony. Ha én gázpisztollyal uk-muk-fuk lelövök valakit, én is megyek börtönbe. Ez a természetes.
---------------------------------------
„. De ez legyen fordítva is igaz! Ha valaki bemászik a kertembe, ahol több kutya is van, akkor az is vállalja a felelősséget ezért. Hiszen én mindent megtettem, van kerítés, figyelmeztető felirat stb. Ja, hogy a nemzetiségi hátul mászott be, ahol nem jól olvasható a felirat? Esetleg nem tudott olvasni? Ez már talán ne legyen az én felelősségem. „
Egy srófra jár az agyunk.
---------------------------------------
„de meg fogom magam és a családomat védeni. Engem nem fog egyik alfika sem sarokba állitani. „
Ajánlom a gázpisztolyt.
---------------------------------------
„Ezt nem is mondtam! De az első tizben biztos benne vagyok... :-) „
Ááá, egy klubtárs!! :-)
---------------------------------------
„Egy ház nyitott ajtaján egy németjuhász rontott ki, és letépte a nadrágom szárát (én nem sérültem meg). A gazdája jót röhögött.”
Igen, ez sajnos jellemző. 01.05-én írtam: „Volt olyan, hogy a gazdi szavára sem hallgatott a kutya, volt olyan, hogy a gazdi ba*-ott rászólni a kutyára, és volt olyan is, hogy két tini lány JÓT RÖHÖGÖTT, miközben a kutyuli-mutyuli engem kergetett. Akkor hagyták abba röhögést és kiáltották a kutya nevét, amikor meglátták a kezemben a kutyára irányított gázpisztolyt!!!! Ezt nem kitaláltam, ez MEGTÖRTÉNT velem!! „
---------------------------------------
„Amit nem értek: ha az én kutyám csinált volna ilyet, minimum felajánlom, hogy kifizetem a nadrágot, megtépem a ruhám, stb., „
Az a baj, hogy te _értelmes_ ember vagy...
---------------------------------------
„A probléma az, hogy ilyenkor jönnek az érvek, "azért kutya", "a területét védte", "ösztön", "ingerelte a bicikli" és még sorolhatnám, de minek, lentebb bárki tucatszám olvashatja.”
Igen-igen. Én _erre_ nem vagyok kíváncsi! Ne magyarázzák meg nekem, hogy én vagyok a bűnos, mert épp ott voltam, mert épp bicikliztem, és mert épp...
---------------------------------------
„Egy másik topikban már leirtam egy történetet: összefoglalva, amikor a nyilt utcán egy 'harci' külsejü kutya támadásra (?) utaló jelzésekkel közeledett felém, persze poráz, szájkosár és hasonló szamárságok nélkül, én udvariasan kértem a gazdáját, hogy vegye porázra az ebet, mert ha közelebb jön, felrúgom, mire ö gyakorlatilag nekem ugrott, hogy menjek én a "+!%!+%, mit képzelek, satöbbi. Eszébe sem jutott, hogy nem lehet igaza. Most szerinted, kedves TPapa, mit lehet ilyenkor csinálni, ha nem erőszakot alkalmazni? Jó, tudom, ne menjek az utcára. „
A fentebb említett 01.05-i hozzászólásomból: „Kb. két hete találkoztam egy belvárosi parkban egy pitbullnak látszó létformával (és humanoidnak látszó gazdájával). A dög már messziről érdeklődést mutatott irántam, felém kocogott. Mivel sötétedés után járt az idő, elővettem a gázpisztolyt és mentem tovább. A kutya jött tovább. Megálltam, rászegeztem a gázpisztolyt a pitbullra, miközben az meg leeresztett fejjel, sandán felfelé tekintve lassan jött közelebb. Le sem szarta, hogy a gazdi közben észrevette a „helyzetet”, és szólongatta. Odafutott a döghöz, és egyből rávágta a pórázt. Le merném fogadni, hogy ha a gazdi nem látja meg a gázpisztolyt a kezemben, akkor ugyan ba*-ott volna megkötni a dögét!! Csakhát most olyan helyzet állt elő, amiben a kedvence húzta volna a rövidebbet ahelyett, hogy békésen riogathatta volna a vérszomjas embereket. „
Én sem szeretem a fegyvereket; szeretnék egy „rózsaszín” világban élni de NEM ABBAN ÉLEK. Megismétlem az utolsó mondatot: Csakhát most olyan helyzet állt elő, amiben a kedvence húzta volna a rövidebbet ahelyett, hogy békésen riogathatta volna a vérszomjas embereket.
---------------------------------------
„Szóval a kulcs: ha nem tudom, hogy a szomszédnak kutyája van (nem hallom, nem jön át, nem lépek a gumijába stb.), akkor nem lehet (és nincs is) kifogásom ellene. Természetesen ez nem úgy van, hogy _soha_ ne ugasson, mert agyoncsapom, „
A számból vetted ki a szót/ a fejemből a gondolatot. :-)
---------------------------------------
„Azért írtam _most_ nagybetűvel, hogy vedd észre. Az a gyerekkori gatyaletépés elég mély nyomokat hagyott a lelkedben, nem? „
Engem még nem tépett meg kutya, de az én lelkemben is vannak mély nyomok, és ezt te addig nem fogod megérteni, amíg mondjuk az én -sajnos nem létező- tigrisem meg nem kerget téged, vagy „nem fogja meg” a bokádat. („Szerintem a legtöbb embernek fogta már meg kutya a bokáját, és aztán el is engedte.”)
---------------------------------------
„Erre én azt mondom, hogy nagyon ritka a kutyaharapás, és azon belül még ritkább, hogy valóban súlyos sérülést okozzon. ... Szó se róla, ijesztő mikor a kutya harap, és marhára fáj is ”
Tudod mit? Láttam én már traumatológián (baleseti sebészeten) nem egy kutyaharapást! Rondákat és _mégrondábbakat_. Tisztában vagy te egy harapott seb gyógyulásával? A sebet bevarrni NEM LEHET, mert a kutya nyála nem steril, és nem varrhatsz össze olyan sebet, ahol igen jó eséllyel gyulladás léphet fel és elfertőződhet a seb. Kétnaponta kötéscsere a területileg illetékes szakrendelőben hetekig. Igaz, a végére már csak 3-5 naponta kell menni. Tetanusz mondjuk kapásból befittyen a tag seggébe, és ha a megharapott nem tudja előkeríteni a kutya tulajdonosát az oltási könyvvel, akkor bizony az ambuláns lapra ráírják és még el is mondják, hogy SAJÁT ÉRDEKÉBEN jelentkezzen veszettség elleni védőoltás-sorozat felvételére. No ehhez képest a Tetanusz csak lágy símogatás, mert ez bizony kurvára fáj (morbid humorral szólva _veszettül_), és a hasfalba adják.
Szóval nem _csak_ a harapás fáj, hanem a többi is. Azt ugye nem kell ecsetelnem, hogy az elsődleges sebellátás sem egy leányálom.
---------------------------------------
Egy tegnapi -sajnos- szokásos dolog: a házunk előtt a _járdán_ szemben a bejárattal egy takaros kupac guszta csigavonalban... (formaterfezett, na)FUCK!!
X polgártárs:
Most miért kell erőlködni? Ha minden kutyás olyan lenne mint én, és minden kutya olyan lenne mint Alf, akkor nem tudnál arról, hogy a kutyáknak is van anyagcseréje, és amatőr kutyahang gyűjtők magnóval a hónuk alatt vadásznának egy eredeti ugatásra.
Én azon vagyok, hogy mindenki szedje össze a kakit a kutyája után, vigye minél többet kutyatársaságba a kedvencét szocializálódni, foglalkozzon annyit kutyájával, hogy az legyen fegyelmezett, nyugodt. Nekem csöppet sem jó az, ha emberek rettegnek szembe jőve a járdán, ha belelépés után nekem pofáznak. Viszont ha én európai módon kezelem a kutyámat, akkor elvárom, hogy európai módon el is viseljenek vele együtt, beengedjenek szállodába, étterembe, közintézményekbe.
Aha. Akkor beszerzek egy Pitbull-t, nyakába kötök 20.000 Ft-ot és máris ráuszíthatom a Mári nénire az utcán. Szerintem ez tényszerű ugyan, csak a szememben nem a megoldás. De még a körvonala sem. :o( - az egykori rendeleti kormányzás amúgy sem mérvadó a demokráciában. Egyáltalán érvényben van még ez? Csodálkozom.
A Polgári törvénykönyvre való hivatkozás viszont helyes, csak sokak szemében nem érthető, hogy a törvényt nekik személyesen kell érvényesíteniük. Vagyis, ha engem harap meg valakinek a kutyája, nekem kell őt beperelni, állni az előzetes költségeket, tanúkat felkutatni, stb. Az önbíráskodás sokkal egyszerűbb. Sajna a jogállamiságnak ára van... De egyet értek veled, elvileg ez a helyes út.
Részlet a többször módosított 17/1968-as, az Egyes szabálysértésekről szóló kormányrendeletből
13. § (1) Aki kutyáját
a) kóborolni hagyja, vagy a város belterületén felügyelet nélkül bocsátja utcára, vagy nem pórázon vezeti, illetőleg vadászterületen kolonc nélkül elengedi;
b) szájkosár nélkül közforgalmú közlekedési vállalat járművén szállítja, vagy harapós kutyáját nem zárt helyen tartja, vagy nem helyez el a ház (lakás) bejáratán a harapós kutyára utaló megfelelő figyelmeztető táblát,
tízezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.
(3) Aki az (1) bekezdésben meghatározott magatartással másnak nyolc napon belül gyógyuló sérülését okozza, húszezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.
-----------------------
Részlet a Polgári Törvénykönyv 351. (az állattartók felelőségét tárgyaló) paragrafusának kommentárjából:
Az állattartó az állat által okozott kárért az általános szabályok szerint felel, felelősségét tehát kimentheti annak bizonyításával, hogy az állattartás terén úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható.
Leggyakrabban a kutyák által okozott kár fordul elő. A szabadon, póráz nélkül futkosó kutya megharapja a járókelőt, az udvaron szabadon tartott kutya megharapja a postást vagy mást, aki a nyitott kapun a házba belép. Ennek megakadályozására a kaput zárva kell tartani, de legalábbis figyelmeztető táblát kell jól látható helyen kifüggeszteni. Önhibának minősül az, ha valaki uszítja, ingerli, bántalmazza az állatot, vagy a láncon tartott kutyához olyan közel megy, hogy az őt elérheti. Ez az önhiba mentesítheti az állattartót a felelősség alól, ha megtartotta a hatósági előírásokat, és általában úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. (A Polgári Törvénykönyv magyarázata, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1999.)
Alfred polgártársam, csak 2 kérdés
"Persze, támadás=támadás." pontosan, mit kell ezen még rágódni?
"első szárnypróbálgatásai" - miért rajtam/rajtad/rajta/rajtunk próbálkozzon?
xpt
Tanácsodat követve elgondolkoztam a dolgon, és ugyanoda lukadtam ki. Mivel a többi megoldás nem megoldás, mégis csak ezt kellene erőltetni.
Alfred meg látod, hogy igyekszik - tényleg nem kell minden szóba belekötni. Vannak gazdik akik úgy büszkék a kutyájukra, ha az vad és erős. Nekem is van kutyám és SOHA nem támadott még meg senkit. Talán mert tőlem is ezt látta. :o) Viszont sajnos "őt" (bocs.) már sokszor támadták meg más kutyák, mert gyengeségnek vélték a szelídségét. Sőt kiskorában (pár hónaposan) meg kellett védenem egy kaukázusi juhászkutya támadásától. Tél volt és elég vastagon voltam öltözve, az volt a szerencsém. A másik kutya kergette az enyimet és én meg hátulról ráugrottam, előre másztam rajta, szétfeszítettem az álkapcsát és oldalra csavartam. (A módszer utánzásából bekövetkező balesetekért, esetleges maradandó elváltozásokért semminemű felelősséget nem vállalok.) Nem törtem el az állkapcsát, csak megroppantottam, és aztán elengedtem. Egy ember ilyenkor ezt (rossz tapasztalataim vannak) rögtön kihasználta volna és orvul visszatámad. A kutya nem; az konstatálta, hogy van itt valaki aki erősebb és eloldalgott. (Ja játszótéren volt a dolog, közterületen - valószínüleg egy közeli kertben volt az otthona és két kisgyerek volt vele akik nem tudták visszafogni.) Szóval nem állítom, hogy én egy angyalka vagyok, sőt. De azt sem mondom, hogy nem volt hatalmas mákom. Ma normális adrenalin- és hormonszint mellett csodálkozom akkori önmagamon. Miért mondom el ezt. (Kicsit dicsekvésből, de jó volna az akkori kondim...) :o) De méginkább azért, mert lentebb elhangzott, hogy a kutyás társadalomnak kellene kivetnie mágából a rosszindulatú alakokat. A kutyásnak is lehet ellentéte a kutyással, mint ahogy a kutyátlannak is a kutyátlannal. Tehát a határvonal egész egyszerűen nem itt húzódik. Könnyű azzal érvelni, hogy pl. a cigányoknak (direkt nem zsidózok) :o) kellene kivetniük maguk közül a bűnöző elemeket és akkor javulna a megítélésük, mint kisebbségé. De hát hogyan tehetnék ezt meg, ha többség szemében a bűnt elkövető előbb cigány és csak aztán bünöző és csak legvégül magyar?
Kedves X polgártárs!
Szerintem nem kell kihúzni a mondatrészt, mert a lényeg amúgy sem ez. Nem kell eldönteni előre, hogy melyik kutyára kell szájkosár és póráz, Én úgy sem ismerhetem annyira azt a kutyát, mint a saját gazdája. A lényeg, hogy ő ismerje és ő vállalja a felelősséget érte. Mert a mostani helyzet olyan, mintha a gyilkos azzal védekezne a bíróságon, hogy: "Tisztelt bíróság én nem öltem meg az elhunytat, csak a tulajdonomban lévő fegyver oltotta ki a szerencsétlen életét, ami mellesleg az én kezemben volt abban a pillanatban. Mindenről a fegyver, annak gyártói és a társadalom tehet, én cseppet sem vagyok bűnös az ügyben!" - idézet vége. Ugye, hogy mindenki elmeorvos után kiáltana? Kicsit ugyan sarkítottam a dolgon, de ez a lényeg. Nem?
Hogy erős-e? Hát igen. De itt és most már "szelíd" módszerekkel mire mész? Ha pedig a fenti példát alkalmazom még ennél is lehetnék szigorúbb.
gondolatkísérlet ON.
Minősíthetem a kutyát fegyvernek, amiért a gazdája felel. (Elzárva kell tartania, ha nincs vele - értsd: ha lukas a kerítése -> ő felel. Ha a kutya kijut és embert öl akkor a gazdi igenis ülhet gondatlanságból elkövetett emberölésért. Ha pedig ő uszította rá a másik emberre, az gyilkosság, mi más? A kutya csak eszköz ilyenkor. Nem fogja lelkiismereti okokból megtagadni a parancsot. Sajnos.) :o(
gondolatkísérlet OFF.
Tehát összegezve: a baj már megint velünk emberekkel van és nem kutyákkal. Ne tessék őket bántani! :o(
Emberek,
most már biztos, hoyg a kutyák életveszélyesek. Itt ülök igen kevés híján egy bokaszalagszakadással, hálistennek csak duplájára dagadt a bokám. Kutyaszarkikerülő manőver. Tudom, a francnak nem figyelek. Pedig esküszöm, én nem tudom, milyenek a környező utcák odafent, állandóan lefelé bámulok, mint egy aknamezőn. Szóval, tegnap eszembe jutott még a kutyák megmérgezése is, a többnapos szobafogság okán.
Gondolkoztam, visszavonom. Nem a kutyák megmérgezése jutott eszembe, hanem a gazdikat szerettem volna kiirtani. (Mellesleg a merénylő valami nagytestű állat volt, mert én még ekkorát nem láttam...)
Visszanéztem, kíváncsi voltam él-e még a topic.
Megbántam.
Hihatetlen hová fajultak itt a dolgok. Lentebb írta valaki nagyon jól: itt már csak gyűlölködésről és személyeskedésekről van szó.
Kutyák megmérgezésének módjai, fasizmussal vádolás, elmeállapotok kétségbe vonása.
Figurák, ti élvezitek egymás fikázását? Valljátok be, a kutya-téma csak ürügy mindehhez. Akit itt elragadnak az indulatai, és nem tud kultúráltan viselkedni, az máshol sem tud.
Gondolkodjatok már el ezen egy kicsit!
oregmedve:
Bocs, még nincs.
Tudod, a kutya nem olyan, mint az ember, hogy szólsz neki, "Ugyan Alf, most, hogy kamaszodsz, és véletlenül felmerülne benned, hogy megugass valakit, akkor fogdd vissza magad!"
Most persze azt mondod, hogy mindíg legyen szájkosár a kutyán, de ez teljesen fölösleges. Alf kezdett önnállóskodni, mire gazdája szolídan farbarugdosta. Azóta tudja, hogy az utca mindenkié, és tojik az emberek fejére.
A kutya egy néhány éves gyerek szintjén viselkedik utcán, ha elvárják tőle. Mivel te szülő vagy, tudod, hogy milyen meló egy gyereknek megtanítani bármit is, és közben előfordul, hogy olyat is megtesz, amire elötte nem is gondolsz, tehát csak utólag tudod elmagyarázni/leszídni.
Most azt mondod, hogy nem összehasonlítható egy gyerek hibázása és a kutyaharapás. Erre én azt mondom, hogy nagyon ritka a kutyaharapás, és azon belül még ritkább, hogy valóban súlyos sérülést okozzon. Szó se róla, ijesztő mikor a kutya harap, és marhára fáj is de a kutyák számához képest az összes harapás elhanyagolható számú. A városban szabadon sétáltatott kutyák pedig veszélytelenek. Hidd el, nem csak rosszindulatú, gonosz emberek tartanak kutyát, a kutyások nagyrészének veszélytelen szelíd kutyája van, és egy porcikájukkal sem akarnak senkit megijeszteni, pláne sérülést okozni.
"Remélem, most már te is látod a lényeget. Ha egyetlegy támadás is volt, akkor valamit elszúrtál!"
Gondolom a kamaszodó kutya első szárnypróbálgatásai számodra megegyezik egy harcra kiképzett kiéheztett pitbul másfélórás húsaprításával. Persze, támadás=támadás. Ha nem ismered a kutyákat, akkor számodra kutya csak egy marad: az amelyik a nadrágodat lecincálta.
Ejnye, Alfred, nem figyelsz, csak vered a gombokat?
"Alf olyan egyéves korában, esténként mikor kint az utcán beszélgettünk elkezdte "lezárni" az utcát, ÉS A SARKON BEFORDULÓKRA TÁMADOTT. Erről nagyon hamar leszoktattam, mert az ő logikájával ellentétben az utca akkor sem a miénk, ha huzamosabban ott tartózkodunk."
Remélem, most már te is látod a lényeget. Ha egyetlegy támadás is volt, akkor valamit elszúrtál! Ejnye, legalább a magas labdákat ne add fel...
"Az a gyerekkori gatyaletépés elég mély nyomokat hagyott a lelkedben, nem?"
Hohó, ez aztán az érvelés! Ez minden?
