Vagyis, pianissimo és staccato játéknál a mély tartomány érzékenyebben formálható, az anyag gyorsabban veszi fel a rezgést, vagy legato, nagy hangközök tisztábban, élesebben, gyorsabb akcióval játszhatók. A hangszín megváltozására gyakorolt hatását nem különben jó volna tudni, a Selmereknél a kereskedelmi szöveg csillogóbb, attraktívebb hangot ígér, a Yanagisawákról nincs tudomásom. Bár a geometrián is nagyon sok múlik, a sötét fátyolos hangtól a csillogó világosig. Szóval valóban próbálni kell. Az olcsóbb hangszerek esetén - amennyiben a cső pontos - szerintem az ezüst éppúgy "javítja" az akusztikai jellemzőket, kérdés, hogy a testhez csatlakozás miként oldható meg. A Selmer ezért kínálja a Reference és a Serie hangszereit eltérő geometriájú nyakkal. Hangszerésszel is meg lehet próbálni, a Yamaha Custom még mielőtt elterjedt volna Andrékáék már készítettek ezüst szopránnyakat. De a 800-as ezüst ehhez nem megfelelő, mert nagyon puha.
Az nyilvánvaló, hogy más lesz a hangja. Csak az a kérdés, hogy nyer-e vele az ember annyit, mint amennyibe kerül. A custom pipák sokkal jobbak, mint a gyáriak, csak kérdés, milyen felhazsnálási területen, és milyen szintű játékhoz veszi az ember. Meg milyen hangszerhez. Amiatt nem szabad venni, hogy majd attól lesz jó a hangszer, ha valami a saját pipájával nem jó, nem lesz jó egy customtól sem.
A hangképzésben az anyag rugalmasságának is nagy szerepe van. A sterling rugalmassági modulusa ~75 GPa szemben a sárgaréz ~124 GPa körüli értékével. Azaz a sterling jelentősen rugalmasabb anyag. A szilardsági tulajdonságuk kevésbé tér el, de a sterling esetében kedvezőbb: folyashatárurk 124 MPa, ill 97 MPa. Ebből arra tudok következtetni, hogy a sterlingből készített pipa fala nem vastagabb mint egy réz pipájé, de sokkal rugalmasabb. De hogy ez a különbség mennyire hallható a végső hangképben? Ki kell próbálni, de az biztos, hogy nem csak látványban térnek el.
Ki kell próbálni. Biztosan más lesz a hang, és van valami, amire le lehet költeni egy halom pénzt. Meg milyen menőség.
Ettől függetlenül pl. Parker, Getz, Desmond, Adderley simán elvoltak a gyári hangszereikkel, és sem a hangszínükre, sem a játékukra nem nagyon lehet rosszat mondani. :)
Tehát lehet ilyesmire költeni, és észre fogsz venni minimális változást a minőségben (vagy ha nem, úgyis bebeszéled magadnak, mert kiadtál rá egy halom pénzt :)), a közönség és a zene szempontjából teljesen lényegtelen.
Van tapasztalata valakinek az ezüst szaxofonpipa előnyéről. Az ezüst sűrűbb anyag a réznél, jobb hővezető, a fuvoláknál egyértelműen előnyös. De mi a helyzet a szaxofonnál, aminek az anyaga alapvetően a sárgaréz. Már a magas réztartalmú tombak is rendhagyó, csak néhány prémiumhangszer érhető el ebben az osztályban. A sterling szaxofonok ára az űrben, megfizethetetlenek. Viszont a pipa a hang minőségében a fúvóka után a második fontos elem, ezért megérheti a beruházás? Szóval, milyen felmutatható előnnyel/hátránnyal jár az ezüst a szaxofon anyagaként. Ezen a téren sok az ötletelés, viszont annál kevesebb a kézzelfogható és intakt magyarázat.
Ha klarinétoztál, akkor azért van valami alapod. Rossz tanár meg sajnos van egy csomó. De szerencsére lehet azért sok jót is találni, csak sajnos az bemondásra nem derül ki, melyik lesz (és még az sem tuti, ha kiváló szaxofonista, mert simán lehet, hogy tanítani nem tud). De megkérdezni meg nem feltétlenül muszáj tanárt, profi szaxisok is szívesen segítenek szerintem pár szóval, és az már adhat egy lökést.
Ha túl szoros a fej, akkor nem megy föl, mostanában nagyon divat a vastag nyakméret, és a Rico meg alapból egy szűkebb furatú. A méretét véve kb. max 4,5 centi mélyen föl kell tudnia csúszni a nyakra, és nagyjából olyan legalább 1 centi játéka kell legyen a hangolás miatt. Feszegetni nem túl jó, eltörhet, de ha nagyon nehézkes, érdemes egy picit leszedni a parafából. Finom polírpapírral meg tudod csinálni (csak ragaszd le a fém részt, nehogy belekapj a csiszoláskor), de hangszerész is leszedi pillanatok alatt. Általában egy-két húzás elég a parafán, és jó lesz.
Florg jól beszél. Ismerek 10 éves kislányt, harmadik hónapja szaxofonozik és egy rendes kis Yami alton, 4C fejjel, rendes nádon már szaxofonhangot fúj, nem tülköl. Nem kell ezt túlgondolni.
A 440 rejtély megoldódni látszik. Újabb amatör hibát vétettem. A Rico furatában korábban látni véltem egy kör lenyomatot, amire azt hittem, hogy a nyak rézgyűrűje ott feküdt fel a kúpos furaton. Ezért gondoltam, hogy "túltoltuk Béláim". De összeszedtem a bátorságom, és tovább eröltettem. Nagyon szorosan mozgott a Rico, de tovább ment még vagy 5 mm-t. Na ott már tényleg koppon van. A körlenyomat eltűnt. Egyszerűen korábban addig volt faggyús a fúvoka. Szóval kiderült, hogz nem volt koppon, amikor hangolóval fújtam, most viszont éjjel van, úgyhogy holnap lesz teszt, remélhetőleg a 442 Hz is meg lesz.
Szabadtéri/beltéri, hideg/meleg hagszer hangolásahoz sem árt, gondolom, ha van még mozgástartománya a fúvókának.
Olyan helyen élek, ahol minden szaxofon óra árából vehetnék egy Yamaha fúvókát, ráadásul a munkabeosztásom mellett időben sem megoldható. Szombaton meg inkább kiadósakat gyakorlok, vasárnap itt még a magántanárok sem dolgoznak. Úgyhogy egyelőre marad a felfedezés izgalma. Legalább a zenei alapok megvannak. Azért egy szaxofonost fogok tudni keríteni mentornak, már meg van környékezve. :)
Zenei alapok, nos erről eszembe jutott, hogy ez már volt itt téma ezen a fórumon. Én is abba a táborba tartozom, akinek az állami zeneiskola a zenei alapokat, a zene szeretetét megadta, de a zenéléstől elvette a kedvét egy fél életre.
Most, túl a negyedik x-en nekiláttam kiköszörülni ezt a csorbát, de tanárhoz legközelebb csak akkor fogok fordulni, ha motivációt vesztek, vagy holtpontra jutok. A Rico-s vesszőfutás is megmutatta, hogy rá lehet találni a jó útra egyedül is, csak izgalmasabb, mint tanárral. :) OK, lehet, hogy tovább tart, de ez csak hobbi marad. Az a tanárom aki 5 évig tanított klarinétozni, a végén meggyőzött arról, hogynekem ezt nem érdemes folytatni. Nyilván nem vagyok egy őstehetség, de valamit azért csak jól csinálhattam, ha a vizsgákon minden évben átmentem. Viszont sajnos hittem neki, hisz ő volt "A tanár" öt éven át. Nem tudom, ma hol járnék a zenélés útján, ha gyerekkoromban egy másik emberhez kerülök, aki motivál, aki a diákjait leülteti együtt zenélni. Aki nem csak letudja a tanórákat.
Voltak szaxofonos tanítványai is akik úgy játszottak, hogy ha tehettem, menekültem az épületből. Olyan szinten megutáltatta velem a szaxofon hangját, hogy húsz évig tartott, mire rájöttem, hogy az alt szaxofont kifejezetten szeretem hallgatni. Azóta már persze arra is rájöttem, hogy a zenészen és a műfajon sokkal több múlik, mint a szaxofon fajtáján. Coltrént csak idén ismertem meg, erre nem vagyok büszke, őt például végtelenítve tudom hallgatni akkor is, ha szopránon játszik, holott Kenny G korábban elhitette velem, hogy utálom a szoprán szaxofont. :)
Tavaly végre elkapott a gépszíj, még klarinétosként bevettek a munkahelyi zenekarba. Mikor megtudták, hogy van egy porlepte klarinétom, könyörögtek, hogy jöjjek el a próbára, mivel nagyon kéne még fafúvós. Mivel a zenekari zenélés egy beteljesületlen álmom volt, kiváncsiságból belevágtam.... és hát nagyon bejött!
De már első alkalommal jelezték, hogy ha szaxofonom is lenne, akkor a jazz bandában is helyem lenne. Több se kellett!
Most épp szünetelnek a próbák, júniusban lesz újabb fellépés remélhetőleg. Addig szaxofonon el kell jutnom a klarinét tudásom szintjére, és ebben a Rico nagy segitség lesz úgy tűnik.
Szívesen, örülök, hogy bejön. Ha ezzel minden jól fog menni, már tudsz mihez viszonyítani, ha följebb akarsz lépni fej terén. De amíg mindent rendesen megtanulsz, bőven elég lesz ez.
Azért annak az intonációnak nézz utána, nekem fura, ha csontig be kell tolni, meg az kínos is, ha nem lehet 440 fölé hangolni, sokszor hangolnak 442-re zenekarok.
Hangszer pontatlanságára akartam utalni az előbb. Folytatva az élménybeszámolót: Először alig akart megszólalni, megrázó pillanatokat éltem át, de hamar rájöttem, hogy a megelőző két hónapban valójában nem szaxofonoztam, hanem csak valami annak látszó, tevékenységet folytattam. A Rico megköveteli a megfelelő, rekeszizomból megtámasztott fújást, de ami még fontosabb egy sokkal pontosabb szájtartást. Gyakorlatilag, ma, a harmadik napon már kezdtek is oszlani a viharfelhők. Megszűnt a fúvóka melletti kifújás, és egyre hosszabb ideig bírtam folyamatosan játszani. Majd ma délután, mikor már látszólag jól alakultak a dolgok, fura problémák jelentkeztek. Először arra gyanakodtam, hogy ez a fej mégse nekem való, hogy ezzel én csak perceket tudok játszani, jobb ha feladom. De ekkor beugrott, hogy még mindig az első vandoren nádamat használom, amit még január közepén állítottam hadrendbe. Nem lepne meg, ha egy új fúvóka görbület úgy meggyötri, hogy azonnal bedobja a használt nád a törölközőt. Feltettem egy új nádat és TÁDÁM! A barátság megköttetett a Ricoval. Az új hangzással kapcsolatban elmondhatom, hogy ég és föld a különbség. Sokkal gazdagabb az új. Rájöttem, hogy a régi fejjel a hangszerem hangja csak nyomokban tartalmazott szaxofont. Nem szólt rosszul, de vérszegény volt. Mivel májustól, remélhetőleg, már egy amatör big bandben fogok játszani, ezzel a fejjel lesz esélyem megszólalni a rézfúvos szekció mellett. Persze addig még fel kell nőnöm ehhez a hangszerhez.
Személyes tanulságom: a RICO Graftonite B3 nem egy tanuló, hanem inkább egy tanító fej. Megköveteli a megfelelő rekeszizomtámasztást, pontos fújástechnikát, és meghálálja a "szaxofonos" hangzással. Florg mester, köszönöm a tipppet.
A Rico fejek nagyon pontosak, ott nem lehet intonációs hiba. Ha ütközésig föltoltad, és csak ott a 440, akkor nagyon fölfele intonálsz, valószínű szorítasz is. Nagyon jó lenne, ha keresnél a közeledben valami hozzáértőt (tanárt, profi szaxist), aki legalább az alapokat megmutatja.
Nálam is teljes a boldogság. Viszont esetemben a Rico Graftonite B3 okozza. Azért nem ment zökkenőmentesen az ismerkedés. Mivel januárban volt először kezemben szaxofon, következzék egy igazi kezdő értékelése:
A Thomann névtelen fúvókájához képest rövidebb, furatátmérője kisebb. Hamar rájöttem, hogy csak a parafára rácsúszó része rövidebb, a furat kúpos, így valójában nem a külső átmérő a mérvadó. Szépen rá is illett a hangszerre. Passzentos, de inkább precízebb hatást kelt.
Az eredeti fejet mélyen rá kellett tolni, hogy a zenei A elérje a 440 Hz-et, a B3-nál ütközésig feltolva csak nagy bűvészkedés árán sikerül megközelíteni. A felsőbb hangok viszont tökéletesen szólalnak meg. Ez tehát adódhat a hangszer, de ami még valószínűbb a kezdő szájtartásból is. Erre még visszatérek....csak telefon helyett inkább billentyűt ragadok.
Örülök. Az egy stabil, jó fej. A metalite nem feltétlenül tanuló model, de a hamisság nem a fej miatt van, valószínűleg túl erős volt a nyitás (abból következtetve, hogy a C4 bevált, mert az egy jóval kisebb fej).
Hát, én nem találkoztam még gyári hibás Yamahával, bevallom. Az egy elég megbízható cég, és a fúvókáknál meg nem lehet szinte gyári hiba, ahhoz ember nem nyúl, ha meg félrenyomja a gép, az meglátszik, és nem megy át a minőségellenőrzésen. De a Graftonite is jó választás, azzal intonálási gond nem lesz, az biztos.
A fog változik, kopik. Nekem teljesen csálé volt a két első fogam, már nem az, viszont élesebb. Meg más a harapás ereje egy gyereknél, egy klarinétnál, mint egy felnőtnél, szaxinál. Az olcsó szaxikhoz általában gagyi fejet adnak, vacak anyagból. De az ebonit sem bírja a rágást, sosem bírta. Bakelitből meg villanykapcsolók és más elektromos alkatrészek készültek, az valóban kemény anyag, de semmilyen zenei rezgése nincs.
Ettől függetlenül lehet, hogy harapod a fejet, ami attól lehet, hogy a teher egy részét a száddal tartod, ami hiba. A tehernek a nyaklón kelle lennie, és minimálisan a jobb kéz hüvelykujján.
Egyszer már hallgattam rád, amikor megvettem a TAS-150-et. Nem bántam meg! Ezúton is köszönöm. Angol és francia nyelvű források olvasgatása után nem mertem megvenni, de azután ide találtam.
Egyébként lenyűgöző az az információ mennyiség, ami a törzstagoknak köszönhetően itt összegyűlt. Ráadásul még szórakoztató is.
Van egy csehszlovák Amati klarinétom gyári műanyag fejjel, amit öt éven át nyúztam a zeneiskolában, de azon alig látszik meg a fogam nyoma. Nem is hallottunk az öntapadós fogvédőkről. Internet sem volt még. Akkoriban talán még a bakelit is bakelitből volt! :)
Gyári hibás yamahával már volt dolgom, ismeretlen fúvókával meg kísérletezzen az, akinek már megy az intonálás. Valószínűleg akkor egy Graftonite B3-hoz lesz kedvem leginkább. Köszönöm a tanácsot!
A csócsálást semmi sem bírja. A Thomann fej ettől függetlenül kuka, de a szorító nem, ugyan sorjás egy kicsit valóban, de egy BG másolat, elég jó az, ha már nem karcol.
A 6 hónap egy baromság. Fejet akkor cserél az ember, ha "kinövi", azaz más igényei kezdenek alakulni. Nem lehet hónapokban mérni.
Szépen méregettél, de majdnem fölöslegesen, mint ahogy a nádaknál sem azon múlik, hol vágják. Kétféle vágás van, amerikai és francia, de ez a stílus, nem a hely, lehet amerikai vágás egy francia nád is. Ezerféle nád van, keménységre, tónusra, stb.
Fúvókánál meg a belső kidolgozás, szájrész, egyebek ugyanolyan fontosak lehetnek, mint a többi adat. A Rico fejekben van egy gát az elején, amitől a nagyobb nyitást is könnyebb megfújni. A rövidebb lehúzású fejen könnyebb intonálni, az emiatt jobb a kezdőknek.
A Seles Prologue nem igazán kihívója egyiknek sem, mert a Yamaha és a Rico mindkettő egyaránt évtizedek óta bizonyít tanuló fejként. És azért kell tuti fejet venni egy tanulónak, mert ha nem megy neki, nem tudja, mi a baj: egy Yamaha vagy Rico esetében biztos lehet benne, hogy stabil, megbízható dolog van nála, tehát nem a fej miatt nem szólal meg rendesen a hangszer. Elvileg a Seles sem lehet rossz, de nem ismeri senki.
Tehát, ha rám hallgatsz, azt veszel, amihez kedved van. :)
Megmértem a Thomannal kapott fej nyitását és lehúzását, gyakorlatilag egyezik a 4C-vel és a SeleS-szel is, és a begyűjtött Vandoren nádakkal jól szól. Ven belőlük egy tucat új. Viszont a Rico tanuló fejek rövidebb lehúzásúak, és nagyobb nyitásúak, így nem lepne meg, ha azok a Rico nádakkal szólnának jobban. Gondolom az amerikaiak máshogy faragják a nádjukat, ha hosszabb az alátámasztásuk. He mellőzném a Vandoreneket, többe kerülne az amerikai felszerelés, ha meg Vandorennel fújnám, állandóan agonizálnék, hogy nem optimális az összeállítás. Amerikai geomtrián, európai nád. Ez persze csak feltételezés, a számok beszélnek belőlem nem tapasztalat, így lehet, hogy badarság.
Számszerűsítve tehát a fentieket:
Fej / nyitás / lehúzás / ár / bónusz
SeleS Prologue / 1,55 mm / 24 mm / 48 EUR / szorítóval, kupakkal
Yamaha 4C / 1,6 mm / 23 mm / 33 EUR / -
Grafitone A3 / 1,77 mm / 18 mm / 26 EUR / -
Grafitone B3 / 1,77 mm / 18 mm / 26 EUR / -
Grafitone B5 / 2,05 mm / 20 mm / 28 EUR / -
Bár nem B készletes hangszert fizettem, a nádszorítót valaki szemlátomást fordítva feleröltethette, mert a csavar alatt befordultak az élei, annyira, hogy szállítás közben felsértették a fúvókát. Kiegyengettem, de nem bánnám ha vennem kéne egy újat, mert csálé is meg ronda a formája is. Ez utóbbi meg nem garanciális kérdés.
15-tel drágább a 4C francia kihívója, 20 euro alatt még nem nagyon láttam bizalomgerjesztő szorítót. Ha szorító is kell, akkor már nem is tűnik túlárazottnak ez a "fapados" Selmer.
Amin viszont komolyan elgondolkozom: ha a drágább fejek se bírják a csócsálast, akkor lehet, hogy nem is akkora vacak ez a névtelen, és arra jó, hogy letudjam a tanuló időszakot ha rárakok egy fogvédőt.
Egy angol kereskedő videójában elhangzik, hogy a 4C-t illik lecserélni valami komolyabbra hat hónap tanulás után. Azért ugye ez csak marketing duma?
Fogvédő nélkül kiharapod az ebonitot is. Meg a fémet is, rossz esetben. Egy Dukoffot elsőre átharapsz.
A Seles fej ki tudja, milyen, de biztosan nem akkora truváj, hogy érdemes legyen költeni rá, viszont jóval drágább, mint a jó tanuló fejek.
A jó kezdő fejek a Rico/Daddario Graftonite A és B sorozat, abból is a gyengébb, vagy közepes (2, 5), vagy Yamaha 4C, 5C, esetleg még a Rico/Daddario Metalite M5, a többivel nem érdemes foglalkozni.
Üdvözlöm a fórumozókat. Van valakinek negatív tapasztalata a kezdőknek ajánlott SeleS Prologue alt fúvókával kapcsolatban? Már 4-5 éve piacra dobták, de alig találni róla véleményt, tesztet.
TAS-150-hez kapott vicckategóriás gyári fejet szeretném lecserélni. Szándékosan nem raktam rá fogvédőt, hogy kezdő szaxofonosként jobban érezzem a hangszert, de azt nem gondoltam, hogy két hónap napi haszanálat után akkora árok lesz benne, hogy nemsokára átlyukad.
Az M5 a legkisebb nyitás. Szerintem maradj annál, az is elég combos, a másik kettő nagyon nagy. Az M5 95 körül van, a 7 100 körül, a 9 meg 110. Szerintem bőven elég lesz az M5, már az M7 is lehet, hogy húzós lesz (bár az még határeset, naygon emberfüggő). Mindenesetre egy kisebb fejre lehet erősebb nádat tenni, de egy nagyobbra egy idő után nem lehet gyengébbet (1-es nádnál nincs kisebb), és akkor vagy megszoksz, vagy megszöksz, és árulhatod a fejet.
Hát, valóban nem. Ha teljesen kezdő vagy, mindenképpen érdemes elmenni valakihez (zenetanár, profi szaxis), aki legalább az alapokat elmagyarázza, megmutatja, mit hogyan kell, meg kijavítja a hibáidat, mert sok későbbi szenvedéstől kímélheted meg magad.
