Nagyon érdekes és tanulságos volt olvasni a Rolling Stones-fanek homepage-ét. Nem akarok "ellenlábaskodni", vagy fölemlegetni holmi ostoba "Beatles kontra RS" vitát (mellesleg ez a vita nem, vagy legföljebb RS-oldalról létezik), mindenesetre azt javaslom: nyissunk mi is itt egy oldalt, azaz írjon mindenki, aki vonzalmat érez a Történelem Legnagyobb Zenekara, a BEATLES iránt! Kicserélhetnénk egymással a véleményünket, információinkat stb. Profi rajongók, figyelem! Máris a figyelmetekbe ajánlok egy hasznos weboldalt: www.rarebeatles.com
Tegnap meghallgattam az A Hard Day's Nightot és kicsit szíven ütött, hogy pont szegény George dohányzik a borítón... (aztán észrevettem, hogy Ringo is). Eszembe jutott az Abbey Road is, ahol Paul látható cigivel - szóval John az egyetlen, akinél egyik borítón sincs ilyesmi (pedig ő is hasonlóan erős dohányos volt, mint George).
Abból indul ki, hogy van hat lemeze is, ami felett mind a "karrieráttekintő" Let It Roll válogatás, mind pedig Scorsese monstre filmje szemet huny és vajon miért lehet ez?
Arra jut, hogy a '74-'82 közti albumok igen gyengék és egy erőskezű, jó producer sokkal többet ki tudott volna hozni belőlük és Harrisonból általában és nagy kár, hogy ez nem történt meg. Én egyelőre igazán erősnek az All Things-Cloud 9-Brainwashed triót tartom, szóval igaza lehet a cikknek.
Viszont ezzel együtt is hiányzik ez a dalszerzői hang és karakter a világból. :(
Még Cavern,de Mr. Epstein öltözködési útmutatásait már megfogadva.Rejtély,hogy honnan érkezhetett,de itt csak próbáltak.
Bár itt az szerepel,hogy épp szünetet tartanak a fellépés közben:
"circa 1962: Beatle George Harrison (1943 - 2001) with his guitar tucked under his arm, taking a break from playing at the Cavern, Liverpool. (Photo by Keystone/Getty Images)"
Egy városi legenda nyomában: Bódy Magdi visszaemléjezése szerint a Magyar Rádió Gyermekkórusa az Ed Sullivan Show-ban egy adásban szerepelt a Beatlessel.
Próbáltam rákeresni. Az 1965. október 31-i adásban szerepel a fellépők közt "Budapest Children's Choir". A Beatles viszont abban az évadban az 1965. szeptember 12-i adásban szerepelt, de nem élőben, hanem augusztus 14-i felvételt illesztettek a műsorba.
Előtte a Beatles 1964-ben szerepelt ott februárban három hétvégén, ebből a harmadik felvételről, valamint májusban az Egy nehéz nap éjszakájából kivágott dalt adtak le. Ott nincs nyoma a gyerekkórusnak.
Esetleg ők is felvételről kerültek volna a későbbi adásba? (Náluk erről nincs említés)
Köszi! Igen, megvan az eredeti lemez, meg megvan a 2000-valahányas CD újrakiadásuk. Nálam még a Past Masters nagy hiányosság, azt muszáj lesz beszerezni.
Ez az utolsó mélyinterjúja volt (három héten át beszélgettek 1980 szeptemberében), de a tényleges utolsó interjúját december 8-án adta az RKO Radio-nak (szintén Yoko-val, szintén a Dakotában):
Az új klipben 1:42-től szerepel egy részlet, amelyen George-ot látjuk az első amerikai látogatásán 1963 őszén. Szerintetek ez eredetileg is videó volt, vagy csak egy fényképet animáltak?
Engem őszintén, megérintett. Első hallgatásra is tetszett, egyben volt; most így a 15. körül sem untam meg, annyira jó hallani újra és újra. A basszus, a kis gitárbejátszások, az ének, a lezárás...
Hál'Istennek Beatles minőség lett, pedig valljuk be baromi ingoványos volt a talaj:
Egyetlen dalra felhelyezni mindent, kijelenteni, hogy ez az utolsó, nagyon nagy elvárást hozott magával.
Mindezt úgy, hogy énekhangilag se McCartney, se Ringo nem tud érdemben hozzáadni, plusz a dal eredetije se egy 10/10-es alkotás.
Na ehhez képest, amit lehetett azt mindent kihoztak belőle, sőt a végén felsejlő vonósokkal méltó is lett a bandához.
Videoklip:
Nekem elég fura, hogy ennyire bohóckodós. Egészen más a videó, mint a dal. Ettől még vérprofi munka, megkönnyeztem, ám valahogy nincs összhangban végig nekem. Kíváncsi vagyok ti mit gondoltok erről.
Ahogy látom nagyot megy a dal mindenhol, ami kifejezett örömhír.
Biztos én vagyok túl szigorú, de nekem a Mind Games és a Walls And Bridges is "fél lemez": mindkettőnek úgy a felét szeretem (mondjuk amit szeretek róluk, azt viszont nagyon), de:
Aisumasen (I'm Sorry) (ennek meg kellett néznem a szövegét, hogy egyáltalán be tudjam azonosítani...)
ezekről meg hogy gondolhatta, hogy jó dalok?
(még az is lehet, hogy ez a trió a szólóévei mélypontja - mármint a Some Time In NYC kivételével...):
One Day (At a Time) Bring on the Lucie (Freda Peeple)
Only People
ezek is valahogy olyan semmilyenek, ihlettelenek:
Going Down on Love
Whatever Gets You thru the Night (élete legnagyobb szólósikere egy totál semmilyen dal... persze ugyanez a véleményem a (Just Like) Starting Over-ről is...)
Old Dirt Road
Bless You
Surprise, Surprise (Sweet Bird of Paradox)
Beef Jerky (oké, ez kuriózum valahol, hiszen gyakorlatilag instrumentális, de egyébként...)
Ya Ya (ez a nem sokkal későbbi RNR lemez fényében teljesen felesleges itt, Julian ide vagy oda...)
És úgy vagyok ilyen kritikus, hogy Lennon az abszolút kedvenc énekesem és dalszerzőm - annyira régóta, hogy kötve hiszem, hogy ez valaha is változna.
Önmagában is rossz, hogy ennyire kevés lemeze lehetett (a halála meg tragédia - sokkal jobb és hosszabb életet érdemelt volna...), de hogy ennyire felemás az a kb. hat lemeznyi anyag is (plusz RNR album)... miközben basszus, JOHN LENNON-ról van szó, akinek a Beatles-beli dalai maximálisan megmutatják, hogy mekkora zseni volt.
Valószínűleg túlságosan el voltunk kényeztetve általa mondjuk '64 és '71 között és bárki kisebb formátumú zenésznek fénypontja lenne a Mind Games vagy a Walls and Bridges. De Lennontól nekem kevesek, sajnos.
Mostanában sorra hallgatom a Harrison-lemezeket, érdekes volt mellé ez a cikk:
