Popper Péter: Hogyan öljük meg magunkat? nagyon jó forrásmű a dologhoz. 10 pontban foglalja össze, az egyikben éppen ezt mondja, hogy akkor kell öngyilkosnak lenni, amikor mindennel tökéletesen elégedett vagy. A halál után már ugyanis nincs változás, csak szemlélődés, tehát úgy maradsz. Így aki kétségbeesésében öli meg magát, az ebbe a lelkiállapotba zárja bele magát (örökre?)
Félek-e? Mindig az adott körülményektől függ, attól, hogy a halál gondolatának felvetődésekor milyennek találom az életem. Ha meg vagyok elégedve, és elmondhatom, hogy boldog vagyok, vagy legalábbis viszonylag rendben mennek a dolgok, akkor persze nem igazán lenne "kedvem" megismerkedni a túlvilággal (már amennyiben létezik valamiféle másik világ a halál után). Viszont ha úgy érzem, hogy minden part szakad, és tudom, hogy borzasztóan nehéz idők jönnek akár munkahelyi vagy érzelmi téren, akkor talán megfordul a fejemben, hogy jobb lenne nem létezni. Sokszor nehéz az embernek szembenéznie az olyan problémákkal, amelyek testestől-lelkestől igénybe vesznek, a megoldás vagy a továbblépés időszaka teljesen tönkretesz. Persze, ha csak ez az egy életünk van, akkor talán érdemes végigcsinálni, és igenis törekednünk kell arra, hogy minél kevesebb nehéz órája, napja legyen. Perpillanat ezek jutottak eszembe a témával kapcsolatban.
aki nem fél a haláltól, az nagyon hamar a túlvilágon találhatja magát.
más dolog nem félni és más dolog feldolgozni a félelmet
és megint más erőt kovácsolni belőle és megint más elnyomni.
Szerintem aki nem fél a haláltól, annak nemis fontos igazán semmi az életben. Általában azok a legbátrabbak akiknek nincs semmi kockáztatnivalója.
Egyébként az hogy tudatában vagyunk saját létünk végességének nem is olyan rossz dolog.
Egy filozófus, talán Kirkegard, mondta azt hogy mivel az ember az egyetlen lény aki tudja hogy meg fog halni, ezért egyedül ő képes ennek jegyében cselekedni.
Ja, ezt elfelejtettem az előbb: úgy néz ki, hogy az idők folyamán nem mindenkinek kellett meghalnia. A Biblia két embert említ, akiknek nem: Énókh és Illés. Nemcsak, hogy nem beszél arról, hogy meghaltak volna, hanem kifejezetten leírja, hogy élt ennyiésennyi évet a földön és nem halt meg, mert pl. tüzes szekéren ragadta el az Úr. ds9, bíztató, nem?
Én nem, és azt hittem mindenki így van vele, de a közelmúltban kellett rájönnöm, hogy nem, és egy igen kedves barátom is van, aki kimondottan retteg tőle, igyekszik nem beszélni róla, de ha mégis, akkor jajjaj.
Amitől mégis félek:
1. hogy fájni fog
2. hogy nem én halok meg előbb, hanem azok, akik fontosak nekem
3. hogy utána újra kell kezdeni.
Egyszer élünk és sose halunk meg, vagy legalábbis nagyon ritkán!
Egyébként meg olyan hogy halál nem is létezik. Mert ha igen akkor úgy sem fogsz róla tudni, ha meg nem akkor meg győztünk.
Nyugalom, a hosszú élet ritka!
Van egy nagyon kedves barátom akinek van egy elmélete, miszerint is ő azzal nem ért egyet, hogy mindenkinek meg kell halnia.
Az igaz, hogy eddig úgy tűnik, hogy igen, de jelenleg is futkároz olyan 6 milliárd tehát a tétel szerinte nincs bizonyítva.
btw. _errefelé_ az emberek többsége biztos, hogy fél a haláltól, különben nem volna akkora kereslet a kereskedelmi TV-k és szennylapok horrorisztikus híranyagaira. Ugyanis minden híradásban bemutatott véres hulla azt sugallja az embernek: nem én fekszem ott, _én_ életben vagyok, nem velem történik ilyesmi, nem halok meg (nem én találtam ki, ez a pszichológiai szakemberek álláspontja).
Aki a haláltól nem fél, az nem fél semmitől. Ha nem félsz a haláltól, legyőzhetetlen leszel. Tartják a japánok. Ők a halált úgy kezelik, mint egy új állapotot az emberi létben. A nyugati kultúrákban viszont a halál az elmúlást jelenti, a megsemmisülést. Hogy azután lesz-e feltámadás, újjászületés, nem tudni. De lesz az emberi életnek egy pillanata, amikor megpróbál hinni benne. Az lesz az utólsó.
Én félek a haláltól. Nem az enyémtől, hanem a szeretteimétől.
érdekes a topic: kíváncsi vagyok, meddig lesz fenn
Ugyanis a halállal kapcsolatos témák tabunak számítanak jelenkori civilizációnkban - mint lejjebb olvasható, van is akibol indulatos támadást vált ki a témafelvetés -, inkább az elfojtás, tagadás a jellemzo. A halált igyekszünk távol tartani magunktól, úgy teszünk mintha nem is lenne, aztán meg vagyunk döbbenve, amikor látjuk, hogy értünk is eljött - ilyenkor úgy érezzük, valami nagyon méltatlan dolog történik.
én nem. nekem jó a teljes megsemmisülés is. végülis mind1 nem?
menyivel ad többet a fényes alagút? az amúgy is legfeljebb a halódó agy utolsó nagy álma.
Jó a kérdés... Elgondolkoztatok már azon, hogy mit tennétek, ha esetleg igazak lennének a "mesék": fényes alagút, reinkarnáció, stb? Én személy szerint sokkal nyugodtabb lennék...
Én nem a haláltól félek, hanem a szenvedéstől előtte. Mármint ha lesz ilyen.
Meg a felelősségtől, hogy itt hagyhatom-e majd a szeretteimet. Persze egyenlőre még távoli ügynek tünik.
Nem tudom, te mit olvastál, én azt írtam, hogy magammal tisztáztam. Másrészt a nagybetű itt kiabálásnak számít. Ha _ki_akarsz_emelni_ valamit, azt így illik (netikett).
Szerintem semmit nem érez olyankor az ember. Csak rájön, hogy nincs mitől félni. De addig azért el kell jutni, kicsit meg kell ismerni önmagad.
Annyiban igazad van: a _legtöbb_ ember fél a haláltól. De nem mind.
Na csá, én is alunni.
Ja lehet hogy igazad van és nekem kéne elmenni aludni!
Nekem sincs semmi bajom veled!
És milyen volt amikor a HALÁL-lal megbeszéltétek,hogy minden OK.?
Olyankor mit érez az ember?Felszabadul?Boldogabb lesz?
Én nem. Ez nem azt jelenti, hogy meg szeretnék (vagy pláne akarok) halni, sőt, nagyon szeretek élni, csak tisztáztam az ügyet magammal. Tudod hogy van, a halál olyan, mint a hasmenés: ha menni kell, akkor menni kell (ezt a mondatot nem én találtam ki, de nem tudom, hogy ki, viszont elég találó).
Szóval kedves mm2018, ne beszélj hülyeséget (amíg meg nem ismersz minden embert a világon, addig az ilyen kategorikus kijelentések sajnos azok), és ne legyél már annyira eltelve magadtól! Talán neked kéne az általad javallott terápiát alkalmaznod (két beírásodat olvastam, a másik is elég eccerű volt, tudod, az alunni küldős). Amúgy semmi bajom veled.
Jóccakátot.
Mindenki fél a haláltól,az élet nagy kérdése tehát költői!
Te nagyon unatkozhatsz édes öcsém!Menj el hétvégére valahova a csajoddal aztán,ha még mindig magad alatt vagy,majd beszélünk róla!
Isten veled!