Egyetértek azzal, hogy minden út Istenhez vezet, azzal a megjegyzéssel, hogy a "minden" a Krisztus testét jelenti. Aki nem akar Istennel járni, az Isten számára elérhetetlen, azaz "semmi", mert Ő a szabad akaratunkra építi a keresését, és a megtalálását.
Más Út nem vezet Istenhez, mint az "Isten útja", amin ő újjászülető emberként végigjárt, követendő példát mutatva erre, a leendő testülete számára.
Van más út is, ami választható, de az a veszedelemre visz, és nem Istenhez:
"13. Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, a mely a veszedelemre visz, és sokan vannak, a kik azon járnak. 14. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt."(Mt7)
utjaink igencsak távoli ösvények egymástól. Az enyém: tapasztalat alapján való tudás. Irásaid nyomán ugy látom, a tied hallomásból való mások élmenyei nyomán támadt reménykedés.
Cimszavakban:
"az eredendő gonosz, és hamis mivoltánál fogva"
Nincs eredendően gnosz. Az ember eredendően jó.
"Az Igaz mennyei tant,"
Ilyen sincs. Emberi tanok vannak vannk- gyakran a Mennyre hivatkozva.
"az Ige hallása generálja,"
Az igazság, a VALÓ nem hallás után való élmény. Azzzal ugyanis a vakkat irányitják. A valóság a belső megtapasztalás bizonyssága, nem pedig mások suyorgása a fülekbe, melyet hól szúrának, hol Igének neveznek.,
"Én már több szakadást, azaz baráti kör elvesztését megértem az igazságkeresésem közben:"
Lehet még fogsz is. Hiteid ugy változnak, mint napraforgó a lemenő nap fényében. Minden hited igazát hitted: ez most sincs másképp. S még ez is változni fog.
"Jézus, aki ebben előttünk járt, végül megtalálta az Igazságot."
Végül?????????
"Az isteni Igaz lelkét ráadásul kezdetben teljesen leuralta a bűn teste,"
stb:
kuka. Rossz szoftver fiut programodban, resetelj!
"Hogy senki sem mehet Istenhez, csak úgy, ahogyan Ő."
Helyesen: Isten határtalan, miként a hozzá vezető utak is. Mindenki ugyanugy eljut Istenhez, mint Jézus. Kérdés csak, mennyi kanyart kell tennie...
"Persze a meghallást akarni is kell!"
Semit sem kell. Nem kell semmit tenni, csak lenni.
A VAlóság igen türelmes Veled és mindenkivel, akármerre is tévelyeg. Hiszen nem tudsz eltévedni. Minden ut Istenhez vezet.
Jó úton jársz, ha az Igazságot keresed. Mert azt keresni kell, és aki keres az talál.
Az ember Istenkeresése közben, az eredendő gonosz, és hamis mivoltánál fogva, olyan tanokhoz vonzódik első körben, amelyek olyanok, mint ő maga. Tapasztalatom szerint, -magamat is beleértve- lassan tudunk elszakadni, a hamis, emberszőtte (porszőtte) vallásos tanoktól, amikbe beleszületünk, majd ha sikerül magunkat kirázni belőle, még belecsúszunk egymás után többfélébe is, de végre kimászunk nagy nehezen belőlük:
"Rázd ki magad a porból, kelj fel, ülj fel Jeruzsálem, oldd ki magadat nyakad bilincseiből, Sion fogoly leánya!"(És 52, 2)
Az Igaz mennyei tant, bár az könnyen belátható, mégis csak kevesen követik, ha meghallják.
Egyszer a már említett, "inkább a hamissághoz vonzódó voltunk” miatt, másszor meg a miatt, hogy nem vállalják be a szakadást, ami az Igazság követésével együttjár. Inkább a látszólagos békességet választják, pedig Jézus az övéi/földszámára ezt mondta:
"Gondoljátok-é, hogy azért jöttem, hogy békességet adjak e földön? Nem, mondom néktek; sőt inkább meghasonlást... (A hamisságtól való meghasonlást, amit magunkban, és másokban felfedezünk.)."(Lk 12,51)
A meghasonlást, és a hamisság felismerését az Ige hallása generálja, ami élő és ható, és amely elhat az "ízeknek, és velőknek megoszlásáig" és megítél minket.
Jézus lelke is a zsinagógában hallott Ige hatására buzdult fel, és kelt életre, és vette fel a harcot, a bűnei, és a hamisságai ellen, amit így könnyen felismert, ami lelki halálba tart mindenkit:
"Ki az ő testének napjaiban könyörgésekkel és esedezésekkel, erős kiáltás és könyhullatás közben járult ahhoz, a ki képes megszabadítani őt a halálból, és meghallgattatott az ő istenfélelméért."(Zsid 5,7)
Én már több szakadást, azaz baráti kör elvesztését megértem az igazságkeresésem közben:
"Mindent megpróbáljatok; a mi jó, azt megtartsátok!"(1Thess 5,21)
Jézus, aki ebben előttünk járt, végül megtalálta az Igazságot.
Emberként neki volt a legnehezebb megtalálni, mert előtte volt az a leginkább elrejtve. Mert a saját tulajdon lelke volt az Igaz Isten, (Isten lélek) amit nem tudott helyből, mert megüresítette magát a lelke, e földi idő, és tér korlátaiba bezárt állapotára nézve. Tehát Isten a saját elhatározásából, tudatlanságba született kisbabaként, mint mindenki. Emberként csak lassan jött rá az Igazságra, amint cseperedett a teste, és a lelke állapotában:
"Jézus pedig gyarapodék bölcsességben és testének állapotjában, és az Isten és emberek előtt való kedvességben."(Lk 2,52)
Az isteni Igaz lelkét ráadásul kezdetben teljesen leuralta a bűn teste, amit magára öltött, és ami megrontotta, és amelynek keményen fogvatartó gonosz mivoltát fel is kellett ismernie, hogy ellene tudjon állni. Ennél fogva nehezen menekült. Mert mindenki először a test dolgaival ismerkedik, így válik a testi érzékiség rabjává, előbb a gondolatait, majd a cselekedeteit is beleértve:
"Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti."(Rm 8,7)
Az érzéki test uralmának megtörése a lélek fölött, nehéz dolog, mert mindenki szereti a testét, és a testének a kívánságaival ezért kacérkodik gondolatban, és amint megteheti, meg is teszi:
"Mert soha senki az ő tulajdon testét nem gyűlölte."(Ef 5,29)... 19. A testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás. 20. Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések, gyűlölködések, harag, patvarkodások, viszszavonások, pártütések, 21. Irígységek, gyilkosságok, részegségek, dobzódások és ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom néktek, a miképen már ezelőtt is mondottam, hogy a kik ilyeneket cselekesznek, Isten országának örökösei nem lesznek.(Gal 5,19-21)
Ezeket a kívánságokat csak erőszakkal lehet letörni. Jézus ezt felismerte, és amint felismerte, fordult a kocka, és a lelke kezdett uralkodni a teste fölött. A bűn fölött való erőszakot a mindennapi keresztfelvétellel kivitelezte, amelyen minden nap megfeszítette magát a kisértéseinek. Ezzel a módszerrel lassan teljesen megtisztította a születésekor felvett, bűnös emberijét, és az újjászületése által így megtisztított emberijére, felöltötte az Istenijét, ami a lelke sajátja volt. Így tökéletességre jutott emberként, és látható Istenné avanzsált.
Amikor rájött, hogy "merre meddig", vagyis, hogy, hogyan lehet a bűnös mivoltból, vagyis a lelki halálból megszabadulni, akkor már azt mondta, hogy "Ő az Út az Igazság, és az Élet". Hogy senki sem mehet Istenhez, csak úgy, ahogyan Ő.
De addig ő is kezdetben tudatlan volt, és így a bűnei miatt tévelygett, mert ha nem így történt volna, akkor nem tudott volna hív főpappá válni, az Istenre vonatkozó dolgokban, és ő is lenézné, és nem inkább segítené a jóhiszemű eltévedteket, mint amilyen ő maga is volt:
"A ki képes együttérezni a tudatlanokkal és tévelygőkkel, mivelhogy maga is körül van véve gyarlósággal."(Zsid 5,2)
Ezeket azért írtam le, hogy látható legyen, hogy mindenki valahol lent kezdi a lépcsőzetes piramis alján, a tökéletességre jutását, (mondjuk a Hyde parkban egy deres ló imádásával) míg jobbat nem hallva feljebb nem lép (mert a hit hallásból van). Persze a meghallást akarni is kell!
Egyszer egy mókás figura - állitolag a Hyde parkban - kivezetett maga mellé egy deres lovat, és tant hirdetett. Lényege az volt, hogy a ló az isten , és őt kell szolgálni.
Négy óra multán már volt 5 hive.
Ahogy mondják: amig van lszr.....addig van veréb is.
( egyre elképesztöbb gondolatépitményeket olvasok itt, "igaz tanokról.")
Az őszinte igazságkereső többnyire boldog és derűs, mert minden apró felfedezése igazi telitüdős örömet okoz. Ehhez képest az örömpótlékok semmit sem érnek neki.
Magam is a Szentháromság tanba (Isteni személyek háromsága tanába) születtem, és abban is nőttem fel. A lelki szemeim előtt e tan hatására, volt egy Atyaisten, aki elé, mint személy elé járultam a bűneim bocsánatáért a Fiúisten, mint egy másik személy nevében, aki helyettem a kereszten kifizette az Atya előtt a bűneim tartozását, csak el kell hinnem ezt a tényt, és üdvözülök. Továbbá bíztam a Szentlélekisten vezetésében, akit szintén egy külön személynek gondoltam, a róla szóló bibliai személynek szóló megszólítások ügyén.
Persze ismertem azokat az Igéket is, amelyek arról szóltak, hogy egy az Isten. Nem sokat gondolkoztam ezen, de azért lebegett a dolog, mint érthetetlen, ellentmondásos valami. Hogyan lehet a három isteni személy egy isten. Mikor az Isten egy személy? De hát azt mondták, hogy ez egy titok, ("hitünk szent titka") és ezt el kell fogadni.
Igazságkeresésem közben bejártam szinte az összes keresztény populációt/vallásfelekezetet, még a zsidókhoz is elmentem, hogy halljam a saját fülemmel a vélekedéseiket. Nagyon csodálkoztam azon, hogy hogyan lehet az, hogy amikor a Tórájukban megmutattam azokat az Igéket, amelyek Krisztus Betlehemben való megszületését jövendölte, egy szűz állta, csak ültek és néztek egymásra. Annyira nem érdekelte őket, hogy ez egy Ige, hogy szóra sem méltattak, csak néztek a nagy semmibe, és hallgattak. Egy idő múlva eltanácsoltak maguk közül. Aztán rájöttem, hogy nem lelki emberek, ezért van vatta a fülükben, mint sok mai kereszténynek mondott embernél is tapasztaltom ugyanezt.
Aztán eljutottak hozzám olyan infók, hogy vannak olyan keresztények is, akik a szentháromság tanát tagadják. Ez egy kicsit föllazította a kemény talajt a szívemben, és többet gondolkoztam a dolgon. Ebben az állapotomban jutott a kezembe egy könyv, aminek az írója azt állította magáról, hogy bejárása van a mennybe, ahol csak egy Isteni személyt Ismernek el Istennek, a Krisztus Jézust.
Megismertették vele a menny megváltástanát, azt a tant, amiben a menyei angyalok vannak. (Mert tan nélkül nincs vallás) Azt is elmondta, hogy amikor Jézus megjelent számára, azt a megbízást adta neki, hogy adja át itt a földön, amit odaát lát, és hall, valamint ismertesse a menny igaz tanát, azt a tant, amiben az első keresztények voltak. Mert már semmi közös nincs a mostani tan, és az eredeti között. Ez az 1700-as években történt. (http://swedenborg.fw.hu)
Kezdtem odafigyelni:
Elmondta, hogy a menny megváltás tana abban áll, hogy a Szent, azaz igaz, és jó Isten, aki láthatatlan lélek, emberi testet öltött Krisztusban. Azzal a kizárólagos céllal, hogy bűnös emberként kivezető utat mutasson a bűn fogságából, a saját emberi újjászületésének példája által. Így váltva meg a bűnnek kiszolgáltatott emberiséget a bűn pokla elleni tehetetlenségéből.
Amely újjászületése röviden a következő képen történt: A "teremtett bűn teste", amit az anyjától, a bűnös embertől örökölt,(mert az ember az anyjától, és az apjától is örököl hajlamokat) őt, a teremtőt is megrontotta. Lásd: "És ő...megrontatott a mi vétkeinkért"(Ézs 53,5) Mert megüresítve magát isteni tulajdonságaitól, (mindentudás, mindenütt jelenvalóság, mindenhatóság) tudatlan kisbabaként született, és így csak azokból az információkból gondolkozhatott, amit a zsinagógában olvasott Igéből hallott, ahová a szülei magukkal vitték:
A testről tudjuk: "Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti."(Rm 8,7)
A rend az, hogy mindenki, ahogyan nő, a test dolgaival ismerkedik először, ezért kezdetben ebből gondolkodik. Így lett bűnös az Isten a teste gondolatai által. Ahogy cseperedett, kezdett lelkileg is látni, és a teremtett (örökölt test) konfrontálódott benne a teremtetlennel (az isteni lélekkel, mert Jézus saját tulajdon lelke maga Jehova isten volt).
Az Igaz, de a "bűn teste" által megkötözött lelke, kezdte felismerni a bűnt magában, és ellene állt.
Ennek eredményeképpen az élete során az igaz lelke segítségével megtisztította az anyjától örökölt bűnös "emberijét" (testét), és erre a megtisztítottemberijére felöltözte az Isteni természetet.
Az "elvégeztetett" kimondásakor vált tökéletes emberré, azaz Istenné.
Így az addig láthatatlan Isten láthatóvá, és követhetővé vált:
"És tökéletességre jutván, örök idvesség szerzője lett mindazokra nézve, a kik neki engedelmeskednek,"(Zsid 5,9)
Hogy Jézus újjászületett, erről a saját szavai tesznek bizonyságot:
"Jézus pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy ti, a kik követtetek engem, az újjá születéskor, a mikor az embernek Fia beül az ő dicsőségének királyi székébe, ti is beültök majd tizenkét királyi székbe, és ítélitek az Izráel tizenkét nemzetségét."(Mt 19,2)
Az Újjászületése lényegét közreadta, hogy ha valaki oda akar jönni, ahol ő van, megtehesse:
"Mondja vala pedig mindeneknek: Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét minden nap, és kövessen engem."(Lk 9,23)
Az ő keresztje a bűn ellenni, mindennapi megfeszítettség volt. A fakereszt csak az utolsó, egyben a legnagyobb kísértése volt, ami felett szintén győzött. Csak le kellett volna tagadnia Krisztus voltát, és megmenekült volna a kínhaláltól. De ő mindhalálig hű volt az igazsághoz. (Ö volt az Igazság megtestesítője.)
Ez az örök evangélium, hogy hozzá hasonlóan kell megszabadulnunk, keserves, kínos, halálos harcok árán, a kísértő bűnöktől, amik a lelki halálban tartanak:
"Ki az ő testének napjaiban könyörgésekkel és esedezésekkel, erős kiáltás és könyhullatás közben járult ahhoz, a ki képes megszabadítani őt a halálból, és meghallgattatott az ő istenfélelméért,"(Zsid 5,7)
Krisztus a legigazibb ember, mert tökéletességre jutott emberként.
A saját tulajdon lelke az Atyaisten, tehát ő az Atya, mint ahogyan meg is mondta.
A belőle kiáradó hatóerő, ami a lelkéből és a testéből együttesen árad ki, a szent szellem. Ez a kiáradás azért szent, mert a teste is szent (mert emberként megtisztította), és a lelke is szent (az, pedig alapból szent.) Addig nem volt szent szellem, amíg Jézus nem dicsőíttetett meg, mert a teste, csak az "elvégeztetett" kimondásakor vált tökéletesen szenté. Ezért támadt fel:
"Mert nem hagyod az én lelkemet a sírban, és nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson."(Csel 2,27)
Most csak megjegyzem, hogy van egy hármasság az emberben, ami megkülönböztethetően egy személyt alkot: Van teste, van lelke, és van a kettőből együttesen kiáradó hatás, ami minősíti az embert, és amit szellemnek nevezünk. Hasonló hármasság van az Istenben, mert az ő képére, és hasonlatosságára alkotott, de ez nem személyek háromsága!
Hogy az első keresztények egyedül Krisztus személyét tartották Istennek, és nem gondolkoztak más isteni személyekben, mint ahogyan ez most van, a következő Ige bizonyítja:
"A kiké az atyák, és a kik közül való test szerint a Krisztus, a ki mindeneknek felette örökké áldandó Isten. Ámen."(Rm 9,5)
Hogy ez miért van így manapság azt is elmondom:
Akik Krisztust tartják egyedüli Istenüknek, vagy fejüknek, azok alkotják a Krisztus testét. De azóta világot látott egy másik előre megjövendölt testület, aki Krisztus nevében jön ugyan, de megtagadja, hogy Jézus az egyedüli Isten. Azzal, hogy más isteni személyeket is mutat Krisztuson kívül.
Így Krisztust, aki csak Isten fia ledegradálja a Főistennek gondolt Atya alá, egy mellékistenecskévé, és a trónfosztása biztonságául, még egy Isteni személyt állít a látókörbe, a Szentlélek isten személyében. De, mert az Igére is hivatkozik, azt mondja, hogy ez a három személy egy Isten.
Az ebben a hitben leledző ember szájával azt mondja, hogy egy az Isten, de ugyanakkor az elméjében három isteni személyre gondol. Mi ez, ha nem önáltatás, és hazugság. A hazugok, pedig kint maradnak a mennyből, mint tudjuk. Ezért veszélyes, és álnok ez a tan. Mert hazug, bűbájos paráznává teszi a Krisztus testének azon tagjait, akik utána mennek.
Ehhez az Antikrisztusi testülethez tartozik még, mind az a többi, a Bibliára épített tan, ami nem Egyedül Jézus Krisztust tartja Istenének. Ilyen a Jehova tanúi, az Unitáriusok, stb.
Ha körülnézünk, és belátjuk a fentieket, látható, hogy eljött egy újabb vég, ami Nóé idejét idézi, mint Krisztus megmondta.
Mindent elleptek az Antikrisztusi tanok, mint az özönvíz, és senki sem veszi észre. Csak hipp-hopp, hit által való, könnyű, ölbepottyanó elméleti, délibáb üdvösséggel kecsegtetnek.
De vigyázat! Senki sem mehet be azok közé, akik halálos harcot vívtak a bűneikkel szemben és úgy szabadultak meg tőlük, és igazultak meg valóságosan, és nem csak cselekedetek nélküli hit által, mint ahogyan a hamis dogmák hívei gondolják!
1. ugorj az utolsó bekezésre! Ott kértem valamit nemde?
2. ha már imádkozol értem, légyszíves azért fohászkodj, hogy soha ne borítsa el az elmém a vallásosság (főleg keresztény) nevezetű agyhalál. Köszi!
Sajnálhatsz, persze alappal, ugyanis a kétségek közt vívódó, válaszokért kiáltó ŐSZINTE igazságkereső, tényleg sajnálható, hiszen nem igazán tud boldog lenni, amíg az igazságot nem találta meg; pláne hogy bármerre néz szinte, hazugságot, vagy hülyeséget talál a konyhakész "válaszok" palettáján; ám egyúttal nagy-nagy előnye, lehetősége van: esélye van megtalálni a valódi igazságot!
Azonban a boldog botor, ill bolond és az álboldog önámító, mindegyik lényegesen szánalmasabb, hiszen esélyük nincs az igazságra. Nem élnek, csak léteznek, kb növényi szinten. Értük imádkozz inkább. Én jól elvagyok... ;)
De ismét kérlek, ugorj, az utolsó bekezdésre! Bírd ki, hogy nem vágsz oda egyszer egy "krisztusi" (mit is tanít: "dobj vissza kenyérrel" ha jól emlékszem... ráadásul én nem kővel dobálózok, hanem a nyivánvaló igazsággal) beszólást, a vallásos arroganciát és gőgöt csak egyszer próbáld meg legyőzni, uralkodni magadon!
Hidd el ha létezne Isten, a nyomorult ima, hízelgés és pitizés helyett, ez tetszene igazán neki... s mellesleg isten nélkül is, fejlesztő lehet a személyiségedre, s a fejlődés mindig segít, hogy közelebb kerülj az észretéréshez...
"Számomra akkor lenne hiteles, ha ingyen árulná és nem keresné magát sz.rrá rajta."
Ha így van, akkor nem féltelek attól, hogy nem fogod értékelni.
Idézek az életrajzából, hogy lásd mennyit keresett a könyvein:
"...Bárminő legyen is vélekedése azoknak, akik Swedenborg vallásos könyveit olvassák, páratlan személyiségének hatását mindenki megérezheti. Egyéni modora is rokonszenvessé tette őt mindenki előtt. Mindent szelíden és meggondoltan végzett. Semmi fölcsigázottság, izgalom vagy fölfuvalkodottság nem volt benne. Minél mélyebbre hatolt bele a szellemi világba, annál alázatosabbá és csöndesebbé vált. Sohase használta ki a tudatlannak gyöngeségét vagy hiszékenységét a maga érdekében. Soha sem kísérelt meg követőket vagy pártot gyűjteni maga köré. Még a nevét sem hozta kapcsolatba sohasem az új egyházzal, amelyről azt tanította, hogy az Úr fölállítja azt a földön.
Érezte, hogy az ő üzenete inkább az utókor, mint kortársai számára való és amint könyvei - hosszú kemény munkás évek eredményei - elhagyták a sajtót terjedelmes latin nyelvű folio és kvárt kötetekben, ingyen küldözgette szét azokat az európai egyetemeknek és osztogatta szét a papság között.
Nagyon jól tudta, hogy számos állítását igen sokan hitetlenséggel és ellenségeskedéssel fogják fogadni és ő azokat sokak számára vonzóbbá tudta volna tenni, hogyha kellemetlen igazságokat elhallgatott vagy enyhített volna tetszetős vagy mulattató előadási modorral, de ő sohasem alkudott meg és nem hajolt el az őszinteségtől az ő magasztos igazságai rovására.
Egy alkalommal szó szerint igy nyilatkozott:
"Nekem az Úr parancsolta meg, hogy ezeket a könyveket megírjam és kiadjam. Ne gondolják, hogy eme határozott parancs nélkül eszembe is jutott volna kinyomatni olyan dolgokat, amikről nagyon jól tudom, hogy tévelygésnek fogják minősíteni és amelyek csak arra valók. hogy engem nevetség tárgyává tegyenek."
Tagadhatatlan, hogy a fölvilágosodás századában Swedenborg ama kijelentése, amelyet 1769-ben egy anglikán lelkésznek tett:
"Maga az Úr által hívattam el, aki legkegyelmesebben személyesen jelentette ki magát nekem az ő szolgájának az 1743-ik évben, amikor megnyitotta szememet a szellemi világ meglátására és abban a kiváltságban részesített, hogy szellemekkel és angyalokkal társaloghatok, amely képességemnek mai napig örvendek",
a hitetlenség gúnymyosolyát váltotta ki az emberek legnagyobb részéből, vagy legjobb esetben őszinte szánalmat a szegény meghibbant elméjű tudós iránt..." (http://swedenborg.fw.hu)
Üdv! Alapjáraton én római katólikus lennék. Kiskoromban jártam hittanórákra(muszáj volt)illetve később voltam 1.áldozó is.. mégsem hiszek úgy igazán istenben és nem járok templomba. Annyi szörnyűség történik a világban.Afrikában percenként hallnak éhen ,míg valahol milliókat költenek a különböző diétára...Úgy vélem ha lenne isten vagy valami jóarc odafent, nem hagyná ezt...Arról a tagról pedig aki a könyveket írta.. hát.. Számomra akkor lenne hiteles, ha ingyen árulná és nem keresné magát sz.rrá rajta.
Ilyen csavaros észjárással mint ahogy ezt leírtad, már azt is megérthetnéd, hogy : Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
Aha... ja persze, az nem zavaros, hogy megteremtette a mindentudó szerető atya teremtményeit, aztán kiirtotta őket özönvízzel, mert mégsem tetszett, holott mindentudóként előre tudta... Majd az újabb verzió se lett jó (a mindenható, tökéletes, tévedhetetlen isten megint elcseszte), nosza leküldte a mennyből és feláldozta egyetlen szeplőtlen-szült fiát, aki ő maga is egyben, hogy váltsa meg ezt az elfuserált emberiséget; szegény fia, könyörgött apjához, azaz ugyebár önmagához (kettős személyiség, tudathasadás?), kegyelmezzen meg önmagának, azaz a fiának, majd kínhalállal megölte saját magát; ezután még osztódott, mert még beött a képbe a szentlélek is (aminek az értelmét senki nem érti valójában), és íme vázlatosan az eeeegyáltalán nem zavaros, letisztult, konzisztens és logikus szentháromság tana; majd eltelt 2000 év és az emberiség változatlan kevés kivétellel, sanyarog, nyomorog, úgykábé 90%-uk nem érzi magát megváltva azóta sem; ja de persze nem most nem itt, hanem mindig valahol máshol, máskor a túlvilágon, a feltámadáskor, a mennyben (kb mint Alice Tükörországban a Királynő dzsemje, amit csak tegnap és holnap lehet enni, sohasem ma...)
Ááá ez deehogy deehogy zavaros... A kereszténységnél nagyobb agyhalott katyvasz nem nagyon van a Földön, de egy agyhalott nem nagyon veszi észre magáról hogy zombi... úgyhogy nem muszáj válaszolnod... legyen ez költői sóhaj... ;)
Ne haragudj, de nekem továbbra is felettébb zavaros és elfogadhatatlan ennek az embernek a tana, szemben a Szentháromság, Egy Isten hitemmel. Egyébként semmilyen rejtett többistenhit nincs benne.
Ezt mondja az ÚR, Izrael királya és megváltója, a Seregek URa: én vagyok az első és az utolsó, rajtam kívül nincs Isten. Kicsoda olyan, mint én? Szóljon, mondja meg, sorolja fel, hogy mi történt, amióta hajdan népet alkottam; és mondják el a jövendőt, ami következik. Ne rettegjetek, és ne féljetek! Hiszen régóta hirdettem, megmondtam, és ti vagytok a tanúim! Van-e Isten rajtam kívül? Nincsen kőszikla, nem tudok róla! (Ézsaiás 44:6-8)
"Ezt pl. abszolút nem értem. Vegyük pl. a vakbelemet, milyen mennyei dolognak felel meg. Nem kell válaszolni, csak költôi kérdés volt."
Tehát a vakbél egy figyelemfelkeltő szerv, ami jelzi, ha egy idegen, nem emészthető dolog került a gyomorba. Elkapja, és nem engedi tovább a testben, annak árán is, ha belepusztul maga is!
Persze az orvos/Krisztus kioperálhatja, vagyis engedélyezheti a mártíromságát figyelemfelkeltésül, de a megbetegített test fölépül, bár emlékezetes heg marad.
Veszem erre példának, mondjuk a közismert Szervetus Mihály esetét, aki ellene állt a Szentháromság/rejtett többistenhit tana bolondságának, ami a Krisztus testét végleg lelki halálba sodorhatta volna. Igaz, hogy ezért maga is "begyulladt" a máglyán, és elveszett testileg, de tette emlékezetben van, és ezzel máig segíti a megrontott Krisztus testületét kilábalni a pokoli tan halálos öleléséből. Így ő egy, a gyógyítás ajándékai közül, akiről az idézet végén olvashatsz. Nem véletlen, hogy maga is orvos volt.
A jobb érthetőség kedvéért:
"...12. Mert a miképen a test egy és sok tagja van, az egy testnek tagjai pedig, noha sokan vannak, mind egy test, azonképen a Krisztus is. 13. Mert hiszen egy Lélek által mi mindnyájan egy testté kereszteltettünk meg, akár zsidók, akár görögök, akár szolgák, akár szabadok; és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg. 14. Mert a test sem egy tag, hanem sok. 15. Ha ezt mondaná a láb: mivelhogy nem kéz vagyok, nem vagyok a testből való; avagy nem a testből való-é azért? 16. És ha a fül ezt mondaná: mivelhogy nem vagyok szem, nem vagyok a testből való; avagy nem a testből való-é azért? 17. Ha az egész test szem, hol a hallás? ha az egész hallás, hol a szaglás? 18. Most pedig az Isten elhelyezte a tagokat a testben egyenként mindeniket, a mint akarta. 19. Ha pedig az egész egy tag volna hol volna a test? 20. Így azonban sok tag van ugyan, de egy test. 21. Nem mondhatja pedig a szem a kéznek: Nincs rád szükségem; vagy viszont a fej a lábaknak: Nem kelletek nékem. 22. Sőt sokkal inkább, a melyek a test legerőtelenebb tagjainak látszanak, azok igen szükségesek: 23. És a melyeket a test tisztességtelenebb tagjainak tartunk, azoknak nagyobb tisztességet tulajdonítunk; és a melyek éktelenek bennünk, azok nagyobb ékességben részesülnek; 24. A melyek pedig ékesek bennünk, azoknak nincs erre szükségök. De az Isten szerkeszté egybe a testet, az alábbvalónak nagyobb tisztességet adván, 25. Hogy ne legyen hasonlás a testben, hanem ugyanarról gondoskodjanak egymásért a tagok. 26. És akár szenved egy tag, vele együtt szenvednek a tagok mind; akár tisztességgel illettetik egy tag, vele együtt örülnek a tagok mind. 27. Ti pedig a Krisztus teste vagytok, és tagjai rész szerint. 28. És pedig némelyeket rendelt az Isten az anyaszentegyházban először apostolokul, másodszor prófétákul, harmadszor tanítókul; azután csodatévő erőket, aztán gyógyításnak ajándékait, gyámolokat, kormányokat, nyelvek nemeit... (I.Kor)
Igazság csak egy van. Illetve kettő, mert a Pokolnak is van a maga szemei előtt igazsága, de az hamisság.
Régen rossz, ha valaki csak a másik oldalon szembesül a saját igazságával:
"Mikor a sűrű fellegek megtelnek, esőt adnak a földre; és ha leesik a fa délre vagy északra, a mely helyre leesik a fa, ott marad."(Préd 11,3)
A sűrű fellegek az Ige betű szerinti értelmét jelenti, és egyben azt az írástudót, aki ebből az ismeretből dörög, és villámlik.
Eső csak akkor esik, ha ő is leesik a beképzeltségéből. Méghozzá délre, ami a meleggel/szeretettel elegy világosság helye. Azaz lelki emberré válik, aki öntözni képes.
Ha a fagyos északra esik, ahol csak jéggé dermedt víz, azaz fehér hó/látszatigazság/halálosan ragályos fehér lepra, azaz pokoli vallásos hamis tanítás van, törvényszerűen csak ez származhat belőle.
Keménységét az emberszeretet nélküli hit, vagy fagy, amit itt árulnak, csak növeli, és nem képes elrothadni, és termést hozni, mint a jó meleg földbe esett búzaszem.
Bizony rajtunk múlik, hogy felismerjük e a mennyei igazságot, a sok hamisítvány között, és hová pottyanunk. A télbe, vagy a nyárba:
"Ő pedig monda: Meglássátok, hogy el ne hitessenek benneteket: mert sokan jőnek el az én nevemben, (az Igazság nevében) kik ezt mondják: Én vagyok; és: Az idő elközelgett; ne menjetek azért utánok."(Lk 21,8)
A mai keresztény ennek a figyelmeztetésnek az ellenére sem tudja elképzelni, hogy félre van vezetve. Egymásra néznek, hogy milyen sokan vallják ugyan azt és megnyugszanak, így képtelenné válnak az igaz ítéletre.
De ez nem ment fel senkit a hamisságától, amihez magát hozzáadta, és ez bizony következményekkel jár:
"És mi dolog, hogy ti magatoktól is meg nem ítélitek, mi az igaz?(Lk 12,57)...Mert a mikor ezt mondják: Békesség és biztonság, akkor hirtelen veszedelem jön rájok, mint a szülési fájdalom a terhes asszonyra; és semmiképpen meg nem menekednek."(1Thess 5,3)
Tudod, azt szokták mondani, hogy az igazság mindig odaát van, vagyis relatív.
Amit leírtál, az a Te igazságod, ill. azoké, akik ebben hisznek. Amit én leírtam, az meg az én igazságom, és azoké, akik a Szentháromságban hisznek.
Az özönvizet sem úgy értelmezem, mint Te, hanem úgy, hogy a földön olyan mértéküvé vált a bün, hogy Isten megtisztította azt. Ezt követôen igaz emberek éltek a Földön, amíg ismét el nem harapódzott a bün. Napjainkban eljutottunk megint odáig, hogy a bün mindent elborít, ezért tervezi Jézus második eljövetelét, az újabb tisztítást, csak most nem vízzel, hanem tüzzel.
1Móz 6,13 Monda azért Isten Noénak: Minden testnek vége elérkezett előttem, mivelhogy a föld erőszakoskodással telt meg általok: és ímé elvesztem őket a földdel egybe.
1Móz 7,1 Monda az Úr Noénak: Menj be te, és egész házadnépe a bárkába: mert téged láttalak igaznak előttem ebben a nemzedékben.
"Még szerencse, hogy nem terjedtek el, míg a Szentháromságot még mindig több millióan vallják."
Ez csak azt bizonyítja nekem, hogy eljött az a sötét szellemi éjszaka, aminek eljöttéről Jézus jövendölt, és előidézte újra Nóé idejét, amikor is a gyilkos özönvíz (hamis vallásos tan) mindent belepett.
De el fog terjedni az Igazság, mert Krisztus eljövetele az Igazság eljövetele, ami be van ígérve:
"Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazságés az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam."(Jn 14,6)
"Minden testrészünk egy szellemi, vagy mennyei dolog megfelelése, így a menny képlete."
Ezt pl. abszolút nem értem. Vegyük pl. a vakbelemet, milyen mennyei dolognak felel meg.
Nem kell válaszolni, csak költô kérdés volt.
"Ennek a svéd tudósnak 29-évig volt átjárása a másik oldalra, Krisztus elhívásából azzal az isteni céllal, hogy a Krisztus testébe/Eklézsiába időközben befolyt mérgeket, vagyis mételyező hamis tanításokat méregtelenítse.
Ő nélküle még mindig a "szentháromság" tan őrült többistenhit képzetében, és más hamis dogma foglyaként ülnék a sötét éjszakában."
Sikerült neki a méregtelenítés? Szerintem nem.
Nekem úgy tünik eléggé zavarosak/"mérgezettek" ezek a swedenborgi gondolatok. Még szerencse, hogy nem terjedtek el, míg a Szentháromságot még mindig több millióan vallják.
"Jézus megjelent neki" Szerintem nem Jézus volt az, sajnos.
"Ezt megtette, sok értékes könyv közzétételével méregtelenített."
Hogy kinek mi az értékes, az nagyon relatív. Szerintem inkább mérgezett, sajnos.
